Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-14 / 88. szám
■n'iii.mjjpi Pt 1 "y v 1965. április T4. szerda \ Ö G K A D 3 Mindegy, bogy hová, csak városba Az országos tanácskozás után Útkeresés közben falu iskolájában }4 gyereket korrepetál az os?tálypnöktiö- Tizennégy lányt' fiúi készít elő, akik tovább szeretnének tanulni, —Rajtuk kívül még beten jelentkeztek, Ők ipari tanulók lesznek. — Huszonegyen tehát tovább indulnak. Mennyi az összlétszám? — Huszonhárom! — A hiányzó két tanuló? — Ok sehová sem jelentkeztek. ?. — Őszintén szoba gyenge a tanulmányi eredményük. Ezért. — És a többi huszonegy hová készül. — Erre talán feleljenek őkBarna fiú emelkedik fel a padiból. — Én a gépipari teclmt- kumba jelentkeztem. Remélhetőleg felvesznek, a tanulmányi átlagom négy egész nyolc. Nagyon bízom. Ha sikerül elvégeznem, egyetemre szeretnék járni. Az egészen távoli célom pedig egy tervezőintézet. A következő továbbtanuló fi kereskedelmet választotta. — Szakközépiskolába kértem felvételemet. Még nem döntöttem, melyik ágában akarok majd dolgozni a kereskedelemnek. Először kiszolgáló leszek érettségi után aztán boltvezető, ha megfelelek. Lehetőleg városban szeretnék élni. Ott több a szórakozási lehetőség. A harmadik fiú közgazda- sági pályára indul. — Lehet, hogy a közgazda- sági technikum után még egyetemre is megyek. Nagyon tetszik nekem ennek a munkának minden ága. Az osztályzatom átlagosan négy egész hat tized, városon, vagy falun szeretnék e dolgozni? Még nem tudom. .. V álaszán érzik, hogy tudja, de nem akar nyíltan felelni. Mintha kicsit hűtlennek érezné magát, s ezért ki nem mondva szégyenkeznék is. A többiek — egyetlen diák kivételével — mindannyian városban szeretnének letelepedni. A nyúlánk, barna kislány gimnáziumba megy. — Utána egyetemre, vagy pedagógiai főiskolára — mondja. ■— Tanár szeretnék lenni- Régi vágyam ez. Itt tanítanék legszívesebben a fahirnrOlúköü a fdvorcil ban, Remélem lesz rá mód mire befejezem tanulmányaimat. Ha itt nein, akkor majd máshol, de ér? falun szeretnék maradni. A huszonhárom gyerek közül húsz tehát elmegy a faluból. Egy jön vissza csupán közülük tanítani— így vgn évgk óta, — Panaszkodik a termelőszövetkezet őszhajú elnöke. — A fiatalok mind elmennett- Sajnos nemcsak az iskolások, a felnőttek is. Tőlük látják a példát- A férfiak, az apák többsége az ipari üzemekben helyezkedett el. Csak az asz- szonyok maradnak a tsz-ben, mert így megkapják a háztájit. Hiába 3Övok én ide az iskolába rábeszélni a gyerekeket. hogy legyenek mezőgazdasági szakmunkások. Egyszerűen kinevetnek, ha erre fordul a szó. A szülők ösztönzik őket más pályákra. Még olyanok is. akik a szövetkezetben vezetőségi tagok. Itthon csak az öregje dolgozik. Az egyik traktorosunk hatvanhárom éves. Kéne már helyette fiatal munkaerő, de nincsen. A szövetkezetben dolgozó férfiak átlag- életkora ötvenöt-hatvan év. Nem is tudom mit kéne már tenni, hogy maradjanak'. Anyagilag pedig nem járnak rosszul itthón sem. Az elmúlj, évben prémiummal együtt csaknem ölvén .forintot fizettünk egy munkaegységre. Igaz a nyugdíj pillanatnyilag magasabb az iparban, de mire ők felnőnek, itt sem lesz kevesebb. Nem is értem hogyan gondolkoznakA halért odakint tavaszi eső puhítja. A földek dolgos kezeket várnak, s a fiatalok városra készülnekMelyik faluba látogattunk el? Fölösleges volna leírni, hiszen a probléma ma még elée--', általános. Mátéffy Zoltán Az impulzus feszültségmérőt, amelyben 15 ezer volt- nvi áram kering, hárman állják körül: Wagner Ottóné párttá tkár. Menczel Erzsébet, és órigádvezetője. Keskenv Balázsné. A nemrég lezajlott szocialista brigádvezetők országos tanácskozásáról beszélgetnek, amelyen Menczel Erzsébet. mint a 