Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-17 / 262. szám

2 NÓGR A T» dec. FT. csütörtök. A buddhisták tiltakozó mozgalma bukással fenyegeti a dél-vietnami kormányt A kapcsolatok további bővítésére van lehetőség Johnson Szovjetunióból hazaérkezett amerikai küldöttséget fogadott A dél-vietnami polgári kormányzat épülete min­den eresztékében recseg- ropog a buddhisták tiltako­zó mozgalmának nyomá­sa alatt Szerdán 500 buddhista szerzetes kezdett 24 órás éhségsztrájot Ve­zetőjük bejelentette, hogy az éhségsztrájkok egy­mást fogják követni, ha a Huong-kormány „to­vábbra is hazudik, elfer­díti a tényeket, ágál a buddhisták ellen és szét­húzást akar támasztani köztük”. Kijelentette, hogy Huong „ugyanolyan diktá­tor mint Ngo Dinh Diem volt, és bizonyos külföldi személyek támogatását él­vezi”. A tudósító értesülése szernt szerdán lemondott Phan Tan Chuc kultusz- miniszter. Úgy tudják, rendkívül népszerűtlen volt a buddhisták körében. Meg nem erősített hírek arról számolnak be, hogy több más miniszter is lemondásra készül. Hanoi jelentés szerint a dél-vietnami felszabadítá- si arcvonal központi bi­zottságának elnöksége — a szabadságharcosok rádióa­dójának hullámhosszán — felhívással fordult a dél­vietnami néphez az arcvo- nal megalakulásának ne­gyedik évfordulója alkal­mából. Az elnökség az erők még szorosabb összefogására, még elszántabb küzde­lemre szólította fel Dél-Vietnam népét. Hangoztatta; „minden erőfeszítést meg kell ten­ni az ellenség manőverei­nek meghiúsítása, a fel- szabadítási háború végső győzelme érdekében”. Kedden a Fehér Házban Johnson elnök jelentésté­telre fogadta Donald Hor- nigot, az Egyesült Államok elnökének tudományos és műszaki tanácsadóját, va­lamint annak az amerikai iparkutató küldöttségnek a tagjait, amely a közel­múltban 15 napos látoga­tást tett a Szovjetunióban. A Fehér Ház nyilatko­zata szerint Johnson elnök megvitatta az amerikai küldöttség tagjaival a Szovjetunióval való ipari kapcsolatok kibővítésének, a műszaki cserék kiszélesí­tésének, valamint a keres­kedelmi korlátozások le­hetséges enyhítésének szempontjait. Johnson a küldöttség tagjainak kijelentette: „Ezek a, látogatások lehe­tővé teszik számunkra, hogy jobban megismerjük az orosz népet, megismer­kedhessünk hazájával és meggyőződhessünk ered­ményeiről és problémáiról. Reméljük, hogy a tenger­víz sótalanításával kapcso­latos munkán kívül más tudományos területen is együttműködhetünk velük.” Donald Hómig az újság­íróknak kijelentette, hogy kz amerikai küldöttséget rendkívül szívélyesen fo­gadták a Szovjetunióban. Az oroszok kétségtelen bi­zonyítékát adták annak, hogy a két ország ! viszo­nyának megjavítására tö­rekednek. Tovább garázdálkodnak az aknavető kubai ellenforradalmárok Megengedhetetlen cselekményeket küvetett el Kiutasították Moszkvából Kongó (Leopoldville) diplomáciai képviselőjét A szovjet külügyminisz­tériumban közölték Ngam­New Yorki rendőrség szerdán bejelentette, hogy az az aiknavető, amellyel kubai emigránsok pénte­ken sikertelenül próbál­ták lőni az ENSZ székház épületét, Guevara kubai iparügyi miniszter beszéde közben, Németországban ké­szült a második világ­háború idején. A fegyvert, amelyről ko­rábban azt állították, hogy amerikai vagy kínai gyárt­Gaston Soumialot, a kon­gói felkelők kormány had­ügyminisztere múltheti kai­rói tartózkodása alkalmá­val nyilatkozatot adott a középkeleti hírügynökség­nek, amelyet az most ho­zott nyilvánosságra. Sou- '.ri'ialot a nyilatkozatban felszólítja az afrikai és ázsiai népeket, vala­mint minden békesze- rrtö országot, hogy is­merjék el a felkelő kormányt, támogassák a kongói nép jogos harcát. Hangsúlyoz­ta. hogy az amerikai-belga beavatkozás egy gyarma­tosító terv része, amely­nek célja Afrika invázió­ja Kongóból. mány, az