Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-15 / 235. szám
1964. sovember 15. vasárnap «ÓG5AB 3 Prémiumvita A teljes igazság* A harmadik Ä tűzött célprémiumot csak három építésvezetőség kapta meg. Az építésvezetők közül néhányan még ma is háborognak. Vajon kinek van igaza: az igazgatónak, vagy a méltatlankodó epítésveze- téseek? Lássuk a tényeket. Ami igaz, az igaz. Építőipari berkekben köztudott, hogy egy megyei párthatározat és a vállalat mű- szinterve is előírta: az egész év termelését véve, a munkák több mint felét egyösszegű munkautalványok alapján kell végeztetni és a bért kifizetni. Azt o-dig már a Nógrád is megírta néhányszor, nogy ezeket a határozatokat a vállalat arra illetékes dolgozói nem hajtják végre. . Miért? Arra kar a szól vesztegetni, hogy az egy- oszegű munkautalványozásnak milyen előnyei vannak. Tíz esztendő óta könyvtárra való irodalma van az érvelésnek. Különben is minden építőipari vezető és munkás a saját tapasztalatából tudja, hogy nagyon hasznos. A vállalatnál inkább abban oszlottak meg a vélemények, hogy tulajdonképpen kinek is kell foglalkoznia az egyösszegű munkautalványozás szorgalmazásával, elősegítésével, mind teljesebb bevezetésével. A vita persze hasznos, de közben az egyösszegű munkautalványozás munkautalványozás munkaügyi problémává, feladattá degradálódott. És mert ez az állapot megegyezett a vállalat több műszaki vezetőjének nézeteivel, nem csoda, hogy bár a havi- és a negyedéves mérlegekből kiviláglott az építésvezetőségek többsége nem fordít gondot a határozat végrehajtására — ezért senkit sem vontak felelősségre. Ráadásul az egyösszegű munkautalványozás elterjesztése jóformán csak a teljesítményelszámol ók prémium feltétele vélt. Ezért,, más — tisztelet a kivételnek — nem is nagyon foglalkozott vele döntött az igazgató úgy, hogy a harmadik negyedévi célprémium odaítélésénél az egyösszegű munka- utalványozásra előírt követelmény nem tejesítése az építésvezetőséget kizárja a prémiumból. És ennek a döntésnek következménye az, hogy a tucatnyi építés- vezetőség közül mindössze háromnak fizethették ki. a prémiumot: Zsóri Lajos kórházi, Patay litván szakipari és Tolnai Nándor segédipari építésvezetőségének. Más előzmények, körülmények között ezzel a történet le is zárult volna. Nem lett volna belőle különös háborúság az építőipari vállalatnál sem, ha az a következetesség, amely- lyel ezt az igazgatói döntést érvényre juttatták — nem lett volna szokatlan. Máskor kerültek „kiskapuk” — es néhányan ebben bíztak most is. De most még az sem bizonyult elegendőnek, hogy a célprémiumból kizárt építés- vezetőségek közül jónéhány egyébként jelentősen túlteljesítette harmadik negyedéves termelési tervét. Helyes ez a szigorúság, ez a következetesség? Feltétlenül. Volt-e eredménye annak, hogy az egyösszegű munkautalványozás prémiumfeltétel lett? Két adat mindennél meggyőzőbben bizonyítja ezt: kilenc hónap leforgása alatt a vegzelt munka 20,7 százalékát fizették ki - egyösz- szegű munkautalvány alapján. De a harmadik negyedévben már 47 százalékát! S tekintve, hogy a negyedik negyedév prémium- feltételei között is megtaláljuk az egyösszegű munkautalványozást, várható ennek az arányszámnak a tovább emelkedése. S ha jövőre még az éves termelési prémiumfeltételek közé is bekerül — nincs kizárva, hogy a Nográd megyei Építőipari Vállalat tevékenységében bekövetkezik a fordulat az egyösszegű munkautalványozás széleskörű alkalmazása szempontjából. Ebből szinte felmérhetetlen gazdasági előnyök származhatnak. És nem kellene hozzá semmi más. csak a már említett következtetéseket megőrizni. Következetesség... Ennél a fogalomnál azonban jó lesz megállni egy percre. A vállalat vezetőinek következetessége célravezető. de egyelőre kissé egyoldalú.' A harmadik negyedévi premizálásnak vitathatatlan árnyoldala, hogy csupán hárman ütötték meg a mértéket. És ennek okait — nem a következetesség feladása, nem a kompromisszumok kedvéért, sőt inkább a következetesség kiteljesedése kedvéért — érdemes röviden áttekinteni. A „kiesett' építésvezetők közt vannak, akik becsületesen megváltják: elhanyagolták az egyösszegű munkautalványozást, tehát önmagukat ütötték el a prémiumtól. Vannak, akik még nem rendelkeznek ilyen önkritikával, s elmaradásukért kizárlag a főépítésvezetőséget, vagy a központi irányító osztályokat, gyakran a főmérnököt, igazgatót okolják. Ha ebben a bírálatban nem lenne egy szemernyi igazság, nyugodtan napirendre térhetnénk felette. De sajnos, az építésvezetők gyakran nem alaptalanul marasztalják el a vállalat központi osztályait. osztály szerint — havonta a munkabrigádok harminc százaléka vándorol egyik építkezésről a másikra. Sokszor félbehagyva az egyösszegű utalványra kiosztott munkát. S gyakran úgy, hogy az építésvezető „feje fölött”, megkérdezése, hozzájárulása nélkül rendelték el. A vállalat anyag- és szerelvényellátásnak sűrű zökkenői, amelyek gyakran felborítják egyes épít ésvezet ősegek előre eltervezett, s rendszerint munkautalványozott tevékenységét — másik akadálya az egyösszegű munkautalványozás széleskörű bevezetésé nek. Látnivaló tehát, hogy a prémiumvita túlmutat egyes építésvezetőségek mulasztásain. Az igazgató következetességének ki kell terjednie arra is, hogy ezentúl minden gazdasági- és műszaki vezetőt, akinek bármi módja lehet elősegíteni az egyösszegű munkautalványozás elterjedését, megtegye ezt, - s a saját pénztárcáján is megérhesse: megtette-e. Ha P7 ‘gy történik, lief CL aztj amit ma megkövetelnek a munkahelyi vezetőktől, megkövetelik mindenkitől, akit illet; ha a kövtekezetes- ség érvényesül művezetőtől a főmérnökig, s amikor a prémiumot odaítélik. akkor is — nem lesz több orémiumvita az egyösszegű munkautalváryo- zás miatt az építőipari vállalatnál. De ekkor lesz az igazgató ma is kétségbevonhatatlan igazsága — teljes igazság. Csizmadia Géza FRISSEN berakott hej fogja körül ápolt arcát. — Lányom keze munkája. Fodrász — kezdi a beszélgetést a Nagybáto- nyi Szolgáltató Válla,lat tekercselő üzemében György Józsefilé. Nagy barna szeméből csillog az érdeklődés. közvetlensége csak időközönként szakad meg egy pillanatra. amikor minduntalan megkérdi: — Miért, szükséges ez magának . . .? Úgy teszek, mintha nem hallanám kérdését. Azt mondom: hallottam, hogy a normások még nem tudtak olyan normát meaálla- pítani, amelyi'cet túl ne szárnyalna .. — Igazat mondtak ... Az új normát is 12 százalékkal túlteljesítettem. Az egyösszegű munkautalványozás elterjesztéséért például a vállalat igazgatja felelős az Építésügyi Minisztérium előtt. Ugyancsak őt teszik felelőssé azért, hogy az egyösszegű munkautalványozás feltételeit megteremtsék a vállalatnál. Nos, az egyik olyen döntő feltétel az, hogy a munkabrigádok — ha csak átcsoportosításukra rendkívüli körülmények nem kényszerítenek — folyamatosan dolgozhassanak. Ezzel szemben — a munkaügyi — Mióta? — Két hónapja. — Szép teljesítmény, — De elmegyek. Nem találom meg számításomat. Mint már említettem< többet teljesítek az előírtnál, fizetésem