Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-02 / 249. szám
W&i Aseaes*«- t aasgiAs KÖGHiÜ 5 A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottsága kedden Salgótarjánban a megyei tanács nagytermében tartotta kibővített ülését, amelyen a pártbizottság tagjain kívül nagy számban vettek részt a város és a megye kulturális intézményeinek vezetői, a kultúra legkiválóbb munkásai. Az elnökségben helyet foglalt Jakab Sándor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a _ megyei pártbizottság első titkára, Alics János és Matúz József elvtársak, a megyei pártbizottság titkárai, Hankó János elvtárs, az MSZMP Nógrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, a megyei tanács-vb elnöke, Jedlicska Gyula elvtárs, az MSZMP Nógrád , megyei végrehajtó bizottságának tagja, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára. A megyei pártbizottság Jedlicska Gyula előterjesztése alapján Salgótarján megyei kulturális központtá fejlesztésének feladatait vitatta meg. Vitaindító előadásában J edlicska Gyula elvtárs utalt a megyei pártértekezlet két évvel ezelőtt hozott határozatára, amelyben kimondották, hogy Salgótarjánt megyei kulturális centrummá kell fejleszteni. A megyei pártértekezlet két évvel ezelőtt abból a helyes megfontolásból indult ki, hogy a város gazdasági és politikai szerepe mellett be kell töltenie a kulturális központ szerepét is, amely a párt kulturális politikáját a szocialista kultúrát felerősíti, megyei viszonyokra vetítve győzelemre segíti a kulturális forradalmat. Sokakban felvetődött az a kérdés — hangsúlyozta Jedlicska elvtárs —, hogy miért éppen Salgótarjánt fejlesztik központtá. Erre a válasz egyértelmű lehet, Ä kulturális kisugárzó tényezők létrehozása nemcsak Salgótarján —ügye, hapem megyei jelentőségű. Feltétlen érvényesülnie kell annak a helyes szemléletnek, hogy a város segítse a falut, a kulturális feladatokban is érvényesüljön a munkásosztály vezető szerepe, a munkás- osztály legyen a kulturális forradalom élenjárója. A kulturális centrum létrehozásánál félreértés nem lehet, hiszen nem külön nógrádi, bányász, üveges, avagy városi kultúráról van szó, hanem egyetemessége szocialista jellegében van. Jedlicska elvtárs referátumában emlékeztetett arra az elmaradásra, melyet Salgótarján és az egész megye a kapitalizmustól örökölt. Ez maradiság- ban, a tudatlanságban jelentkezett. Salgótarján kulturális központtá való fejlesztése mindenekelőtt a munkásosztály kulturális felemelkedését kell, hogy szolgálja. Ez jelentkezzék az iskolában, a kulturális otthonokban, kórházakban, könyvtári életben, lakáskultúrában, szocialista életmódban, szemléletben stb. — Városok ritkán születnek néhány év alatt — hangsúlyozta az előadó. — Kulturális arculatuk kiSdgétsrján tilts# be a kulturális központ szerepét is Ülést tartott a megyei pártbizottság alakításához pedig hosszú idő kell, hiszen a tudat, az anyagi világ fejlődése mögött viszonylag elmarad. Mégis Salgótarján esetében a második ötéves terv döntő fordulatot hozott a város kultúrálódá- sa terén. Uj kórház, művelődési otthon, gimnázium, szálloda, sajtószékház épült az elmúlt időszakban, s mintegy 1700 lakást adtunk át boldog tulajdonosaiknak. Ez azt is jelenti, hogy a feltételek ha nem is . teljes egészében, de adottak ahhoz, hogy a város betöltse kulturális kisugárzó szerepét. Az előadó ezután annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy a megváltozott termelési viszonyok uralkodóvá válása, a szocialista demokrácia fejlesztése, a szocialista ember nevelése, a szocialista nemzeti egység megteremtése feltétlen kultráltabb embereket igényel. Néhány adattal illusztrálva a város fejlődését. Elmondotta: Salgótarjánban a fiatalok 10.8 százaléka érettségizett. Ezzel szemben Tatabányán ez az arány 8,1, Egerben 17,7. Győrött 16 százalék- A 25 éves és ennél idősebb lakók közül három százalék egyetemet és főiskolát végzett Salgótarjánban, Ugyanez Tatabányán 2,3, Egerben 5,2, Győrött 4.4 százalék. Jó az ardfcy az általános iskolában egy tanerőre jutó tanulóknál is. Salgótarján-^ ban egy tanerőre 22 tanuló jut, a megyében 24. Tatabányán 24.9, Egerben 20,3. Győrött 20,8. Érdekes adatot mutat a könyvtári ' állomány is. Salgtarjánban ma már 60 ezer kötet könyv áll a város lakói rendelkezésére, s az olvasók száma meghaladja a 10 ezer főt. Ez a város lakosságának 30 százaléka. fontos feladatuk a továbbképzés kell legyen. Pótolni kell az elmaradottakat, hiszen tanulni soha sem késő és a tanulás az osztályharc egyik fontos frontja. Mint hangsúlyozta: ha a pártban a figyelmet nem fordítjuk még határozottabban a kulturálódás felé a párt vezető szerepe szenved csorbát ezen a területen. Javasolta: hogy az alapszervezetek készítsenek tervszerű beiskolázási tervét. Azok a párttagok pedig, akik elértek egy bizonyos kulturálódási színvonalat, ne rekedjenek meg, törekedjenek szakmái és kulturális ismereteik bővítésére, a tudomány legújabb eredményeinek megismerésére, a marxizmus—leninizmus elsajátítására. A beszámoló ezután a kulturális élet káderhelyzetével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzet kedvező, az utóbbi két évben pozitív irányban fejlődött. Mégis jelentős tennivaló akad a népművelési káderek képzésében, helyzetük javításában. A pedagógusok, orvosok ma még túlterheltek — csupán Salgótarjánban 13 szakospedagógus hiányzik, de minden lehetőség adott ahhoz, hogy e téren is újabb lépést tegyünk előbbre. A város szellemi élete ezt megkívánja, megkívánja azt hogy értelmiségünk erőit jobban összefogjuk, munkájukat koordináljuk, termékenységük a város kultúrális kisugárzásában gyümölcsöző legyen. A feladatokról szólva Jedlicska elvtárs kijelen-Jfette — Számunkra a legfontosabb hogy jelentős lépést tegyünk előre a közoktatás terén. Ennek érdekében szorgalmazni kell a felsőfokú intézmények mielőbbi megvalósítását, mint például óvónőképzés, a felsőfokú- tecnikumi intézmény, a gépipari technikum fejlesztése. Ma objektív feltételnek bizonyul a konzultációs központok létrehozása, levelező és esti tagozatokon, mint például az Egri Tanárképző iskolával, vagy más felsőfokú intézménynyel. Meg kell vizsgálnunk, hogy a középiskolák és szakközépiskolák milyen úton járnak és becsületet, tekintélyt kell szerezni az iparitanuló intézetnek is. El kell érnünk hogy az általános iskolát végzett fiatalok mind nagyobb számban jelentkezzenek középiskolába, -amihez természetesen az iskolák bővítése is szükséges. Törekedjünk arra, kul- túrforradalmunk társadalmi üggyé váljon, ami biztosítékot nyújt ahhoz hogy Salgótarján betöltse kultúrális kisugárzó tevékenységéi. A kultúrális központot pedig nem a megye más településének rovására, hanem az egész megye kultúrális élete javára kell kialakítani. Egy elkezdett útnak a folyatása ez, aminek megvalósításához tervszerűbben kell cselekednünk. Jedlicska elvtárs referátumához tizenöt pártbizottsági tag illetve meghívott vendég szólt. Szinte valamennyi felszólaló egészséges türelmetlenségről adott tanúbizonyságot. Valamennyien hangsúlyozták, hogy nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy behozzuk a lemaradást. A felszólalásokban nagy helyet kapott a megye, de elsősorban Salgótarján kultúrális tradíciója, amely elsősorban a munkásszínjátszásban és a mun- kásdalárdában öltött testet. Ezeket a hagyományokat ápolni, fejleszteni hasznosítani kell. Több felszólaló. ’ mint például Németh László, a Salgótarjáni Járási Tanács vb elnökhelyettese, vagy Gordos János, a megyei pártbizottság munkatársa is hangsúlyozta, a kultúrális igény növekszik kielégítését az élet követelőleg veti fel. Ehhez pedig meg kell teremteni az objektív és szubjektív feltételeket, amelynek hatását nemcsak a városban, hanem a megyében is érezni kell. Molnár Pál, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője hangsúlyozta kifutási időt kell biztosítani a felsőfokú oktatási intézmények létrehozásához. Figyelemre méltó volt Vadkerti Lóránt, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa titkárának felszólalása. Elsősorban a felnőtt oktatás problémáit említette. Kijelentette, hogy többet és jobban, ütemesebben kell dolgozni a szakszervezeteknek a felnőtt oktatás sikeréért, azért, hogy a szocialista brigádmozgalom betöltse hivatását, elősegítse a dolgozók továbbtanulását. Néhány javaslattal is élt. Ilyen volt például, hogy a szocialista brigádok kapják meg egjj-egy község művelődési házának programját, s ezt felhasználhassák művelődési tevékenységükben. Szinte az egész vitán vezérfonalként húzódott végig, hogy Az elveszett percek nyomában Egy év alatt Salgótarjánban 194 ezer kötet könyvet kölcsönöztek — mondotta —, ám az élet valamennyi területéről lehetne példákat hozni. A felnőttek közül középiskolákban például 1600-an járnak, s ez azt bizonyítja, hogy két év alatt megduplázódott a felnőtt oktatásban részt vevők száma. Bontakozik képzőművészetünk, zenekultúránk, amely tradíciókkal is rendelkezik. — A mai helyzet pozitív — jelentette ki az előadó —, mégis néhány helyen a fejlődés egyenetlen, gyorsítani kell céljaink valóraváltását. Mindenekelőtt érvényesíteni kell a párt vezető szerepét. ezért a kulturális nevelési munkát a pártban is folytatni, fokozni kell- Fel kell venni a harcot a kulturá- laüanság, a tudatlanság ellen, mert ez gátolja a politikai tisztánlátást is. Az előadó ezután arról beszélt, hogy a párttagság nagy részének a múltban nem volt módja tanulni. Ma viszont a kommunisták feladata, hogy e téren is példát mutassanak, s a munka, a közösség számára végzett társadalmi tevékenységük mellett egyik A KOHÓ- ÉS GÉPIPAR TERÜLETÉN az utóbbi két esztendőben úgynevezett mintavételes munkanap fényképezés módszerévei mérik a veszteségidőket. Az idén az év első felében néhány forgácsoló üzemben végzett ilyen irányú mérés, a műszaki gazdaságig Vezetők számára megíefiétősen jó tájékoztatást nyújtott az ott jelentkező munkaidő veszteségidőket pedig elkerülhették volna, amit az is igazol, hogy nem minden üzemben volt egyforma mértékű. Ha a forgácsoló üzemekben végzett mérés eredményeit összehasonlítjuk például más gyárakéval, akkor szembetűnő és elgondolkodtató a különbség. Az üzemek egy részénél például megállapították, hogy egy műszak alatt csak 33 százalék az az idő, amig a gépek hasznos munkát végeznek. Máshol ugyanez az idő 55 százalék. Tehát itt 22 százalékkal jobban használják ki az időt és a gépeket, mint a többi üzemben. Az említett forgácsoló üzemekben a veszteségidő 10 százaléka a hiányos munkaszervezés miatt keletkezett. Ugyanez a veszteség máshol csak 4 százalék. Különösen szembetűnő a különbség, ha a munkaerő, vagy munkahi- ánv miatt, valamint a felesleges és tartalékgépeket figyelembe véve hasonlítjuk össze a veszteségidő- ket. Amig az említett okokból, a vizsgált forgácsoló üzemekben 27 százalék volt a veszteségidő, addig egyebütt ez a veszteség csak 7,3 százalékot ért el. Most mégis eltekinthetünk a veszteségidő forintértékének kiszámításától, bár késégtelen sok százmillió forinttal lett szegényebb népgazdaságunk. A mintavételes munkanap felvételnek azonban nemcsak az a célja. hogy a veszteségeket felmérje. A megállapításokat remélhetően hathatós intézkedések követik mindenütt. Az intézkedések révén számos forgácsoló üzemben már eddig is jó eredményeket értek el, a veszteségek okainak megszüntetésével. A MINTAVÉTELES MUNKANAP FELVÉTEL módszerének sajnos van egy hiányossága. Ez azonnal szembetűnővé válik, mihelyt az eljárás egyes fázisait — legalább nagy vonalakban — nyomon követjük. A Magyar Optikai Műveknél például — ahol talán országosan is a legjobb szervezettséggel végezték el a munka felvételt — az év első felében négy forgácsoló üzemben 50 169 megfigyelést végeztek. A felmérés alanién megállapították, hogy például a III. számú forgácsoló üzemnél a múlt év hasonló időszakához képest 0,8 százalékkal csökkent a veszteségidő, mig a IV. számú üzemnél ez az idő 18 százalékkal növekedett. Ebből a jelenségből a műszaki és gazdasági vezetők bizonyos következtetéseket vontak le. A termelési tanácskozásokon beszámoltak a szerzett tapaszalatokról. De a csekélynek látszó számból, mint az említett 1.8 százalék, a munkás aligha érzékeli azt, hogy ebben a veszteségidőben benne van az az idő is, amikor szerszámra, anyagra. készülékre, munkalapra. vagy rajzra vár vagy esetleg elsétál a szomszéd géphez egy kis beszélgetésre, később kezdi, vagy míg a múltban tfSos volt, ma nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a továbbtanulás. — mint ahogy ez4 Boros Sándor elvtáns. az esti egyetem igazgatója hangsúlyozta. Számos javaslat hangzott el az ösztöndíjak létesítésére. Ugyancsak Boros Sándor említette: szükséges, hogy az üzemek a rátermett, tehetséges egyetemistáknak adjanak ösztöndíjat még akkor . is, ha azok nem az üzembe, hanem a városba térnek vissza, és nem mint műszakiak, hanem esetleg mint pedagógusok, képzőművészek fejtenek ki tevékenységet. Ehhez csatlakozott Czinke Ferenc festőművész is, aki arra tett javasiatot .hogy az üzemek alakítsanak képzőművészeti dijakat, kössenek szocialista szerződésebet képzőművészekkel, hiszen a tudatformálásban a képzőművészetnek is jelentős szerepe, feladata van. A vitában Tabak Sándor elvtárs is felszólalt. Kijelentette. hogy Salgótarján kulturális központtá fejlesztésének minden feltétele adott, most már dolgozni kell. A pártbizottsági ülésért hozott határozat értelmében valamennyi érintett szervnek intézkedési tervet kell készítenie, hogy a határozat testet öltsön, valóra váljon. Ezért a pártalapszervezetek is felelősek. Az ülés következő napirendi pontjaként Matúz József'elvtárs, a megyei pártbizottság titkára előterjesztette a Politika: Bizottság 1964 május 13-i határozatának végrehajtásával kapcsolatos feladatokat, maid a pártbizottság határozatban rögzítette a , további tennivalókat. korábban fejezi be a munkáját. így azt sem tudja, hogy emiatt. mennyivel termelt és keresett kevesebbet. mint amennyit termelhetett és kereshetett volna, ha jól felhasználja munkaidejét. Nem volna érdektelen — legalábbis azokban az üzemekben, ahol igen nagy veszteségidők mutatkoznak — a mintavételes munkanap felvételt követően a dolgozók munkanapjának, tömeges önfényképezését is megszervezni. Bizonyos, ha az ilyen üzemekben minden munkás önmaga, esetleg a műszakiak segítségével időnként felmérné a saját munkanapját, akkor jobban érzékelhetné. hogyan is veszett el a 480 perces munkaidejéből az esetleges több órát jelentő drága idő. NYILVÁNVALÓ, HOGY A MOM-BAN és az ország minden üzemében — az il.yen irányú ' veszteségeket lényegesen mérsékelhetnék, ha a dolgozók ezreinek figyelmét ráirányítják a veszteségidők csökkentésének jelentőségére és lehetőségeire. Tokár Péter
