Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-06 / 253. szám
6 nograd rset der. ft. -oesáE*ss® A régi maenrcre színpad A pedán Sftfti minden mesterségnek, a színpad művészetének is megvannak a maga. „műhelytitkaiEzek előtt leb- bentern fel kicsit a függönyt, hogy bepillanthassanak az érdeklődők. Sokszor adódik a színpadon olyan váratlan körülmény, amikor a színész kénytelen — épp a zavartalan, folyamatos előadás érdekében — a darabban nem szereplő, abban a pillanatban kigondolt, rögtönzött jelenetet eljátszani. Ha a színész játéka illúziót keltő, akkor csodálatos módon ezt a nézőtéren senki sem veszi észre, még a benfentes műértök, kritikusok, újságírók sem! De lássuk a történeteket: Barnay Lajos 1842-ben született Pest városában. A szűkös honi szín- < házi körülmények voltak okai annak, hogy nem magyar, hanem német színész lett. Barnay soha nem tagadta meg magyarságát, épp úgy mint barátja Liszt Ferenc sem. Emlékirataiban tallózva találjuk meg az alábbi jellemző „műhelytitkot*. Egy hamburgi előadáson történt. A színház igazgatósága nagyon takarékoskodott a hivatásos némaszemélyzettel és helyettük alkalmanként az előadás előtt az utcáról szedték össze a színház körül kóborló mesterlegéés ezzel távozik. Othelló egyedül marad és megtörtén kétségbeesve kesereg Desdemona holtteste felett. Gyönyörű, nagy művészi jelenet. Barnayt azonban valami zavarja. Oldalt tekint. A két pribék mellette áll és marcona képpel figyelik minden mozdulatát, Barnay ideges lesz. Mit akarnak ezek? Halkan odasúgj a nekik: — Menjetek innen! Menjetek ki! Gúnyos morgás a válasz, de nem mozdulnak. Nekik az előbb kiment díszes úr mást parancsolt. Ők pedig ezért kapják a felléptidíjat. — Menjetek már a pokolba! Menjetek ki! Egyik se mozdul. Mit tehet mást Othelló, megragadja az egyiket és az ajtó felé cipeli. Ezalatt a másik kirántja Barnay övéből a tőrt és kiszalad a színfalak mögé. Benne megfagy a vér, hiszen azzal a tőrrel kell később végeznie önmagával! Nagy dulakodás a színpadon. Othelló szalad az egyik őr után, a másik meg ő utána. ,. A színfalak mögött nagy birkózás. Nagy nehezen visszaszerzi a tőrét és rohan vissza a színpadra, folytatni a szerepét. A kulisszák mögött még hallatszik egy ideig a dulakodás zaja, amíg a két lelkiismeretes statisztát ki nem dobják a színházból. nyékét statisztáknak. Az előadás előtt nagy sebtében rögtönzött próbát tartottak és máris rájuk húzták a jelmezt és kiküldték őket a színpadra. Barnay Othellót játszotta. Az ötödik felvonásban két markos legényt öltöztettek be öröknek, akik csak any- nyit tudtak, hogy hol kell állniuk. A fojtogatási jelenet után Montano így Másnap délelőtt Barnay találkozik az utcán egy neves színikritikussal. Ez gratulál neki és a legfelsőbb jelzőkkel dicséri alakítását. — És mit szól az ötödik felvonásban ahhoz a jelenethez... azzal a kél őrrel?!... — Csodálatos volt!... Döbbenetes!.,. szól az örökhöz: „Vegyetek el a fegyverét... El ne bocsássa. Ót egyiketek se. .. Inkább öljétek meg.. A színjátszás csúcsa.., Azt a jövőben tessék mindig úgy csinálni!... Barnay szédülten és gyorsan elbúcsúzott a kritikustól Fehér Tibor. Saj tőnapon Mit olvashatunk a „Béke és szocializmus** legújabb számában? A folyóirat vezető cikkét Luigi Longo, az Olasz KP főtitkára írta „Az Olasz Kommunista Párt és a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi problémái” címmel, melyben a Togliatti utolsó feljegyzésében foglalt elgondoláso- 1 kát méltatja, s hangsúlyozza, hogy az Olasz KP stk- ra&záll a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért. Az egység kérdésének és a kommunista pártok értekezletének szentelte cikkét Tim Buck, a Kanada* KP elnöke, aki többek között megállapítja. hogy a szakadás elkerülése végeié azonnali cselekvésre van szükség, s rámutat arra, hogy a nemzetközi értekezlet a közérdekű kérdésekben elért kölcsönös megegyezés alapján kidolgozhat egy nagyszabású akcióprogramotNógrádi festőművészek a misbőlel tárlaton Ünnepélyes külsőségek között, Nógrád megyei küldöttek részvételével nyílt meg a héten a Miskolci Vili. Országos Képzőművészeti Tgrlat. A változatos, gazdag anyagú kiállítás keretében a nógrádi művészek is helyet kaptak. Czinke Ferenc három, Pataki József két művével. Iványi Ödön, Bojtor Károly és Mustó János pedig egy-egy figyelmet keltő alkotásával szerepel a tárlaton. Nevelési tanácskozás lesz Salgótarjánban A korszerű iskolavezetés kérdéséiről nagyfontosságú pedagógiai tanácskozást rendez december 15-én a zagyvapálfalvi iskolában a salgótarjáni városi igazgatói munkaközösség. A tanácskozáson a megyeszékhely iskolaigazgatóin és helyettesein kívül reszt vesznek a járások igazgatói munkaközösségének vezetői s meghívták a kérdés megvitatására az alföldi testvérváros. Hajdúböszörmény oktatási szakembereit is. 33. — Ifjú koromban magam is nyomorogtam, tehát arra gondoltam: „legalább a gyermekemnek legyen jobb”. Kölcsönkértem, de nem Lisewskitől, hanem mástól, és odaadtam a fiúnak. Megbeszéltem vele „ha hazatér, . részletekben visszafizeti. Természetesen ezt nem lehetett eltitkolni a barátok^ és a szomszédok előtt. Lisewski is mindenről tudott. Egy nappal, a fiam elutazása előtt eljött hozzánk, és beszélgetés közben száz dollárt tett az asztalra a fiam elé. „Tessék, vedd el, hogy Rómában legyen néhány filléred és igyál majd 'egy pohár Chianti-t az én egészségemre. Apáddal majd elszámolunk valahogy. Úgyis vannak különböző elszámolásaink. „Megint gyenge voltam. Nem tiltakoztam, Lisewski még meg is tanította fiamat, hogyan csempéssze át a határon a száz dollárt. Egyszerűen gyűrje össze, tegye bele egy cukorkás papírba, és dobja le a padlóra, vagy a hamutartóba. Még ha meg is találják, akkor se vallja, hogy az övé — Jó módszer — nevetett az őrnagy —, ezt meg kell jegyeznem. — Az olimpia után, amikor a fiam már hazatért, Lisewski egy este behívott a dolgozószobájába. Azt mondta, nyakán a kés, és azonnal szüksége' van arra a pénzösszegre, amit kölcsönzött. De mindenekelőtt a száz dollárra. Három napig rohantam egyik ismerőstől a másikig. Elutaz- lam Lublin ba a rokonokhoz is. De csak alig néhány ezret tudtam összeszedni. Még egy negyedét sem annak, amivel Lisew- s-kinek tartóztam. Dollárt meg egyáltalán nem kaptam. Lisewski erre azt mondta, egyetlen megöl dás van: az Ausztriába induló kocsirakományhoz még hozzá kell tenni, ne-, kém csak az a dolgom, hogy ne könyveljem el a plusz bevételt, a szaldót a termelés csökkentésével kell kiegyenlíteni- Biztosított. hogy teljes titokban -marad. Megígérte: ilyesmihez. csak most az egyszer folyamodunk, hogy a száz dollár tartozásomat rendezhesse. így kezdődött. De mivel egyszer elbuktam, már a markában voltam. Az ügyész nem szakította félbe Macioszek elbeszélését. Csak jelt adott Halinka kisasszonynak, hogy lehetőleg mindent, amennyire lehet, hűségesen jegyezzen fel. A főkönyvelő tovább beszélt: — Tudom, hogy semmi sem ment fel a felelősség alól. Felnőtt ember vagyok, és tudtam, mit csinálok. Ma már látom, hogy elrontottam az életemet Nos, amikor beleegyeztem, hogy együtt működöm Li- sewskivel, természetesen mindent elkövettem, hogy rá ne jöjjenek az ügyre. Mindenekelőtt elhatároztam, hogy a szállító levelekért Ausztriában fizetünk, így a helyi állomások nem könyvelik el a bevételt: a cementgyár és a vasút szaldója mindig egyezni fog. Ugyanakkor a vasút sem fogja elküldeni nekünk a vagon számbeli kimutatását. A termelést viszont semmi szín alatt nem kell csökkenteni, ahogy eddig Lisewski csinálta, hanem ellenkezőleg, fel kell emelni; csupán a felemelt termelés egy részét nem kell elkönyvelni, hogy a raktárban néhány nap alatt több vagon felesleg gyűljön össze, Ha a gyár teljesíti, sőt túlteljesíti a termelést, akikor mindenki elégedett lesz, és senki még csak nem is gondol visszaélésekre. Lisewski alkalmazkodott ezekhez a tanácsokhoz, és kijelentette: nem szabad elveszítenünk a fejünket, még csak néhány transzportot kell kiküldeni, aztán külföldre szökik. Rám, és segítő társainkra a gyanú leghalványabb árnyéka sem vetődhetik, mert ilyen esetekben mindenki a távollévőben látja a bűnöst. Különben határozottan állította: senki sem tudja, hogy az én kezem is benne van az ügyben. Én magam is csak sejtettem, hogy a gyárban és a vasúton tízegynéhány ember lehet beavatva a titokba. ,A,zok az emberek, akik segítenek Lisewskinek a szállításnál és a rakodásban. — Mennyi pénzt kapott az együttműködésért? — kérdezte az ügyész. — Lisewski a banda minden tagjának más-más összeget fizetett, és csaic bizonyos alkalmakkor. Én azon az összegen kívül, amit kölcsön kaptam Lisewskitől, még hatszor jutottam tízezer zlotyhöz- Li- sewsiki megígérte, ha befejezi a szállítást, még kétmilliót szétoszt közöttünk, személyenként nehány százezret, azzal a feltétellel. hogy mindenki, egymás után, Lengyelország különböző vidékére utazik. Engem mar be is ajánlott valamelyik ismerősének, egy cementgyár igazgatójának, Cipőiében. Ősztől már ott kellett volna dolgoznom. — Hogy történt a tűzeset? — kérdezte a®1 ügyész. — Az mór az első letartóztatások után történt. Lisewski behívatott, és azt kérdezte: ha részletesebben kezdik vizsgálgatm a1 könyveket, ka deríthetnek-«t valamit? Elmondottam., hogy attól kezdve, amikor már én is tudtam mindenről, és amikor a szállító' levelekért külföldön fizettek, — attól kezdve semmit sem tudnak felfedezni A külföldi Közlekedésügyi Minisztériumból kellene beszerezndök az adatokat, mert a mi kimutatásaink megegyeznék az állomások kimutatásaival, sőt a Len gyel Államvasutak varsói igazgatóságának kimutatásaival is. Ami azonban 3 korábbi vagonokat illeti, ezeknél már könnyen felfedezhetik a különbséget, ahogy annak idején éni magam is felfedeztem. Ekkor Lisewski azt mondta:! Ezen a körülményen mégi gondolkodik. Két nappal később elküldött Varsóba az összeállításért. Elutaztam, és a távollétem alatt tűz keletkezett az igazgatósági épületben, és minden könyv elégett. Hogy ez gyújtogatás volt-e,' azt nem tudom- Nekem már, higyje el ügyész úr, minden mindegy. Ha még valamit tudnék, nem hallgatnám el (JcJ.irt&tátt&g