viszont négyszáz forinttal kevesebb, mint előzőleg. Persze szeretek itt dolgozni. Nem vagyok híve a vándorlásnak■ Bedolgoztam magam. A férfikollegák is tisztelettudóbbak, mint az előző munkahelyemen, az acélgyárban. De. ha itt nem segítenek, nincs értelme idejárni. Napi két órát Becsüljük meg jobban a parasztasszonyok munkáját Irta: Erdei Lászlóné, az falu életéinek fejlődésével együtt azzal szoros összefüggésben nagy változások mentek vígbe az elmúlt ‘ években a paraszt- asszonyok életében, gondolkodásában, valamint a nők társadalmi helyzetével kapcsolatos szemléletben is. A parasztasszonyok munkája, a termelésben elfoglalt helyük — már számarányuk miatt is — igen nagy jelentőségű. Ezt növelte az a körül- móny, hogy az elmúlt években a férfi munkaerő egyrésze elvándorolt faluról, s így a termelőszövetkezetek munkaerőszükségletét nagyobb mértékben a nők biztosítják. A termelőszövetkezeti tagság 38,5 százaléka nő — 420 ezer fő — s mintegy 200 ezer azoknak • a száma, akik a tsz közös munkájában mint családtagok rendszeresen részt vesznek. A nők termelési munkájának számokban kifejezhető eredményéről hadd idézzek a Földművelési Minisztérium egyik jelentéséből: „1963-ban a termelőszövetkezetekben a nők által előállított termelési érték 4 milliárd 640 millió 440 ezer forint volt. Az egy főre eső átlag termelési érték 18 500 forintot tett ki.” Szám szerint legtöbben a növénytermelésben dolgoznak; a munka 60- 70 százalékát ők látják el. Egyre több olyan termelőszövetkezet van, ahol az asszonyok ,'élő lelkiismeret ként” szor- * goskodnak a növényápolásban, a betakarítási munkákban. A tsz-elnökök maguk is elismerik: a kapásnövények ápolását, betakarítását a nők nélkül nem tudták volna biztosítani. Az állattenyésztésben is jelentős helyet töltenek be a nők. különösen a baromfitenyésztésben. Szakmai hozzáértésük gyakorlatuk, az állatokkal való bánnitudásuk — erre különösen alkalmassá teszi őket, A termel ős zö vetkezetek ben végzett munka mellett nagy feladatot ró az asszonyokra a háztáji gazdaság. A háztájinak, mint a termelőszövetkezetekhez szervesen kapcsolódó gazdaságoknak igen jelentős a szerepük a falusi családok önellátására k biztosításában, s ezen túl segítik a népgazdaság árualapiának növelését S a munka túlnyomó többségét máig is a háztáji gazdaságokban is az asszonyok végzik. Országos Nőtanács elnöke éldák sokasága bizonyítja: a termelőszövetkezetekben végzett munkán kívül a gyermekek nevelését, a mosást, a főzést, a takarítást, a vásárlást, az állatok ellátását, a 'háztáji föld művelését is majdnem egyedül az asszonyok végzik. Számtalan módja van annak, hogy a falusi nők helyzetén ebben a vonatkozásban is könnyítsünk. Egyes termelőszövetkezetekben a munkabeosztásnál — amennyire ' lehet <— tekintetbe veszik az asszonyok anyai és háziasszonyi feladatait, lehetőséget biztosítanak ezek elvégzésére. Lassan, de . fejlődik a családon belüli munka- megosztás is. Nagyra értékeljük azt a munkát, amelyet a földművesszövetkezetek a különböző falusi szolgaltatasegységek létrehozásával végezlek. A községek nagyobb részében folyik kölcsönzés, A háztartási gépek és eszközök kölcsönzése, a kereskedelmi hálózat és az áruválaszték bővítése, a falusi éttermek létrehozása, a háztartási cikkek javításának megszervezése, — jelentős segítség a falusi nő háztartási munkájához. Az igények azonban itt is gyorsabb ütemet sürgetnek; úgy gondoljuk, hogy a továb inaikban — az anyagi eszközök ésszerűbb felhasználásával — elsősorban