Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-17 / 91. szám

2 NÖGRÁD tm. ánrilis TT szombat. Moszkvában ratifikálták a szovjet-lengyel szerződést Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége a minisz­tertanács javaslatára oénteken egyhangúlag ratifikálta a szovjet—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az ülésen — amelyen Anasjtasz Mikoran elnökölt — felszólaltak B. Ponomariov képviselő. N. Ignatov. J. Pa- leckisz és V. Kozlov a Leg­felső Tanács Elnökségének el­nökhelyettesei. V. Kavun és Bugyonij marsall — az elnök­ség tagiad. Itt az ideje, hogy megfékezzék az agressziót 4 nagykövet megsértődött — Tito Algír díszpolgára Wilson hazaérkezett London (MTI): Harold Wilson angol minisz­terelnök pénteken a kora dél­előtti órákban repülőgépen visszatért Londonba washing­toni és new york-i tárgyalá­sairól. New Yorkban U Thant ENSZ-főtdtikárral. Washington­ban Johnson elnökkel és ve­zető kormánytisztviselőkkel tárgyalt gazdasági és pénzügyi kérdésekről, valamipt nemzet­közi problémákról. írv első­sorban a dél-vietnami vál­ságról. Ciprusi jelentés A ciprusi kormány nagy pénzjutalmat tűzött ki mind­azoknak. akik hiteles adatok szolgáltatásával lehetővé te­szik a szakszervezeti vezetők gyilkosainak letartóztatását. A gyilkosság — amelynek két szakszervezeti vezető esett ál­dozatul — vasárnap a Nico­siából Lamacába vezető úton történt. A kormány közlemé­nye szerint az eddigi jelek arra mutatnak, hogy a me­rénylet elkövetői legalább né- even lehettek és törökök vol­tak. Ezt az utóbbi feltevést a ciprusi török közösség szó­vivője elutasitotta. Mint az AP jelenti, a szi­get északnyugati partján Am- beliku és Polisz vegyeslakosú városkában péntekre virradó­an szintén vöVak lövöldözések, emberéletben azonban nem esett kár. ALGÍR, (TANJUG): Mint már jelentettük, Ti­to jugoszláv elnök csütörtö­kön megkezdte nyolcnapos algériai látogatását. Az Algírba érkező jugosz­láv államfőt üdvözlő Ben Bella algériai elnök beszédé­ben foglalkozott a nemzetkö­zi helyzettel, különös tekin­tettel a vietnami kérdésre. Hangsúlyozta: itt az ideje, hogy megfékezzék az imperia­listák és szekértolóik agresz- szióját és bűnös tevékenysé­gét. Tito elnök válaszában ag­godalmát fejezte ki a vietnami helyzettel kap­csolatban. Rámutatott, hog haladéktala­nul véget kell vetni az ag­resszív cselekményeknek, amelyeket az amerikai hadve­zetés a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen követ el. Nyugati hírügynökségek szerint, mivel a jugoszláv ál­lamfő megérkezésekor elhang­zott beszédében elítélte az Egyesült Államoknak a VDK ellen elkövetett e, ‘esszióját, . William Porter, az Egye­sült Államok algériai nagykövete, tiltakozásul, távozott a jugoszláv el­nök üdvözlésére érkezett diplomaták sorából. Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnököt csütör­tökön este ünnepélyes keretek kö­zött Algír díszpolgárává nyilvánították. Ben Bella algériai elnök csütörtökön díszvacsorát ren­dezett Tito elnök, felesége és a jugoszláv küldöttség többi tagja tiszteletére. A díszvacso­rán Ben Bella elnökön kívül jelen voltak az FLN politikai bizottságának és az algériai kormánynak összes tagjai, a nemzetgyűlés elnöke és sok más magasrangú személyiség. Az Algerie Presse Service hírügynökség Tito és Ben Bel­la megbeszéléseit kommentál­va hangoztatja, hogy a két államfő mostani tárgyalásai során elsősor­ban az algériai—jugoszláv együttműködésnek és főként a két ország gazda­sági kapcsolatainak kérdéseit vitatta meg. A légierők parancsnoka személyes vezetésével Újabb éjszakai légitámadás a VDK ellen Saigon (MTI): Az amerikai és dél-vietnami légierő folytatja „fegyveres felderítésnek” nevezett terror- támadásait a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság területe ellen. Mint Saigonban hivatalosan közölték, csütörtökön éjjel a dél-vietnami légierők több Skvraider-tipusn bombázója a 17. szélességi körtől észak­ra ..fegveveres felderítés” köz­ben bombázta a határtól Vjnh városáig húzódó eeves számú műutat, majd később a ten­ger fölé érve megtámadott egy hajókaravánt. Ez volt a második éjszakai légitámadás. Az akciót Nguyen Cao Ky légimarssal, a dél- vietnami légierők főparancs­noka személyesen vezette. Szabadlábra helyeztek kilenc letartóztatott baloldali személyt Mexikóban A mexikói hatóságok a hét­főn letartóztatott 34 baloldali vezető közül kilencet szaba­don bocsátottak — jelenti az AP hírügynökség. Antonia Rocha főállam- üevész közlése szerint nem sikerült bizonyítékokkal alá­támasztani azt a vádat, amely szerint a Mexikói Kommu­nista Párt. a Népi Választási Front és a Független Paraszt­szövetség vezetői az államrend megdöntésére irányuló szer­vezkedésben vettek részt. A íőóUamügvész bejelentet­te. hpgy a még őrizetben le­vő 25 személy kihallgatása tart. A jelentések nem számolnak be arról, hosv a szabadlábra helyezettek között van-e Mar­tinez Verdugo. a Mexikói KP első titkára. További tüntetések Szöulban Szöul (MTI): A napok óta folyó szöuli politikai tüntetések első ha­lottja a 21 éves Kim Csüng Bei egyetemi hallgató. Halálhíre pénteken újabb tüntetéseket robbantott KJ. Ezerötszáz egyetemista Indult el a központi eevetemről a nemzetgyűlés épülete felé. de csak háromszáz métert jutot­tak előre, A rendőrség megint közbelépett és könnygázgrá­nátokkal kergette szét a fel­vonulókat A PERZSA-ÖBÖL „MINTAÁLLAMA Még az első világháború előtt az angol és német üzlet­emberek tárgyalásokat kez­deményeztek a török szultán vezéreivel a Tigris és az Eufrá.esz közötti területekről. Ezek a megbeszélések akkor realizálódtak, amikor a Deut­sche Bank koncessziót kapott közel-keleti vasútvonalának mindkét oldalán. 20—20 kilo­méteres sávon olajkutatásra, s ugyancsak húsz százalékos ré­szesedéssel bevet ék a Turkich (később Iraq) Petroleum Com- pany-ba. „ Vörös vonal“ Az első világháború vége a törők birodalom pusztulását jelentetne. A győztesek szá­mára a legnagyobb tét, a leg­csábítóbb közel-keleti zsák­mány a társaság kézbekapa- rintása volt. Az angolok és franciák hamar megegyeztek. Felosztották egymás közit — népszövetségi mandátumok formájában — a hajdani tö­rök birodalmat. Az Egyesült Államok olajtársaságai ter­mészetesen nem nézték jó­szemmel, hogy kimaradtok az osztozkodásból de csak éve­kig tartó bonyolult manővere­zés után sikerült elémiök, hogy társulhattak az angol- francia-török kézben lévő cég­hez. E társ-tulajdonosok az­után „vörös vanalat” húztak a régi török birodalom terü­lete köré, és kötelezték ma­gukat, hogy a koncessziók megszerzésében a „vonalon” belül nem játsszák ki egy­mást. 1927-ben azonban az ame­rikai Gulf Oil a helyi ural­kodótól potom pénzen enge­délyt szerzett a Perzsa-öböl- beli Bahrein szigetekre. Ezt a koncessziót egy évvel ké­sőbb a Standard of Califor­nia kezére játszotta át, amely nem tartozott az Iraq Petro­leum „testvéri közösségébe”, s így nem volt köteles alávetni magát a „vörös vonal” egyez­ménynek. Az angolok egyéb­ként. azért nézték el az ame­rikai térhódítást, mert kuta­tóik már átvizsgálták a Bah­rein szigeteket, s arra a meg­győződésre jutottak, hoev Bah­rein olaj szempontjául telje­sen értéktelen. Második aranykorszak... Az angolok azonban téved­tek. A Standard of Califor­nia (amely később CATLTEX rpouérZsioán, A SZÁZAD NEVEZETES ^abáJiáAzu: bűnügyei Antikor a bírót megvesztegetik 42. 1925-ben a „jobb körök” már az olasz tengerparton töltötték a nyaral. Mint az újságok írták, „konszolidálód­tak a viszonyok”. És az olasz tenger hűs hullámai maguk­hoz csábították a hadiszállí­tásokon meggazdagodott fe- zörökot, a bankvilág hírhedt figuráit, az elegenás világfia­kat, arisztokratákat, hogy Fortuna istennő kegyeltjei a fürdőhelyen pihenjék ki ’az első világháború és a nyomá­ban felcsapódó forradalmi hulláin izgalmait. A kártya- és rulettklub este 10-kor nyi­tott, és kivilágos virradatig jötiek-mentek a vendégek. Volt. oki csinos vagyonokat veszített a ruletten, de arclz- ma sem rándult, aztán a pál­masoron hajnaltájban főbe­lőtte magát. A környezet en­nek ellenene gondtalannak tűnt, s talán ezért is keltett feltűnést két ismeretlen férfi- vendég és a kíséretükben le­vő két fiatal, csinos hölgy. Az egyik férfi, a robosztus kül­sejű, dr. Nagy István buda­pesti törvényszéki biró, szám­lálatlanul költötte a pénzt. Különösen akikor, amikor együtt volt Lubik Júlia kis­asszonnyal. Éppen tizenkette­dik napját töltötte az illuszt­ris társaság a fürdőhelyen. A hölgyek öltözködtek, mig dr. Nagy és férfitársa, Huczik Elemér, az Astoria Szálló halijában üldögéltek. A bíró hallgatag volt, gyakran fel­ugrott és kibámult a tenger felé. Aztán valamelyest megnyu­godni látszott, és megint le­ült a súlyos fotelba. Az ügyvéd gyanakodva les­te barátja idegességét: — Fáradtnak látszol, Pis­tám. — Igen, egy kicsit — fe­lelte lehunyt szemmel a bíró. — Talán ... hogy 1» mond­jam ... gondjaid vannak? — Miféle gondjaim? — kap­ta fel kissé gőgösen a fejét Nagy. — Nézd, Pistám, arra gon­dolok — köntörfalazott Hu­czik —, hogy immár tizenkét napja élünk itt, és enyhén szólva, sokba kerültek ezek a csodálatosan szép napok. Éa arra gondolok, hogy ... A bíró nyersen félbeszakí­totta: — Kérlek, semmi okod ar­ra, hogy ilyesmit beszólj. És nagyon kérlek, ne krajcáros- kodj megint, mint este a ka­szinóban. A feszült diskurzusnak egy­szeriben véget vetett Lubik Juci és Nemes Rózsa érkezé­se. Juci szertelen volt és ka­cér: — Hohó, uraim, úgy látom, a legjobbkor jöttünk 1 Hiszen maguk unatkoznak! Hát sza­bad Ilyet csinálni ezen a cso­dás tengerparton? — Ügy van, szabad ilyet? — csivitelt Nemes Rózsa is. S a két úr redői kisimultak, mosoly jelent meg szájuk szögeitében. Juci máris nyúj­totta a karját: — Szabad? Gyerünk a kor­zóra. Egy kis séta jót tesz. Különben is, ha már az urak nem veszik észre az új ru­hánkat, hadd vegye észre leg­alább valaki más. Csacsogtak, be nem állt a szájuk, úgy sétáltak végig a tengerparti korzón. A sétány közepénél egyszer csak meg­torpant Lubik Juci: — Jaj, Pista, majdnem el­felejtettem. Ez a sürgöny volt a portán, akkor hozta fel a liftesfiú, amikor maga már lement a hallba. Nagy átvette a sürgönyt és idegesen fellépte. Átfutotta, majd zsebnegytirte. A sürgönyt a felesége küld­te, aki mit sem tudott arról, hogy férj ura nem sokat szen­ved a magánytól... Az állt a sürgönyben, hogy tüstént induljon haza, mert a minisz­tere kereste, beszélni óhajt vele. , — Remélem, nem valami rossz hír? — aggódott Juci. — Nem, kedv«. Semmiség, — Csak nem a felesége? — érdeklődött bosszúsan a lány. — Nem. Hanem forduljunk most vissza. Ebéd után cso­magolunk, és az esti gyorssal hazautazunk. — Jaj, csak nem? — borult el a két lány képe. Nem volt apelláta. A társa­ság már vonaton ült, de Nagy Istvánból egy azét sem tudtak kihúzni. A bíró mindig titokzatos ember hírében állott. A na­gyon gazdag embereket öve­ző rejtély és mítosz hallatlan tekintélyt kölcsönzött neki. Azt, hogy vagyonát miképp szerezte, még Pesten sem tud­ta senki bizonyosan. Ő maga azt állította, hogy felesége ré­vén örökölte, s azért tud „rangján felül élni’. Külön­ben sem volt tanácsos firtatni a törvényszéki bíró magán­ügyeit. Nemcsak azért, mert közismert volt határtalan go­rombaságáról és erőszakossá­géról. de azért is, mert az a hír járta, hogy 6 dr. Pesíhy Pál Igazságügy-miniszter bizal­mi embere a fővárosi tör­vényszéken. (Most is ő ren­delte haza.) Afféle „fehér ko­misszár”, a Bethlen-kormány támasza és talpköve, egyúttal sújtó ökle a bírói kar „defe- tistái". „renitens elemei” el­len. Bírótársai rettegtek tőle. Egyébként sejtették, honnét van hirtelen szerzett nagy va­gyona. Nagy István úgynevezett kényszeregyezségi biró volt. A bírák valósággal tülekedtek ezért a beosztásért. Zsíros fa­latok főttek a kényszeregyez­ségi ügyek fazekában! A kényszeregyezség a tőkés­világ farkasverme, s Jaj an­nak. aki beleesik. Tegyük fel, hogy a tőkés cég adósságba keveredett, n fizetésképtelen­né válik. Csőd fenyegeti, ami egyenlő az üzlet pusztulásé­val. A csődöt csak úgy kerül­heti él, ha kényszeregyezséget kér maga ellen. A tönk szélé­re került tőkés a bíróság előtt alkuszik meg hitelezőivel. Ott kell megállapodnia, hogy mennyit fizet ki adósságaiból azonnal, a miképp törleszti le a hátralékot. A bíróság va­gyonfelügyelőt éa könyvszak­értőt nevez ki a céghez. A va­gyonfelügyelő őrködik a cég ügyvitelén, a kényszeregyez­ségi ítélet megtartásán, s vi­gyáz, nehogy a tőkés cég ki­vonja pénzét a kasszából, hi­telezői orra elől. néven társult a Texas Com- pany-vai) — a Bahrein szige­teken olajat talált. A bahreini olaj (ma 600 tonna ke" üaj a n .pi termelés) a sziget számára a második aranykorszakot jelentette. Az első — - z archeológusok sze­rint — időszámításunk előtt 3000—2000 közti időszakaszra tehető. Ezidőtájt gazdag és fejlejt kultúrájú nép élt a szigeten — a nemrégiben fel­tárt kikötő és fallal körülvett városromok tanúsága szerint, s ez a nép India és Mezopo­támia nagy kereskedelmi és kulturcentrumai között ugyanazt a szerepet töltötte be, mint amit később a föní­ciaiak játszottak a Földközi­tengeren. A háborúk, a belső hatalmi viszály okozta, a nagy keres­kedő államok pusztulását. Et­től kezdve a szigetek lakói részben kalózkodásból, rész­ben pedig — ahogy erre egy ősi asszír lakói felírat is utal — 4000 éven át gyöngyhalá­szatból éltek. Júniusitól októ­berig hajók és bárkák indul­tak a mélyvizek felé, s a gyöngyhalászok — lábukon súlyos nehezékekkel — 21 méter mélyre is lebuktak a tenger kagylóba zárt kin­cseiért. A gyöngyhalászat hanyat­lása a 30-as években azzal fe­nyegetett, hogy a próféta egyenesági leszármazottjának országa (a mai uralkodó ugyanis Mohamed II. utóda) visszasüllyed a nyomorba, primitív és szegény agrárál­lam marad, amelynek lakói pusztán a datolyatermésből élnek, öt izgalmas esztendő telt el az olaj kutatási enge­dély kiadása után, amíg vé­gül is rábukkantak az olajra. ...de iskolákra nincs pens Azóta Bahrein szigetén a lakosság kétharmada közvet­lenül, egy harmada pedig köz­vetett formában az olajból él. (Á sejkség évi bevétele az olajból 72 millió márka.) Kö­rülbelül 100 ezer emberről van szó, s ennek mindössze 10 százaiéira 50 év feletti. Bár a bahreini sejkséget a Perzsa­öböl „mintaállama”-kénf em­legetik, talán, csak a többi kö­zel-keleti olajállamokhoz vi­szonyítva lehet itt „fejlettebb közállapotokról” beszélni De azit, hogy ez a viszonylagos­ság mennyire fennáll, igazol­ja: éppen a közelmúltban juttattak el a bahreini diákok az ENSZ-hez egy levelei, amelyben sötét képet festői­tek a külföldi olajtársaságok munkásainak nehéz helyzeté­ről. Isa Bin Kalifa sejk pél­dául az Is megtiltotta-, hogy szakszervezeteket Vagy mun­kásegyleteket alapítsanak. Ezek után cseppet sem meg­lepő, hogy egy olyan ország­ban. ahol — a lakosság kis száma mellett — óriási (az olajból származó!) jövedelem, ami természetesen egyet je­lent. a sejk magánpénztárá­val, még máig sincs elegendő pénz Iskolák építésére s így Bahrein szigetén nincs köte­lező iskolai oktatás. Bahrainről évek óta nem érkezett hír. csak az elmúlt hetekben kopogták Ismét a távirati Irodák telexgépei a sziget nevét. A munkások ugyanis az utcára vonultak és tüntettek a külföldi olaitársa- sárak ellen, mert sok mun­kást elbocsátottak. A sztráik letörésére, az amerikai kő- olalvállalatoik létesítményei­nek védelmére a bahreini rendőrség oáncélk öcs lkat vo­nultatott fel. A legfrissebb je­lentések szerint esrv merény­let során a rendőrfőnök is majdnem életét vesztette. Hogy a rendőrfőnök, a bah- reinl sejk testvére sUen a jogaikért küzdők merényletet kíséreltek mee az sokatmon­dó a brit védnökség alatt ál­ló sejkség magát -Mohamedr tői származtató uralkodóiénak trón iával kapcsolatiban is ,. —1 r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom