Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

T'T.’ 1965. április 25. vasárnap NÖGRÁD 9 Az orvos fáradtan 1 és kicsit fásultan emelte sze­mét a következő betegre. A rendelési idő órája végétért, de odakint a váróban még öten vannak, mondta a nő- s vér. Ketten álltak eléje; egy I alacsony, sovány, idős nő, J, valamiféle egyenruha volt ú rajta majdnem feketébe már- ' tott kék posztózubbony és bő nadrág. Az asszony maga elé állított egy nyolc-kilencéves sápadt fiúcskát. Azon is csak melegítő naSdrág volt, s egy erősen megkopott, foltos, de egyébként tiszta zakó. — Melyikük a beteg? — kérdezte aztán az orvos. — A kisfiam, főorvos úr, kérem! — felelt az asszony. — Mi bajod, fiam? — Az orvos fáradt tekintetéi a fiú­ra emelte. — Viszket neki, főorvos úr.. — És hol viszket, fiam? Az asszony mondta. — És csak olt viszket? Máshol nem? — Az orvos szeme most már valamivel élénkebben csillogott. Kíván­csiság volt a tekintetében. — Csak ott szokott viszket­ni neki. Máshol még nem mondta. Az orvos felállt, előjött az asztal mögül, leült egy má­sik székre. — Csüccs le ide, fiam! — ■ T mutatott maga elé egy zongo­raszékre. A fiú eleven mozdulatokkal leült és várakozóan nézett az >rvosra. Nagy, világos szeme olt, cigánybarna arcában, a „oromfekete sz&mpilla és sze­möldök keretében idegensze- rűen hatott ez az északi szem. Vékony, hosszú kezét •ovány, csontos térdére fek- ette, vastag, széles ajkát ko­nokul összezárta. Az orvos lehúzta a fiú szemhéját, egy pillantást ve­tett rá, nMjd azt mondta: — Nyújsd ki a nyelved!.. Még... És mikor szokott leg­jobban viszketni, mondd csak? — Inkább éjszaka, főorvos úr, kérem! — sietett az anya a válasszal. — Meg leginkább is hajnalban!... — Te nem tudsz beszélni? — fordult a fiúhoz az orvos. — Már ne tessék érte ha­ragudni, de ilyen nehezen be­szélő gyerek !... Épp most voltam az osztályfőnökénél is, mert év eleje óta csak az egyeseket hordja haza! Meg­vizsgáltatta pszichológussal Is, és az azt mondja, hogy nem javasolhatja gyógypedagógi­ára, mert nincs vele semmi baj. minden kérdésére oko­san megfelelt... — Hány éves vagy, fiam? —Leintette az ismét felelni készülő anyát. A fiú elnézett az orvos feje mellett és nem válaszolt. — Tizenegy, főorvos úr ké­rem!. ,. Most jár ötödikbe. Az orvos keze idegesen megrebbent, még kérdezni akart valamit, de aztán visz- szaült a helyére, írni kezdett az aszisztensnő által kitöltött receptlapra — Igen... Igen... — mor­molta. — Kutya, macska van a háznál? — Van, főorvos úr. kérem- szépen!... Egy macska! — Tessék azonnal eltakari- lanl! Azonnal, különben sose szabadul men a fia a gilisz­táitól! ... Ezt az orvosságot szedje hét napon át, naponta háromszor két szemet! Étke­zés előtt mindig kezetmosni, körmöket levágni, külön tö­rülközőt tartani a gyereknek. Elhagyták | az orvosi rendelőt, az autó­buszmegállót. A fiú hónaalá szorította szíjjal összekötött iskolaszereit, kezét zsebbe dugta. Havat ígérő hideg szél fújt — Nem fázd? — kérdezte az anya. Hogy nem kapott választ, hozzátette: — Kicsit kilépünk, és mindjárt haza­érünk. Befúitünk, Noszkó bá­csi biztosan meghozta az öt mázsa szenet, nagyon a lel­kére kötöttem. Megmeleg­szünk, aztán hámozunk krumplit, csinálunk finom hagymás, dinsztelt burgonyáit, azt szereted!.... — Vég­re elhallgatott, s akkor a fiú megszólalt: — Megölöd Vcülát? Az asszony félretaposott, nehéz bakancsai súlyosan csattogtak a nyirkos aszfal­ton. — Nem, mondta. — Nem ölöm meg. Mikor a sötét domboldalból felmagasodó templomhoz kö­zeledtek, amely mellett állt a lebontásra ítélt hosszú, föld­szintes vén ház, egy csillogó szőrű, nagy fekete macska futott elő. Átvágtatott a ház előtti lámpa fénykorén, s egyetlen lendülettel felszökött a fiú vállára, és szőrös kis pofájával boldogan törleszke- detit a gyerek hideg arcához. — Sicc! sicc le onnan! — riogatta dühösen az anya. — Takarodj a gazdától, míg jó dolgod van! Ucula elbizonytalankodva leült az út középára, onnan bámult a fiú után. De ami­kor a házban megvilágoso­dott egy ablak, felszökkent és ő is benyargalt. Az anya _____| k iöntötte a lavórból a vizet az udvarra, a cínvödörből tiszta vizet töltött, közben folytatta zsörtölődését. — Persze már elmentek a moziba a fiatalurak!... Da a lavórban a piszkot azt ott­hagyják maguk után... Ti­zenhárom, tizennégy éves fi­úk, de még most is kiszolgál­tatják magukat... Nem is tu­dom, az őrület környékez, ha arra gondolok hogy a jövő héten be kell mennem arra a műtétre... Mi lesz veletek, n&m is tudom! — Tehetetlen keserűséggel felsóhajtott. — Gyere, mosd meg azt a macs­kás kezed! A fiú sokáig mosakodott, háromszor is szappanozott. Miután megtörölte a kezét, meglátta Uculát. amint meg­szeppenve, de reménykedő várakozással ott áll mellette és felles rá. — Mama!... Elviszed in­nen Uculát? — Nem vlsz&m el, ha meg­ígéred, hogy ezután beszélni fogsz?... Legalább az iskolá­ban! Látod, mennyi baja le­het az embernek, ha nem be­szél! Még elvittek, volna inté­zetbe ha a pszichológus előtt is hallgatsz!. .. Mit tudhatja azt más az emberről! .., No fogsz beszélni? A fiú elővette a stelázsi alól az ócska kosarait, leült a kisebbik sámliraj elővette bicskáját, és hámozni kezdte a krumplit. — Jó, mama — mondta ki nehezen. A macska is megmozdult, lassan közeledett, de a fiú rászólt — Maradj ott Ucula!.'.. Hallod?!... Nem ülhetsz az ölembe!... Többet nem is alhatsz velem! Az asszony visszatért a tűzhöz, mert el kellett rejte­nie a meghcmályosuló sze­mét. Igen, azelőtt keményeb­ben tartotta magát. Nagyon sokat elbírt sokat elviselt. Felnevelt négy gyereket, mindegyiket más apától szül­te, mert a fárfiaknak ő csak arra kellett. Egy sem érezte meg, akiknek 6 is megfelelt, egy se értette meg, mennyire imádja 6 a gyerekeket, meny­nyire vágyódik a családra, otthonra, szeretetre. A négy fia közül is csak ez az egy, ez a kis cigány, ez lát bele a leikébe, ö biztosan kitalálta, hogy tudna ö más lenni, egé­szen más is ttédna lenni, ha könnyebb volna a sorsuk... Négy férfi volt az életében, az négy gyerek. Nem állha­tott rajtuk más bosszút; so­sem beszélt róluk a fiainak. Meg sem mutatta őket a gyerekeknek soha. Miért is mutatta volna; még a tartás- dijat se fizeti egyik se. A macska panaszosan, kér- lelően elnyávogta magát, és két lépéssel előbbre setten­kedett. — Feküdj le a helyedre, Ucula! — mondta lágyan a fiú, s kinyújtott ujjúval mu­tatta is a tűzhely mellett a ronggyal kibélelt kis cukros- ládát. S hogy a macska nem bírt beletörődni az érthetet­len változásokba, és még job­ban hozzáférkőzött, hangosan dobbantott a lábával. •— Hát nem értesz, te kis buta?! — engesztelte meg gyorsam, be­céző szavaival. A macska végül megadta magát. Leült a földre, szem­be a fiúval. A fiú keze [ serényen járt, de oda-odapil- lantott Uculára. Aztán a ke­ze megakadt, szeretette, ciró­gatásra éhesen nézte a néma állatot, majd merev arcán megjelent egy parányi mo­soly, és fejével bólintott is, mintha azt mondaná: na lá­tod! Hát csak jobb igy mind­kettőnknek! Az anya az etemttlarpos asztalon vágni kezdte a krumpli alá a vöröshagymát, már a második fejet is fel­vágta. Az egyetlen helyiség­ből álló lakás megtelt a csí­pős, maró illattal, hogy az asszony szeméből sűrűn po­tyogtak a könnyek, de le sem törölhette a hagymás kezével. lakozott otthon, ö nem akar­ta. hogy lovat vegyenek. Azt mondogatta: ..leéltük mi le nélkül is azt. ami még hátra van.” De Károly bácsi így akarta. És minden oénzt ösz- szeszedtek. hogy fussa a *ó árát. A szövetkezetét is sür­gette. hogy mielőbb hasítsák ki földiét a közösből. Ez a vá­gya is tel.iesüit. Károly bácsi a munkákhoz készülődött. Ezen a napon is kovácstól jött haza. Laposva­sat élesíttetett. hogv másnap hozzáfogjon a szántáshoz. Ita­tási időre ért haza a kovács­tól. Bement az istállóba. Egy­szerre feltűnt neki. hogy nem nyerít a ló. Mert amióta oekö- tötte az istállóba, mindig így szokta üdvözölni úldonsült gazdáiát. ha nyikordult a rozsdás aitó. Most azonban még csak fel sem kelt a friss alomról. Károlv bácsi odament az állathoz, és megpróbálta felkelteni. Nem sikerült. Lát­szott. hogy nincs ereje felkel­ni. hc-gv szenved. kínlódik. Csak annyira futotta erejéből, hogy gazdáiéra emelte hókás felét, könnyező szemeit mutat­va: lássa meg más is az ő fájdalmát. Csak a ló. ez az okos állat képes érzéseit így kifejezni. Károly bácsi meg is értette. De mielőtt még segít­hetett volna, elnyúitott keser­ves hang jött ki szegény pára száján és feie erőtlenül rá­esett az alomra. Az asszony nyugtalankodott a konyhában. Nem szokott az ura ilven hosszú ideig itatni. Indult is az istállóba, mert sokszor a szelídnek látszó ál­lat is kárt tesz az emberben, ha megbokrosodik. Károly bá­csi a ló mellett feküdt. Éppen olvan mozdulatlanul, mint a szürke. Az asszony nézte az öreget és a lovat. Nem szólt egy szót sem. csak állt. Károly bácsi tudta, hogy mögötte van az asszony, de meg sem mozdult. Talán köny- r.yeit szégyelte felesége előtt, mert őt még soha senki nem látta könnyezni. Szemét a ki­hűlő ló nyakához szorította és úgy törölgette könnyeit a szür­ke szőrében. Sokáig tartott ez a szótlan­ság. Aztán fürgén felkelt az öreg. de még mindig nem né­zett az asszonyra, csak a ba­jusza alatt nyögte. — Ez volt a sorsa... — Ez — keseregte az asz- szony és szipogva folytatta: — Aztán most... most... — kitar­tott. mert nem tudta iól be­szél-e — most mit csináljunk? Károly bácsi feleségére emele tetoimtetétt. Mint meg­riadt nagv fekete hernyók, úgy mozdultak félelmetes szemöldökei. Ilven kérdésre, mindig káromkodva szokott válaszolni. Most azonban mi­korra kinyitotta száiát. sike­rült magába foitarri a düht és csak ennyit mondott: — Mit csináljunk? — me­redt maga elé. mintha nagyon gondolkodna a válaszon. Az­tán széttárta kezeit és nyom­ban le is ejtette azokat. — Hát mit csináliunk? A felesége nem faggatta. Van abban valami igazság, hogy a paraszt asszonyok a legjobb pszihológusok, mert minden szóból és minden mozdulatból értenek. Hált ezért, nem firtatta tovább. Látta az urában végbemenő elkeseredett harcot, amelyet most önmagával kell megvív­nia. Egész éjszaka nem aludt Károly bácsi. Gondolatai de­nevér szárnyon csapomgtak. Az jutott eszébe, hogy leg­szívesebben elköltözne a fa­luból. De hiába, ehhez már öreg, meg aztán mihez kezd­jen? Reggel mintáz élő halott úgy tántorgott be a szövetke­zet irodájába és megállt az elnök előtt. Az elnök nem tudta mit akar Károly bácsi, hiszen ki­elégítették. Meg amikor kilé­pett a csoportból olyan nagy haraggal ment el, hogy azóta nem is köszönt. Az öreg megbökte kalapját és az elnök is biccentett, de nem szóltak. Sokáig néztek egymással farkasszemet. „Bár csak ne jöttem volna ide” — gondolta végig Ká­roly bácsi az egész históriát. Arcán keserves és oktalan szemrehányás terpeszkedett. Mintha ezt kérdezte volna az elnöktől: „No örülsz? Örülök, hogy megdöglött”. S a pa­raszti gőg elhatalmasodott raja úgy, mint amikor a vá­sárba ment. De ez csak egy pillanatig tartott, mert a va­lóság kijózanította. — Tudom, hogy ha rágsz o- tok — kezdte. Aztán lesütöt­te szemét, nem tudta foly­tatni. Ilyen erőlennek, még sohasem érezte magát. — Csak te haragszol —vá­laszolt az elnök. — Minden­kinek joga van a maga út­ján járni... Nem bánt ezért senki sem. Károly bácsi mély lélegze­tet vett — Igaz, tf nem bántotta­tok. .. Csak a sors! — Ml bajod a- sorssal? — szólt az elnök. — Ver! — és felszakadt belőle a keserves tehetetlen­ség. — Ver engem!... Az utambam áll! Kínoz! Érted?! A keserves istenit az élet­nek! — Beszélj egyenesen? — szólt közbe az elnök. — Be­állítasz ide. szidod az életet, de nem mondod meg miért? — Azért, mert gyenge va­gyok. — A magad akarata sze­rint lettél az. De ha már ide jöttél, akkor öntsd ki magad­ból. amit akarsz és ne ker­telj. Károly bácsi mintha fia halálát panaszolta volna el, csak ennyit mondott: — Megdöglött a ló! Akkor láttam ismét Károly bácsit, amikor a tsz vontató­jának pókocsijárói leemelték a kivénhedt lovait és a dög- kútba hempergették. Az öreg torkát mégegyszer megszorí­totta a keserűség, amikor a tetem tompa huppan ássál, a kút fenekére ért. Aztán mint­ha egyszeriben megszűnt vol­na a fájdalma. Önmagával is megértette, hogy öreg volt már az a ló. Aztán leöntötte a tetemet, frissen oltott bugy- borgó fehér mtsro! FALU TAMAS: c4ttijá(L Aki jó volt hozzád, az volt az anyád Minden pillanatban gondol ő reád. Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt Félre tolt az útból s elé ő feküdi. Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Ha fáztál, a lelkét terítette rád. Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, Simogatta sebedet, sírta könnyeid. Hogyha megbántottad — miért bántottad ét? Nem sírt ő sohasem a szemed előtt. Nem hangzott ajkáról soha-soha vád. Akihez rossz voltál, az volt az anyád. GONDA ZOLTÁN RAJZÄ Mátéffy Zoltán NEM JELENT SEMMIT L assan hajnalodott. Az utcára vigasztalanul hullt az eső és a taxiállomás telefonját nem vette fel senki. Négyen ültünk a szobában, régi barátok, túl az élet felén. A lámpát eloltottuk, csak a cigaretták fénye világított. Történeteket mondtunk, hogy teljen az idő, míg az eső eláll, vagy sikerül autót kapni. Régen volt. Arra már nem emlékszem, hogy én mit meséltem, de Balázs törté­nete megragadt bennem: Az ajtóval szemben ültem és vártam. Hét óra volt. Talán két percet késett. Az ital. amelyet időtöltésnek ren­deltem, még érintetlenül állt előttem. — Menjünk innen — mondta azon a rekedt, utánozha- tatlanúl finom furcsa hangján. , — Hová? — kérdeztem csodálkozva, hiszen ez volt a városban a legcsendesebb hely. Hová mehetnénk, ahol nem ismerik. Férje van, nekem feleségem. Ez a legalkalmasabb ■— futott át rajtam egy másodperc alatt. — Hozzám megyünk! Jó?! — vetett véget a töprengés­nek. Elindultunk az intézet felé. ahol lakott. — De a férje? — kezdtem kérdezni, mert nem értettem semmit a meghívásból. — Más kolléga is jár hozzánk — magyarázta és közben kézenfogva vezetett a harmadik emeletre, ahol azok a fi­atal házaspárok élnek, akik még nem kaptak lakást. — Üljön le, én átöltözöm. Feszélyez ez a ruha. Vegye le a kabátját. Éhes? Nem? Iszik valamit? Közben a nyitott szekrényajtó mögött felvillant mez­telen karja. Nem tudom hány perc telt beszélgetéssel, csak arra emlékszem, hogy csókoltuk egymást. A tört szavakra, a mondatokra, amelyeket akkor félreértettem. — Így nem akarok a tiéd lenni. Értsd meg,nem lehetek játékszere az érzékeimnek. Szeretem a férjemet. Te rossz vagy. Látom a szemedből. Soha... soha nem lehetnék boldog veled. Nyugtalan vagy. Téged csak a testem érdekel. Tudom, a férjem soha nem fog bennem ilyen vágyat éb­reszteni. .. De akkor sem!... Kéreti magát — mondtam magamban. Különben is utá­lom az erőszakot. Felálltam és öltözni kezdtem. Vártam, hogy visszahív. Majd holnap cseng a telefon — nyugtattam magam, miközben feltűnés nélkül kijöttem a portán, de a készülék néma maradt. — Erőszakosnak kellet volna lenned egy kicsit — kor* holtam magam. Aztán ahogy a hetek múltak, el is felejtet­tem ezt a koratavaszi kalandnak sem nevezhető találkozást. Néhány hónappal később az állomáson álltam. Azi sem tudtam volna hirtelen kiről vann szó, ha a nevét említik, mikor egy piros kendő alatt megláttam az arcát. Nem érez­tem semmi különöset. Köszönni is elfelejtettem, mikor ösz- szeakadt a tekintetünk. Ha valaki megkérdezte volna je­lent-e valamin számomra, bizonyára nemmel felelek. Bizo­nyára. .. 'agam sem értem, hogy miért ültem mégis napokig esténként abban a kicsi kocsmában, a bejárattal szemben és miért figyeltem az ajtót... Elhallgatott, mint aki válaszra vár, de felelni egyi­künk sem tudott. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom