Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-07 / 82. szám
1965. április 7. szerda NÖGRA D 3 Új módszerek a felnőttoktatásban Növekedett a szervezett tanulásban részt vevők száma Szerte az országban egyre többen élnek az államunk nyújtotta lehetőséggel: a dolgozók általános és középiskoláinak tagozatain pótolják elmulasztott tanulmányaikat, gyarapítják ismereteiket Nóg- rád megyében míg az 1958- 59-es tanévben a dolgozók általános iskolájába 372. a középiskolába 511 felnőtt iratkozott be, az 1964-65-ös évben a beiratkozottak száma az általános iskolában 3 158. a középiskolába pedig 4177. Az igények növekedése teszi tehát szükségessé azt hogy a nappali tagozatos iskolareformmal egyidőben oldjuk meg a felnőttoktatás reformját is. Ezért hozták létre múlt évben az Országos Pedagógiai Intézetben a felnőttoktatási tanszéket s a Művelődésügyi Minisztériumban, a megyékben, a járásokban is mind fokozottabb gondot fordítanak a felnőttoktatás irányítására, korszerű módszereinek kidolgozására A Magyar Tudományos Akadémia ugyancsak idén kezdte meg kísérleteit a felnőttoktatás tartalmi és módszertani kérdéseinek kidolgozására. E kérdésekről, s a Nógrád- ban is folyó kísérletekről adott tájékoztatást Baicza Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztályának felnőttoktatási felügyelője. — Az akadémián március 15-én tartották meg az ezzel kapcsolatos első tudományos ülést, erre a kísérleteket végző pedagógusok egy csoportját is meghívták. Ezen az ülésen a megyéből négy pedagógus és egy művelődési otthon igazgató vett részt. A konkrét kísérleti feladatokat tudomásunk szerint a következő ülésen szabják meg. — Mit mondhatunk a Nóg- rádban folyó kísérletekről? — Hasznosak, eredményesek. E szavakkal jelelmezte munkánkat Csorna Gyula is, az Országos Pedagógiai Intézet felnőtt oktatási tanszékének adjunktusa. A felnőtt- oktatás új módszerednek kidolgozására február 22-én hívtuk össze az első tanácskozást a megyei tanács művelődési osztályán. — Elsősorban mire irányulnak a kísérletek? — Főképpen három dologra. A jövőben' mindenekelőtt nagyobb gondot fordítunk az élettapasztalatok felhasználására. A mostani tankönyvek túlságosan csak a tudományos rendszert veszik figyelembe, s az iskoláskorúaknak készültek. A dolgozók iskolájának hallgatói pedig m4r felnőtt emberek, akik élettapasztalattal, bizonyos rég elsajátított ismeretekkel rendelkeznek, ki-ki munkaköréből adódóan. E tapasztalatok természetesen rendkívül diferenciáltak, környezettől, egyéb hatásoktól függően. — Izgalmas kérdés az is, milyen pedagógiai alapelvek érvényesülnek leginkább a felnőttoktatásban. Mindenekelőtt az aktivizálásra, s a szemléletességre gondolhatunk. Ugyancsak érdekesek tantárgyi kísérleteink, elsősorban a magyar irodalom, a történelem, a biológia, s a matematika tárgyak oktatásában. E kísérletek a hallgatók készségének fejlesztésével, a tanítási órák felépítésének gondjaival foglalkoznak, — A feladatok rögzítése, a korábban megkezdett kísérletek eredményeinek terjesztése érdekében április 9-én szervezzük meg a kísérleteket folytató középiskolai nevelők tanácskozását. A továbbiakban a járási felnőttt- oktatási munkaközösségekre var az eddigieknél jelentősebb szerep az általános iskolai kutató munkába való bekapcsolódás térén. A befejezés és a kezdet Készül az ácsolat a salgótarjáni szakszervezeti székház építéséhez. Az irodaházat ez év végén adjak át. Utolsó simítások az építők székházén. Műszaki átadásra e hónap közepén kerül sor A zagyvái rakodó mellett, az öreg bányász kolónián van egy láda, apróra vágott, gyújtást tartanak benne. Olyan az, mint a- többi az idegen szemével, de a gazdáját örökké emlékezteti. Az osztályosát, úgy mint a bányát meg kell bénítani! A \ gépekből, amit nem lehet becsomagolni, azt tönkre kell 'enni! A trafót is szétrom- { bolni! — Megértették? — hangzott az ellentmondást nem tűrő parancs. A két gépész szótlanul bólintott, aztán elindult. Az ; ígyúdörgés mind közelebbről ‘ hallatszott. Pakoltak a néme- j tek, amit csak tudtak. A bá- ! nya már nem termelt. Az energia szolgáltatás is meg- I izünt. Ládákba, vagonba rak- j tak minden elszállíthatót. Üt- rakészen állt a szerelvény. \ Olbricht Vince villanyszerelő ajtaján kopognak. Vára- ' di János, az osztályozó gépésze a látogató. — Készülődjél. Bemegyünk. I Lesz egy kis munkánk. Rajtad kívül még Bányik Mihálynak szólok. — Aztán Minőségi változás a gépállomások munkájában Megyénk gépállomásai az utóbbi éveikben mind a termelés, mind a gazdálkodás terén eredményesen dolgoztak. A jelenlegi feladatok azonban másképpen vetődnek fel, mint ezelőtt két évvel. A termelőszövetkezetek saját gépparkjának állandó növekedése alapvetően megváltoztatja a gépállomások feladatát, és tevékenységének belső tartalmát Elég itt utalni arra, hogy megyénk termelő- szövetkezeteinek gépparkja csaknem 900 erőgépből és a hozzájuk tartozó munkagépekből tevődik össze, s ebből a gépállomások már csak 240 erőgéppel rendelkeznek. Több figyelmet a gyenge tsz-ekre Sok emberben — esetenként még gépállomási, vezető beosztású dolgozókban is — felmerül az a gondolat, hogy most már kisebb a felelősség is. Ez a felfogás alapjában téves. Az MSZMP Központi Bizottsága 1964 februári határozatában foglalkozott a gépállomások helyzetével és megjelölte a legfontosabb célkitűzéseket, amelyek tovidén: a gyenge termelőszövetkezetek munkáinak végzése, a gépjavítások és egyéb műszaki tevékenység kielégítése, a gépesítéssel összefüggő szaktanácsadás, a szakmunkás képzés. Addig a gépállomások fő feladata a szántóföldi munkák elvégzése volt Jelenleg ez a feladat szűkül és mindinkább a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetekben összpontosul. Ezt a tendenciát már megfigyelhettük 1964-ben is: a gépállomások akkor összesen 92 637 normálholdnyi szántási munkát végeztek, ebből 54 343 normálholdat — csaknem 60 százalékát — a gyenge termelőszövetkezetekben. Most ez az arány tovább növekszik. A termelőszövetkezetek nö- . vekvő gépparkja szükségessé I 'eszi, hogy állomásaink helyesen ismerjék .fel a gépjavításokban jelentkező nagyobb feladatokat. Világosan '.cell látni, hogy fő tevékenységük ebben az arányban tolódik el. A gépállomások a termelőszövetkezetek részére 1963-ban 95. 1964-ben már 189 traktor főjavítást végeztek. Látható tehát, hogy a avf.tási feladatok megduplázódtak. Az idén pedig még ; hatványozottabban növekszenek. Ezzel kapcsolatban a gépállomások szakemberei több ellentmondásos tényezőt vetnek fel, ami több esetben indokolt. Elismerik, hogy a javítások mennyisége állandóan emelkedik, de a javítások nagy része a téli hónapokra esik, amikor a feladatokkal alig tudnak megbirkózni. Később pedig nehézségekbe ütközik a szerelők, traktorosoK foglalkoztatása. A másik jelenség pedig az, hogy a termelőszövetkezetek egy része nem akarja a javítást a gépállomással elvégeztetni, arra hivatkoznak, hogy van szakemberük, akivel a javítást megoldják. Kétségtelen, hogy nagy gondot okoz a gépek kampányszerű javítása ez hatást gyakorol a dolgozók foglalkoztatására és a gazdaságosabb termelésre. Ezért a járási tanácsokkal és a termelőszövetkezetekkel egyetértésben törekedni kell a javítási csúcs csökkentésére. E gond megoldásának a lehető legjobb módja az átgondoltabb munkaszervezés. Kisebb ráfordítást A másik kérdés az, hogy a termelőszövetkezetek egy része nem akarja átadni a gépeket javításra. Ennek a legjobb ellenszere, hogy jól és olcsón javítsunk. Ebben is nagy lépést tettek előre állomásaink, mindinkább korszerűbben javítanak. Egyes gépállomásaink között azonban jelentékeny eltérés van a ráfordításoknál — különösen a javítási idő ráfordításánál: a Tolmácsi Gépállomás egy DT típusú traktor főjavítására 352 órát fordít átlagosan, ezzel szemben a Pásztói Gépállomás 456 órát. Az, hogy a gépállomások feladata és tevékenységének belső tartalma változott, nem változtatott azon az igazsá gon, hogy továbbra is a gépállomások vannak a termelő- szövetkezetekért, és nem fordítva. Milyen területeken kell most előre lépni? Az egyik ilyen terület a szaktanácsadás. Helyesen cselekszik az a gépállomás, amely segít a termelőszövetkezeteknek a gépvásárlásba» azzal is, hogy segítséget ad a gazdaságossági számításelv elvégzésében. Ennek alapján kell eldönteni, hogy melyik gépet kell beállítani a termelésbe. Mindig azt. amelyik a legnagyobb költség-csökkentést eredményezi, és alkalmazása nozzájárul a terméshozamok gyors növeléséhez. Jelentős segítséget tudnak adni állomásaink a kevesebb tapasztalattal rendelkező termelőszövetkezeteknek azzal is, hogy megtanítják olyan fontos dolgokra, mint a traktorok és a munkagépek közötti összhang megteremtése. Gondosabb tárolást és karbantartást A gépek élettartama növelésének és a biztonságos gép- üzemeltetésnek igen fontos előfeltétele az erő- és munkagépek előírásszerű tárolása. Ezen a téren csakúgy mint a karbantartásoknál, ma még igen súlyos hiányosságok fordulnak elő. Gyakori jelenség, hogy a gépeket a munkák befejezése után gazdátlanul hagyják szerteszét a határban. De ha be is viszik őket a telephelyre, igen sokszor rpindein retdszer nélkül, leápolátlanul tárolják. Ez is mind hozzájárul ahhoz, hogy szinte évről-évre visszatérő problémaként jelentkezik az alkatrészhiány. A gépállomások segítsék tehát a termelőszövetkezeteket a gépek szakszerű tárolásában és a gépudvarok kialakításában. A feladatok nagyok. Az a gépállomási vezető cselekszik jól, aki munkáját nemcsak azon méri, hogy hány normálhold gépi munkával segítette a termelőszövetkezeteket, hanem ügy is, hogy mennyi volt a tsz-ek gépparkjánál a gépkiesés, mennyire biztonságos és gazdaságos a tsz-gépek üzemeltetése. Szomszéd József, a gépállomások megyei igazgatója SornnktniUi míhzak csendesebben hozzáfűzi. — Senki nem tudhat róla ... Olbricht, akárcsak Bányik, először csak nézett, mit akar Váradi. — Tennünk kell valamit, mert ha ezek mindent elvisznek, nem tudunk majd indulni. Ha viszont nem lesz munka, kenyér se lesz, jól tudjátok. Vállaljátok-e? Az éjjeliőr, az öreg Tom- csik Vilmos ott volt a helyén. Maga sem tudta kinek, és mire vigyáz, csak valami szolgai megszokottság hajtotta oda. Látta a három embert, ahogy a sötétben óvatosan befelé lopakodnak. Ismerősök, oda tartozók, nekik lehet — gondolta. Azután munkához láttak. — A gépszíjakat mentsük először. Itt van ez a láda, ebbe rakjuk. Több mint 200 méter. Nyissuk ki, azután hordjuk oda, a hídmérleghez. — Adogassátok! Majd én lemáázok. Itt jó helye lesz, a mérlegkar elbírja, ide az isten se bújik be keresni. — Óvatosan! Csendesen! Figyelj ott kint. Ha hangot vagy mozgást vesztek észre, akkor nagyon vigyázzatok. Egyikötök mindig figyeljen. — Ne féljetek, én magamra vállalom! Felnőttek már a gyerekek! — biztat Váradi. — Most a motorokat. — Alig bírják kiemelni a nehéz testeket. Csak hárman vannak, hátukon patakokban szakad a verejték, de ahogy az egyiket elrejtik, mennek a másikért. Lim-lomok, szemét és salak alá kerülnek az értékes motorok, alkatrészek. Sietnek. Ahogy jöttek, a sötétség leple alatt, úgy tűnnek el. Az egyik üres ládát elcipelik, ne legyen szem előtt. H oltfáradtan rogyott le Váradi a székre, de most még sem álmos. Újra kiveri a verejték, amikor végig gondolja az éjszaka történteket. Mi lett volna, ha?... Igen, ha a kint posztoló németek észre veszik. Egy sorozat, azután vége mindennek. Így gondolkozik még két ember ugyanebben az időben a kolónia másik két lakásában. Reggel, amikor messziről meglátott egy németet, az ellenkező irányba indul. A sarkig feltűnés nélkül, lassan megy de ott aztán meggyorsítja a lépéseit. Este furcsa, fülének idegenül hangzó szavakat hall. A kolónia közvetlen szomszédságában megszólalnak az ágyúk, küldik a németek, után a halált. • A parancsnok elvtárs azt kérdezi, mire van szükségük, hogy megkezdhessék a termelést — fordítja o tolmács Váradinak, a behívott gépésznek. — Semmire. Mindenünk megvan, csak szén kell, mi akár azonnal osztályozhatunk — válaszol, azután látja, hogy magyarázatot várnak. — Eldugtuk ami kell — csak ennyit mond, mert a következő pillanatban már a kezét szorongatja a pufajkás tiszt és melegen megöleli. — Ocseny horoso, papa —... A láda ott áll hátul, és ha a fehérhajú Váradi János gyújtósért megy, mindig eszébe jut az az éjszaka. Bodó János
