Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-29 / 247. szám

2 NftfiR ad 1984. nosr. 29. vasárnap Az igazság a kongói nép oldalán A felkelők tartják magukat Északkelet-Kongó nagyobb része a szabadságharcosok kezén van — A brüsszeli külügyminisztérium cáfolata Adoula Belgiumban — Csőmbe elutasít minden határozatot — Gbenye és társai Szudánban Jugoszlávia ünnepére ki sok sikert! Üdvöslet as albán a gépipar, a fémkohaszat, a vegyipar és több más1 iparág területén. Külke- kereskedelmi forgalmunk emelkedő irányzatot mu­tat. A kultúra, a tudó-1 mány, a sport területén is gyümölcsöző kapcsolatok! jöttek létre. De ezeken a kapcsolatokon túlmenően' nem kevésbé jelentős,', hogy a nemzetközi élet-! ben is örvendetesen fej­lődik együttműködésünk.! Nézeteink azonosak, vagy1 igen közel állnak egy­máshoz, akár a világ, békéjének megvédelmezé- séről, akár a nemzeti füg-1 getlenségért és a gyarma­tosítás maradványai elleni1 küzdelemről, vagy a társa­dalmi haladás problémái­ról legyen szó. Testvéri szeretettel kö­szöntjük a jugoszláv népet! nemzeti ünnepén és tiszta szívvel kívánunk ne­népnek cionalista támogatása ré-j vén alig két évtized alatti évszázadok mulasztásai-' nak pótlásában ért el nagy1 eredményeket, emelte Albániát az európai tár-', sadalmi haladás élvonalá-' ba, bizonyítva a háborúI előtti Albánia sorstársai­nak, amelyek ma is a| kontinens legelesettebbjeij hogy milyen lehetőségek nyílnak meg egy nép előtt a szocializmus útján. A magyar nép felszabad dulása ünnepén megbecsül léssel köszönti Albániai dolgozó népét és további sikereket kíván országépí­tő munkájához. Stanleyville-ben szomba­ton reggel ismét fellángol­tak a narcok a fehér zsol­dosok által vezetett kon­gói kormány csapatok és a felkelők között. Csőm­be katonái megpróbálják kivetni a felkelőket utol­só állásaikból is, ennek a hadműveletnek a sike­re azonban teljesen két­séges: a UPI jelentése szerint a szabadságharcosok bevették magukat a rtzsungelbe és újra rendezik soraikat, nogy később ismét táma­dást intézhessenek Stan­leyville. s az északkeleti országrész fontos városai ellen. Mint katonai szakértők megállapítják, a felkelők heves Stanleyville-i ellen­állása alighanem bevezető­je annak a hosszú harc­nak, amely Kongó észak­keleti területeiért folyik. E térségek túlnyomó része jelenleg a felke­lők birtokában van. Nyílván abból a célból, hogy továbbra is Kongó­ban tartsák a belga ejtő­ernyősöket, módszeresen terjesztették ei a hírt Lé- opoldville-ben, hogy Pa- ulisból a kivonuló felkelő egységek fehér „túszokat” vittek magukkal a dzsun­gelbe. Ezt a célzatos hírt pénteken este maga a brüsszeli külügyminisz­térium volt kénytelén megcáfolni, Adoula volt kongói mi­niszterelnök repülőgépen Brüsszelbe érkezett. Kí­sérete szerint látogatásá­nak „nincs politikai jelen­tősége.” A portugál «varmatósítók VriL f rémtettei NEW YORK (TASZSZ): Miközben Kongó keleti részében a belga ejtőer­nyősök és a külföldi zsol­dosok megtorló hadjára­tot indítottak a kongói hazaifak kiirtására, a szomszédos Angolában tel­jes erővel folyik a leszá­molás az angolai felkelők­kel. Roberto Holden, az an­golai köztársaság ideigle­nes kormányának vezető­je az ENSZ huszonnégy- hatalmi bizottságának el­nökéhez intézett táviratá­ban hangsúlyozza: az az irtóháború, ame­lyet Portugália folytat Angolában olyan mé­reteket öltött, hogy százezrek élete forog veszélyben. Az angolaiak továbbra is tömegesen menekülnek az országból. A portugál csa­patok senkit sem kímél­nek. kaptak menedéket Az afrikai egység szer­vezetének kongói békélte­tő bizottsága folytatta mun­káját Nairobiban. Az ed­digi tárgyalásokról nem adtak ki közleményt. Az ENSZ-tagállamok af­rikai csoportja is ülést tartott a világszervezet székhelyén, hogy, döntsön: kéri-e a Biztonsági Ta­nács összehívását az ame­rikai-belga agresszió ügyé­ben. A Csombe-kormány nyi­latkozatban jelentette be, hogy eleve semmisnek fo­gadja cl az „ad hoc” EGY HÉT A társadalmi haladás ügye világszerte egyre szé­lesebb utat tör magának. Az előrehaladás útja azon­ban nem kényelmes sétány, hanem erőt, állhatatosságot követelő emelkedő, ame­lyen minden sikerért ki­tartóan küzdeni kell. Az olasz kommunisták sokoldalú, szívós küzdel­mét a múltheti községtaná­csi választásokon nagy si­ker koronázta: a szavaza­tok 26.1 százalékát mond­hatják magukénak. Ez az eredmény fél százalékkal magasabb, mint az 1963-as általános választások szá­zalék aránya, Az Olasz Kommunista Párt legerő­sebb ellenfele változatlan­ul a Kereszténydemokrata Párt volt, amely bár a sza­vazatok 37.8 százalékát kapta, de aránvszáma 1960- hoz képest 0,4 százalékkal megint csökkent. Az olasz községtanácsi választásokon számos párt indult. Az erőviszonyok felmérésére azonban a két nagy párt, az OKP és a Kereszténydemokrata Párt „mérlege” a legalkalma­sabb —. Választási eredmé­nyeik úgy értékelhetők kel­lően, ha figyelembe vesz- szük azokat a körülménye­ket, amelyek befolyásoló szerepet kaptak. A sok kö­zül az egyik alapvető té­nyező az volt, hogy míg a jobboldali pártok hajráját bizottság minden ha­tározatát. Mint az AFP jelenti, a kongói felkelők vezetői: Christopher Gbenye, a Stanleyville-ben megala­kított kongói népköztársa­ság elnöke — Gaston Spu- mialot, a kongói forradal­mi kormány miniszterel­nöke Blenga tábornok és Pierre Mulele, jelenleg a Szudáni Köztársaság területén tartózkodnak. Erre vonatkozólag Ah­med Hasszán, a szudáni egyenlítői tartomány fő­biztosa tett hivatalos nyi­latkozatot. állami tényezők nem ne­hezítették, ugyanakkor a kommunisták esélyét igye­keztek kedvezőtlenül be­folyásolni. A hatóságok, például a munkavállalás céljából — az ország más területeire, vagy külföldre utazott olaszokat minden eszközzel gátolják abban, hogy szavazni hazautazza­nak. S az eredmény? A Ke­reszténydemokrata Párt szavazatainak arányszáma mégis csökkent, a kommu­nistáké pedig a jobboldali akciók ellenére növekedett. A kommunistaellenes kam­pány végső fokon össze­omlott. Luigi Longo elv­társ az OKP főtitkára ezek után joggal jelenthette ki: „a választások eredményé­ből logikusan következik, hogy olyan új és pozitív megoldásokat kell keresni, amelyek túlmennek a mai középbal politikán... A kormánynak revidiálnia kell eddigi álláspontját és számot kell vetnie a válasz­tók millióinak akaratával. Pártunk sikere és előreha­ladása megnyitotta az utat egy új kormánytöbbség fe­lé”. ■ A következetes társadal­mi haladás hívei szüntele­nül számolnak az ellenfél tnegújúló támadásaival. Kongóban a keleti tartomány szabadságharcosaival szem­ben azonban még Csőmbe Huszonnégy évvel eze­lőtt, november 29-én a Ju­goszláv Népfelszabadító Antifasiszta Front Jajce boszniai városkában, a hit­lerista hordák ellen vívott harc oly nehéz időszaká­ban, népi parlamentté ala­kult át, s történelmi ülé­sén kitűzte a harc közvet­len feladatát: a fasiszta megszállók és hazai cinko­saik kiűzését, a demokrati­kus néphatalom alapján felépülő szövetségi állam megalapítását. A háborút követő évek során Jugoszlávia népei megkezdték az új társa­dalmi rend alapjainak le­rakását: a szocializmus út­ját választották. Az elma­radott országból korszerű iparral és mind fejlettebb mezőgazdasággal rendelke­ző országot teremtettek. A szocializmus építésében el­ért sikereket a magyar Húsz esztendeje vívta ki az albán nép a fasiszta német és olasz megszállók elleni harcban hazája függetlenségét. A török hódítók elleni évszázados küzdelemben megedzö- dött kis balkáni nép a fasiszta megszállás első percétől fogva fegyveres harcot folytatott a sza­badságáért, amelyet öt­éves partizánharc után ért el, azzal a hatalmas segítséggel, amit a fasiszta erőkre mért szovjet kato­nai csapások jelentettek 1944 őszén. Az ötéves népi ellen­állás temérdek áldozatot fehér zsoldosai sem bírtak. Ezt látva az amerikai és a belga imperialisták sötét eszközük segítségére siet­tek: amerikai szállító re­pülőgépek belga ejtőer­nyősöket dobtak előbb Stanleyville-re, a szabad­ságharcosok fővárosára, majd a felkelők ellenőrzése alatt álló többi stratégiai pontra is. És megkezdték a szörnyű véronást. „Láttam, amint végigvonult az ut­cán a belga ejtőernyősök egy osztaga, s minden af­rikait agyonlőtt, aki csak eléje került” — mondta a UPI fotoriportere. A felháborító hírek hal­latára minden jóérzésű em­berben felötlik a gondolat: mit keresnek a belgák és az amerikaiak a hazójuk- fcóló sokezer kilométernyi távolságra fekvő Kongó­ban? Hiszen azt igazán nem állíthatják, hogy a kongói hazafiak interven­cióra készültek akár az Egyesült Államok, akár Belgium ellen. Agressziós lépéseikhez ürügyet fabri­káltak. Szemrebbenés nél­kül azt állították: a felke­lők kezén lévő kongói területeken veszélybe ke­rültek a saját fehér pol­gáraik és megmentésük érdekében intéznek táma­dást a hazafiak ellen. A hasonló imperialista manőverek azonban már épp elég példát szolgáltat­tak arra, hogy a világ jó­zan közvéleménye meg­nép baráti érzelmekkel, mély rokonszenvvel üdvöz­li; s annál inkább örülünk déli szomszédunk békés alkotó munkában elért eredményeinek, mert or­szágaink kapcsolatai je­lentősen kiszélesedtek, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság együttműködése minden vonatkozásban kedvezően fejlődik. A gazdasági együttműkö­dés különösen szép ered­ményeket iíozott az elmúlt két esztendőben: nemcsak növekedet af áruforgalom, hanem új formákkal is gazdagodott. A magyar-ju­goszláv együttműködési bi­zottság azon munkálkodik, hogy hosszúlejáratú áru­forgalmi egyezményeket se­gítsen elő, és lehetővé te­gye a széleskörű együttmű­ködést az energiatermelés, kívánt, 28 ezer hazafi adta életét a szabadságért és a hosszú harcokban el­pusztult az ország nagy része. Ilyen körülmények között láthatott neki Al­bánia népe — miután 1946 jaruárjaban kezébe vette a hatalmat — or­szága felépítésének. Év­százados elmaradottságot kellett felszámolnia az albán népnek. Európa egyik nyomortól legjob­ban sújtott területén kel­lett megkezdenie a szoci­alizmus építését. Az albán nép hősi mun­kája és a szocialista or­szágok önzetlen, interna­különböztethesse az okot az ürügytől. Nyilvánvaló: az Egyesült Államok és Belgium a szabadsághar­cosok korábbi sikerei nyo­mán saját imperialista ér­dekeiket látták veszély­ben, a természeti kincsek­ben rendkívül gazdag Kongó zsebükbe ömlő hasznát féltették. Azzal a hátsó szándékkal támad­tak a felkelőkre, hogy ez­által a gyarmati rendszer ellen határozottan fellépő többi afrikai népet is meg­félemlítsék. Közben pedig a béke ügyét is súlyosan veszélyeztették. Még folyik az ellenállás. Az izzó hazaszeretet tüze számos kongóit hősi ellen­állásra fűt. A nagy afri­kai erőpróba még nem zá­rult le. Nem is zárulhat le mindaddig, amig Kon­gó gazdag földjét idegen hódítók tiporják. S ebben a harcban nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész haladó világ a kon­gói hazafiak oldalán áll. Dél-Vietnam népének esetében is ez történt a betolako­dók ellen. Az amerikaiak­nak ma már nemcsak a hős fegyveres felkelők ko­moly katonai erejével kell számolniuk. A főváros népe is egyre határozot­tabban száll szembe ve­lük és az elnyomókkal. Saigon utcáin napok óta ismét a tüntetők ezrei vo­nulnak, s első lépésként a bábkormány lemondását követelik. A népi ellenállás ereje az Egyesült Államok ve­zetőit isimét tanácskozás-; ra késztette. A békés ren-l dezés lenne a legbölcsebbj de az amerikai külpolitika irányítói sajnos ezúttal is] híján vannak az igazi] helyzet felismerésének, öt-i féle megoldást dolgoztak! ki a Pentagonban, de kö­zülük a legenyhébb is a haditevékenység fokozását1 irányozza elő. A legdur­vább terv pedig a Vietna-, mi Demokratikus Köztár­saság elleni agresszió ve­szélyes útját jelenti, a jó-! zan értelem tiltakozik az efféle megoldások ellen. AI világ haladó erői kémé-! nyen kárhoztatják az ilyen! politikát. A Szovjetuniói ismét felemelte tiltakozói szavát és elítélte a VDK| elleni katonai akciókat.! Következetesen védelmezi! a szabadságmozgalmakat! és kész megadni nekik aj szükséges segítséget. Ezt] tudva még a Pentagoni „forrófejű" vezetőinek is! be kell latinok: a dél-vi-| etnami társadalmi hala­dást fegyverekkel legfel-; jebb csak késleltethetik,! de útját elzárni nem tud­ják. Milassin Béta Kedden kezdődik esz ENSZ-kőzgyűlés Az ENSZ 33 afrikai tagállamának csoportja ösz- szejövetelén elhatározták, hogy a kedden kezdődő közgyűlés elnökévé Alex Guaison-Sackeyt, Ghana állandó ENSZ delegátusát jelölik. A szudáni Omar Adil és a libériái Wathan Barnes visszavonta jelölt­ségét. Az afrikai csoport határozata lényegében biz­tosítja a ghanai delegátus megválasztását, mert az ENSZ tagállamainak korábbi megállapodása értel­mében a közgyűlés elnöki tisztsége ez alkalommal Afrika valamelyik országának képviselőjét illeti meg. A VILÁGPOLITIKÁBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom