Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-05 / 252. szám

6 wögeAd Gépjavítások előtt Jól felkészülte!* a tolmáesi gépállomáson & FÖLDEKEN BEFE­JEZÉSHEZ közeleg a mun­ka. Most látási igazán, menny! géppel rendelke­zik egy gépállomás. A tol­mácsa gépállomás gépei kö­zül is még jonéhány a mélyszántáson dolgozik, de a telepen már minden talp­alatnyi helyet gépek tölte­nek meg. Az egyik fészer alatt kombájnok, a másik alatt aratógépek. De az ud­varon, a szabad ég alatt is gépek. Kopottak, fáradtak. Megállás nélküli, esztendős munka van mögöttük. Most gondozásba veszik őket, kijavítják a motoro­kat, a kopott alkatrészek helyére újakat tesznek, a megfakult színeket újra festik, hogy mire eljön a tavasz, felfrissülve, kicsino­sítva indulhassanak mun­kára A lelkesedést Szőke Gyula, a gépállomás igaz­gatója kissé lehűti: — Ettől még nagyon messze vagyunk! Igaz, minden előkészületet meg­tettünk a gépjavításra. Sőt, már a javítást is megkezd­tük. de a fő figyelmünk még a szántáson van- Amíg be nem fejezzük, nincs nyugvás ... Körülbelül háromezer hold még szántatlan. Az igazgató gyors számítást végez és nagyon határozot­tan állítja, hogy két héten belül végeznek. Nemcsak azért számoljál? olyan szo­rongva a szántásra fordí­tott napokat, hogy jelent­hessék: eleget tettek ennek a kötelezettségüknek is. De mondja ezt el Fecske László technikus, aki az erőgépek javításának a „vezére”: —- A javításban jelentős szerepet betöltő traktoro­sok még a gépen ülnek. Nélkülük csak „félgőzzel” megy a munka. A szere­lőknek, műszakiaknak gon­dot okozott a kedvezőtlen időjárás. Mert ha az idő­járás nem bánik ilyen mos­tohán velünk, már a trak­torosok mind itt volná­nak. A tolmáesi gépállomáson most olyan a hangulat, mint a rajt előtt álló verseny­zők között. Minden kész, várják az indítást. És re­kordra tőrnek. Szőke Gyu­la, az igazgató így nyilat­kozik: — Ebben az esztendőben először rendezkedtünk be nagyüzemi módon, nagy­üzemi javításra. Szalag­rendszerben javítunk. Hát ezért a nagy izgalom ... FECSKE LÁSZLÓ IRO­DÁJÁBAN folyt ez a be­szélgetés. Először az igaz­gatóval, aztán bekapcsoló­dott Fecske is, majd Var­ga Márton, azután jöttek szerelők, Szász István, Va- rényi Béla, a fiatalabb technikusok közül ifj- Tur- csányi János, és Bircsek László, a gyakornok. Las­san együtt is volt a vezér­kar, akik kidolgozták Tol­mácson az első szalagrend­szerű javítást: — Nem ez a teljes va­lóság — javítja ki a kiala­kuló gondolatot Fecske László. — A tervek elké­szítése előtt tanácskoztunk a törzsgárdához tartozó traktorosokkal. Az ő véle­ményük nélkülözhetetlen egy ilyen nagy feladat megszervezésénél. Ezeknek az embereknek igen nagy a gyakorlatuk. Hogy csak Szász Istvánt, Polgári Fe­rencet, Féja Istvánt, Ma- lovecz Lajost, Varényi Bé­lát, Horváth Józsefet, Gyű- ricza Vilmost említsem, Senki úgy mint ők, nem ismerik a gépek állapotát A. téH gépjavítás végle­ges tervének kidolgozása előtt, az estékbe nyúló hosszú tanácskozásokat folytattak a traktorosok­kal, brigádvezetőkkel, kör­zeti szerelőkkel. Nagyon gondosan kell Ilyen mun­kára felkészülni. Ettől függ, hogy az elkövetkező évben zavartalan lesz-é a mezőgazdasági munka. A javításra fordított 1 millió 455 ezer forintból képet is alkothatunk a feladat nagyságáról. — Nagyon szeretnénk megőrizni hírnevünket- Sem a műit évben, sem az idén a termelőszövetke­zetek nem panaszkodtak ránk — mondja Szőke Gyula. Fecske nagy köteg, le- pedőnyi ívpapírokat terít az asztalra, amelyeken pontosan tükröződik, mi lesz a gép sorsa, amikor a gépállomás kapuja bezá­rul mögötte. Jelzi, hogy a mosóból hogyan jut el teljesen kijavítva a festő­kig. A falon pedig egy idő- grafikon, Mettől-meddig tart egy gép javítási ide­je. — A Ze torok javítását már megkezdtük — mond­ja és indul Szőke Gyula, az igazgató. NINCSEN MODERN SZERELŐCSARNOKUK, régi istállóból alakították, de olyan gonddal, szeretet­tel, hogy a lehetőségekhez mérten legjobb legyen. Kö­zépen szerszámasztalok, ezekre rakják az alkatré­szeket. Egy téglasorral le­választják a motorpróba helyiséget. Ez Szász István birodalma. Sorakoznak az állványok, amelyeken al­katrészeket vizsgálnak. Mire végére érünk a csar­noknak, ott áll egy Zetor tisztán, az olajtól ragyo­gón és készülnek a festők, hogy új ruhába öltöztessék­Elérkezik az este, a mun­kaidő vége. Még utoljára próbálkozik egy motor. Re­kedt, fáradt a hangja* — Holnap reggel bonc- kés alá! — kiáltja valaki, aztán vígan csobog a für­dőben a melegvíz. A gépállomás elcsende­sedett Valahonnan a ha­tárból üzenetet küld egy traktor. Bobál Gyula A gumihatáridő Nem mi, a távfűtés építői nevezték el gumi­határidőnek azokat a dá­tumokat, amelyekre a táv­fűtés különböző szakasza­inak befejezését és aa üzembehelyezését ígérték. Mert. azt senki sem állít­hatja, hogy a távfűtés építőinek humorérzék« nincs. így lett aztán a távfűtés október 15-i üzembehelyezéséböl elő­ször november közepe, aztan novmber vége, az­tán december, majd de- cembr eleje, december kö­zepe, december vége. Akadnak, akik azt kér­dezik: —December vége? Tes­sék tnondani, melyik év­ben? Nos, akármilyen humo­ros is nyújtani a gumiha- iáridőt, mostanában mát a legmegátalkodottabb op- i imisták is kezdenek ag­gódni: meddig nyúlik? Az optimisták. De mit szóljanak a pesszimisták? Sajnálhatják, hogy hiá­nyoztak a legutóbbi koor­dinációs értekezletről. Iga­zi, kedélyes karácscmyelőt­ti hangulattól fosztotta meg önmagát például a városi tanács és a megyei tanács képviselője, a leg­fontosabb gépészeti beren­dezésekét szállító és sze­relő Április 4 Gépgyár, a szigetelők építésvezető­je. Vagy talán úgy vélték: borúlátásuk csak a hangu­latot rontotta volna? Kár. Kár, már csak azárt is, mert a beruházó, a cső­szerelők és mások fenték a fogukat, hogy alaposan odamondogatnak a szige­telőknek. Egyesek szerint a szigetelők most majdnem háromszor annyian van­nak, mint kezdetben, a munkával mégis lassab­ban haladnak. November elején a cső­szerelők panaszkodtak, nem tudnak kibontakozni miattuk. A szigetelők nyugtalankodnak, mert nem nyújthatják képes­ségeik legjavát. Novem­ber végére fordult a koc­ka: a szigetelők egyik bri­gádvezetője panaszkodott. Csoportja a salakgyapot­tal borított csöveket csil lógó alumínium burkolat­tal látja et Nem képesek haladni társaiktól! Vagy­is: egyik szigetelő munká­ját akadályozza a másik szigetelő. Persze azt be kell vallani: kellemetlen helyzetbe került az épí­tésvezető. A szigetelők el­maradásáért ezúttal nem lehet más vállalatot okol­ni...! Talán ezért inkább el sem jött a megbeszé­lésre. Olyan korszerű módszerekkel pedig, mint például a szellemidézés, nem rendelkezik a távfű­tés építésében résztvevő egyetlen vállalat sem. No, ha a szigetelők ezúttal megúszták, mások nem. Az építőipari válla­lat villanyszerelő részle­gének vezetője bizonyára hevesen csuklott hétfőn délután. Még November elején ugyanis megígérte: a hőközpomt villanyszere­lését néhány napon belül befejezik. November utol­só napján a villanyszere­lés persze nem volt kész. És sajnos a részlegvezető­vel sem sikerűit tisztázni mit jelent az a „néhány napon belül” — villany­szerelőknél. Szívta a fo­gát a körzetti főépítésve­4MUM» Jtt- .