Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-31 / 272. szám

Í98?- december 31. NŐGEi? 5 Osikkiiit m §@rtéük kiikléii td@j# a iiifiikiiitikküi Felelősséget a tenácstagsk munkájáért Az elmúlt egy év alatt jelentősen növekedett Nógrád megye közös gaz­daságaiban a sertésállo­mány. A múlt év októbe­rétől az idei év hasonló időszakáig 112 600-ról 141 300-ra növekedett a megyében a sertések szá­ma. Az előrehaladás jó­részt azzal magyarázható, hogy' növekedett a terme­lőszövetkezetekben az egy kocára jutó malacszaporu- lat, és csökkent az elhul­lott malacok száma. Jelen­leg az egy kocára jutó malacsizaporulat 12, s a múlt évi 9.4 százalékról 8 4 százalékra szorult a malacelhullás a közös gazdaságok sertéstenyé­szetében. Ez a szám még mindig magas, azonban ha figyelembe vesszük, hogy a korábbi években néhány járásban a fiatal állatok elhullása elérte a Ünnepélyes tanácskozás­ra hívta össze a bujá- ki termelőszövetkezet ve­zetősége nemrégiben a gépállomási és a szövet­kezeti traktorosokat. Pat­kós István, a termelőszö­vetkezet elnöke méltatta az őszi vetési és mély­szántási munkák eredmé­nyeit. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezet fenn­állása óta az idén először sikerült minden őszi fel­adatot elvégezni. A tsz életében először történt meg az, hogy sikerült befe­18-20 százalékot is, min­denképpen eredmény. A sertésállomány gyara­podása növelte a szövet­kezetek árutermelését is. Tavaly mintegy 20 500 mázsa sertéshúst értékesí­tettek a közös gazdasá­gok, az idén már 21 810 mázsa sertéshúst vásárolt fel megyénkben az Állat- forgalmi Vállalat. Jelen­tős eredménynek számít az is, hogy a helyes ser­tésfajta megválasztásával, a szakszerű takarmányo­zással sikerült megrövi­díteni a sertések hizlalá­st idejét. Jelenleg ugyanis a megye 118 termelőszö­vetkezetének nagyrésze hét-nyolc hónap alatt hiz­lalja meg és értékesíti a sertéseket, átlagosan 105- 110 kilós súlyban. Ez lé­nyegesen növeli a terme­lőszövetkezetekben a hiz­lalásból származó jöve­delmet. szántást is. A bujáki termelőszövet­kezetben 638 hold őszi mélyszántás helyett majd­nem 730 holdat szántottak meg a Pásztói Gépállomás traktorosai. Annak idején a tsz prémiumot tűzött ki a munka meggyorsítása érdekében. A termelősövetkezet el­nöke ezért 3500 forint pré­miumot adott át a gépál­lomási traktorosoknak, ugyanakkor megjutalmaz­ta a tsz traktorosait és a kisegítőket is. A HAZAFIAS NÉP­FRONT Működési Szabály­zata rögzíti. „A Hazafias Népfront... segíti a kép­viselők és tanácstagok munkáját, s szervezeti be­számolóikat és a válasz­tókkal való egyéb kap­csolataikat, általában tá­mogatja az állami szer­vek tevékenységét, közre­működik azok feladatainak ellátásában és előmozdít­ja a nép széles rétegeinek közreműködését az állami szervek tevékenységében’’ Ebből a meghatározás­ból világosan kitűnik, hogy a népfront mozgalom e célkitűzésének megvalósí­tása érdekében a két vá­lasztás között is felelősség­teljesebben kell, hogy fog­lalkozzon jelöltjei munká­jával, segítse elsősorban a tanácstagokat tevékenysé­gük közmegelégedésre ‘ör- témő ellátásával. MIT MONDANAK A TANÁCSTAGOK, A Ha­zafias Népfront megyei Elnöksége határozata ér­telmében a megye 3939 tanácstagja közül eddig 2595-el váltottak szót. Ér­dekes tapasztalatokat sze­reztek. Annak ellenére, hogy nőtt a tanácsi társadalmi munkások száma, mind több ember érdeklődik a tanácsi munka iránt, az utóbbi időben csökkent a tanács-tagok aktivitása. Akadt olyan község, ahol a tanácstagok távolmara­dása