11-es számú műszerész brigád küldötte képviselte a Ba lassag varmai i Porcelángyár asszonyait, lányait, köztük a KISZ fiatalokat. Űtrabőcsátájsakor a brigád tagjai azt mondták neki: alaposan jegyzetelj, mert mindenről tudni akarunk. És ő a kérésnek megfelelően bőséges mondanivalóval tért haza . . . Most egyik epizódját meséli: egy papírlapot kellett kitől erű ök, amelyen többek között olyan kérdés is szerepelt, hogv milyen brigádnak a tagja. Hirtelen nem jutott más eszébe, mint az a szó, hogy Béke. Ezt írta oda. jelképezve. A salgótarjáni ipar legújabb terméke Ezeket a külsőre szép, teljed(menyre kitűnő gáztűzhelyeket a ZIM Salgótarjáni Gyáregységében tervezték és csiná lják. Egyelőre ötven darab, a null-széria készült el. De még az idén tizenhatezer hagyja el a gyárat, A tűzhelygyár büszke lehet legújabb termékére LJa&aizí riport (HARMADIK RÉSZ) A TEGNAP ÉS A MA Már állt az újfalu kétszáz háza, már települt a kultúrotthon, a? új iskola, az óvoda és az orvosi rendelő — mikor 1960-ljan a falu földművelő lakossága nem egészen három hét alatt belépett a tsz-be. Hadd bővítsem még a fenti létesítmények sorát: 3600 folyóméter járda, betonút a varosba, sűrített buszjáratok, több mint 300 házba vezették be a villanyt stb, stb. Mindez azonban nem „hatotta meg” különösebben a falu parasztságát: nem azért léptek be a tsz-be. Nem is azért viszont, mert meg voltak győződve arról, hogy a tsz nekik magasabb jövedelmet, földjeiknek pedig szakszerűbb művelést biztosít. Szubjektíve a belépők többsége akkor ennek ellenkezőjét hitte. Mégis beléptek. Miért? Az S.-i parasztság tsz-el- lenes ereje kimerült, az ötvenes évek elején e kérdésben tapasztalható egysége felmorzsolódott, sorai „de- pnor'itüí záródtak”. S elsősorban nem azok a kétségbevonhatatlan pozitívumok győzték meg, amit a rendszer első 15 éve mintegy gesztusként nyújtott feléig = gz §,=} parasztság lül tői morzsolódott föl, mégpedig lényegében olyan erővonalak mentén, amilyeneket a Cs. család hórom nemzedékének ábrázolásánál próbáltam fölrajzolni • •. A vagyon polarizálta ugyan a község lakóinak táti odaírni helyzetét, de a sok évszázados jobbágyközösségben kialakult erkölcsi normák, általános magatartási szabályok a legutóbbi időkig is alig lazultak föl. A vallás, az öltözködés, a munka, a család — ette szokásai egyaránt kötelező érvényűek voltak a falu legmó- dosabb és legszegényebb tagjára. Tévedés ne essék: a szokások áthágása fölötti szembún yás is egyaránt kötelező érvényű volt! Ha tehát X. gazda megverte az apját, mert az nem bírta már a naevvil- la szénát s emiatt szívesen elfeledkezett a tehenek etetéséről. afölött a falu lakói ( — szolid megbotránkozás után — uevanúgy napirendre tértek, mint ha Z, napszámos felpofozta anyját, mert az „mindig csak falni akar” és kenyeret „lopott” a saját kam- ráiukból. Sz. I.-nek. a tsz parttitkárának négy gyermeke van. Nagy időközökkel követték egymást, s ha ennek okát kérdezem az apa csak mosolyog, de az anya nevetve mondja el az igazságot: Mikar a legkisebb fölcseperedik, a férjem mindig azt mondja: Te, asszonyt Kellene már egy kis csevegő!" A legidősebb — meet nősült — annakidején „megkereszte- lődött”. Ez pedig 1942-ben úgy esett, hogy az apa fronton volt. az anva még gverekágvat feküdt, s ígv egyikük sem akadályozhatta meg. hogy az ügybuzgó rokonok el ne vigyék a templomba, a szülők akarata ellenére. A második — most jár első technikumba — kommunista névadó ünnepségen kapta a nevét. Apja akkor az FMSz igazgatója volt. 1858-ban viszont, mikor a harmadik született. községi párttitkár. Mikor az asszony megjött a városi szülőotthonból. csak nézegettek egymásra. nagyokat hallgattak. Aztán, mikor a gyerek háromhetes volt, rábízták a rokonokra, ők pedig beutaztak a városba. Biztosra jöttek haza: a lány meg volt keresztelve. Ottjártamkor született a negyedik gyerek. Sz. J. körbe- tapogatta a falut, s úgv Iá‘.'a. hogy bár az emberek még mindig elvárnák, de nem lesz nagy baj. ha elmarad. Lazult már annyit a régi norma, hogy ezt megteheti. — Könnyű az iparban dolgozó elvtársaknak — mondja. — Tőlük nem várják el ugyanest, még akkor sem, ha a faluban laknak• Templomba viszont a tsz- ben dolgozó kommunistáknak sepr „kötelező” menni. Annál is inkább, mert az utóbbi evekben a többi falubeli is kezdi elhanyagolni. A vallás volt talán a legszorosabb. legerősebb abroncs a régi falun. S hogy repeshetett a szíve az S.-i esperes úrnak, mikor vasárnap délelőtt, a stóla felkötése közben, kitekintett a sekrestyéből, s látta az egyforma fekete kabát — fehér ingek fölött a fegyelmezett parasztarcokat. De a homlokok mögé nem láthatottt . . . A gondolkodni aklaró és tudó S.-i parasztfejekből ilyen gondolatok bukkannak elő: „Lélek? Mi a lélek? A vér a lélek!... öreg- apám mesélte, hogy mikor Boszniában egy srapnel telibetalálta a kapitány urat, meg a lovát, mindkettő felbukott, a vérük összefolyt, szét se lehetett volna választani.” S ha ezt összevetem gyermekkori tapasztalataimmal, akkor azt mondhatom, hogy az „istenadta nép” mindig sakkal józanabból ítélte meg ezt a dolgot is. mint ahogy sokszor mi, „írástudók” gondolnánk. Kunszabó Ferenc (folytatjuk) megbízottaínak hő vágyát, élő gondolatát. — Helyesen tetted — dicséri brigádvezetője, majd a tapasztalatokról váltogatják a szót. — A felszólalóik többsége olyan dolgokat mondott el. amelyek a mj brigádunk életét is jellemzik — mond.ia Erzsi. — Tizennégyen vagyunk és ebből tíz asszony — veszi át a szót a brigádvezető. — Kötelességtudóak. munkájukra mindig lehet számítani, nemcsak egy. hanem több reszorton is megállják a helyüket — vélekedik a párt- titkár , , . — De nagyrészük van abban, hogy a vállalat maradéktalanul teljesítette első negyedévi exporttervét. Jugoszláviába. Bulgáriába és Romániába egymillió formt értékben szállítottak gyártmányaikból. A beszéd a tanuiaaia aurául. Ki, miit tanul, kinek yan tör- lesztenivalója? — A nyolc általános mindegyiküknek megvan — mondja Keskeny Balázsné. — Sőt a brigád négy tagja a középiskola elvégzése után került a gyárba — egészíti ki az előbbit Erzsi, majd lev folytatja: Kovacsjcs Anna pedig most harmadikos gimnazista . , . — Jövőbeni tervei? — kérdem tőle. — KISZ-brigádot akarok szervezni. Erről már beszélgettem Tölgyesi Ferenc üzemvezetővel is. ő segítséget ígért. A lányok pedig kijelentették: szívesen részt vesznek a szocialista brisádimozgalomban. Hogy náluk mit jelent majd a jövő útja. még nem tudom, csak sejtéseim vannak ... — Egy azonban biztos; a brigád vállalását az egyéni felajánlásokra építjük, úgv. ahogy azt az országos tanácskozáson hallottam ... — De jó lenne a mi brigádunkban is ezt megtenni — fordítja tekintetét brigád vezetőjére, onnan pedig Wágner Ottónéra. Azok szinte egyszerre válaszolnak igennel. Ezt teszik akkor is, amikor a szocialista együttélés kerül szóba. Megütközve néznek rám. hogy még csak feltételezni is merészelem a viszálykodást. egyetnetlenkedést. A brigádvezető határozottan kijelenti: — egy rossz szó. vagv oiskkálódás, még vicc formájában sem fordul elő. A bri- gádtagok tisztelik és becsülik egymást. — Kevesen dicsekettneuiek ezzel — vetem közbe. Ha nem lenne, akkor most nem viselnék a szocialista címet — közli szigorú hangon a párttitkárnő, hogy eloszlassa az e tekintetben megnyilvánuló kétkedésemel. Amilyen következetesek ilyen tekintetben, ugyanilyen következetesek a versenytársakkal való barátság ápolásában is. Névadáskor ajándékkal kedveskednék az újszülött szüleinek, de eljárnak egymás tanácskozásaira, rendezvényeire. sőt szocialista szerződést kötöttek, hogy gépeiket tisztán. ápolt an adják át egymásrak. Ezek után valaki azt gondolhatná: hibátlan asszonyokból. lányokból áll a brigád, ők a földreszáilt angyalok. Ezt nem mondtük. nem is mondhatjuk. Tökéletes ember nincs. Azt azonban állíthatjuk: helyes úton járnak, az életadta követelményék mércéjét a brigád sajátosságaihoz mérve fokozatosan emelik. S ez jó dolog. Ebben segít nekik az országos tanácskozás, ahol az a Menczel Erzsébet vett részt a gyár dolgozóinak képviseletében. amelyik jó példájával, kezdeményezéseivel. közéleti tevékenységével már eddig is sokat segített és ezután is sokat .segít az eredményesebb útikeresésben. Venesz Károly A rétsági dombokon Délután eleredt az eső. Nagy, kövér cseppek verték a háztetőket, az út porát. Szikora András az eget kémlelte. Nézte a lomhán úszó esőfelhőket és közben beszélt, Félhangosan, inkább csak saját magának. — Ideje már... szikkadt, cserepes a föld... Szikora András elnök a rétsági Új Élet Termelőszövetkezetben. Két hete, amikor először próbálkoztak az árpavetéssel a traktorosok, az elnök akkor is aggodalmasan nézte az eget. Igaz, akkor éppen fordított volt a helyzet. Ha tehetik , bizonyára elhessegetik a felhőket. Az első napokban kétszer is kiverte az árpatáblákból az embereket az eső. Hanem a hatvan hold árpát időben, rendben elvetették. Most már szépen zöldell. Szántaniok nem igen kell a tavasszal a rétságiaknak. Hiszen a 12 holdtiyi kukorica föld kivételével a múlt őszszel mindent mélyen, szántottak a traktorosok. Mivel ilyen gond nem nyomta a pálinkát, ahogy a föld annyira megszikkadt, hogy dolgozni tudtak rajta a gépek, azonnal a talajelőkészítéshez, a vetéshez láttak, s 80 holdon földbe került már a vöröshere is. A majortól nem messze, csupasz akácok szegélyezte dombon traktor forgatja a földet. A motor zúgását egészen a majorig repítette a szél. Szikora András felkapta a fejét: A lucernának készítik a földet. Huszonkét hold új telepítésünk lesz. Hat holdon elvetettünk már... Tavaly abban a táblában több mint kétszáz mázsa cukorrépánk termett holdanként... A cukorrépa alá készítik már a talajt a termelőszövetkezet traktorosai. Nemsokára elkezdik a kukorica vetését is. A vetőmag már itt van, Martonvásári 40-est, meg Marton- vásári 5-öset vetnek az idén a rétsági határban A munkát már ami a tavaszi szántás-vetés fogalmába tartozik — a termelőszövetkezet traktorosai végzik. A gazdaság öt erőgépet mondhat magáénak. A gépekkel még baj nem volt, üzemanyaghiány miatt egyetlen órára sem kellett leállniok a traktorosoknak. Igaz, a télen alapos javítást végeztek. A másik kettőt is gondosan átvizsgálták, kicserélték a hibás alkatrészeket. — A traktorosokat meg ösztönző bérezéssel serkentjük szorgos, jóminőségű munkára — mondja az elnök. Nincs is gopd, baj velük, jóformán semmi. Dolgoznak vasárnap is, ünnepnapokon is, egészen addig, míg maguk mögött nem hagyják a tavaszi szántás-vetés nagy gondját. A vasárnapi munkáért természetesen másfélszeres bért kapnak. A keresetük 60 százalékát minden hónapban készpénzben megkapják. A 40 százalékot pedig természetben fizetik kiMindezek mellett Szikora Andrásék még 600 forint célprémiumot is kitűztek a traktorosoknak. Nem mindegyik kap ebből, hanem csak a legjobbak. Ezért a pénzért nemcsak gyorsan kell dolgozniok a traktorosoknak, hogy időben elvégezzenek, mert Szikora András, meg a szövetkezet vezetősége gondosan ügyel a munka minőségére is. Ezekkel magyarázták a szövetkezetiek, hogy a sikeres ősz után most a tavasszal is jól halad a munka a rétsági dombokon. Vincze IstvánsS
