Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-20 / 265. szám
f964. december 20. vasárnap NÚGR A D 5 Tsz-tanácsadó Ásványi anyagok szerepe a takarmányozásban Az űj Magyarország születése Irta: Dr. Molnár Erik akadémikus, orssággyűlési képviselő húsz Eve annak, élet politikai tartalmat kahogy a német fasizmus es Az állatállomány helyes takarmányozásában rendkívül fontos szerepe van az ásványi anyagoknak. A gyakorlatban különösképpen a mész, a foszfor és a konyhasó rendszeres etetése, pótlása jön számításba. Ezenkívül sertéseknél a vasnak, réznek, kobaltnak is jelentős a szerepe. A mész és foszfor hiánya ugyanis a fiatal állatoknál csontlágyulást, idősebbeknél a csont törékenyégét idézi elő. Redszertelen etetése nőivarú állatoknál meddőséget is okozhat. A konyhasó élénkíti az emésztőnedvek elválasztását és így javítja a tápanyagok értékesülését. Az ásványi anyagok hiánya étvágytalanságot okoz és csökkenti az. állatok ellenállóképességét a betegségekkel szemben s így végső soron a termelés csökkenéséhez vezet. Régi gyakorlat, hogy az állattenyésztők a takarmányt megsózzák. A helyesen adagolt konyhasó izletesebbé teszi a takarmányt, javítja az állatok étvágyát. Túlzott mértékben azonban nem ajánlatos adni az állatoknak, mert kárt okozhat. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a felnőtt szarvas- marha részére 20-30, növendékállatokra 10-15. borjaknál 5-10, lovaknál 10-12, juhoknál 4-10, malacoknál 2-5 gramm a napi ■megfelelő sóadag, amelyet abrakban kaphatnak meg az állatok, vagy nyaló só alakjában. A foszfor és a mész- szükséglet kielégítésénél figyelembe kell venni az állat faját, korát és termelését. Erre a takarmányozási normatáblázatok adnak eligazíítást. Ezer kilogramm élősúlyra kérődző állatoknál 100 gramm takarmánymész és 50 gramm foszforsavas mész szükséges. Egy kilogramm tej termeléséhez 9,2 gramm takarmánymész és 5,4 gramm foszforsavas mész elegendő. A foszforhiány pótlására a Foszkál szolgál. A készítmény szagtalan, íznélküli könnyű por. A rendszeres etetés elégtelen takarmányozási viszonyok között indokolt. Fiatal fejlődő, vagy vemhes kérődzőknél azonban ajánlatos etetni. Adagolása a takarmány foszfortartalmától és az állat igényétől függ. A forgalomban lévő takarmánytáblázatokból köny- nyen tájékozódhatunk erre vonatkozóan. Foszforhiány esetén a gyakorlatban az az eljárás, hogy a tejelő tehén eleségét naponta 30-40, a fiatal állatokét pedig súlyuknak megfelelően 5-15 gramm Foszkállal egészítjük ki. A sertések nyomelem szükségletét kőszénnel, biztosítjuk. A vas-réz és kobalt pótlása különösen szoptatós kocáknál fontos. Az ásványi anyagok helyes arányának kialakítására a körzeti állattenyésztési felügyelők rendszeres szaktanácsot, adnak a közös gazdaság állattenyésztőinek. A körzeti felügyelők havonta egyszer látogatják meg a termelőszövetkezeteket, hogy segítsenek, a célszerű takarmányozás kialakításában. a magyar nyilas rendszer végvonaglásai közepette megszületett Debrecenben az új Magyarország. A régi Magyarország elpusztult. Összeomlott az államszervezet. Elmenekültek a földbirtokosok, a kapitalisták, s a középosztálynak a régi ’-endhez erősen húzó tagjai is. De visszamairdtak, az ősi rögüdvözöltsik a szovjet csapatokban. A romok közt rögtön új élet kezdett csírázni. A magyar dolgozók hozzáláttak ahhoz, hogy életüket őlk maguk megszervezzék. A szovjet parancsnokságok minden segítséget megadtak ehhez. Minden községben, városban megalakult az új népi közigazgatás. Megjelent, az illegalitás béklyóiból kiszabadulva, a Magyar Kommunista Párt, a magyar élet újjászervezője és hozzáfogott ahhoz, hogy a felszabadult országrész darabokra hullott társadalmi erőit összefogja, megmagyarázza a tömegeknek azt, ami történt, és kijelölje a közvetlen feladatokat. A Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére Szegeden a demokratikus pártokból megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amelv részletes programot adó kiáltvánnyal fordult a magyar nemzethez. A községekben, városokban kezdtek megalakulni a demokratikus pártok, az addigi szűk horizont kitágult, az pott. A következő nagy lépés, 1944 december elején, a debreceni tanácskozás volt. A községek, városai*, vezetői, a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére összegyűltek és megállapodták az ideiglenes nemzetgyűlés összehívásában. Kidolgozták a választási szabályzatot, majd visszatértek városaikba. Itt összehívták a választók december 21-én az ideiglenes nemzetgyűlés. | MÉLY SZIMBÓLUM volt abban, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés Debrecenben gyűlt össze, abban a városban és abban a teremben, ahol 1849-ben Kossuth Lajos forradalmi országgyűlése ülésezett. Ez az országgyűlés kezdte meg a feudalizmus lebontását: Debrecenből irányítóit a Kossuth Lajos kormánya az ország függetlenségéért folyó, felszabadító hadműveleteket. Akkor a küzdelem elbukott, a feudalizmus lebontása elakadt, a polgári demokratikus forradalom befejezetlen maradt De a haladásért a harc tovább tartott. A magyar msp, amelynek soraiban ott voltak még az első magyar proletárforradalom, a Tanácsköztársaság veteránjai, újra kézbe vette a demokratikus és a függetlenségi harc zászlaját és a kommunisták vezeti eével meglengette ezt a zászlót Debrecen ben. Óira megindult hát a harc Debreceniből a polgári demokratikus forradalom befejezéséért, a nagybirtokrendszert megszüntető földreformért, megindult újra a harc az ország függetlenségéért, a német iga lerázásáért. De a harc történeti feltételei egészen mások voltak, mint 1849-ben. Nem az egyedül maradt magyar nép küzdött most az egyesült nemzetközi reakció ellen, bukásra ítélve. A magyar nép váltóiról még a fegyveres harc terhét is levette a Szovjet Hadsereg, amely győzelmesen szorította a német elnyomókat és magyar cinkosaikat az ország határai felé. Amikor az ideiglenes nemzetgyűlés összeült, a győzelem már biztosítva volt. Az első napokban a kormány tényleges hatalma nem igen terjedt ki nagyobb területre, mint Debrecenre és környékére. De a szovjet hatóságok segítsége ezúttal sem maradt el. Járművek átengedésével, saját hírszolgálati eszközeik rendelkezésre bocsátásával siettek az ideiglenes nemzeti kormány segítségére. így a felszabadult országrésszel fokozatosan kiépültek a kapcsolatok. BUDAPESTEN és az ország többi még fel nem szabadított részében mindenki tudott a debreceni nemzeti kormány működéséről. Tudtak róla és várva várták a felszabadulás pillanatát, amely a német elnyomók és a fasiszta hatalombitorlók uralmának fogét, a törvényes nemzeti kormány működésének kezdetét jeler tette. Az ideiglenes nemzeti kormányba vetett reménység nem is volt hiába való. Amikor Budapest felszabadult, de lakossága a pusztító éhínségnek nézett elébe, a* ideiglenes kormány hatalma mér elég szervezett volt ahhoz, hogy a szovjet segítség mellett — az egész felszabadult országrészt mozgósító élelmiszer- akcióval siessen az éhező Budapest segítségére. A debreceni kormány tevékenysége 1945 március I5-én emelkedett tetőpontjára. A kormány ünnepélyes ülésen deklarálta a nagybirtokrendszer megszüntetését és a földet átadta a fölműveseknek. AMIKOR AZ ORSZAgJ! 1945 április elején teljesen felszabadult, az ideiglenes nemzeti kormány áttette székhelyét Budapestre. A kormány tevékenysége ezzel új szakaszba lépett, amelynek közvetlen feladata a lerombolt or-l szág helyreállítása volt. Az1 alapot ennek a feladatnak és a később kibontakozó nagy feladatoknak a megoldásához az ideiglenes nemzetgyűlés teremtettei meg. Általa vette a magyar nép sorsának irányítását a saját kezébe. Ez volt az a törtnéneti fordulópont, amely Magyarország felemelkedésének és szocialista fejlődésének útját megnyitotta. Uj fejezet kezdődött Magyarország történetében. amelynek lapjait az átmeneti hibák leküzdése után, maguk a magyar dolgozók írják meg a kommunisták vezetése alatt Horváth Demeter 1^*1 C^l C^-l í.^-, 1^», hoz ragaszkodva, a magyar dolgozók, visszamaradtak a munkások és a parasztok, akik az évszázados igának, az idegen és hazad elnyomók uralmának összetörött gyűléseit, amelyek megválasztották a demokratikus pártokból az ideiglenes nemzetgyűlés képviselőit. Ilyen előzmények utón ült össze Debrecenben 1944. Év végi számvetés a Nyugati-brigádnál Mindenki nagyon figyelt az elnök szavaira. Sümegi János, a szécsé- nyi termelőszövetkezet elnöke meg a maga szokott nyugodt beszéd-tempójában a gazdaság eredményeiről szólt. A „Nyugati brigád” zárszámadást tartott. Majdnem ötven ember dolgozik Varga János Irányításával a tsz nyugati területein. Ezért nevezték el Vargáékat Nyugati-brigádnak. A tizenkét fogatos, hat gyalogmunkás, meg a huszonnyolc női dolgozó 1118 hold szántót és 450 hold rétet gondoz. A brigád öt éve dolgozik együtt. Az asszonyok összesúgnak Az emberek arcára rá volt írva. hogy tetszett a beszámoló. Mindenkinek jólesett az elnök _ őszinte beszéde, az egész közös gazdaság gondjainak feltárása. Azt vártam, hogy Sümegi János szavai után hárman is felpattannak és azon melegében elmondják a véleményüket. De nem így kezdődött. Alig ült le az elnök, az egyesomóban helyet foglaló asszonyok annyira összesúgtak, hogy Boros Béla, a főagronómus rájuk szólt. — Ne egymás között asszonyok! Ki vele, mindenki elé! Ügy látszik csak biztatásra vártak az asszonyok, mert egyikük tüstént rákezdte. — Az nem igazság, hogy a Czimemé nem kapott egy fillért sem arra az időre, mikor beteg volt! Pedig nagyon becsületesen dolgozott mikor bírt. A többi asszony elégedetten figyelte a tüzelő Véghnét, aki mindannyiuk véleményét képviselte ezzel a néhány szóval. — Jól tudják asszonyok, hogy nálunk minden beteg tag megkapja betegsége idejére az előző év azonos időszakában teljesített munkaegységének a hatvan százalékát. De ehhez az orvosi bizonyítványt is idejében be kell vinni az irodára — magyarázta az elnök türelmesen. — Jó, jó, de űrhajómban ezt nem így csinálják, állt fel a Véghné mellett ülő Szalainé is. Az őrhalmiak kapnak hatszáz forintot, ha betegek, meg harminc nap betegség után naponta egy fél egységet! Ki jár jobban Ez sem maradt vála- szolatlanul, s az asszonyok meggyőződtek, hogy a szécsényi módszerrel jobban járnak. Az elnök megígérte, hogy személyesen vizsgálja meg Czimemé esetét és ha jogos a panasz, orvosolják. Az elnök emlegette a beszámolóban, hogy a jól összhangolt brigádban olyanok is akadtak, akik megszegték néhányszor a munkafegyelmet. Mindenekelőtt a fogatosoknak címezte szavait, akik közül egyesek előszeretettel vettek részt „fekete fuvarozásban”. Neveket nem mondott, de érthetett belőle az, akire vonatkozott, így történt, hogy felállt egy magas, vékony, fekete bajszos ember is a gyűlésen, Mikiién András. — Szégyen ide, szégyen oda, a „fekete fuvarban” én is részt vettem — mondta bűnbánattal. A vezetőség nem tiltotta a munka utáni fuvarozást. Hát fuvaroztunk. Az egyik tagtárs trágyát vitetett ki az udvarból. Kérdeztük van- e papír, mert anélkül nem lehet. De nem szólt semmit, mi meg nem er esküdtünk. Azt sem tudta, hogy a pénzzel mit csináljon. Mi meg mondtuk neki, hiszen jó bor szerető magyar emberek vagyunk, hogy adja csak ide nekünk... A vétkes fogatosokat megbüntették. De fogad- koznak is, hogy többet nem fordul elő ilyesmi. Persze az ilyen esetek nemcsak egyéni hibákat lepleznek le, hanem arra is felhívják a figyelmet, hogy talán a fogatosok bérezésével nincs minden rendben. A szécsényi fogatosok jelenleg fix,fizetést kapnak. Mikiién András is mondta ,hogy sokan nem akarták ezt a bérezést. mert fígy kevesebbet keresnek,, mert nincs ösztönző ereje a , több munka elvégzésére. Érthető, hogy most hiányzik p versenyszellem is a fogatosok munkájából. Ösztönzőbb premizálást Felszólal egy másik fogatos is a gyűlésen. Horváth Mihály a betakarítás nehéz és fáradságos munkáját emlegette. — Én úgy gondolom, hogy meg kellene változtatni a behordás premizálását, mert az idei példák azt bizonyítják, hogy a jelenlegi nem jó. Sümegi János ezt a javaslatot is felírta a többi közé. Ezekről még beszélnek majd az egész termelőszövetkezet zárszámadásán. Hiszen éppen azért rendeztek Szécsényben brigád számvetéseket, hogy minél többen elmondhassák a véleményüket az eltelt év munkájáról. A brigádok egymás között beszéljék meg a munka tapasztalatait, s levonják a következtetéseket a jövő évre. Vilimi Ferencné arról is beszélt, hogy régebben minden tag tudta, hogy mennyi pontosan a munkaegysége, ezért vagy azért a munkáért mennyi egységet kapott. Mert mindenkinek volt munkaegységkönyve. Most nincsen, s ez baj, mert ilyenkor zárszámadás előtt már mindenki számolgatta a teljesítményét. A ' brigádértekezleten szó szót követett, a háztáji földek használatáról, premizálásról, a természetben részesedésről. Szót kért Varga János, a brigádvezető is. Mint utóbb megtudtam, nagyon szeretik ezt az embert a brigád tagok. Azért, mert nagyon lelkiismeretesen bánik mindenkivel. Ha nagyon szorított _ valamilyen munka, Varga is közéjük állt és megmutatta hogyan leéli dolgozni. A „nagy44 zárszámadás —Nagyon köszönöm aá egész brigádnak az egész évi szorgalmas munkát, külön köszönetét mondok az asszonyoknak, akikkel a téli időszakban ritkábban találkozunk.. . — mondotta nagyon lassan. Boros Béla főagronómus „intelmei” után még Sümegi János szólott. Megdicsérte a brigádot, Bár a kapás növények a Nyugati brigád területén sem sikerültek a várakozásnak megfelelően, búzából a legnagyobb termésátlagot értek el. Mindenki örömmel fogadta az elnök bejelentését, hogy azoknak a rendszeresen munkába járó tagoknak, akiknek nem termett meg a betervezett kukorica, kiegészítik a fizetését. * így ért véget a brigádgyűlés. A Nyugati-brigád tagjai most a „nagy” zárszámadást várják, j mert ott is lesz mondanivalójuk. Pádár András