a városoktól távoleső falvakban kellene különböző szolgáltató egységeket létesíteni, A nő tanácsok és a termelőszóvetke-' zeti nőbizottságok az eddiginél több kezdeményezéssel, szervező munkával segítsék a szakmunkásképző iskolákba beiratkozott nők tanulását, a dolgozók esti iskoláján való részvételüket. Az iskolák mellett működő szülői munkaközösségek hassanak oda, hogy minél több fiatal a mezőgazdasagi szakmát válassza. A helyi erők bevonásával kezdeményezhetnék különböző gi’ermekintézanények létesítésé*. narasztasszonyok többségű kbeni szívesen vállalják a tanulással, művelődéssel iáró nehézségeket ■ Tudjuk, ez sok fáradsággal, gonddal jár. De mindez bőségesen mégté- rül az idejében elvégzett munka eredményében, a2 asszonyok nagyobb munkakedvében, családjuk és maguk derűsebb, szebb életében. Marad-e György né? ut.zom, Reggel ide, este vissza Salgótarjánba. Nem kívánok mást, csak azt, hogy" munkám után fizessenek meg. De' most már árulja el nekem, honnan jött? Megmondom. — öngyilkos leszek... — Nevető arca azonban mást bizonyít. — Mennyit pletykáltam m gátiak. Igaz? . .. Pedig higgye el, igaz't mondtam — nyomja meg a szót. MUNKAKÖNYVÉBEN a dicséretek és jutalmazások váltogatják egymást. Ha sürgős, kényes munka van. az üzemvezető is György - néhez fordul. Szvoboda Imre villamos- mérnök, az üzem vezetője is így vélekedik. Amikor közlöm vele Györgyné szándékát, megütközve néz rám. Nem csodálom. Ügy érte a bejelentés, mint a derült égből a villanycsapás. Véleményét azonban nem változtatja meg. Sőt. az előzőnél még jobban dicséri az ügyes asz- szonyt■ — Nem járulok hozzá, nagy szükség van ra, tiltakozom majd az ellem hogy elmenjen... Feltárcsázza a berosz- tályt. — Mondják meg, menynyit keresett Györgyné. Októberben 24 műszakra 1943 forintot. Györgyné nekem 1500—1600 forintot mondott. Ügy látszik tévedett. Az irodában van. aki azt mondja, lehet segíteni az asszonynak, mások kétkedve ingatják fejüket, isméi mások hallgatnak, rendezik gondolataikat. — Hívjuk be László Jenőt. a munkaügyi osztály vezetőjét, mondja el igaza van-e az asszonynak, mit lehet tenni — ajánlja az egyik mérnök. Pár pillanattal később vasteg iratköteggel a kezében belép a munkaügyi osztály vezetője. Régebbi ismerős. Elismétlem neki is a Györgyné által elmondottakat■ Homlokát ráncolja. — Igaza van. Régebben a munkát kategorizáltuk, indokolatlanul magasan. Most pedig személyi bért állapítottunk meg, teljesítményhez kötve. Öt, mint kipálő dolgozót a hatvan forintos — legmagasabb — kategóriába soroltuk A többiek csak 48—52 forintot kapnak. Ezzel rrea- szüntettük azt a bérfeszültséget, amely a villanyszerelő szakemberek és a tekercselést végző betanított munkások bérezése közölt volt. — Hogy érti ért? — Három évvel ezelőtt a tekercselést, villanyszerelő szakmunkások végezték. Akkor ezért a munkáért szakmunkásbért kellett fizetni. Időközben a villanyszerelők — Györav- né kivételével — valóban szakmunkára tértek át. a, tekercselést vedig betanított munkások vették at Végeredményben még, ha szakmunkás is Györgyné. ebben a munkakörben jelenleg több bért nem adhatunk .. ■ EZZEL azonbem méff vem zárultak le a kapuk. Györgyné előtt számos lehetőség áll: fordulhat az igazgatóhoz. az egyeztető bizottsághoz, de úgy látom, az üzem vezetője is kész segíteni. A végére hagytam a cvm^ ben felvetett kérdésre adandó választ. Most megteszem: ha helyében lennék. maradnék, mert a vezetők részéről., ügyében megértést és jóaftaratot Ss tapasztaltam. lenese SEfeöly
