Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-29 / 247. szám

4 NrtGS.ín nm. iw ». Színjátszó csoport vagy irodalmi színpad? A tv térhódításával egy ütemben — megszületett az irodalmi színpadok moegalma. Ma már évről évre több és színvonala­sabb csoport jelentkezik a különböző seregszemléken. Nyilvánvalóan azért, mert előnyei kézenfekvőek. Korlátlanok a fellépési lehetőségek. Egy verset, kis zenével fűszerezett irodalmi összeállítást, minden közösségi meg­mozduláson elő lehet adni. Sőt, az egyes ünnepi al­kalmakkor is sokkal stí­lusosabb versekkel vagy általában irodalmi össze­állításokkal szerepelni, mint színdarabokkal. Ám manapság a közösségben rendezett családi ünnep­ségektől a kirándulásokon át a klubdélutánokig min­denütt helyet követelt magának az irodalom. A másik, legalább ilyen fontos előnye az irodalmi színpadnak, hogy nincs müsorproblémája. A vi­liágirodalom, s benne ter­mészetesen a magyar szer­zők művel, szinte kime­ríthetetlen forrásai a leg­különbözőbb összeállítá­soknak. Az sem lebecsülendő előny, hogy míg a színját­szók a kézhez kapott drá­mai anyaggal dolgoznak, addig a legjobb irodaimi színpadoknál a csoportta­gok együttes munkája, öt­letei, megbeszélései alakít­ják ki a végleges műsort. Az sem elhanyagolható előnye az irodalmi szín­padnak, hogy anyagiak, tehát pénzkiadás dolgában szerényebbek a követel­mények a színjátszócso­portokénál. Jobbik esetben néhány jelzéssel, de akár egyetlen körfüggöny előtt is teljes értékű produkciót lehet nyújtani, amit a szín­játszásról nem lehet el­mondani. S végül a vers, a próza előadása sokkal jobb isko­lája az öntevékeny mű­kedvelőnek, mint a szerep- játszás. A vers elemzése, a szép magyar beszéd, a hangsúly törvényeinek megismerése, a szavalás minden külsőségtől men­tes előadói stílusa — olyan nagyszerű pedagógiai lehetőség, amellyel jobb és gyengébb képességű résztvevőkkel egyaránt színvonalas ered­ményt lehet elérni. A színjátszás, a műkedvelő is, egy kicsit mindig „sztá- rol”, a tehetségesebbeket mintegy kiemeli a közös­ségből és ez a nem hivatá­sos művészek között előnytelen jelenség. Joggal vetődik fel a kérdés: ha az irodalmi színpadok ilyen sok jótu- lajdonsággal rendelkeznek, vajon van-e még értelme a színjátszó csoportok élet- bentartásának? Mint ami­lyen helytelen volt évekig görcsösen ragaszkodni jó- néhány, feloszlásra érett csoporthoz, olyan helytelen lenne most mindenestül kiszorítani a színjátszókat a kulturális életből. Több ok is indokolja — néhány területen — működésük helyességét. Mindenekelőtt az, hogy sem a Déryné Színház, sem a televízió nem jut el mindenhova. Egyetlen szempont szab­hatja csak meg a színját­szó csoport létét: milyenek a lehetőségek ? Van-e elég önkéntes és minimális közönséggel bíró jelentkező. Van-e megfele­lő irodalmi felkészültsé­gű, rendezői és pedagógiai tapasztalatokkal rendelke­ző művészeti vezető? Van-e olyan intézmény, szerve­zet, amelyik megfelelő anyagi támogatást tud biz­tosítani? Végül: van-e le­galább két-három előadás nézőseregét biztosító ér­deklődés a színjátszók pro­dukciója iránt. Ezek a fel­tételek egyformán fonto­sak, s ha csak az egyik is hiányzik, nagyon-nagyon meggondolandó a csoport létrehozása. Ahol viszont mindegyik feltétel bizto­sítható, ott támogatni kell a csoportok alakulását, a régiek továbbélését, virág­zását. Mert nem szabad elfelej­teni: ma is vannak égőfü­lű kamaszok, a lámpaláz­tól elfúló hangú időseb­bek, akik számára 20-25 év múlva is nagyszerű em­lék egy-egy színházi este a „ a világot jelentő” desz­kákon. S ez a nagymúltú mozgalom elsősorban álta­luk lesz része kulturális életünknek. Bernáth László A nag y lóéi bábu Kócból formált fej, alat­ta háziipari szőttesből, bá­nyászdrótból való erős fel­ső test s végül népimintás fonatú korsó a szoknya. Simon János szécsényi ta­nár mutatja a különös összhatású művet. Nagyid­éi gyerekek alkották, isko­lás bábjátszók, keresve az ősi népművészet új kifeje­zési alakzatait. Hagyomá­nyos anyagok és maiak keverednek a bábun, jól megférve egymással a ma­ga primitívségében is meg­ragadom Meglátta egy ghánai folklórista professzor Bu­dapesten — mert a mű már a fővárost is megjár­ta — s jó félórát beszélt sajátos értékéről Íme, bemutatjuk a lóci iskolások érdekes munká­ját: — Halinka, van egy ké­vésem magához. Ügyesen kérdezze ki ezt a Zosiát, valóban randevút beszélt-e meg Kalinkowskival. Le­hetséges, hogy valóban minden alapot nélkülöző az én gyanúsításom! — Nagyon szívesen se­gítek önnek — egyezett bele Halinka. — Már úgy­is át akartam menni a fő­városi ügyészségre- Vár­on meg. Legkésőbb egy ne­gyed óra múlva itt leszek. — Amikor a titkárnő ki­ment, az őrnagy megje­gyezte: — Szép kislány, és esze is van. Észrevetted? — Hagyj nekem most ez­zel békét! Jobb, ha az ügy­ről beszélsz, és nem Halin- tea szépségéről, meg az eszéről... — Ha inkább az ügy érdekei. térjünk vissza hoaxá. Hogy ment a ki­hallgatáson? Mit monda­rak az emberek a „fehér gengszterekről” ? — B»t««ra v«h«tő, bogy a kOfiüdi elszámolás ügyibe Lfcwwski nem ava- w: be seafctt. A gengszte­rek a „vezértől” elég nagy összeget kaptak, de mindig lengyel valutában. Azt az ígéretet is kapták, hogy a csekk kicsempészése után, mindenki, attól függően, milyen szerepe volt még néhány ezer, vagy néhány százezer zloty jutalomban részesül. Ezek az emberek semmit sem tudtak Lisew- ski bank- és valutakombi­nációjáról. — És mi a helyzet Li- sewskivel? — ö, valamilyen úton- módon megneszielte, hogy a csekk elveszett- És most úgy érezheti, hogy megra­bolták. — Ezen egyáltalán nem csodálkozom — felelte az őrnagy. — Ha ezt a „fe­hér gengszterek” bandájá­ból tette is valaki, nem olyan ostoba, hogy osztoz­kodjék a főnökével, aki rács mögött ül. Az alvi­lágban úgy van, mint a tóban a csukákkal. A na­gyobb, és az erősebb fel- tálja a gyengébbet. Termé­szetesen, aki ül; az a gyen­gébb. — Akkor miért toábelke- del abban, hagy ezt valaki a „fehér Gengszterek” kö­zül csinálta? Ki más te­hette? — Nem tudom! Több gyanúsított van. Például Kalinowski. — Neked rög­eszméd Kalinkowski. — Az is bűnöző olna? De hi­szen ez az ügy véget vet­ne karrierjének. — A jogásza karrierjé­nek igen, de nem a gazdag­ságának és a függetlensé­gének. Hallgass ide Jerzy, te sohasem gondoltál arra, hogy a csekk ez nemcsak „tárgyi bizonyíték”, hanem 8 millió zloty is? Amit dol­lárban fizetnek ki külföl­dön! Figyelmeztetlek: Ka- liniwskinak volt a legna­gyobb lehetősége, hogy megszervezze ezt az egész ügyet- Egyszerűen kivette a csekket és megbeszélte, hogy másnap valaki köny- nyedén fejbekólintja. Sőt, Lisewskitől még a megha­talmazást is megszerezhet­te egy kihallgatás ürügye alatt. — Amit mondasz, igaz lehet, de nem hiszem, hogy Zygmunt közvetlen, vagy közvetett szervezője lenne a merényletnek. — Én sem hiszem ezt feltétel nélkül, de nekem mindent figyelembe kell vennem. Annál is inkább, mert Kalinkowski vallo­másában ellentmondás van. Ebben a pillanatban ki­nyílt az ajtó. Halinka ér­kezett vissza és az asztal­ra tette a dossziékat, majd az őrnagyhoz fordult. — ön miatt vesztem össze a barátnőmmel! — Miért? — Amikor Zygmumtról kérdeztem, Zosia úgy fel­ugrott, mintha valaki tü­zes vasalóval égette volna meg. „Hagyjatok «igém kékén” — kiáltotta — ez­zel a Zygmunttal! Né­hányszor eljött hozzám, viccelődtünk, és rögtön megtudta az egész épület. A vőlegényem féltékeny, botrányt rendezett. Szakí­tással fenyegetett, ha még egyszer Kalinkowskiqól hall. Még kértem is Zygmuntot, hogy ide ne jöjjön többé. Ez még a baleset előtt történt. Utá­na meg mindenki hozzám jött, és kifejezte részvé­tét. — Találkozott Zygmunt­tal a merénylet előtti na­pon? — kérdezte az őr­nagy. — Azt mondta, hogy nem. Meg is akart esküd­ni, hogy ártatlan. Engem pedig spiclinek nevezett — Halinka szinte reszke­tett dühében. — Köszönöm, Halinka — az őrnagy nagyon elé­gedett volt a titkárnő je­lentésével. — Nem is kép­zeli, hogy milyen nagy szolgálatot tett nekem. Ki kell hallgatnom Ka- bátujjat, azt, aki Kalin- kowsktra támadt. Ha va­lami érdekeset hallok, ak­kor hóinak megint beug­róm. Most Walicówra megyek. (folytatjuk) Operahangverseny Nagybátonyban Az Országos Filharmó­nia valamint a Nagybáto- nyi Állami Zeneiskola kö­zös rendezésében népszerű operahangverseny volt a napokban a nagybátonyi bányavárosi művelődési otthonban. A hangverse­nyen az Állami Operaház művészei közül Koltai Va­léria, Király Sándor, Mé­száros Sándor és Sebes­tyén Sándor működtek közre, akik műsorukon Mozart: Figaró házassága, Szöketéts a szerályból. Va­rázsfuvola. Bizet: Carmen, Leonkavallo: Bajazzók, Verdi: Simoné Bocceneg- ra és Tnaviaita című ope­ráiból énekeitek részlete­ket Kiemelkedő művészi él­ményt jelentett az igényes műsorban Figaró áriája, a torreádor dal és Germont áriája Sebestyén Sándor, továbbá Sarastre áriája, Ozmin áriája Mészáros Sándor előadásában. Nagy sikert aratott Cherabin áriájával, Kaltad Valéria Carmen virág-áriájával Király Sándor. Az éneke­seket Katona Ágnes, aat Országos Filharmónia szó­listája kísérte zongorán. A rádióból és televízió-' bői ismert és népszeri. Lukin László műsorismer­tetése nagy közvetlenség­gel teremtett kapcsolatot a művek, az előadók és ai közönség között, jelentő»; része volt a tolmácsolt mű­vek sikerében biztonságot! tárgyi ismeretének. A koncertet hangatő) szépszámú közönség túl­nyomó része Pásztóról,, Tarról, Mátraverebélyből, Kister enyéről, Rákóczi- telepröl, Mátranovákróll jött az eseményre, a he­lyiek ezúttal érteh esetle­nül távol maradtak s ezzel' magas színvonalú zenei! élménytől foszfcoták meg önmagukat. Képzőművészeti szakkörök kiállítása Salgótarjánban Ifjú képzőművészek ki­állítása nyílt meg hétfőn a salgótarjáni József Attila Művelődési Otthonban. A kiállítást a KISZ VI. kong­resszusára készülő megyei küldöttválasztó ülés tiszte­letére rendezték. Valóban ifjú képzőművé­szek kiállításáról beszélhe­tünk, mert valóban nem­csak az üzemek képzőművé­szeti szakkörei, hanem a középiskolák szakkörei is itt mutatták be alkotó készségük eredményeit. így úttörőktől,' a középiskolá­sokon keresztül az iskola padjaiból már kinőtt fia­talok korosztályáig, az if­júság életkorát tekintve, valóságos keresztmetszetét látjuk ezen a kiállításon. Az alkotások zömét az üzemek szakköreinek fia­tal művészei állították ki, akik nemcsak a szokásos szakköri foglalkozások anyagával jelentkeztek, ha­nem a környéken vagy a városban végzett tanúé-1 mányutak, kirándulások él­ményéit dolgozták fel. De nemcsak városrészle* tehet, néhány tájképet, ha­nem jól sikerült tanul­mányfejeket, alakokat 1») témául választottak a fia­tal művészek. A kiállított müvek nem* csak a fiatalok, hanem ai szakkörök vezetőinek érté­kes munkáját, segitőkész- ségét tükrözik. Kissé sajnálatos, hogy ez az értékes és örvende­tes eredményeket felmuta­tó kiállítás csak napokigi állt nyitva a nagyközönségt számára■ Reméljük, hogyi a fiatal képzőművészek, szakkörei, amint erről mán most szó van, máskor is\ bemutatkoznak alkotásaik kai és bizonyítják, hogy megyénk képzőművészeti élete egyre fejlődik, éi fiatal tehetségekben nin­csen hiány. B. I» Diafilm felnőtteknek Az utazás most már va­lóságos népvándorlási mé­reteket ölt: az idén egy­millió hazánk fia járt kül­földön. A Balatont, a fővá­ros nevezetességeit, he­gyeinket, a Duna-kanyart ennél is több másvidéki ember kereste fel. Jó ez, nagyszerű dolog. Az azon­ban már kevésbé örvende­tes, hogy — tisztelet a ki­vételnek — sok embert csak a távoli célok vonza­nak; szűkebb környeze­tünket valahogy nem vesz- szük észre. Átnézünk a ki­sebb „haza” — a megye, a járás — határain, mintha csak az lenne érdekes, ami távol esik. Sokan tán töb­bet tudnak a prágai Óvá­rosról, mint saját környe­zetük nevezetességeiről. Csongrád megye most változtatni szeretne ezen. Meg akarja ismertetni Csongrád megyét — a Csongrád megyeiekkel. S ehhez a törekvéshez a dia- filmet is segítségül hívja. A megyei tanács műve­lődési osztálya diafilm-so»; rozatokat készített, ame-4 lyeket aztán a téli isme-] meretterjesztési évadban vetítenek az előadások szemléltetésére. Falusi, kis­városi kultűrotthonok fa­lán — téli estéken — meg­jelennek majd a felszaba­dulás után emelt, építőmű­vészeti szempontból is je­lentős épületek vetített ké­pei. Gazdag az anyag, hi­szen a megye sokat gyara­podott az elmúlt húsz esz­tendő alatt. Színes felvéte­lek készülnek a felszabadu­lás óta felállított szobrok­ról, az új épületekről, stb. Dia-filmsorozat készül ar­ról is, hogyan lehet szépen* ízlésesen berendezni a la­kást korszerű bútorokkal* A gyermekjátékot — az eyszerű diafilmet — hív­ják segítségül megyéjük „felfedezéséhez” a csong­rádiak. Jó ötlet, hasznos éfi egyszerű. Érdemes lenne máshol is megpróbálni A. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom