Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-29 / 100. szám

1905 üprfTt« '>9 rsfó??trWí? R ö G R A D 3 \ Jelentén Honiról í j villamossági Munka, a nagyobb jövedelem alapja A /honti termelőszövetkezet­ben nem csupán az igazolja a változást ho«v az elmúlt bét közönén 100-120 asszony és férfi, kihasználva a csapadé­kos időlárás kényszerpihenő­iét. rendbe tette a hegvi lege­lőt. hanem az is. hosv két esztendővel ezelőtt 8 forintot fizettek munkaegység előleg­ként. most oedie 20 forint a havi előleg munkaegységen­ként. A változás magyarázata. hogy az úi vezetőségnek szo­ros a kapcsolata a tagsággal. Amit a tagok azzal viszonoz­nak. hogv szorgalmasan részt- vesznek a munkában. Különö­sen az asszonyokat illeti az elismerés. Nyolc munkaesanai- tai dolgoznak, amelyből ket­tő I.akő Jánosnéé és Hl aval Pálnéé a szocialista címért küzd. Természetesen a férfiak nem maradnak el. Tóth Sándor állattenyésztési brigád vezető irányításával ki­tűnő eredményeket érnek el az állattenyésztők: id: Németh Sándor és ifi. Német Sándor, az apa és a fia. Benedek Fe­renc és Hídvégi Mihály. Me- gveszerte hírneves 3 barom­fitenyésztő Bálint István, aki arra vállalkozott. hoev az idén 340 ezer tolást értékesít a termelőszövetkezetnek. Az idén nem kis feladatra vállalkoztak a hontiak. Az el­múlt évi 36 forinttal szentben 42 forintra szeretnék emelni a munkaegység értékét. És a na­gyobb jövedelemnek most. ta­vasszal kell az alaoiait lerak­ni. A nagvöbb gondot a 109 hold málna és szamóca okoz­za. Az Ioolv-mentl szamóca­termelők körében az a szólás­mondás iária. hogy akkor igazi a szamócatermés, ha egy esztendőben kilencszer ka Dál­iák. A harmadik feltételt az állattenyésztés biztosítja: 35 hízómarhát készítenek e!ő. azonkívül 20 tenyészüszőt. A tehenek száma 70. a feiési át­lagot a télen is 7-8 literen tar­tották a tavasz és a nvár fo­lyamán 10-12 literre emelik. A ió állattenyésztés biztosí­tékával a takarmány alappal Hon ton nincs probléma. Az állattenyésztők gondos mun- káia következtében jelenleg is mintegy 100 mázsa szálas- takarmönnval rendelkeznek. Gondosan készülnek a takar­mány idei betakarítására- is. Jó volt a multévi termés, de az idén iobbra számítanak. A széna betakarítás ideiére az erők nagyobb részét ide össz­pontosítják. Az üzemben dol­gozó családtagok is szabadság­ra iönnek erre az időre. Az erőgépek, a kaszálógépek ki­javítva munkára készek. A gondos betakarítási munka a biztosítéka annak, hogy máius végéig Honton nem gond az állatállomány takarmánvellá- tása. A réti széna mellett 131 hold pillangós takarmány betakarí­tására is gondolni kell. össze­torlódik tehát a munka, de ahol előrelátóak. ott nem le­het meglepetés. Honton pedig nagyon megfontoltan készül­nek a munkára. Ezt bizonyítja az Is. hogy az április 20-ig ese­dékes munkát maradéktalanul elvégezték. Csak a gépek okoztak kisebb zavarokat. Az érsekvadkerti javító állomás például a DT-t decembertől márciusig 1aví- totta. A K 25-ös Zetort is vissza kellett vinni javítani, mert elromlott. Ez az ami bizonyos mértékig zavarja terveik zökkenőmön‘»s vég­rehajtását. Az liven meglepe­tések elkerülése végett a trak­torosok között sűrűbben tar­tanak szakmai oktatást. Gyak­rabban ellenőrzik a gépeket. Annyi traktorost képeznek ki. hogy mindig legyen tartalék­ban is valaki. A iavító állo­mástól pedig gondosabb mun­kát követelnek. Ez a helyzet 1965. április végén Honton. a termelőszö­vetkezetben. rendelkezés A nehézipari miniszter mó­dosította azt az 1960-ban ki­adott rendeletét, amelv enge­délyhez köti a villamosenergi­ának háztartási fűtésre, sü- tésre-főzésre, vízmelegítésre, továbbá ipari fűtésre való fel- használását. Az ipari villamoskemencék engedélyezési eljárását az úi rendelet annyiban módosítia. hogy a vál1 álatoknak, üzemek­nek nem a kemence üzembe- helvezésekor. hanem már a tervezés során, tehát még a kemence megrendelése előtt kell megszerezniük a haszná­lati engedélyt B. Gy. Az ötéves tervben énfllt a korszerű Kistelek VTL. beszálló akna. Mióta üzembe helyezték a korábbi háromnegyed órá­ról negyedórára csökkent a bányászok beszállás! idő vesz­tesége. Mellette most korszerű felolvasót és fürdőt építenek A kutya-macska barátság pompás együttműkö­déssé változott. S ami eddig bukdácsolt, most úgy megy, mint a karikacsapás. Ezt tette a közös brigád. Mert, a szállítás, a rakodás fontos a vasútnak is meg az AKÖV-nek is. Hogy gyorsan menjen. De hogy mi, miért fontos, s mennyire — abban alighanem már nem egészen egyeztek. Legalább Is, ezt kell feltételezni abból, hogy a vasút kötött ugyan szocia­lista szerződést az AKÖV-vel is, de annyi maradt abban a szocialistasrißböl, hogy ezt a szót is ráírták a szerződésre. A szerződésben vállalt köte­lezettségek rendre nem telje­sültek. Bele is únt ebbe Tamás Pál, aki egyébként főintéző és ke­reskedelmi állomásfőnök he­lyettes Salgótarjánban, aki minden áruért, ami a pálya­udvarra érkezik, vagy ami el­hagyja a várost, személy sze­rint is felelős. Sőt, azért is felelős, hogy a vagonok a le­hető leggyorsabban ürüljenek, teljenek és fürgén induljanak útnak akár az országhatáron belül, akár határon túlra. Igen ám. de mit tegyen ez az ember, ha az Ilyen fürge kocsi-áramlás helyett egyre másra kasszírozhatja az állás- pénzeket Ami ugyan elég drága mulatság a vállalatok­nak, de úgy látszik még min­dig egyszerűbb, mint megszer­vezni a szállítást. Törte is a fejét Tamás Pál emiatt eleget. És addig spe­kulált, míg ki nem sütötte a közös brigádot. Megírta az új szerződés­tervezetet, átadta az állomás- főnöknek, s mikor az jóvá­hagyta, az AKÖV igazgatójá­nak. Mikor az kimondta rá az igent, megbeszélték azok is, akik az új metódus sze­rint fognak dolgozni. S az idén, január 21-én megalakult az első Nógrád megyei közös szállítási munkabrigád. A vezetője Tamás Pál lett. Tag­jai közt tizennégy vasutas van, négyen pedig az Autó- közlekedési Vállalat dolgozói. A korábbi ,.ellenfelek”-bŐl a legközvetlenebb munkatár­sak lettele És január vége óta úgy kezdi Tamás Pál minden munkanapját, hogy fél hétkor az AKÖV itteni telepvezetőjé­vel megbeszéli az aznapra várható tennivalókat: mennyi a kirakni való vagon, s hány gépkocsija, rakodómunkása van ehhez az AKÖV-nek. Ez­után Intézkedik az állomáson, hogy a kocsirendezők a va­gonokat lehetőleg ugyanarra a vágányra állítsák. A brigád tagjai Is tudják, ml a teendőjük. Az átmenesz- tők Időben értesítik az AKÖV-öt az érkező vagonok számáról, rakományáról. A forgalmisták gondoskodnak a vagonok kiállításáról — vagy­is, hogy a vasúti kocsik a megfelelő vágányra jussanak. A kocsimesterek lebonyolítják a kocsik kiállítását, a rak- tárnok a kocsik átadásét és visszavételét Intézi. A többi már az AKÖV brigádtagok dolga: ügyesen szaporán ki­üríteni a vagonokat, rendelte­tési helyére szállítani az árut. M indez olyan egyszerű­nek látszik, a kezde­ményezés első eredmé­nyei, pedig olyan érdekesek, olyan nagyszerűek, hogy az ember irigyen és bosszankod­va tekint vissza az elvesztege­tett hónapokra, évekre: miért nem jutott korábban az eszünkbe ez a közös brigád. Hiszen még januárban is, oz AKÖV által elszállított áruk átlagos rakodási ideje vago­nonként tíz és fél óra volt Ez egyben azt is jelentette, hogy körülbelül minden nyol­cadik vagonért kocsiálláspénz megfizetésére kötelezték az AKÖV-öt. Februárban a ra­kodási idő kocsinként több mint két órával csökkent, márciusban pedig már csupán hat és fél óra kellett egy vagon kirakásához. Ezzel együtt a januárban kifizetett kocsiál­láspénz márciusban az egyne­gyedére csökkent. S míg az az állomás úgynevezett rendes kezelési helyén a más válla­latok által kirakott kocsik át­lagos rakodási Ideje kocsin­ként még mindig mintegy tizennégy-tizenöt óra, a közös brigád jnár azt tervezi, hogy a hat és fél órát ötre csökken­ti. És csökkentené tán öt: aki is, ha nem lenne néhány ..makacs” vállalat, mint az Állami Áruház, az ÜVÉRT a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat, amelyek „takarékos­ságból” már a szombat dél­után beérkező áruikat sem hajlandók kirakni hétfő reg­gelig. Mikor idáig jut a szó, az ilyen „makacs” vállalatokig, akkor derül ki az is, hogy ta­lán nem is volt az olyan egy­szerű: létrehozni a vasút és az AKÖV között a közös bri­gádot. Hiszen például abban, hogy egy vagonból bizonyos idő alatt mennyi súlyú árut raknak ki a rakodómunkások — abban a munkás is érde­kelt; és még sokan mások is, például az AKÖV-nél. De hogy egy munkás melyik va­gont pakolja előbb, azt-e, amelyik régen bent áll az állomáson, vagy egy másikat, amelyik most érkezett, de kéz­re esik — abban tulajdonkép­pen csak a vasút, illetőleg a népgazdaság érdekelt. Eset­leg a szállíttató vállalat* ál láspénz szempontjából. Ál­talánosságban. S őszintén szólva — egy u közös bri­gádnak eléggé homályosan megígért jutalomtól eltekint­ve — még most is ez a hely­zet. Az embereknek, a közös brigád tagjainak tehát leg­alábbis önmagukon kellett erőt venniük, önmaguk gon­dolkodásán. Hogy a határozot­tan kitűzött célprémium, vagy más bérkedvezmények kilátá­sa nélkül is jónak lássák sa- játmagukra nézve azt, ami a népgazdaságnak jó. S amihez tulajdonképpen nem kell töb­bet dolgozniuk, csak jobban odafigyelni arra, amit csinál­nak. Mi sokat beszéltünk ar­ról, hogy a dolgozókat anya­gilag érdekeltté kell lenni abban, hogy amit csinálnák, azt jól, gyorsan csinálják. És ez tulajdonképpen rendben is „Vörös Csepel, vezesd a harcot" A láng és a füst városa — lom térről a Soroksári úton, ahogyan a költő nevezi — má- a Ráday utcán, a Múzeum jusi orgonaillatot küld. Ki- körúton, a Váci úton, az And- rályerdő kertjeiből árad, Csil- rássy, a Stefánia és a Hun- lagtelep modern házai mintha Sária körúton át a Népliget- b einnák, de a Béke téren- be.” (1919 május 3.) Aztán ugyancsak megcsap, s tán ér­zed a gyáróriás kapujában is. A májusi ünnepre készülő Vö­rös Csepel friss illatát röpíti a tavaszi szellő. A Vasmű műszaki klubjában egy kiállí­tás anyagát nézegetem: „Cse­pel 1945—1965”; fotók, emlé­kezések, grafikonok, újságki­vágások — régiek és újak, múltat idézők és holnapi tet­tekre hívók. S eszembe jut az a tűzpiros éjszaka, amelyet végigüli tam a sziszegő nagy- olvasztó mellett. Fiatal mű­vészbarátom vázlatot • készí­tett egy festményhez: színt, fényt, izzadást, lendületet, verítéket, küzdelmet akart látni a munka ábrázolásá­hoz. S láthatott: ezer fokon hevült, remegett az acél, az üst beleborzadt, kokszgáz .sur­rant, só, füst, korom sűrű­södött, aztán mozdony szusz- szánt, csille csattogott, s a munkások — vörös testük, mint villogó szurokszabta márvány — kokillák fölé ha­joltak, s a megcsapolt csillag­szóró lávafolyaroot dermedt formává szelídítették, mint ahogyan odakint egyetlen renddé szülik a zilált való­ságot. Pernye hullt a haj­nal szalagján, amikor az éj­szakai lázas műszak után va­lamelyik öreg munkást a má­jusokról faggattam — a leg­szebbről. Hazak (sértem, rá­gyújtott, s amikor a kertvá­rosi ház körül a rigók éb­redtek, előkotort egy régi új­ságot: mutatta, olvassam, az az 6 emléke. „A csepeli mun­kásság felvonulása felejthe­tetlen szépségű része volt a májusi napnap ... Körülbe­lül huszonötezren voltak. Fér­fiak, lányok, gyermekek. Ün­neplőben valamennyien. A férfiak kabátján májusi jel­vény, piros szalag, a nők kö­zül sokan piros blúzban vol­tak, de a vérvörös pántlika díszítette mindenki haját vagy keblét. És ez a színes, hatalmas, ragyogó tömeg a legpéldá- sabb rendben rótta végig a több órás utat a csepeli Temp­van. Ám a közös brigád — saját jószántából — elébe vá­gott ennek ez elvnek. Jelez­ve, hogy itt a nagyállomáson és az AKÖV-nél az élet egy — az egészhez viszonyítva — parányi területén olyan gon­dolkodás tört felszínre egy­szerű emberekben, amely —1 mint a tiszta és bővizű for­rások — szinte megváltoztat­hatják az egész környezetet T amási Pál beszél is erről. Havonta összejön a brigád: negbaszélnl a tapaszta­latokat. S a valamikori ellen­felekből jó munkatársak, sőt lassan barátok lesznek. Lehet, hogy májusban, vágy Június­ban elhatározzák: felveszik a versenyt n szocialista címért. De arról is beszél Tamás Pál, hogy az első negyedévben sok álláspénzt fizetett Acél­árugyár képviselőivel szinte lehetetlen nyélbeütni a szo­cialista szerződés tapasztala­tainak megbeszélését: hogy az Öblösüveggyár miatt rendre visszaküldik Somoskő­újfaluból az DPW vagonokat, mert a gyárban, a szocialista szerződésben vállalt kötele­zettségek ellenére, piszkosan hagyják a kocsikat.,. Pedig... az AKÖV-höz hasonlóan, más vállalatokkal is szívesen ala­kítanának közös brigádot. A vasút dolgozóin ez nem mú­lik: A vasút és az AKÖV közös szállítási brigádja bevált. A kezdeményezés ÚJ hívekre, új követőkre Vár. Most a többi salgótarjáni nagyüzemen a az öreg olvasztár a Csepeli Általános Munkásdalkarral részt vett a Magyarországi Szovjetek Kongresszusának megnyitásán, elénekelték a „Föd, szocialisták”-at, a Mar- seilledse-t és az Intemacio- nátbét. Másnap nem a mun­kás otthonba ment, hanem a frontra, mint a 22-es Csepe­li Vörös Gyalogezred sok más katonája. Zsebében nem volt' párttagsági könyv, de egy sorban ment szuronyok elé azokkal, akik 1918 decembe­rében megalakították a KMP helyi szervezetét. Harcéit, megsebesült, hazajött, felesé­ge tbc-t kapott a királyer­dei földkunyhóban; feketelis­tára került, a telekrészleie­ket nem tudta fizetni a Hol­landi Banknak, elárverezték, tönkretették. De 1943 szep­temberében a többiekkel együtt sztrájkolt, mert nem akar háborút; őrségeit áll Ba- gi Ilona síremlékénél, mely­nek feliratán ezt olvasta: „Én már leteszem a kalapá­csot, vedd fel és harcolj to­vábbi” 1944 decemberében megtagadja a németek ki­ürítési parancsát, látja amint Kormos László hősi halált hal a tűzharcban; a gyárba rohan, megakadályozza, hogy a fasiszták leszereljék és va­gonba rakják a gépek egy- rfszét... Elszálltak az évek, meg­öregedett, fia a fejére nőtt, de a tűz csak most kezdett igazán forrni vérében: „mi­énk az ország magunknak építjük”! Romot takarított társaival, pékséget szervezett, vetőgépért kenyeret cserélt Jánoshalmául, kábelt fektetett villámlás közepette a kvas- sai zsilipnél. S mielőtt fel­virradt az első szabad május elseje, a WM Gyár roham­munkásaival az ország első szocialista munkaversenyére hívott feS. „Vörös Csepel, ve­zesd a harcot** — harsogott a diadalmas tavaszi menetben* s a Váci út, Kőbánya, Ózd, Diósgyőr — az egész ország feledt szavukra tettekkel. Szemtanú la vagyok, miként készülnek ma a huszadik sza­bad máius ünnepére. A Vas­mű szocialista brigádvezetőie. akivel néhánv szót váltottam, elmondta: a felszabadulási munkaversenvt tovább folytat- iák. cél: a iobb és gazdaságo­sabb munka mindenütt: a Fémműben, a Transzformátor­gyárban. a Csőgyárban, a Szerszám- és az Egyedi Gép­gyárban. a Híradástechnikai Üzemben és másutt. Vörös Csepel — Budapest ipari ter­melésének etrvtizede. hatvan­ezer ember — több és 1obb motorkerékpárt varrógépet, acélcsövet, huzalt, egyedi gé­pet. és tömegcikket akar adni a népgazdaságnak és a külföl­di rendelőknek. ..A Vörös Cse­pel hírnév ma a gazdasági munka hétköznap) tetteiben kötelez helytállásra magunk és a világ előtt” — hallottam a bríBádvezetőtől ás úsv érez­tem. sok-sok társa nevében szól. Tíz perc alatt Pesten va­gyok a ..zöld nyíllal”. Kiné­zek a gyorsvonat ablakából: a Szabadki kötőben szóidét, vas­ércet rakodnak, a Kőolalirmri Vállalat, tártéival a százhalom, battai olajváros termékét vár­iák, áll a Panírrvár úi csar­noka. mintha Intene a Posztó­gyár. a Maegvár. a sok-sok építkezés . . . A málusi ünnep — ahogyan a brigád vezető mondta — több és jobb munkára szólít: te­gyünk következetesebbek, ala­posabbak. hogv terveink gyor­sabban valóra válianak. Vörös Csepel ma erre hív fel, a mű­sor. A nagyállomáson fakadó forrás bővizű. Mindnyájunk számára juthat belőle... Cs. G. ! iusi menetben ez hangzik maid a legszebben — s a vá­laszt visszhangozza. mrjr> esv ország száve-dobbarÁsa. tikéi Csaba ............. ......................................................................................................................................................................................................................................................................................... K öszöntjük a szocializmust építő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom