Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-13 / 259. szám
1861 december 13. vasárnap nógrAd JL Fiatalság és szépség : ;ú .• " Ä Cf eíkhziHfÁ cl zárszámadásról IV. A szövetkezeti demokrácia érvényesül a zárszámadási munkában is Az Öblösüveggyár világszerte ismert és kedvelt termékeit fiatal műszakiak és munkások tervei szerint fejlesztik mind korszerűbbé és Ízlésesebbé! Ennek köszönhető, hogy egyre inkább emelkedik a kereslet a gyár termékei iránt a hazai és külföldi piacokon egyaránt. (Koppány György felvétele) A jó termelőszövetkezeti vezető már az év első napjától készül az évvégi zárszámadásra. A tervkészítéstől a zárszámadó közgyűlésig minden intézkedésének a közösség érdekeit, a jobb gazdasági eredményeket kell szolgálnia. De ugyanezt meg kell követelni a tagságtól is, azoktól az emberektől, akik kétkezi munkájukkal váltják valóra a vezetők elképzeléseit. Elvárni és megfogadni véleményüket, meghallgatni terveiket épp olyan kötelessége a jó vezetőnek, mint a saját lelkiismeretes munkája. A termelőszövetkezetben mindig vigyáztunk arra, hogy a tagság döntő többségének akarata nélkül sose kezdjünk hozzá fontosabb feladatok megvalósításához: a termelőszövetkezeti demokrácia érvényesítését a további fejlődés egyik legfontosabb forrásának tartjuk. Együtt a tagsággal Év közben is sokat tanácskoztunk a termelőszövetkezeti tagokkal, ■ s most a zárszámadás elkészítése előtt is ezt tesszük. Mert igaz, hogy a zárszámadás elkészítésének feltétele, hogy a vezetők pontosan számbavegyék a közösvagyont, ügyeljenek arra, hogy a pénzügyi és számviteli tennivalókat lelkiismeretesen elvégezék. De arra is szükség van, hogy a vezetőkön kívül a tagok is elemezzék, értékeljék az eltelt év munkáját, megvizsgálják az eredmények és hibák ókait. Azt is jelenti ez persze, hogy vállaljuk a tagság kritikáját, ha az a termelés további fejlődését gátló módszerekre, hiányosságokra mutat rá, bátran feltárja az év közben elkövetett hibákat., A zárszámadás előkészítése nálunk is a leltározással kezdődik. A leltározást arra is felhasználjuk, hogy rendet csináljunk az üzemegységekben. A rendbetett holmit könnyebb leltározni kevesebb a hibalehetőség. Ebbe a tevékenységbe bevonjuk a tagság egy részét. De ezzel nem intéztük el a tagok szerepét a zárszámadás előkészítésében. Ezekben a napokban brigádértekezleteket tartunk a termelőszövetkezetben: a négy növénytermesztő, a két állattenyésztő, valamint a kertészeti és a gépesítési brigádnak. Ugyanis a mi termelőszövetkezetünkben minden brigád külön- külön is készít zárszámadást. A tanácskozásokon megvitatják a brigádok tagjai, si'került-e elvégezni azokat a termelési, termelékenységi feladatokat, amelyeket megszabott az éves terv. Ezek a zárszám- adó-beszélgetések alkalmat adnak arra is, hogy ellenőrizzék, jó volt-e az éves terv, milyen hibák fordultak elő a munkában. . Hasznos viták Családiasak ezek a beszélgetések. Már az év közben is tartottunk ilyen tanácskozásokat, s az a tapasztalatunk, hogy a tagok nemcsak termelési kérdéseikkel foglalkoznak, de mindazzal, ami összefügg munkájukkal. életükkel. Minden alkalommal hasznos vita bontakozik ki. Ezek a viták a jobb munkára ösztönöznek. A brigádértekezleteken rendszeresen megjelennek a termelőszövetkezet vezetői is. És személy szerint minden megbeszélésre elmegyek. Elmegyek már csak azért is, mert ezeken a találkozókon mód nyílik szót váltani a tagokkal egészen . részletes kérdésekről és választ adni a tagságot foglalkoztató problémákra. Ismerik az összefüggéseket Természetesen a brigád- értekezletek, brigádzárszámadások titán megter^iÄ1 termelőszövetkezet zárszámadását ás, amelyben már az egész tagság részt vesz. A „nagy zárszámadáson” szintén sok kérdésre számítunk. De itt már a tagok a közös gazdaság gondjaival foglalkozhatnak. Ezt viszonylag könnyű lesz megtenniök, mert a brigád- tanácskozásokon nemcsak egy-egy brigád munkáját vitatjuk meg, hanem ismertetjük a gazdálkodás lényegesebb összefüggéseit is. Azt is, hogy a brigád munkája hogyan illeszkedik bele az egész közösség gazdasági tevékenységébe. A termelőszövetkezeti demokrácia elvei mindezt előírják, s nekünk csupán végre kell hajtani. Gyakorlati hasznát nehéz lenne ‘felmérni, annyira szerteágazó. De bizonyos a tagság őszinte, alapos tájékoztatása, a vélemények, javaslatok és a bírálat megszívleiése az egyre eredményesebb termelőmunkában jut kifejezésre. Sümegi János országgyűlési képviselő, al szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnöke cd (iatalasszomf nem ment aisjjza.. — Nem élem túl ezt g szégyent, segítsenek, mert magukra talán hallgat — rontott be a KISZ Bizottságra egy idős, fejkendős asszony. Csillapítva kínálták hellyel, leült, de nem tudott megnyugodni. Beszélgetés közben többször felpattant a székről■ Mondta a nevét, azt is, hogy melyik faluból jött, aztán felhevülten a haragtól, meg az elkeseredéstől folytatta: — Ekkora szégyent! Már mindenki rólunk beszél a faluban. Nem is tudom, mit csináljak ezzel a lánnyal, ha meglátom. Még ilyet! Hát képzeljék, alig három hónapot élt az urával, és otthagyta. Otthagyta!! Nem csinált pedig az semmit, az is a baja, hogy olyan nagyon szereti a lányomat Jól össze kellene verni, azt érdemelné. — No no, azt talán mégse — próbált közbeszólni a titkár, azonban az asszony belevágott a szavába: — Én már csak ismerem a lányomat, nekem elhihetik. Csak ez segít, semmi más. Megvertem biz én nem egyszer, asszonykorában is. Nem tudtam szó nélkül tűrni, hogy a vejemet, akit fiamként szeretek, olyan vajszívű drága egy ember, szóval, hogy a vejem mindent elnéz neki. Azt mondja a lányomnak: ne dolgozz édesem. Hagyjad azt a tintanyaló- életet. Keresek én annyit a Zetorral, hogy elég az kettőnknek. A lányom meg előáll azzal, hogy így hivatás, úgy hivatás. Én protezsáltam be abba a hivatalba, még tizenhatesztendős korában, mert keveset hozott haza az uram, neki is dolgozni kellett. De megtaláltam aztán ezt a fiút, láttam, hogy imádja a lányomat, gondoltam esküdjenek csak meg, nem lesz gondja aztán a kislányomnak- Tejben, vajban hagyja majd fürödni, meg lesz mindene, nem kell korán reggel vonatra ülni, utazni a városba télben, esőben, fagyban. Ha hivatás, hát hivatás, biztos megszerette, hát jó, én nem szólok bele, gondoltam, bár higgyék meg, nehéz volt megállnom. De aztán látom, hogy a vejem szó nélkül belenyugszik, csak azt kérdi ettől a lánytól, hogy legalább a tanulást hagyja. Semmi ideje, nincsen otthon a számára. Este van. mire hazajön, akkor mindenkinek csitt, mert a kisasszony tanulni méltóztatik. Kíváncsian nézi hallgatóit, várja, hogy helyeseljenek neki. Csend van, ő töri meg újból, csak éppen kifújja magát. — Szóval erre a lányom dühösen felpattan a székről. Hogy ő ezt igazán nem várta volna, hogy őt mindig molesztálják. Mikor ő azért tanul, hogy jobban - megállja a helyét. Meg, hogy kerek perec megmondta, amikor hozzáment a nejemhez, hogy ő tanulni akar, mert én nem adtam meg a módját, hogy befejezze a gimnáziumot, a második osztályból vettem ki dolgozni, pedig jól tanúit- De hát kérdem én, minek egy asszonynak a tanulás, amikor hivatala van, meg jól kereső ura. Hát ezt már én sem tűrhettem szó nélkül, megpofoztam. Az ura nem szólt erre sem egy szót. Tudtam, hogy ez (Segít. El is hallgatott rögtön. Becsomagolta szépen a könnyűét a táskájába, elmosogatott. Nem szólt, még csak nem is sírt,' mint máskor szokott, ha kikapott. Figyeltem nagyon. Lefeküdtek, gondoltam biztos veszekszenek az urával. De egy hang nem jött ki a szobából. Megint feláll, ráteszi a két kezét az íróasztalra, előre hajol, szemébe néz a titkárnak és elcsukló hangon folytatja: —Másnap, úgy mint minden reggel, korán indult- Megcsókolt rendesen. Egy pillanatra 'eszembe villant, mintha túl tömött lett volna a táskája. Elköszönt szépen. Kérdeztem: ma mégy az iskolába? Meg, hogy mikor jössz? Azt mondta: nem tudom. És képzelje, azóta nem. jött haza. Élem tudtam hol van, mi lett vele. Ma bementem a gimnáziumba, azt mondják, ott van. Oda elment. De ezt a szégyent. Hát én nem tudok az emberek szemébe nézni, ha nem jön haza. Segítsenek! Fekete szélű zsebkendőt vesz elő, szipogva törli könnyeit- A titkár valahogy nem talál szót a nyugtatgatásra. Nem is mond mást, csak annyit, csen desen. nehéz szóval: — Nem ’ ilyen egyszerű ez, mint tetszik gondolni. Nem ilyen egyszerű. * A lány elszánt arccal ment be a bizottságra*. Vele a másik szobában beszélgettek. Csak egy-két szó szűrődött ki. — Tudom, talán el sem hiszik nekem. Manapság ilyesmit! De így igaz! Anyám kifejezett akaratára mentem férjhez. Nem szerettem a férjemet, de próbáltam hinni, hátha valóban jobb lesz így. Mert nekem otthon mindig beleszóltak az életembe- A férjem szeretett, és meg elhittem anyámnak, hogy közben majd én is megszeretem. De nem változott semmi. Nem állt veaém ő sem. Csak a nagy-nagy szeretetével közeledett mindig. Hát mondja kérem — csuklik el a hangja — hát nem egy természetes valami az, ha tizenhétéves koromban tanulni akarok, meg dolgozni, nem pedig fakanállal, törlőronggyal leélni az életemet? Meg kell mondjam, ne is agitáljanak, nem tudnék visszamenni. Azt hiszem előbb kellett volna így döntenem. Elhatározásom megmásíthatatlan. Nem megyek vissza, nem és nem! — erősködik. — Hogy ezt meg kellett volna mondanom előre7 Egyszer már mondtam. Háromhetes házasok voltunk. Kértem költözzünk külön, maradjunk ketten- Anyám hallani sem akart róla. Azt mondta, azért gürizett egész életemben, hogy nekünk jó legyen- Miénk a nagy ház. ránkhagyja. Mondtam, hogy én mégsem maradok. Nekünk a férjemmel ketten kell új-vrkHfl. gs akkor képzelje, rámkul--’«u- nz aitót. Két napig nem is mentem a hivatalba, Hát ezért nem mondtam meg előre. És nem vittem magammal semmit, csak a legszükségesebbet- Maguk csak nem akarhatják, hogy ilyen életben én visszamenjek? A leány elment. Vissza az esti iskolába. Egy telefon a hivatalba s a válasz: Igen, ez az asszony a legszorgalmasabb munkatársak egyike. Hogyne, komolyan viselkedik, sőt talán ez az egyetlen baja: mindig nagyon komoly. Beszélgetés a férjjel: — Szeretem a feleségemet. Mindkettőnknek jót akarok, amikor azt kérem tőle: maradjon otthon, éljen nekem és leendő gyermekünknek. Négyezef forintot is megkeresek. Elég az nekünk. Én visszavárom- A fiatalasszony azonban nem költözött vissza. Anyja azóta számos helyen megfordult, hogy visszakapja leányát. Kért, könyörgött, fenyegetőzött. Vajon megmenthető-e még a házasság? Megmenthető-e a helyes életelvet valló fiatalasszony sérelme nélkül? Nehéz erre megnyugtató feleletet adni. Annyit talán mégis: ügyük rendbehozását a fiataloknak kell véghezvin- niök~ UJlaky Mária