miatt elmaradt a ta­nácsülés. nem lehetett a végrehajtó bizottsági ülé­seket sem megtartani. Nem sokkal jobb a helyzet a törvényben fog­lalt tanácstagi beszámo­lók megtartása terén sem. Törvény írja elő, hogy minden tanácstagnak fél­évenként kötelessége vá­lasztói előtt számot adni a végzett munkáról, tájékoz­tatni választóit a ma leg­fontosabb feladatairól. Ezek a beszámolók, alig 50 százalékban valósultak meg. MÁSFÉL év telt el A VÁLASZTÁSOK óta. A Hazafias Népfront el­végezte munkáját. Azoic, akik eddig is jól dolgoz­taik, örömmel vették a népfront érdeklődését. Akiik pedig elhanyagolták munkájukat, a népfront segítségnyújtását is zakla­tásnak könyvelték el Számos tanácstag arról panaszkodott, hogy mun­kával túlterhelték. Sok a különböző funkciókból adódó feladata, megelége­désre egyiket sem tudja ellátni. Masok arról pa­naszkodtak — és joggal, hogy nem kezdik pontosan a tanácsüléseket, mi több, azok legtöbbször éppen a kései kezdés következtében az éjszakákba nyúlnak. Kü­lönösen rossz ez az asz- szonydk szempontjából, akiket a férj, a gyermek vár haza. Sok a községi rendezvények száma is. A tanácstagoknak szinte „hi­vatalból” kötelessége azo­kon részt venni. Tété;-.: a tanácstagok rossz körül­ményeit, hogy — vélemé­nyük szertnt nagyon kevés segítséget kapnak a fel­sőbb szervektől, elsősorban egy-egy tomegmozgósítás- ban, vagy a választók ál­tal felvetett közigazgatási ügyek intézésében. Nem egy helyen szóvá tették tanácstagjaink (pl. a Zo­máncipari Művek Salgó­tarjáni Gyáregységében, vagy a Salgótarjáni Acél­árugyárban, de több bá­nyánál is), hogy a tanács­tagoknak maguknak kell az ülések miatt bekövet­kezett műszakcserát meg­öl dán iok. -— abban a vál­lalat, az üzem vezetősége segítséget nem nyújt. Ve- gülis nehezíti a tanácstagi munkát néhány tanácstag képzetlensége is, ami a közigazgatási ismeretek hiányában mutatkozik meg. Több alsóbbezintü ta­nácstag és tanácsi vezető állapította meg, hogy a me­gyei tanácstagok, elsősor­ban azok. akik nem lak­nak helyben, alig-alig lá­togatják az úgynevezett al- sóbbszintű rendezvényeket. Községi tanácsüléseken, vb. üléseken a hivatali veze­tőkön túl alig akad pél­dául megyei, vagy járási tanácstag, akit részvéte­lével is növelné egy-egy rendezvény színvonalát. Surányi Imre Mihály megyei tanácstagról ugyan tudják választói, hogy el­foglalt ember. Azt azonban senki sem érti Etesen, hogy választása óta egyet­len egyszer sem jelent meg községi rendezvényen. Ka­nizsa Mihály megyei ta­nácstag három műszakba jár. Ez okozza, hogy nem tud megfelelő munkát vé­gezni területén, pedig vá­lasztói igényelnék a na­gyobb segítséget. Termé­szetesen a megyei tanács­nál is akad tennivaló. Ma- tuszka József például kés­ve kapta meg a meghívót a megyei tanács ülésére, érthető, hogy aktív mun­kát sem fejthet ki a me­gyei testületben. Nem, nem általános ez a jelenség, de feltétlen fi­gyelemre méltó! S® lehet, hogy éppen ezek következ­tében fáradt el néhány ta­nácstag, s kért felmenté­sét beosztása alól. Feltét­len fel kell figyelni a szé- csényi járásban mutatkozó jelenségre. Itt eddig 3, Salgótarján városban 2 ta­nácstag kérte felmentését. A községi tanácsokban is akad bőven ilyen ember. Az érem másik oldala pe­dig az, hogy a rosszul dol­gozó tanácstagok vísszahí-' vását kérik a választók^ mint például Eevhézasden- gelegen, ahol két tanácstag munkáját kifogásolják a község lakói. MI TEHAT A FELA­DAT? Feltétlen dicséretes a Hazafias Népfront ez- irártyú tevékenysége Olyan jelenségekre hívta fel a figyelmet, melyeket nem lehet közöm bősen nézm. azok megakadályo­zásáért, a hibák kijaví­tásáért már ma is tenni kell. Elsősorban segítsünk abban, hogy jobban sajá­títsák el a közigazgatás, a tanácsi munka ismereteit. Bízzuk meg megfelelő fe­ladatokkal. azok végrehaj­tásában nyújtsanak segít­séget, de ellenőrizzük is a feladatok teljesítését. Egyetlen tanácstag se érez­ze: csak megválasztották. Inkább a felelősségérzetet növeljük benne, mint az államhatalom helyi, mind járási, vagy megyei képvi­selőiben. És egy-egy álta­luk felvetett probléma r,e vesszen el a ’oürokráeia posványában, hanem a törvényesség betartása mellett a legsürgősebben intézzék azokat felsőbb tanácsi szerveink. A -ta­nácstagok önbizalmát fe­lelősségérzetét ezzel is nö­veljük. Somogyvárí László Megjutalmazták Bujákon a traktorosokat jezni időben az őszi mély­cÁZ Út Ködös, hava tolvasztó, latyakos de­cember vége volt akkor is, amikor egy este Petur István bekopogott Szá­lai Jánosihoz, a termelőszövetkezet el­nökéhez. Az elnök már ledobálta az egész napi ködben átnedvesedett ru­háját, a sarokba vetette a sáros gu­micsizmát és viaskodott önmagával, most, vagy reggel mossa-e le. Elfogta a jóleső semmittevés. Kényelmesen el­nyújtózkodott a lócán, onnan szólt az asszonyának: — Jó volna egy kis meleg bor ... Petur három félénk kopogás után ek­kor lépett be. Amikor Szalai meglátta, egyszerre elfelejtette fáradtságát. Lá­togatója úgy nézett ki. mint a régi világ koldusai. A bakancsa csak ép­pen összeakasztva, valami régi csiz­manadrág lötyögött rajta, egy kinőtt kabát, alatta piszkos ing. Puffadt ar­ca keltre dermedve, apró szemeivel bocsánatkérően pislogott az elnökre. — Hazajöttem Janikám, izé elnök kartárs. Ha befogadnátok beállnék dol­gozni ... Az elnök nem tudott hirtelenében szóhoz jutni. Jól ismerte Peturt. Szeg­ről-végről még rokonság is kötötte hozzá. Amikor a szövetkezetbe álltak Petur is velük ment. Jó gazda ember volt Amikor hirtelen meghalt a felesé­ge. A kocsmába ment, leült az egyik asz­talhoz és ivott, Napokon át csak ivott. Egy napon elment a faluból. Most ott áyt ae ajtóban, várva az elnök válaszát. — Ajjaj . Szalai megvakarta homlokát. Hiszen ez nem is olyan egyszerű. Peturról úgy beszélnek a faluban, hogy elzül- 19tt. A közgyűlés dönt, hogy befogad­oéíje... ják-e. De a vezetőség engedi-e a köz­gyűlés elé vinni? — No, üljön már le — mondta és egy pillantást vetett az asszonyra, aki egy csuprot meleg borral töltött Pe­turnak is. — Tudod, értek a lovakhoz! — ka­pott a bögre után, s mohón szürcsöl- te a forró itailt. — A kordélyosoknál is négy lovam volt. Egy egész hegyet elhordtám velük... v Akkor este megint nagyon berúgott. Szalai reggel benézett hozzá, ott ta­lálta ruhástól a takarónélküli, koszos ágyon, eszméleten kivuíj álomban. Szálaiban megszólalt a lelkiismeret. A vezetőség azonban hallani sem akart róla. Azt mondták Szálainak, hogy csak akkor hagyják jóvá, ha felelős­séget vállal érte. Szalai vitatkozott velüik: — Vállaljunk közösen felelősséget. Falunkbeli, közénk való. Petur visszakerült a termelőszövet­kezetbe. Kapott két lovat és, kisebb fuvarokat végzett velük, meg az el­nököt hordta a határba. Egyszer elő­leget is kapott, de megitta. Később már nem adják kezébe a pénzt, hanem az elnök vette -fel. Vá­sárolt neki kabátot, ünnepre fekete ru­hát Egy hónapra előre kifizette a fű­szerboltban az élelmiszert és néha-néha megengedett neki egy-egy „stampedlit”. Már úgy látszott minden rendbe jön, amikor valaki a fuvarért borravalót adott neki. Megint leitta magát és ne­ki esett az elnöknek: — Adjál nekem pénzt! — Nincs — csitította Szalai. — A sajátomat kérem, megdolgoztam érte — kiabált. Már az utcáról is figvélték őket. Szalai nagyon kényelmetlenül erezte magát. Karonkapta Peturt és elindult vele a kocsma felé. Petur mikor lát­ta, hová tartamiak, hálálkodott: — Te vagy a legrendesebb ember... Szalai egy deci pálinkát rendelt Petúrnak. Aztán még egyet. Mikor Pe­tur megitta az utolsó nyeletet is, ösz- szecsuklott és elaludt. Szalai pedig vette a telefont szólt a mentőknek és Peturt elvonókúrára vitette. Három nap múlva telefonon érdeklődött a kóiházban. Petur a kórházból is hazajött. Szalai néhány hét után észrevette, hogy Pe­tur megint ivott. Nagyon megharagu­dott rá. Megfogadta, hogy többé nem törődik vele. Már tavaszodott, rügyet dobott az akác, visszajöttek a gólyák is. Sok a tennivaló ilyenkor falun. Minden em­ber, gép, fogat, munkával hálálkodik a tavasznak. Csak Petur piszmogott a majorban, mert a kocsira sem merték ültetni. Dói felé azért már befogott és szecskát hordott. Kettőt se fordult, amikor az elnök üzent érte, tegyen a kocsira ülést és menjen az irodához, mert vendégek érkeztek, ki kell vinni őket a határ­ba. Szalai a kemény tartásáról vet­te észre, hogy Petur megint részeg. Nem volt számítása, hogy kikoosizik, de nem merte a vendégeket Peturra bízni. Jól is számított. A kocsi kotyo­gása, a lágyan simogató tavaszi nap és az utasok egyenletes beszéde el­ringatta Peturt. Arra riadt, hogy a lo­vak nagyot horkantnak és átugranak egy vízmosáson. — Mit csinál. ..? Adja ide azt a gyeplőt. — Szalai kikapta Petur ke­zéből a haj tószárat. — Jól van. jói van. add ide. — Nem adom. magára már ezt. sem bízhatom. Szalai valóban nem törődött többé vele. Egy hónap múlva a brigád veze­tőtől hallott róla. aki kérte, hogy osszák be hordani Peturt is, Szalai vasvilla szemekkel nézett rá. — Na, mit akarsz, már egy hónap óta egy korty szeszt nem ivott,,. Az elnök nem akarta hinni, Rá­bízta a brigádvezetőre, döntsön. Petui* a többiekkel együtt dolgozott. Csak­hogy az ő lovai mindig jobb formá­ban voltak, fényesen ragyogott a sző­rük és két téréssel mindennap többet írtak neki. Kezdtek rá morogni, mert üresen a lovak futva vitték a kocsit. Nem kei- lett erőszakolni csak osettintett ne­kik, már ugrottak. Akkor is eset tin­tett nekik, hogy megelőzze az előtte bandukolót. A lovak kiugrottak és nagyívben előztek. A baloldali kerekek egy apró kőbuckára futottak, a kocs: felvágódott, amire Petur nein számí­tott és nagy ívben lerepült az ülésről, pontosan az előzött kocsi kerekei alá A huppanástól a lovak megriadtak, megrántották a kocsit, rá Petur lá­bára, amely nagy roppanássá! ketté tört. — Jajj a lábam! — kiáltott és töb­bet nem is szólt. Bevitték a kórházba. Az elnök úgy rendezte, hogy minden héten legyen látogatója. Az egyik vasárnap őrá ke­rült a sor. Ott feszengett Petur ágya mellett, nem tudott mit mondani. Beszéd helyett aztán rakta az aján­dékokat, meg egy köteg pénzt is. — Ez a magáé — meleg tekintettel simogatta Peturt. — Jó lesz majd ha felgyógyulok. mert tudod szeretném megvenni á tehenet a szomszédtól. Fene egye meg. hogy most. kellett a. lábam­nak is eltörni. Látod, amikor nem tud­tam magamról, semmi bajom nem tör­tént ... • A kórterem túlsó sarkában valaki hangosan nevetett. Szalai sem tudott mást tenni. ílnevette magát. Petur te, de tisztán, jóízűen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom