Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-17 / 262. szám
2 NÓGR A T» dec. FT. csütörtök. A buddhisták tiltakozó mozgalma bukással fenyegeti a dél-vietnami kormányt A kapcsolatok további bővítésére van lehetőség Johnson Szovjetunióból hazaérkezett amerikai küldöttséget fogadott A dél-vietnami polgári kormányzat épülete minden eresztékében recseg- ropog a buddhisták tiltakozó mozgalmának nyomása alatt Szerdán 500 buddhista szerzetes kezdett 24 órás éhségsztrájot Vezetőjük bejelentette, hogy az éhségsztrájkok egymást fogják követni, ha a Huong-kormány „továbbra is hazudik, elferdíti a tényeket, ágál a buddhisták ellen és széthúzást akar támasztani köztük”. Kijelentette, hogy Huong „ugyanolyan diktátor mint Ngo Dinh Diem volt, és bizonyos külföldi személyek támogatását élvezi”. A tudósító értesülése szernt szerdán lemondott Phan Tan Chuc kultusz- miniszter. Úgy tudják, rendkívül népszerűtlen volt a buddhisták körében. Meg nem erősített hírek arról számolnak be, hogy több más miniszter is lemondásra készül. Hanoi jelentés szerint a dél-vietnami felszabadítá- si arcvonal központi bizottságának elnöksége — a szabadságharcosok rádióadójának hullámhosszán — felhívással fordult a délvietnami néphez az arcvo- nal megalakulásának negyedik évfordulója alkalmából. Az elnökség az erők még szorosabb összefogására, még elszántabb küzdelemre szólította fel Dél-Vietnam népét. Hangoztatta; „minden erőfeszítést meg kell tenni az ellenség manővereinek meghiúsítása, a fel- szabadítási háború végső győzelme érdekében”. Kedden a Fehér Házban Johnson elnök jelentéstételre fogadta Donald Hor- nigot, az Egyesült Államok elnökének tudományos és műszaki tanácsadóját, valamint annak az amerikai iparkutató küldöttségnek a tagjait, amely a közelmúltban 15 napos látogatást tett a Szovjetunióban. A Fehér Ház nyilatkozata szerint Johnson elnök megvitatta az amerikai küldöttség tagjaival a Szovjetunióval való ipari kapcsolatok kibővítésének, a műszaki cserék kiszélesítésének, valamint a kereskedelmi korlátozások lehetséges enyhítésének szempontjait. Johnson a küldöttség tagjainak kijelentette: „Ezek a, látogatások lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megismerjük az orosz népet, megismerkedhessünk hazájával és meggyőződhessünk eredményeiről és problémáiról. Reméljük, hogy a tengervíz sótalanításával kapcsolatos munkán kívül más tudományos területen is együttműködhetünk velük.” Donald Hómig az újságíróknak kijelentette, hogy kz amerikai küldöttséget rendkívül szívélyesen fogadták a Szovjetunióban. Az oroszok kétségtelen bizonyítékát adták annak, hogy a két ország ! viszonyának megjavítására törekednek. Tovább garázdálkodnak az aknavető kubai ellenforradalmárok Megengedhetetlen cselekményeket küvetett el Kiutasították Moszkvából Kongó (Leopoldville) diplomáciai képviselőjét A szovjet külügyminisztériumban közölték NgamNew Yorki rendőrség szerdán bejelentette, hogy az az aiknavető, amellyel kubai emigránsok pénteken sikertelenül próbálták lőni az ENSZ székház épületét, Guevara kubai iparügyi miniszter beszéde közben, Németországban készült a második világháború idején. A fegyvert, amelyről korábban azt állították, hogy amerikai vagy kínai gyártGaston Soumialot, a kongói felkelők kormány hadügyminisztere múltheti kairói tartózkodása alkalmával nyilatkozatot adott a középkeleti hírügynökségnek, amelyet az most hozott nyilvánosságra. Sou- '.ri'ialot a nyilatkozatban felszólítja az afrikai és ázsiai népeket, valamint minden békesze- rrtö országot, hogy ismerjék el a felkelő kormányt, támogassák a kongói nép jogos harcát. Hangsúlyozta. hogy az amerikai-belga beavatkozás egy gyarmatosító terv része, amelynek célja Afrika inváziója Kongóból. mány, az amerikai hadsereg Maryland-beli aber- deeni hadi támaszpontján vizsgálták meg alaposabban. Bár a körülményekből világos, hogy a merényletet kubai ellenforradalmárok követték el, a hivatalos amerikai nyomozószervek mind ez ideig „ismeretlennek” minősítik a tetteseket. A kubai ellenforradalmáKhartoumban tárgyal a felkelők , ottani irodájának megnyitásáról. Ugyanez a jelentés hírt ad arupl is, hogy Gbenye a stanleyvillei kormány miniszterelnöke a délszudáni .Tubában tartózkodik. Mobutu a kongói kormányosa patak főparancsnoka egy keddi nyilatkozatában megismételte a már többször hangoztatott állításokat, hogy a kongói felkelők a szocialista országoktól, valamint Algériától, Ghánától és Malitól kapnak fegyvereket. A rok tovább folytatják aknamunkájukat a közgyűlés ülésszakán résztvevő kubai küldöttség ellen. Az AP és az AFP jelentése szerint kedden este mintegy 150 kubai emigráns tartott zajos és látványos tüntetést a kubai ENSZ-képvi- selet szálláshelye előtt. Kuba- és szovjetellenes jelszavakat hangoztattak és elégettek egy szovjet zászlót. bemutatta az állítólagos bizonyítékokat is. „Én... aki szabad elhatározásomból, önként léptem be a magyar szabadság- harcosok soraiba, esküszöm, hogy minden erőmmel és tudásommal harcolni fogok a magyar nép teljes felszabadulásáért, ősi ellenségünk: a német, és a haza- áruló Horthy cs követői ellen." (A partizánok esküjéből.) 1 944. november 23-án a karancsiapujlől bányászok — mintegy — háromszázan — megtagadták az engedelmességet. A bányába vitték a fegyvereket, hogy biztos helyen legyenek. Minden percben szükség lehet rájuk. A bányászoknak ekkor már húsz vadászfegyver, néhány pisztoly, géppisztoly, golyószóró. puska, egy ládá- n.vi töltény, valamint néhány kézigránát állt rendelkezésükre. A bányászok csoportja hamarosan újabb erővel gyarapodott. Pál Ágoston — aki szintén a bányába igyekezett —, hozott magábanival, Kongó (Leopoldville) moszkvai diplomáciai képviselőjével: a szovjet kormány nem tartja lehetségesnek, hogy továbbra is a Szovjetunióban maradjon. A külügyminisztériumban rámutattak arra, hogy a diplomáciai képviselő a Szovjetunióval szemben barátságtalan tevékenységet fejtett ki. Különösen megélénkült ellenséges tevékenysége azt követően, hogy Csőmbe, az imperiaval 22 magyar katonát. Megtagadták a harcot és teljes fegyverzettel csatlakoztak a karancslejtősi bányászokhoz. A partizán csoport, a fegyveres ellenállók vezetői Kozik Ferenc, Kozik Raj- mund és Mahinyák János voltak. Tudták, harcászati szempontból nem a legszerencsésebb, hogy a bányába mennek. Nincs kellő mód és lehetőség a támadó harc folytatására, csupán védekezni tudnak. Sok esetben azt is nehezen. Ugyanakkor a németek és a csendőrök részére előnyös a helyzet a bányászok, a partizánok üldözésére. Mindettől eltekintve azonban az volt a vezetők elképzelése, hogy az általuk jól ismert bányában felkészítik a munkásokat, és fegyveresen szembe szállnak a német megszállókkal. A németek és a csendőrök — amikor megtudták, hogy a bányszok a föld alatt vannak — mindent elkövettek, hogy felszínre hozzák az embereket. Először ígérgetésekkel csalogatták őket. „Jöjjenek ki a bányából — mondták — nem lesz bántódá- suk, ne féljenek a felelőslisták csatlósa került hatalomra Kongóban. Azóta a kongói hatóságok fokozták ellenséges rágalom- hadjáratukat a Szovjetunió ellen, a békeszerető szovjet külpolitika ellen, amelynek célja pedig a baráti kapcsolatok és a testvéri együttműködés ki- fejlesztése Afrika népeivel. Elmondották a külügyminisztériumban azt is, hogy a kongói diplomáciai képviselő megengedhetetlen cselekményeket követett el szovjet állampolgárokkal szemben. nek, erre nem kerül sor. De ha nem, akkor vegyék tudomásul, hogy felrobbantják a bányát, és valamennyien ott pusztulnak el.” A bányában a helyzet egyre nehezedett. Sokan elvesztették bizalmukat, féltek, hogy a föld alatt kell meghalniuk. Igaz, a németek és a csendőrök nem késlekedtek. Ködgyertyát dobálta^ a bányába. Bekapcsolták a ventillátort, ami az emberekre fújta a könnyfakasztó levegőt. Ilyen körülmények között döntöttek november 27-én a föld alatt 270-en, és november 28-án 33-an úgy, hogy elhagyják a bányát. A mikor a bányából a második csoport a felszínre érkezett, a németek és a csendőrök azonnal erős vallatáshoz kezdték. Minden körülmények között meg akarták tudni: kik maradtak még a föld alatt, milyen erővel és kik a vezetők. A csoport tagjai azonban nem vallottak. Az SS parancsnok utasítására a csoportból kiléptettek három főt. és a bánya Nyugatnémet bírói és jogászi küldöttség szemlét tart Auschwitzban, a volt náci haláltáborban, a fekete ki- végzőfalnál. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) sí felkelőket Afrikai és Ázsia népei! A kongói felkelők hadügyminiszterének felhívása Egy szudáni UPI jelen- nyilatkozattal egyidőben tés szerint a felkelők tájékozta tásügyi minisztere Hősi harcokra emlékezünk Fellángol a partizánharc ségre vonástól. Ha kijönSZÉLJEGYZET | Q(fíhlesjp fíbliqe Eléggé szűkszavú, de annál jellegzetesebb híradások számolnak be arról, miként találkozott a „fekete” Martin Luther King a „fehér” svédországi ifjúsággal. A svéd ifjúság lelkes1 hangulatú fáklyásmenetei rendezett az amerikai színesbőrűek egyenjogúsításáért folyó küzdelem egyik bátor és világszerte' ismert képviselőjének tiszteletére. Noblesse oblige — az emberi nemesség kötelez. A test színe ezen a találkozón nem érdekelt senkit. Annál inkább a humanizmus, az emberi, haladásba és igazságosságba vetett hit, a felemelő meggyőződés. Újra bebizonyosodott: vannak eszmék, amelyek kivétel nélkül minden tisztességes embert tűzbe-lázba hoznak. King híres szónok. Óriási szuggesztivitás árad belőle. De ezt az adottságát a meggyőződés füti és a békeakarat, a népek testvérisége és barátsága, az az igézetes jövendő, amelyet az imperialista boszorkánykonyhák mé- regkeverői a megvalósulásban késleltethetnek, de mes nem akadályozhatnak. King kemény szavait1 a fajüldözésekröl, a függetlenségért folyó drámai küzdelemről, a zsoldosok gaztetteiről — nagy figyelemmel hallgatták Stockholm fiataljai. Es nemcsak ők. A King személyének szóló forró ünneplés az igaz ügynek szólt. Lobogtak a fáklyák és lobogtak a szívek. Olyan „epizód? ez, amelynek fényénél kétszerte mesz- szebbre láthatnak mindazok, akik — akarnak látni... bejárata előtt agyonlőttékl őket. Ekkor halt hősi halált Páles Jenő, Laczkó Mátyás és egy magyar katona, akinek nevét nem ismerjük. A vallatást a németek tovább folytatták. A bányából kijött csoport, tagjai azonban annak ellenére, hogy társaikat előttük, a szemük láttára végezték ki, mégsem voltak hajlandók vallani. Ezután az SS-ek valamennyiüket a salgótarjáni nagylaktanyába kísérték. Itt több napos kegyetlen kínzás után 1944. december 6-án este 18 órakor, a kaszárnya udvarán, az istálló1 mellett., agyonlőtték Mahinyák Józsefet, Tóth Miklóst és Lukács Sándort. A néhány emberből álló] csoportnak azonban —j akik utolsóknak marad-] tak a bánya mélyén —,| alapos, megfontolt elható-1 rozás során fegyveres kitöréssel sikerült a felszínre jutni és elrejtőzni az üldözők elől a Kanancs hegység sűrű erdeiben . . . A nógrádi hegyek mar nyüzsögitek a bujdosóktól, a szökevényektől. A kás- terenyei, a kazári és a nagyoroszi erdőség is bújtatta a szabadságot váró, megviselt munkásokat, parasztokat és fiatalokat. A németeket és a csendőrö-