-----J. ' »■wn A nyereség nyomában Hol van a népgazdaság 16 milliója? Nyilatkozik a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főkSnyveléj* A Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt háromnegyed- évi mérlege kedvezőtlenül alakult Az eredményszám­lán 16 millió 371 ezer fo­rinttal kevesebb a nyere­ség, mint amennyi a terv­ben szerepel, A nagyfokú elmaradás annál szembe­tűnőbb, mert az első fél évben viszonylag kedve­zőbb volt a helyzet. A hi­bák okát elsősorban a harmadik negyedévben kell keresni. Vajon mi a véle­ménye erről a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt főkönyvelőjé­nek, dr. Baán János­nak? — Valóban az első fél évben elég kedvező volt a mérleg, A mélyművelési tervteljesftés 99 százalékos volt. A produktív teljesít­ménytervet 100,7, az össz- üzemit 99,5 százalékra tel­jesítettük. önköltségben csak 0,1 százalékos, ton­nánként 24 filléres túllé­pés volt. Érdemes megje­gyezni, hogy az 1 százalé- lékos termeléstöbblet 0,6 százalék önköltségcsökke­nést jelent. Az árbevétel nem alakult kedvezően ebben az időszakban. Ton­nánként 97 filléres elma­radás volt. A harmadik negyedévben sajnos sok előre nem tervezhető kö­rülmény rontotta ered­ményünket Olyan nagy­ságrendűek, amelyekkel fel­tétlenül foglalkozni kell, hogy reálisan ítélhessük meg a tröszt helyzetét. Az első háromnegyed- évben, de különösen a har­madik negyedben több ele­mi csapás történt Mint például a zagyvái bánya- tüzek, a tíribesi gázbetö­rés. Ez az utóbbi nemcsak termeléskiesést, de 2,4 millió forint többletkölt­séget Is okozott A vasúti kocsi ellátás sem volt kielégítő. Rapszo­dikussága nemcsak a ter­melést gátolta. A csilléket üríteni kellett, ha nem volt vagon, akkor is. A kényszerkirakás és azután az újra felrakás, amit fő­leg munkaszüneti napokon végeztünk 3 millió 200 ezer forint pluszköltsé­get jelentett Szeptemberben fizettük ki a hűségjutalmat Kide­rült hogy keveset tervez­tünk: 3,1 millióval többet kellett kifizetnünk. Időközben az Országos Bányaműszaki Főfelügyelő­ség több utasítást adott kt Ezeket sem tervezhet­tük előre, pedig a végre­hajtása anyagi áldozatot kívánt A sújtólégveszé- lyes bányák zárt világítá­sának a megoldása pél­dául 600 ezer, a villamos- robbantás fokozott alkal­mazása pedig másfél millió forinttal növelte költségün­ket. Ezenkívül sújtólégbiz­tos szénfúrógépeket kel­lett beszereznünk, amire 640 ezer forintot fordítot­tunk. Elrendelték a fő szellőztetők folyamatos üzemeltetését is, ami 700 ezer forint áramköltség­többletet jelent Ugyan­csak az OBF és a NIM közös rendeletére, felül­vizsgálták a bányák összes szellőzőberendezéseit. Az észlelt hiányosságok meg­szüntetésére 900 ezer fo­rintot kellett fordítanunk. Lehet azután említeni még a különböző előírásokat, a szénfúrógépek kettős érin­tésvédelmét, ami 240 ezer, a vastagabb bányalák al­kalmazását ami 400 ezer forint külön kiadást jelen­tett Jó lehet bányafából nemcsak ennyi volt a túl­lépés. A tervezett 15 mil­lió forint értékű bányafát felhasználtuk, annyit amennyit akkor lehetett volna, ha teljesítjük meny- nyiségi tervünket azt azon­ban csak 98,1 százaléka« sikerült megvalósítani. — Mit jelentett volna a tervteljesH lesben az, ha nem marad el a tröszt mélyművelésben 50 817 tonna szén­nel? — Durván számolva XX millióval csökkent volnaj az önköltség, tehát máj nem túllépésről, hanem megtakarításról beszélhet­nénk. Érdekes ez annál is inkább, hisz árbevételünk * kedvezően alakult Nem csak az első fél évi elma­radást sikerült pótolni, ha­nem háromnegyedéves szin­ten tonnánként már 18 fil­léres többletbevételről be- ] szelhetünk. — Mit tett a fő­könyvelőség a hibák' megszüntetéséért? _ — A havi kalkulációk: alapján állandóan tájékoz- j tatjuk a gazdasági, műsza­ki vezetést a különbözői mutatók alakulásáról. Igen fontosnak tartjuk ezt., Ezenkívül rendszeresen végzünk ellenőrzéseiket. nemcsak a bányaiüzemek­nél, hanem az egyes afc-: náknál is. Megszigorítottuk az anyagvételeaést, az álló­eszközgazdálkodást. Sérelmes számunkra,1 hogy a beruházási tervezé­si költségek jelenleg még a szén önköltségét terhe­lik. — MŰ várnak as* utolsó negyedévtől': — Elsősorban a mennyi-1 ségí terv teljesítését, azét-j maradás pótlását Ez az! alapja annak, hogy ne lép-* jük tűi a tervezett önkölt­séget illetve javítsunk azl eredményszámlén. Bár ép­pen az említett rajtunk; kívül álló okok miatt be-! következett veszteséget; teljesen nem tudjuk pótol­ni, én bízom, hogy nagyon1 sokat törleszthetünk még,! Ehhez hozzátartozik az is*; hogy eddig csak a mélymű-' velősről beszéltünk és az* említett több mint 50 ezer- tonna szén is a mélyműve­lési bányák elmaradása. Ezzel szemben a fcülfej-1 téstcü mintegy 50 ezer teas-; nás tervtülteljesítést vá­runk, ami az önköDtségéd mintegy 8 millió forinttal; javítja, s ez év végén ked­vezően befolyásolja mérle­günket. Meg van tehát a* mód, hogy teljesítsük az éves tervet Szükség van arra is,: hogy az üzemek vezetőiben1 a műszaki középkádenek- ben és a bányászokban ki-> alaíkuljan a közgazdaság gi szemlélet. Többet tö-1 rődjenek a gazdaságosság-1 gal. Bontsák le a tervet) egészen a munkahelyekig. Persze ne csak a tonna-* tervet, hanem az anyagter­vet is. Ellenőrizzék állan­dóan a mutatók alakulá­sát, mert_ időközben na­gyon sokat lehet tenni, ne­gyedév végén azonban mát nehéz korrigálni a hibát Ezek lennének a legfonto­sabb tennivalók, — fejezte be nyilatkozatát dr. Bais János főkönyvelő. zető is. A hőfcözpontná! van egy csőhíd. „Egy cen­ti ide vagy oda- nem számít" — vélhették az alap-betonozók, a fixosz- lop betonozok, a szerelvé­nyeket előregyártó lakato­sok, és a szerelők, akik a rossz furatokat mégis akaratuk alá kényszerí­tették, a munkások, akik az oszlopot, hidat állítot­ták, szerelték. A híd most akármerre dől, megfeszül, mégsem találja a helyét Sebaj, kijavítják. Idő van. Hol még december vége! A Pécskő utcában is van idő. Itt a földalat­ti vezietéknek már meg­vetették az ágyát, finom betonágyat. Cső ugyan még nem került bele, azért a napokban bete­mették. Miért? Mert erre szállítanak egy toronyda­rut, annak kell az út. Utána újra kiássák az árkot. A tavaly átadott Pécskő utcai épületeknél is kéne az út, igaz, nem da­runak, hanem emberek­nek — mondják egyesek — azt miért nem csinál­ják? Majd, 'ha fagy! — mondják az építők. — Jó, jó — válaszolják az okvetetlenek, — de egyelő­re bokáig járunk a sárban! Sebaj — vigasztalják őket — egész Európában hideg van már, nálunk sem tart­hat soká a latyak. Szóval, a Pécskő utca lakói most epedve várják a telet, az első fagyokat De mit várnak a távfűtés építői? Aligha fagyot. Még ha a sár tenger felszámolá­sát a tél szabad kapacitá­sára is bízták. Az erőmű­vi állomás és a hőközpont szerelői erősködnek, hogy karácsony előtt gőzt ad­nak. „Ha a levegőbe eresztjük — akkor is.” Hát jó. Az is valami. A beruházó viszont — mert nem nagyon hisz ennek a levegőbeeresztett gőznek a fűtőértékben — egy se­regnyi kályhát vásárolt azokba az új lakóházakba, amelyekben az idei télen már központi fűtésnek kellett volna a meleget szolgáltatnia. Mert, azt mondja, lehet, hogy a gu­mihatáridő nagyon vicces dolog, de fűteni azért — akár távolról, akár közel­ről —- csak kell. — Csizi —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom