Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
19C5. április n. vasárnap? WÖGRÄD Nemzeti Galéria,a magyar képzőművészet kincsestára G azdag díszítésű épület vonja magára a figyelmet az Országiházzal szemben, a Kossuth Lajos téren. A Szépművészeti Múzeum után második országos jellegű nagy képzőművészeti múzeumunk ez, a Magyar Nemzeti Galéria, ahol 1957-ben önálló helyet kaptak a magyar képzőművészet kincsei. A Hausz- mann Alajos tervezte mű- emilék-épület 1896-ban készült el, és a legfelsőbb bíróság, az egykori Kúria működött benne. A felszabadulás után a Munkásmozgalmi Intézet székháza volt az épület. Nyolc év óta a XIX. és XX. század magyar festészetének és szobrászaténak állandó kiállításait tekinthetjük itt meg. A földszinti nagy aulát Lotz Károly freskója díszíti, és a csarnok közepén Fe- renczy István csaknem másfél évszázados műve, a „Pásztorleányka” fogadja a látogatót. A szobor eredeti címe: „A szép mesterségeik kezdete”, mivel tárgya az a monda, miszerint a művészet megalapítója egy pásztorleányka volt A szobrokkal díszített előcsarnokból felfelé az első emeleti folyosón is — körös-körül — főleg XIX. Bertalan képeivel találkozunk. A realista tájiképfesté- szet kezdeteit mutatják be Mészöly Géza tájképei — köztük a Balatoni halásztanya. — Majd Szinyei Merse Pál pompás „Majá!is”-ában gyönyörködünk, amelyről árad a napfényben fürdő természet színgazdagsága, a jókedv, és szinte érezzük az apró virágok, a májusi levegő illatát. Szinyei tudott bánni a színekkel, erről vall a „Lilaruhás nő” megejtő szépsége is. A következő három terem a klasszikus magyar festészet legnagyobb mestereinek: Munkácsy Mihálynak és Paál Lászlónak, az érzésben és felfogásban is együtthaladó két jóbarátnak alkotásait reprezentálja. Munkácsy az asztalosinasból lett zseni sanyarú gyerekéletének és népe sok szenvedésének fájdalmát sűrítette műveibe, ezzel mintegy művészi elégtételt szerezve az emberi elesettség- nek. „Siralomház” című kompozíciója a halálraítélt betyárt ábrázolja, akitől a falu népe búcsúzik. A mű alakjai nagy drámai feszültséget fejeznek ki. Munkácsy „Ásító inas" című művében fáradságtól hajszolt asztalosinaskövetkező terem Mednvánszky László festményeivel ismerteti meg a látogatót, maid Hollósy Simon, a nagybányai művész- telep és festészeti szabadiskola alapítójának műveivel találkozunk. Hollósy fő iellemzője a derű: erről vall „Tengerihántás” című híres festménye is. Itt látjuk befejezetlen vázlatkópét. az ugyancsak híres „Rákóczi induló”-t, a „Nevető lány”-1 és egyéb műveit Réti István. Beck Ö. Fülöp, Feren- czy Károly festményeinek társaságában. A soronlevő terem főleg Csók István alkotásait őrzi. Itt látjuk a Züzü kislányáról készült bájos képeket. Rippl Rónai József művei következnek: a „Kalitkás nő, öreganyám’ stb. A „Nyolcak” csoportjához tartozó festők külön teremben kaptak helyet. A Nemzeti Galéria állandóan sok látogatót vonz: napról-napra sokezren keresik fel az ország minden részéből. A Budapesten járó külföldiek szinte valamennyien megtekintik kiállításait, sőt a vendégköyv tanúsága szerint neves vendégeink is szép emlékekkel távoznak az épületből, akárcsak a hazai, művészet iránt rajongó látogatók. Varga Aranka Állandóan sok látogatója van a kiállított képeknek, szobroknak (MTI foto — Bartal Ferenc felvétele) Lovász József Kulturális Szemle 1965 Hagyományos programunk- évekhez képest. Mindenek- mácsoMsban sem jelent móka vált, már, hogy a Művelődési Minisztérium, a SZOT és a KISZ szervezésében évről évre megrendezzük ifjúságunk országos kulturális szemléit — ezek keretében a Lovász József megyei Kulturális Szemlét. A szemle fő célkitűzése: népünk, ifjúságunk kulturális színvonalának emelése, műveltségének gyarapítása. Az idei szemle mind tartalmi, mind formai szempontból különös jelentőségű, hiszen felszabadulásiunk 20. évfordulója alkalmából rendezett esemény- sorozatba ágyazódik. Nem érdektelen tehát, hogy a versenyszerű bemutatók végeztével — már csak a gálaestek vannak hátra, amelyeken az aranyérmes csoportok illetve szólisták lépnek fel — összegezzük az idei kulturális szemle tapasztalatait. Nincs szándékunkban, most egyenként elemezni valamennyi produkciót, — hiszen a minősítések önmagukért beszélnek — néhány általános érvényű megjegyzés azonban feltétlenül tollhegyre kívánkozik. A szemle miéit minden évben, most is kieséses jellegű volt, illetve csak a legjobb produkciók jutottak tovább a helyi bemutatóról a körzetire, a körzetiről pedig az ösz- szevont járási bemutatóra., Az utóbbi szinten már szakágankénti bemutatók voltak. Helyesnek bizonyult ez a kezdeményezés, hiszen a jórészt szakemberekből álló issünk nagyobb biztonsággal dönthettek az azonos szakágba tartozó műsorszámok továbbjutása felől. Hasonlóképpen dicsérendő, hogy az összevont járási szemléket nemcsak a megyeszékhelyen, illetve járási székhelyeken rendezték meg, hanem a kisebb helységeknek is alkalmat adtak egy ilyen nagyszabású kulturális megmozdulás megrendezésére. Nem is beszélve egy- egy ilyen bemutató népművelő szerepéről. A különböző szintű szemlék — egy-két kivételtől eltekintve — nagyszámú közönség előtt zajlottak, és a külsőségekben is megnyilvánult az ünnepi jelleg. A rendezés hibájául mindössze talán az róható fél, hogy nem húzott határvonalat a Lovász József Kulturális Szemle és a Ki mát tud rendezvényei közé, és ezzel nem egyszer zavart okozott a nevezésben. Ha a bemutatók tartatom részét vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy összességében nagyon nagy fejlődés tapasztalható az előző előtt azt a rendkívüli pozitív jelentőséget kell megemlítenünk, hogy napjainkban érezhetően megnövekedett az érdeklődés a költészet iránt. Talán a Költészet Napjának múlt évi eseménysorozata vagy méginkább a rádió, a televízió és a könyvkiadás helyeselhető műsor politikája játszik szerepet abban, hogy egyre több fiatal köt életre szóló barátságot a verssel. Önmagában is dicséretes ez, különösen pedig, ha hozzászámítjuk, hogy a legtöbb szavaló a mai magyar költők verseit tolmácsolta. Baranyi Ferenc, Garai Gábor, Juhász Ferenc, Mezei András és Simor András költeményei látszanak a legnépszerűbbeknek. A vermondással kapcsolatban azonban egy másik kevésbé pozitív jelenség is felhívta magára a figyelmet. A szavalok nagy része ugyanis tragikus hangvételű, a háború és a halál- táborok borzalmait idéző verseket választott. Kétségtelen, hogy a felszabadulásra emlékezve akaratlanul is eszünkbe jut a múlt, és az is bizonyos, hogy amíg a szocialista társadalmi rend győzelmet nem arat az egész világon, addig mindig ébernek kell lennünk, vigyázva eddigi eredményeinket. Ez a magyarázata, hogy a háború visszatérő motívuma az irodalmi alkotásokban. A költők azonban másról is dalolnak. Békés építőmunkáról, az élet szépségedről, és nem utolsó sorban az ifjúságról. (Az ilyten. jellegű költeményekkel csak elvétve találkoztunk a versmondók repertoárjában. A versek előadásmódjában még mindig tapasztalható — sajnos elég sűrűn — a patetikus hangvétel és a teátoális póz. A líra térhódítását bizonyítja az irodalmi színpadok számának növekedése is. Ez a tény azonban nem könyvelhető el egyértelmű sikerként, hiszen a legtöbb ilyen jellegű öntevékeny csoport nem ismeri az irodalmi színpadnak, mint színpadi műfajnak a törvényeit. Egy közös gondolat által összefűzött versesekor még kiváló toldaton színpadi produkciót. A szemlék folyamán azonban nem egyszer találkoztunk efajta helytelen értelmezéssel, ami azt bizonyítja, hogy ezen a téren bizony szűkölködünk szakemberekben. A hagyományos művészeti ágak mellett örömmel fedeztük fel az újak színrelépését. (a társastánc bemutatókra és a művészi tornára gondolunk elsősorbainyKár, hogy az utóbbi nem szerepelhetett összevont járási szemlén, a hagyományokhoz velő görcsös ragaszkodás miatt. A szemle idei bemutatói bebizonyították, hogy az öntevékeny művészeti mozgalomnak van létjogosultsága, és továbbra is fontos szerepe van a tömegek izíés- nevelésóben, a művészeti, alkotási vágy felkeltésében és a tehetségek kibontakoztatásában. Az úgynevezett gépi kultúra ugyanis passzív műélvezetre kényszerít és csupán az ismeretbefogadás legtöbb ember számára nem elegendő. A kulturális szemle a legnemesebb vetélkedők egyfhe. Vannak továbbjutók és kiesők, helyezették és helyezettének. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy mindenki előkelő helyezésre vágyik, és akinek, illetve amelyik csoportnak ez nem sikerül, az indokolatlanul elkeseredik és kellő önbírálat híján mindenben — legfőfeépen persze a zsűriben — keresi a hibát, csak saját produkciójában nem. Elfelejtik, hogy a „produkciós szemlélet” ideje lejárt, ma már a színvonal dominál. A zsűrinek sza- vatolniok kell a legkiválóbbakért, hiszen ők országos bemutatókon képviselik megyénket Ez azonban nem jelenti azt hogy valamennyi induló nem érdemel dicsére- lelkes ügyszeretetéért Az esetleges hetyezetlenség azonban nem jelent kudarcot és nem szabad, hogy lemondást, jövőbeli passzivitást eredményezzen. Az ilyen magatartás ugyanis ellenkezik a szemlének, mint kulturális t&mei^nozgalomnak fez általános célkitűzéseivel. Csongrády Béla századi klasszicista szobrokban gyönyörködhetünk. Balra Fadrusz János „Feszület”-e. Munkácsy Mihály „Krisztus Pilátus előtt” című festménye mellett. A fojyosón tovább lovas- és áüatszobrak, allegorikus figurák. Középen Izsó Miklós „Búsuló juhász”-a. A gyűjtemény e csoportjától utunk a XIX. századi magyar festészetet bemutató termek bejáratához vezet Klasszikus mestereink a XIX. században remekművek kincsestárait hagyták az utókorra, megbecsülést és rangot i szerezve hazánknak világhírűvé vált alkotásaikkal. Az első teremben Broczky Károly és id. Markó Károly, a múlt század elején külföldön dolgozó festőink képeit állították ki, a sorrakerülő két terem a biedermeier fesr- tészetet, a többi között Barabás Miklós műveit mutatja be. A következő terem falain a történeti festészet első nagy alkotásait láthatjuk. Madarász Viktor festménye a hunyadi László siratása” a hitszeigő V. László ellen emel vádat de ez a vád az osztrák Hábsburg-uralkodóháznak szólt 1859-ben. A következő teremben Székely Bertalan fesményeit látjuk, köztük huszonhat éves korában készült híres kompozícióját, a „U. Lajos holttestének meg- tal&lásée’-t. Továbbhaladva Benczúr Gyula és Székely éveinek áHít emléket, a Búcsúzkodás”, a„ Tépéscsiná- lók”, a „Köpülő asszony”, a „Rózsahordó nő” és tájképei mindimegannyí kifejezője a lelkében kavargó indulatoknak. Paál László erdő részleteinek komor némasága ugyanazt a hangulatot árasztja, mint amilyent Munkácsy az emberek sorsában fejez ki. Gazdag élmény hatása alatt érkezünk a második emeleti folyosókra, a XX. századi magyar szobrászok kiállítására. Jobboldalon Ferenczy Béni művei, majd Megyessy Ferenc „Anya gyermekével” című szobra. A folyosó baloldalán Petri Lajos Kodály Zoltánról, Bátzay Pál Bemáth Aurélról alkotott portréját, Bokros Biermann „Ady Endre arcképe” című munkáját, majd Medgyessy híres szobrait: Móricz Zsigmond portréját, a Derkovits síremléket, a „Pihenő”-1 tekintsük meg a többi között. Í gy jutunk a XX. század magyar festészete kiállítási termethez. A képek egv részét időnként cserélik, hogy a közönség minél többet ismerjen mes századunk műveiből. A kiállítás a szolnoki festők műveivel kezdődik: Deák Bbner Lajos. Bihari Sándor. Thorma János, Fényes Adolf műveit lát juk itt. közöttük Fénves ..Babfejtők’ című falusi témájú képét A MEGJELENT a Természettudományi Közlöny A galériában őrzött alkotásokat folyamatosan restaurálják. Felvételünk: Vásári Hermann restaurátort mutatja Mészöly Géza: „Balatoni halásztanya'’ című képének restaurálása közben MTI foto mm Tormái Andor felvétele) ' Ma mér a magyar természettudományok történetének nagy alakjaiként említjük azokat (Kitaibel Pál, Jedlik Ányos, Bíró Lajos, Wartha Vince, Bugát Pál, Herman Ottó, Eötvös Lóránd stb.), akik a TIT csaknem száz éves folyóiratának, a Természettudományi Közlönynek szerzői közé tartóztak és akik e folyóirat hasábjain szorgalmazták a természettudományok hazad fejlesztésének ügyét. Itt jelent meg Eötvös Lóránd javaslata 1871-ben „olyan tudományos munkálatok előmozdítására, amelyek az ország természeti viszonyainak kutatását és ismertetését célozzák.” A folyóirat most megjelent márciusi száma — régi hagyományait követve — tudományos életünk reprezentáns képviselőit szólaltatva meg — felszabadulásunk 20. évfordulóját köszönti — és az elmúlt húsz év kiterebélyesedett hazai természettudományos ' kutatómunkáról ad ízelítőt. A Magyar Tudományos Akadémia arculatának megváltozásáról ad képet, és tíz akadémikus szerző nyújt tájékoztatást egy-egy akadémiai kutatási témáról és az elért eredményekről. Cikkeik beszámolnak hosszú ideig titokzatosnak tartott szervünk, a csecsemőmirigy szerepének kutatásáról, a molekuláris és a fehérjekutatás mai állásáról, a hazai gerontológiai kutatásról, a MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézet főtémájáról, a szilárd testek kutatásáról: hazánk ásványkincseinek és élővilágának feltárásáról, a fel- lobbanó csillagok, a novák és szupernóvák vizsgálatáról, és a mezőgazdasági kutatómunka két ágáról: a zöldségtermesztésről és a korszerű genetika alkalmazásáról az állattenyésztésben. Tiidomáityos konferencia a fasizmus felett aratott győzelem 29. évfordulója alkalmából Moszkvában a Szovjet Hadsereg Központi Házában április 14-én tudományos konferencia nyílik meg a hitleri Németország felett aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából. Számos előadás foglalkozik majd a második világháború legfontosabb politikai és gazdasági eredményeivel, a haditudománnyal, a partizánháborúval, a hitleristák által leigázott népek felszabadító mozgalmának történetével. Valamennyi szovjet szövetségi köztársaság tudományos akadémiája elküldi képviselőit a konferenciára. A szovjet történészeken kívül a szocialista országok továbbá Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, Dánia, Norvégia, Hollandia, Olaszország, Belgium, Görögország, Finnország és a Német Szövetségi Köztársaság történészei kaptak meghívót.
