Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-15 / 260. szám

4 NÖGRA D 19ff4. december T5- keid „A Miller-dráma mindannyiunkért beszél66 Kodály Zoltán nyilatkozata o Déryné Színház bemutatójáról Tovább a lenini úton A Déryné Színház buda­pesti otthonában — a Ku- lich Gyula téren — már játsza ez évi programjá­nak parádás darabjait, Arthur Miller „Édes fia­im” című drámáját. A „világsiker” szó, sajnos, enyhén elkopott; kifeje­zőbb jelző hiányában még­is élnünk kell vele. Sikert, megérdemelt sikert aratott mindenütt, ahol jól ját­szották. És így játszottak a fővárosban a Déryné Színház művészei... Az egyik előadás után néhány percig beszélgettünk Ko­dály Zoltánnal a magyar zeneszerzővel. — Az előadás művészi színvonala minden vára­kozásomat kielégítette, — mondotta a mester. — Miller drámája nemcsak a kapitalizmus szükség­szerű erkölcsi csődjéről, a szereplők személyi tragé­diájáról beszél, de mind­annyiunk nagy ügyéről: a béke megvédéséről, fenntartásáról is — mon­dotta Kodály Zoltán. A második világháború­ban motorhiba miatt huszonegy amerikai pi­lóta veszíti életét. A nyo­mozás kideríti, hogy a szerencsétlenség sorozatot a helytelen gyártási eljá­rással készített hengerfe­jek hibája, a hiba szán­dékos eltitkolása okozta. Két ember kerül e miatt vizsgálati fogságba, majd egyikük — jogerős ítélet­tel — a börtönbe. Kette­jük közül a másodikként említett az, aki kisebb mértékben bűnös. Igaz, a Miller-drámában az iizemtulajdonos Joe Kel­ler is megbünhődik any­nyira, amennyire azt a nézők igazságérzete köve­teli, de a főbűnös — a tőkés társadalmi rend — a drámaíró egyértelmű elítélésén túl szerit és sért­hetetlen marad. Miller krisálytiszta tár­sadalomkritikájának meg­értését Kertész László ren­dezése könnyíti meg a néző számára. Kertész bravúrosan kerül minden erőszakot amerikanizá­lást. Szerző és rendező teljes egymásra találása érezteti meg, teszi tuda­tossá, hogy a nagy bűnök gyökere a kapitalista tár­sadalom feloldhatatlan emberellenességébe nyú­lik. Ezért válik hűlt rozs­dává — mint tiszta oxi­génben az izzó vas — a szerelem; ezért hull dol- álrcentekre az orvos ku­tatóvágyának kincse; ezért várja haza hiába — öná­mító csökönyösséggel — anya a fiát; ezért talál hazug vigaszt édesanyja és a maga számára a misztikumban a közna­pok józan szatócsa; ezért szakad el fivér a húgá­tól, A felvonásvégeken mennydörgő taps egya­ránt szól a művészeknek és a drámaírónak. A ma­radandó emlékű színházi élményt Miller mellett Fe­leki Sárinak, Kassai Ilo­nának, Tordai Ilonának, Pithó Évának, Brassai Adriennek Haraszin Ti­bornak, Hollay Bertalan­nak, Hajdú Endrének, Dombóvári Ferencnek és Borthy Gergelynek kö­szönjük. Érdekes előadások a nevelők akadémiáján A TIT rendezésében eredményesen működik a nevelők akadémiája. Me­gyénk pedagógusai jeles szakemberek előadásainak meghallgatásával gyarapít­ják, bővítik ismereteiket. Az akadémia tematikája hat előadásból áll. A de­cember 18-án kezdődő má­sodik előadássorozaton szá­mos érdekes témát tár­gyalnak a pedagógusok. Salgótarjánban a városi és járási nevelők ré­szére Radios László pszi­chológus, míg Pásztón Tunkly László pszichológus tart előadást „Emlékezet és tanulás” címmel. Salgótar­jánban a középiskolai ne­velők részére Kiss György tudományos kutató közre­működésével „A tanulók munkájának értékelése, mint nevelési tényező” címmel tart értekezést. „A gyemreknevelés korszerű módszerei” című előadást Orosz Lajos minisztériumi főelőadó tartja. Az előadást Szécsényben rendezik. Ba­lassagyarmat nevelőinek dr. Jáki László főiskolai tanár tart előadást „A ne­hezen nevelhető gyermek” címmel. Érdekesnek ígér­kezik dr. Majzik Lászlóné az Országos Pedagógiai In­tézet munkatársának be­számolója, amely Rétságon lesz. Címe: „Életkori és egyéni sajátosságok figye­lembevétele a nevelésben”. Kádár elvtárs beszédei­nek és cikkeinek új gyűj­teményes kötete két esz­tendő harcainak hű króni­kája. Lapjairól elénk tá­rulnak az elmúlt évek ese­ményekben gazdag napjai, azok a küzdelmek, ame­lyek során népünk megol­dotta a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének, a szocializmus alapjai lera­kásának forradalmi felada­tát. Az egyik kérdés, amely­re az olvasó sokoldalú vá­laszt kap a könyvből: miért volt képes a párt nagyhorderejű feladatai­nak a megoldására? Min­denekelőtt azért, mert megtisztult a személyi kul­tusz és a dogmatizmus bal­lasztjaitól, újjáteremtődött és a marxizmus—lendniz- mus útmutatásai szellemé­ben végezte munkáját. Életereje annak az osztály­nak az életerejéből fakad, amely a kommunizmus eszméinek természetes hor­dozója, a magyar munkás- osztályéból. Kádár elvtárs beszédein vörös fonálként húzódik végig az a gondo­lat, hogy a párt nem önmagáért van, a pártot a történelmi szük­ségszerűség szülte, legalap­vetőbb feladata és létének értelme pedig: a nép szol­gálata. „A vezetés n *m uralkodás, és az a munka, melyet mi végzünk, olyas­valaminek a szolgálata, aminél szentebb számunk­ra nincs: a szocialista ha­za, a Magyar Népköztár­saság. és népünk szolgála­ta. Mindig tudatában kell lennünk, hogy mi nem uralkodásra elhivatott új kiválasztottak, hanem a nép szolgálatára rendelt emberek vagyunk.” Ezért mindig arra ösztönzi a kommunistákat, hogy a nép önzetlen harcosai legye­nek, akik saját boldogsá­gukat is, az egész nép bol­dogságáért való küzdelem­ben, a társadalmi haladá- sjrt vívott áldozatos harc­ben találják meg. Ezeket a beszédeket és cikkeket a párt és a tö­megek közötti kapcsolat állandó erősítésének szük­ségessége, a NÉP iránti határtalan tisztelet hatja át' Kádár elvtárs minden alkalmat felhasznál, hogy felhívja a kommunisták figyelmét arra, hogy a szo­cializmus az eg'sz nép 'e-k énül. „Akik ved'n megér­tik. hogy politikánk az egész népé. az egész nép­nek szól, azok azt is meg­értik, hogy ezt a politikát csak az egész név valósít­hatja meg a gyakorlatban, a szocializmust csak az egész nép évitheti fel.” Nem egy beszédében hangsúlyozza, hogv az or­szágot mindig a nép éní- tette, az elnyomatás évei­ben is, irrtgha csak gond s szenvedés jutott is ak­kor neki osztályrészül. Ezért olyan gyakran visz- szatérő gondolata a beszéd­nek a kommunista esz­méknek az az alaovető tör­vénye, amelyet úev lehet röviden összefoglalni: hűség a nénhez, bizalom a népben nárttagok és pártonkívü- i.íek testvéri szövetsége a közös célért folytatott harcban. A párt politiká­iénak ez az alapja. ..Enél­kül. a tömegek iránti biza­lom nélkül nem létezhe­tünk” — mondja —, mert „minden eredményünk kö­zött talán a leg jelentő­sebb ■.. a párt és a dol­gozó tömegek összeforrotf- sága... a név összes al­kotó erőit felszabadító és mindjobban kibontakozó szocialista nemzeti össze­fogás és egység." És a kommunistáknak nem sza­bad arról sem megfeled- kezniök — figyelmeztet —. hogy e nép bizalmát, ame­lyet pártunk hosszú és év­tizedes küzdelmek árén. a dolgozó tömegek odaadó szolgálatával vívott ki, nao mint nap, újra ki kell érdemelni, meg kell sze­rezni és munkálkodni kell annak erősítésén. Eredményeink másik alapvető forrásaként Kádár elvtárs a proletárnemzet­köziség eszméjéhez és gya­korlatához való hűsáset jelöli meg. Beszédeiből ki­világlik, hogy a nemzetkö­ziséghez való hűség, á kommunista párt sikerei­nek elengedhetetlen felté­tele. A magyar kommunisták a hazát sohasem tekin­tették függetlennek a munkásosztály nagy nem­zetközi küzdelmeitől. A párt annak tudatában vé­gezte tevékenységét, hogy a nemzetközi és kommu­nista mozgalom, a nemzet­közi proletariátus forra­dalmi harcának sikerei a magyar dolgozó nép üsvét is szolgálják — a mi sike­reink. a mi eredményem!? pedig harcra lelkesítik, más országok dolgozóit, a még elnyomatásban élő népeket. Ez a gondolat — a p rol etárinternacionaliz­mus leglényegesebb voná­sa, különösen időszerű napjainkban. Ugyanis „egyetlen egy őrségben sem létezhet olyan győzel­mes kommunista forra­dalom, amely a kommu­nista világ forradalom ro­vására, annak gyengítése árán erősödhet... A mi népülik érdeke egyetlen lényegbe vágó kérdésben sem ütközik a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista világrendszer érdekeivel, hanem egybe­esik azokkal.” Nemzetkö­ziség és nemzeti érdek, az igiaz hazafiság és a nem­zetköziség eszméje, tehát egybefonódik a párt politi­kájában. mint ahogy egy­befonódik pártunk vezetői­nek minden tettében és fellépésében. Pártunk hűen ápolja a magyar kommunista moz­galom internacionalista ha­gyományait. Kádár elvtárs nem egy beszédében visz- szaidézi a múltat, utal ar- ra, hogy a magyar kom­munisták mindig helyt­álltak a nemzetközi forra­dalmi osztályharc külön­böző frontjain- Ott vol­tak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom böl-j csőjénél, a spanyol nép szabadságharcáért folyó nemzetközi küzdelemben, a hitleri fasizmus elleni harcoló szovjet csapatok-! ban és partizánok soraiban éppúgy, mint a francia, belga és más ellenállási mozgalmakban. A magyar kommunista mozgalom in­ternacionalista hagyomá­nyai folytatódnak, immár magasabb szinten, a ma­gyar—szovjet barátságiban, a többi szocialista ország­hoz és a nemzetközi kom­munista mozgalom ügyé­hez való törhetetlen hű­ségben is. Kádár elvtárs következetes hirdetője an­nak a pártunk politikájá­ban törvényszerű gyakor­latnak, hogy a kommunista pártok szolidaritása a világ1” első szocialista1 országával ima is kifeje­zője a nemzeti felelősség­érzetnek, a nemzetközi­ségnek, annak ,hogy a kommunisták szivükön viselik né]pük sorsát. Tovább a lenini úton. Tömör meghatározása eeí a céloknak, utaknak, esz­közöknek, ámenekkel a párt az ország és népünk előtt álló feladatokat megoldotta, és amely egyj ben program is számára. Hitvallás és útmutatás ezf a könyv, amelynek min­den sorát, minden lapjátj a kommunista eszmeiség, a nép iránti odaadás, a haladásért, az emberiség jövőjéért érzett nagy fele-, lösségtudat hat át. Ezek-1 nek a beszédeknek nagy; részét hallottuk, olvastuk a sajtóban, mégis így együtt ,egy kötetben az újszerűség erejével hat-' nak. Gondolatot ébreszte­nek, tettekre mozgósíta­nak mindenkit, aki hazánk jelenén és jövőjén becsü­lettel akar munkálkodni. Vass Henrik — borváró — m S3rj SÄsa ßltHatv — ii ‘ li 8 '!------0 8 ■ . h------9— 3 9. A pnuszosok jegyzékén, ás azok között, akik kö­rözés alatt állnak, sem .diós”, sem késelő huli­gán nem szerepelt ilyen gúnynévvel. Az őrnagy átment a fő­városi rendőrparancsnok­ságra. Itt egy másik si­kertelenség érte. A dol­lárral üzérkedés specialis­tái határozottan állították: egyetlen kliensük sem vi­sel „Niko” gúnynevet. A legkülönbözőbb ál — és gúnyneveket sorolták fel, általában angol eredetűe- <et. minthogy a valuta­üzérkedéssel foglalkozó fiatalok között amíg egy- egy komolyabb bűntény miatt rács mögé nem ke­rülnek. a jazz és az angli- eizmus uralkodik — de ilyen nevűre senki sem emlékezett. s Sőt. az erkölcsrendésze- tic’ ’-ment az őrnagy a m k emeletre is, mert tudta, hogy a dollár és a prostitúció a bűnözök vilá­gában nagyon közelálló szakmák, sem tudtak fe­lelni kérdéseire. Igaz, emlékeztek egy „Niko” ne­vű fiatal stricire, aki kis­korúakat rontott meg és áldozatait a prostitúcióra kényszerítette. Az ipse ezért, két, évvel ezelőtt sú­lyos börtönbüntetést ka­pott, aminek még a felét sem töltötte ki. De biztos­nak látszott, hogy ez a Niko, nem azonos a sá­padt Nikóval. Krzyzewski őrnagy, hogy kiaknázzon minden lehe­tőséget, meglátogatta az ügyészek főnökeit, akik a Swierczewski utcai bíróság épületében dolgoztak. Mindegyiktől elkérte a munkatársak teljes listá­ját, a feltüntetett születé­si időponttal és a lakó­hellyel. Természetesen na­gyon rosszkedvűen fogad­ták kérését. A kerületi ügyészek pedig egyenesen tiltakoztak ellene. Minthogy azonban az ügyészségnek és a rendőr­ségnek jó viszonyban kell lennie egymással, a közös munka eredményessége ér­dekében: végülis az őr­nagy elérte célját. Meg- ígiérték, hogy két-három nap múlva megkapja a listákat. Később Wielawski, a fővárosi ügyészség főnöke keserű szemrehányást tett a vajdasági ügyésznek, aki­vel kávézás közben a büfé­ben találkozott. \ — Kolléga úr, a szabad­ságolások legviharosabb időszakát éljük. Mostaná­ban két hétig várnak gé­pelésre a vádinatok, sőt az „őrizetbevételek'’ is, és akkor jön hozzám ez az őrnagy a főkapitányságról azzal a kívánsággal, hogy mindent tegyek félre és csináljak a munkatársak­ról egy kimutatást, mert r»ki kell a nyomozáshoz! És még magukra hivatko­zik, mondván: „feltétlenül szükséges a nyomozás ér­dekében. az ügyészség fő­nökeinek különösen fontos ez.” De minek neki a lis­ta? Mintha az ügyészségen csak tolvajok dolgoznának, és az ügyészek a Mokotó- won ülnének. Az ügyész nagynehezen kiengesztelte barátját. — Vajon jól tettem-e. hogy beleegyeztem Kur kérésébe, — gondolta az ügyész — és interveniál­tam Wlochowicz ezredes­nél: bízza ezt az ügyet Krzyzevskire. Nem látom benne a mi Sherlok Holmesünket. Las­san eltelt három hét és a nyomozásnak semmi ered­ménye. Ha így megy to­vább, kérnem kell, hogy egy energikusabb nyomo­zónak adják át az ügyet. Időközben Krzyzewski őrnagy nem is sejtette, hogy borús felhők gyüle­keznek feje fölött; meglá­togatta a járási bíróság, a varsói vajdasági bíróság, a varsói bíróság és a legfel­sőbb bíróság elnökét, sőt a Pruszków-i járási és vá­rosi bíróság elnökét is. Végül csal? arra kapott engedélyt, hogy átnézheti a bíróságokon a dolgozók személyi lapjait és kije­gyezheti azt, ami érdekli. A kerületi ügyészségek némi huza-vona után. de eljuttatta hozzá a listákat. Az őrnagy egy egész se­reg nevet jegyzett fel no­teszében. Aztán megszá­molta a neveket, egész szép eredményt ért el. Száznyolcvanhét sze­mély dolgozott a bírósá­gon és az ügyészségen Vajon sikerül-e ennyi em­ber közül megállapítani annak az egynek a sze­mélyazonosságát? S egyál­talán vajon najta van-e ezen a listán? Efelől az őrnagy maga is kételkedett, de mivel rend­kívül fontos ügyben fele­lősségteljes nyomozást ve­zetett, semmit sem mu­laszthatott el, ami esetleg célhoz vezeti. (folytatjuk), i

Next

/
Oldalképek
Tartalom