amerikai hadse­reg Maryland-beli aber- deeni hadi támaszpontján vizsgálták meg alaposab­ban. Bár a körülményekből világos, hogy a merényle­tet kubai ellenforradalmá­rok követték el, a hivatalos amerikai nyomozószervek mind ez ideig „ismeretlen­nek” minősítik a tet­teseket. A kubai ellenforradalmá­Khartoumban tárgyal a felkelők , ottani irodájának megnyitásáról. Ugyanez a jelentés hírt ad arupl is, hogy Gbenye a stanleyvillei kormány miniszterel­nöke a délszudáni .Tu­bában tartózkodik. Mobutu a kongói kor­mányosa patak főparancs­noka egy keddi nyilatko­zatában megismételte a már többször hangoztatott állításokat, hogy a kongói felkelők a szocialista or­szágoktól, valamint Algé­riától, Ghánától és Mali­tól kapnak fegyvereket. A rok tovább folytatják ak­namunkájukat a közgyű­lés ülésszakán résztvevő kubai küldöttség ellen. Az AP és az AFP jelentése szerint kedden este mintegy 150 kubai emigráns tartott zajos és látványos tüntetést a kubai ENSZ-képvi- selet szálláshelye előtt. Kuba- és szovjetellenes jelszavakat hangoztattak és elégettek egy szovjet zász­lót. bemutatta az állítólagos bizonyítékokat is. „Én... aki szabad elhatározásomból, ön­ként léptem be a magyar szabadság- harcosok soraiba, es­küszöm, hogy minden erőmmel és tudá­sommal harcolni fo­gok a magyar nép teljes felszabadulásá­ért, ősi ellenségünk: a német, és a haza- áruló Horthy cs köve­tői ellen." (A partizánok es­küjéből.) 1 944. november 23-án a karancsiapujlől bányászok — mint­egy — háromszázan — megtagadták az engedelmességet. A bá­nyába vitték a fegyvereket, hogy biztos helyen legye­nek. Minden percben szük­ség lehet rájuk. A bányá­szoknak ekkor már húsz vadászfegyver, néhány pisztoly, géppisztoly, go­lyószóró. puska, egy ládá- n.vi töltény, valamint né­hány kézigránát állt ren­delkezésükre. A bányászok csoportja hamarosan újabb erővel gyarapodott. Pál Ágoston — aki szintén a bányába igyekezett —, hozott magá­banival, Kongó (Leopold­ville) moszkvai diplomáciai képviselőjével: a szovjet kormány nem tartja lehet­ségesnek, hogy továbbra is a Szovjetunióban marad­jon. A külügyminisztérium­ban rámutattak arra, hogy a diplomáciai képviselő a Szovjetunióval szemben barátságtalan tevékenysé­get fejtett ki. Különösen megélénkült ellenséges te­vékenysége azt követően, hogy Csőmbe, az imperia­val 22 magyar katonát. Megtagadták a harcot és teljes fegyverzettel csatla­koztak a karancslejtősi bá­nyászokhoz. A partizán csoport, a fegyveres ellenállók vezetői Kozik Ferenc, Kozik Raj- mund és Mahinyák János voltak. Tudták, harcászati szempontból nem a leg­szerencsésebb, hogy a bá­nyába mennek. Nincs kel­lő mód és lehetőség a tá­madó harc folytatására, csupán védekezni tudnak. Sok esetben azt is nehe­zen. Ugyanakkor a néme­tek és a csendőrök részére előnyös a helyzet a bányá­szok, a partizánok üldözé­sére. Mindettől eltekintve azonban az volt a vezetők elképzelése, hogy az álta­luk jól ismert bányában felkészítik a munkásokat, és fegyveresen szembe szállnak a német megszál­lókkal. A németek és a csend­őrök — amikor megtud­ták, hogy a bányszok a föld alatt vannak — min­dent elkövettek, hogy fel­színre hozzák az embere­ket. Először ígérgetésekkel csalogatták őket. „Jöjjenek ki a bányából — mond­ták — nem lesz bántódá- suk, ne féljenek a felelős­listák csatlósa került ha­talomra Kongóban. Azóta a kongói hatóságok fokoz­ták ellenséges rágalom- hadjáratukat a Szovjetunió ellen, a békeszerető szov­jet külpolitika ellen, amelynek célja pedig a baráti kapcsolatok és a testvéri együttműködés ki- fejlesztése Afrika népeivel. Elmondották a külügy­minisztériumban azt is, hogy a kongói diplomáciai képviselő megengedhetet­len cselekményeket köve­tett el szovjet állampol­gárokkal szemben. nek, erre nem kerül sor. De ha nem, akkor vegyék tudomásul, hogy felrob­bantják a bányát, és vala­mennyien ott pusztulnak el.” A bányában a helyzet egyre nehezedett. Sokan elvesztették bizalmukat, féltek, hogy a föld alatt kell meghalniuk. Igaz, a németek és a csendőrök nem késlekedtek. Köd­gyertyát dobálta^ a bá­nyába. Bekapcsolták a ventillátort, ami az embe­rekre fújta a könnyfa­kasztó levegőt. Ilyen körülmények kö­zött döntöttek november 27-én a föld alatt 270-en, és november 28-án 33-an úgy, hogy elhagyják a bá­nyát. A mikor a bányából a második csoport a felszínre érkezett, a németek és a csendőrök azonnal erős vallatáshoz kezdték. Minden körülmé­nyek között meg akarták tudni: kik maradtak még a föld alatt, milyen erővel és kik a vezetők. A csoport tagjai azon­ban nem vallottak. Az SS parancsnok utasításá­ra a csoportból kiléptet­tek három főt. és a bánya Nyugatnémet bírói és jogászi küldöttség szemlét tart Auschwitzban, a volt náci haláltáborban, a fekete ki- végzőfalnál. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) sí felkelőket Afrikai és Ázsia népei! A kongói felkelők hadügyminiszterének felhívása Egy szudáni UPI jelen- nyilatkozattal egyidőben tés szerint a felkelők tá­jékozta tásügyi minisztere Hősi harcokra emlékezünk Fellángol a partizánharc ségre vonástól. Ha kijön­SZÉLJEGYZET | Q(fíhlesjp fíbliqe Eléggé szűkszavú, de annál jellegzetesebb hír­adások számolnak be ar­ról, miként találkozott a „fekete” Martin Luther King a „fehér” svédor­szági ifjúsággal. A svéd ifjúság lelkes1 hangulatú fáklyásmenetei rendezett az amerikai színesbőrűek egyenjogú­sításáért folyó küzdelem egyik bátor és világszerte' ismert képviselőjének tisz­teletére. Noblesse oblige — az emberi nemesség kötelez. A test színe ezen a találkozón nem érdekelt senkit. Annál inkább a humanizmus, az emberi, haladásba és igazságos­ságba vetett hit, a fele­melő meggyőződés. Újra bebizonyosodott: vannak eszmék, amelyek kivétel nélkül minden tisztességes embert tűzbe-lázba hoz­nak. King híres szónok. Óri­ási szuggesztivitás árad belőle. De ezt az adottsá­gát a meggyőződés füti és a békeakarat, a népek testvérisége és barátsága, az az igézetes jövendő, amelyet az imperialista boszorkánykonyhák mé- regkeverői a megvalósu­lásban késleltethetnek, de mes nem akadályozhat­nak. King kemény szavait1 a fajüldözésekröl, a füg­getlenségért folyó drámai küzdelemről, a zsoldosok gaztetteiről — nagy figye­lemmel hallgatták Stock­holm fiataljai. Es nem­csak ők. A King szemé­lyének szóló forró ünnep­lés az igaz ügynek szólt. Lobogtak a fáklyák és lo­bogtak a szívek. Olyan „epizód? ez, amelynek fé­nyénél kétszerte mesz- szebbre láthatnak mind­azok, akik — akarnak látni... bejárata előtt agyonlőttékl őket. Ekkor halt hősi ha­lált Páles Jenő, Laczkó Mátyás és egy magyar katona, akinek nevét nem ismerjük. A vallatást a németek tovább folytatták. A bá­nyából kijött csoport, tag­jai azonban annak ellené­re, hogy társaikat előt­tük, a szemük láttára vé­gezték ki, mégsem voltak hajlandók vallani. Ezután az SS-ek valamennyiüket a salgótarjáni nagylakta­nyába kísérték. Itt több napos kegyetlen kínzás után 1944. december 6-án este 18 órakor, a kaszár­nya udvarán, az istálló1 mellett., agyonlőtték Ma­hinyák Józsefet, Tóth Miklóst és Lukács Sán­dort. A néhány emberből álló] csoportnak azonban —j akik utolsóknak marad-] tak a bánya mélyén —,| alapos, megfontolt elható-1 rozás során fegyveres ki­töréssel sikerült a felszín­re jutni és elrejtőzni az üldözők elől a Kanancs hegység sűrű erdeiben . . . A nógrádi hegyek mar nyüzsögitek a bujdosóktól, a szökevényektől. A kás- terenyei, a kazári és a nagyoroszi erdőség is búj­tatta a szabadságot váró, megviselt munkásokat, pa­rasztokat és fiatalokat. A németeket és a csendőrö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom