Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
1965 április 11 vasárnap.' NÖGBAO 5 Rgrfp jobbat- egyre íiihéleíeHehbeí Első látásra sokajtós szekrényre hasonlít egy ilyen berendezés. Sokezer vezeték, biztosíték, lámpák, gondolkodó elektronikus agy .. .1 Hogy mit is tud ez a bonyolult szerkezet? 28 csatornán egyszerre képes továbbítani 28 tele ion beszél getést. Mivel vezeték nélkül üzemel, rendkívül nagyjelentőségű nehez terepeken, ahol a kábelek lefektetése szinte leküzdhetetlen akadályt jelent. Nem beszélve arról az előnyéről, hogy a mikrohullámú berendezés jóval kevesebbe kerül, mint a kábeles telefon-rendszer. Egy-egy állomást 30— 50 km távolságban helyeznek el egymástól. A bejövő hangot elektromos hangfrekven- eiává átalakítja és továbbítja a következő berendezéshez. Ahol még nincs kiépítve a hagyományos telefon- vonal. ott a jövő mar a mikrohullámé. Mindig feljebb, egyre tökéletesebb műszereik készítésére törekszik a kollektíva. Tudják, hogy az ORION márkának világszínvonalon kell maradnia, hiszen ezzel szocialista iparunk jóhimevét öregbíti. Mennyi szövevényes alkatrész! Ügyes kezek kellenek ide.» Kép és szöveg: Regös István Kevés magyar márkának ragyog oly töretlenül immáron fél évszázada a neve, mint az ORION-nak. A gyár hálom arcú védjegye bejárta az egész világot és a vásárlóknak garanciát jelent. 1913-ban mindössze száz alkalmazottat foglalkoztatott a vállalat, hat adminisztrátorral, akik az üzleti ügyeket intézték. Ma a gyár létszáma meghaladja a négyezret. Le nincs idő, hogy visszafelé tekintgessenek. Arany Jánost idézik: „Hajt az idő gyorsan, rendes útján eljár, ha felülünk felvesz, ha máradunk, nem vér”! A gyár kollektívája ebben a szellemben dolgozik. A törzsgárda öreg munkásai, mérnökei még emlékeznek arra az időre, amikor az ORION villanyégőtől kezdve egészen a kerékpárlámpa- dinamóig számos elektronikus cikket gyártott, ma már azonban csak televíziós készüléket és mikrohullámú berendezéseket állítanak elő. Az átállás a magasabb kvalifikációt követelő munkára, berendezés gyártására persze nem volt zökkenőmentes. A gyár kollektívája azonban tudatosan készült az új feladatok megoldására. Céltanfolyamok indultak az új elektronika elsajátítására. Hamar szertefoszlott az a felfogás, hogy tv-t kizárólag technikusokkal lehet csak gyártani. A betanított munkások rövidesen átálltak a bonyolultabb munkafolyamatokra. Ma már, — ha kisebb fennakadásokkal is — de a szalagról hét és félperc alatt kerül le egy kész televízió. Tulaj'donképpen nagyon „egyszerű”. Íme a recept: végy 2700 különféle bonyolult alkatrészt, helyezd el egy élőregyártott keretben, rakj elé speciális üveget, s már csak be kell kapcsolni. Persze, nem valószínű, hogy képet is ad az a „készülék”. Pedig nagyjából itt is így csinálják a szalagokon, csakhogy mindenki pontosan tudja, hogy a 2700 alkatrész melyike hova tartozik. És hogy milyen sikereket ért el a gyár, arról mi sem beszél jobban, mint a rendkívül jelentős exportsikerek. Ma már nincs a televízió- gyártásban sem nyugati egyeduralom. Angliában, Skandináviában, Portugáliában, Nyugatnémetorzségban rg sokan ORION televízión veszik a műsort. Sok, jóval régebbi tapasztalattal rendelkező tv-gyárat szorított ki az ORION a nemzetközi piacról. Ennek előfeltétele természetesen a tökéletes hibamentes készülék. Mielőtt a kereskedelemhez kerülne, nyolc órát úgynevezett égetőpróbán esik át minden televízió. Ezalatt az idő alatt az esetleges hibás alkatrészek okozta üzemzavarok, a gyakorlat szerint, jelentkeznek. Az ORION így kiváló meóval ellátott készüléket bocsát útjára. A fejlődésben nincs megállás. Az ORION gyár idei nagy slágere a mikrohullámú berendezés. Ezt a legújabb terméket a Beloiannisz gyár konstruktőrei tervezik. A tavalyi Budapesti Nemzetközi Vásáron nagydíjjal tüntették ki. Még egy utolsó ellenőrzés és ba tökéletes, irány a keres- / kedelem. amuri riport (ELSŐ Gazdagon ráncolt szoknyáid aszony száll le a buszról. Lábán magaszárú fűzős cipő. háromnegyedes bársonykabátja puffos úiiú, mindenütt szigorúan gombolódik a munkában elidomtalanadott test vonalaira. Ráncos arcából mároius- ban is csak barna háromszöget enged látni az ,áll alatt megbogozott fekete kasmir-k^ndő. Hátán degeszre tömött turistazsák. Pár métert megy. s feltárul előtte a temolom sokévszázados tomva: megáll, naov lélegzettel kiegyenesedik — hazaérkezett. Hátrafordul, övéit keresi a tekintete. Húsz-huszonkét éves nő törekszik féléié a tömegből: négerbarna, törpe tűsarkú, füst- színű nylon harisnya, búk lészövet kosztüm, magasra tupí- rozott haján leheletvékony kendő; az alapozó krémet kicsit talán vastagon rakta fel, szemöldöke, szemoilléja feketével kihúzva száján hússzínű rúzs. Mindössze esv bevásárló táska van nála. A gomolvffó emberek"* kerülgetve orkánkabátos, széles- vállú, zömök fiatalember tart feléjük. Szélcserzett arca fölött mintás, kötött gyapjúsapka, tetején hatalmas bojttal. Hajtóka nélküli, csíkos nadrág- szárának folytatásaként gavallérsarkú. hegyesorrú cipő egészíti ki öltözékét. Egyik kezéről lehúzza a bőrkesztyűt, zsebkendő után matat: Ezekkel a vastag, töredezett körmű úi jakkal nap mint nap kaszát, kapát, ásót markol. Ilyen öltözék láttán a fekete kendő* néni tíz-tizenöt évvel ezelőtt úgy vágta volna RÉSZ) szájon fiát és menyét, hogy azok fennakadt szemmel dőlnek bele a tavaszt váró sárba; most derűs — sőt: rosszul leplezett büszke — tekintettel gyönyörködik bennük pár másodpercet. csak aztán Indul az öregfalu felé. Vagy ötven méterrel arrább befordulnak egy szűk sikátorba. Megállnak, a fiú átveszi a hátizsákot, az anyja viszont az üres korsót. S akkor átalakul a menet: elől a fiú: a férfi; utána az anya: a családfő; hátul a fiatalasszony: a meny. Körülöttük is minden megváltozik, szinte egycsapásra. A betonjárda már elmarad mögöttük; a főutca rangos, új épületei helyett apró, virágos kerttel előzött házak; a patak piszkos- szürke vize gondozatlan mederben zubog, és a fahíd gerendái itt-ott felnyöszörögnek lépteikre. A templom elől éppen most továbbinduló busz hangját csak akkor hallanák, ha nagyon odafigyelnének, de már nem Igen érdekli őket: inkább 1obbra-halra tekingetnek, hogy egyetlen, utcán vaev udvaron mutatkozó ember üdvözlését se hagyják viszonzat- lanul — nagy szégyen lenne; még azt hinnék, hogy gőgösek, felvágnak.,. Vonulnak, mint őseik tették száz vaev kétszáz évvel ezelőtt. mikor falun kívülről ú.i- ra visszatértek a biztonságot, véd eme t nyújtó, szigorú rendű közösségbe. A régmúlt dolgok A nem meghatározó erejű egyes eseteket leszámítva ben a régi és az úí falu közé egyetlen vonással éles határt lehet húzni; a patak partján futó Széchenyi és a vele párhuzamosan haladó Fő utca — köztük számos zeg-zugos. rendetlen beépftettségű köz —- adja az öreg települést; a templom mögötti részen, az úgynevezett Paptagián keletkezett az első világháború után az új falu magja. Szegény emberek kaptak itt akkoriban' házhelyet és rá négy- szögletes. apró. kalitkára em- Lkeztető házakat a FAKSZ- tól. később az ONCSÁ-tól. A második világháborúig mindössze talán húsz ház épült Itt — mert a feudálkaoitalista állam szűkmarkúan csöpögtette a pénzt, s a szegények még ezt a rendelkezésre álló. kamatos-kamattal terhelt hitelkeretet sem vették teljesen igénybe. Ráadásul az akkori isten szolgája csak egészen kevés földjét volt hajlandó eladni, hogy rajta nyájának elesett tagjai meghúzhassák magukat A felszabadulás után a Földosztó bizottság az utolsó négyszögölig klaaláti kotta a pap földiét. • s ma nyolc utcában hozzávetőleg 200 úl ház alkotja az úi települést. A jotíbágyközöiaség (jogilag) 1848 április 17-én szűnt meg S.-ben is. valójában 1866-ban. miikor a Legfelsőbb Úrbéri Szék rendezte a földbirtokos ás a parasztság között maid majd húsz évig' folyó port — lényegében az oligarcha javára. Az ettől számított körülbelül három évtized alatt alakult ki a földdel bíró parasztságnak az a mentalitása, amit még a legutóbbi időkben is tapasztalhattunk, s amit a 73 éves Cs. J.-né jellemez jól. „Ha jól kiszámítjuk, hát Pillanatfelvételek az életről Látogatás Jurij Nagibinnál Nevét a magyar olvasóközönség is ismeri: novellái, elbeszélései nálunk is napvilágot láttak. Nemrégiben pedig moszkvai tudósítások számoltak be Az elnök című film nagy sikeréről, amelynek forgatókönyvét ugyancsak Jurij Nagibin írta. Nem sokkal később Monte Carlobúl érkezett jelentés: a negyvenöt éves szovjet író Téli tölgy című elbeszéléséből készült szovjet televízió film a nemzetközi tv filmfesztiválon elnyerte a nagydijat, az Arany Nimfát. (A Magyar Televízió is műsorra tűzte.) Az APN szovjet sajtóügynökség munkatársa, A. Ruhadze a közelmúltban felkereste az írót Krasznaja Pahna-i otthonában. Krasznaja Pahra Moszkvától mintegy harminc kilométerre fekszik. A Nagibin villa első pillantásra olyan, mint a hagyományos Moszkva környéki nyaralók, azzal a különbséggel, hogy élénkszínű festése és manzardos megoldása kecsessé és modernné teszi. Az iró az év nagyobbik részét itt tölti. Nagibin dolgozószobája a tágas manzárdban van. íróasztalán dossziék, levelek, irodalmi folyóiratok tornyosulnak. Mellettük írógép. Az egyik falat könyvespolc borítja, a másikon akvarellek, metszetek, grafikák. A látogatónak most is legfrissebb vadászélményeiről mesél, miközben föl- és alá sétál a szobában. Témája: az orosz erdő friss téli szépsége, a hóbundába burkolt fenyők, a félig befagyott, de azért vidáman csörgedező patakok. A természet mindig fontos szerepet játszik az író műveiben: szervesen kiegészíti a szereplők belső világát Munkájáról szólva Nagibin hangsúlyozza törekvését: „Az író ne találjon ki semmit, hanem valódi élmények, megtörtént események alapján Írjon.” Elbeszéléseit így nevezi: „Pillanatfelvételek az életről.” Talán ez az oka, hogy nem ír regényt, műfaja a novella, elbeszélés, kisregény és a filmforgatókönyv. — Lehet, hogy nem eleg élénk a képzeletem — mondja mosolyogva —, de nem is tudok másként írni. Az elnök című filmet a Trubnyikov napjai című kisregénye alapján írta. Most egy ugyancsak kétrészes film forgatókönyvén dolgozik: Az igazgató lesz a címe. Az iró ezúttal tehát nem egy kol- hozeünök, hanem egy ipari vezető hétköznapjaiba vezeti el a nézőt. — A film alapjául Iván Lihacsov élete és munkássága szolgál — mondja Nagibin. — De senki ne higyje, hogy életrajz-filmet csinálok, noha jómagam személyesen ismertem ezt a kiváló férfit, aki nem mindennapi életutak tett meg, amíg sofőrből a moszkvai autógyár igazgatója, majd miniszter lett. Ugyanakkor a forgatókönyv írásánál igen nagy hatással van rám Lihacsov alakja és életútja, bár voltaképpen mégsem személy szerint róla írok. Az igazgató alakja így mégis csak általánosabb érvényű lesz. — Ma, amikor milliós tömegek olvasnak, az író felelőssége is nagyobb az általa leírt szóért, mint bármikor azelőtt — folytatja Nagibin. — Az irodalomban, a festészetben. a színművészetben és a zenében lehet kísérletezni, de változatlanul a népet kell szolgálnunk. Felelősséggel tartozunk az ember iránt Különösen fontos ez napjainkban, amikor hihetetlen pusztító erejű nukleáris fegyver van az emberiség kezében. Ezért is oly fontos: a művész hivatásának megfelelően nemes erkölcsiségre nevelje az embereiket. — A jövő emberének nevelését már ma el kell kezdeni, — mondja végezetül Nagibin — ezért írok oly gyakran gyermekekről, a jövendő csodálatos és titokzatos állampolgárairól. akkor én még ttlO-ben mentem menyecskének as apósom házához. Szegény lány voltam, de ruhám azért volt, meg fehérem is, mert anyám pici korom óta nyütte, fonta, szőtte a kendert, hogy nekem legyék, mire eladó leszek ,,, Apósom gazdag volt, tizenkét ökre volt, fejős marhája tán egy tucat, juha egész falkával, öt fia volt neki, az én uram a legidősebb, isten nyugassza — első menyecske voltam. És úgy higy- gye el, ahogy mondom, csudát lássanak belőlem, ha nem igaz, egy álló évig az ököristállóban aludtam ... Volt az apósomnak háza, kettő is. A nagyobbikat, az újat kiadta bérbe, a réginek az első szobájában községi urak aludtak — azokat is nekem kellett ellátni — a hátsó szobában meg nem volt hely. És látástól- vakulásig dolgoztam, este meg indultam hátra, az ököristállóba. Nagyhideg tél következett akkor, fáztam, mint a beteg kutya, leszálltam a di- kóról, és az ökrök fejéhez feküdtem, hadd fújjanak rám egy kis meleget. Az uram?... Félt ő is az apjától. Ezért is csúfolták a faluban sövényugró Jánosnak. De azért néha kiszökött hozzám. Mert nem engedte az apósom, mert azt mondta, amilyen hóna, még gyereket csinál.., Még a határba sem engedett engem az urammal az apósom, nehogy ott... Egy álló évig így volt ez, isten előtt a lelkem, hogy így igaz. Aztán mégiscsak bemehettem a oltárba, ott már együtt aludtunk az urammal, jó volt ott, a kemence szája előtt... De szenvedtem én olyan sokat, hogy szájjal nem is lehet kibeszélni. Csak el kell gondolni, hagy már öt éve voltam menyecske, de még egy árva fagombot se kaptam az apósom házánál. Mondom is egyszer az anyósomnak: édes* anyám — így kellett szólítani — hát nekem még egy vállas (puffos ujjú blúz) se jut? Várjál, fiamt azt mondja, majd kikerítjük, csak tata meg ne tudja... Jó asszony volt, isten nyugossza, csak szava nem volt az apósom előtt. De azelőtt senki sem állhatott meg. Én még negyven éves koromban is úgy féltem tőle, mint az élő ördögtől, pedig akkor már vén szutykas volt, évszdmra nem mosdott — ahogy mondom: évszámra! — ragadt a keze a piszoktól, fekete volt az arca, de még akkor is az ő akaratának kellett meglenni.,, Na igen, anyósom meghagyta az uramtwic, hogy mikor a káptalannak fuvaroz fát, egy derekat mindig hen-- geritten le a ház előtt. Én meg azokat felvágtam, fel- avrígattam. anyósommal be- puttonyoztuk a városba, oszt abból vette nekem az első darab ruhát. De öröm nem volt benne, mert magamra nem ölthettcm, hiszen az apósom megkérdezte volna, heap honnan, miből vettem ... íny volt ez minden, ahogy előadom. nekem már minek volna a hazugság, rajtam már ez a világ nem. vesz meg semmit; és azért mondom én, nagyon jó ez a téeszcsé világ, bár elébb veHék volna el a sok hörcsögtől a tőidet. Most legalább magára is oon- dől a nép, nemcsak a föld, a told. a föld!... Egye meg a földet, amelyik annyira kívánja, vagy takaródzon vele! Úgyse lehet mindenkinek tíz ho7ri szőlleje, még öt se. a határt nem lehet nyújtani . . . Sose is nem volt. csrk egy párnak, de az se élvezte, abba gebedf bele a családjával egythtt... Én tudom, én jól tudom, mer* én megéltem azokat az időket.. Kunsznbó Ferenc (folytatjuk)
