Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-21 / 240. szám
1964 saw«m.kűr 21. sserr-fce* «ÖGBAP J I Mikor jé a TMK^nctk? Eredmények és gondok ŐSZI KÖRKÉP Emberek alakítják a határt üélfiízánlás két műszakban Mit mutat a gépállomások dek adj elöntése ? Bár a megyei gépállomások éves. tervüket globálisan teljesítették és a terv- teljesítő gépállomások közé negyediknek a Szécsényi Gépállomás is felzárkózott, az év hátralévő időszakában a gépállomás dolgozóira még további, mintegy 12 ezer hold mélyszántás elvégzése vár. A gépek napi teljesítményét vizsgálva a berceii traktorosok munkája mesz- sze kiemelkedik és a megyei átlagot 50 százalékkal meghaladja. A bereeli traktorosok a 11 nép alatt egy gépre vonatkoztatva. 47 normálhold munkát végeztek és asz egy gépre jutó napi teljesítmény elérte a négy normálholdat. A leggyengébb teljesítményt a Kisterenyei Gépállomás mutatta fel a legutóbbi dekádban: itt a teljesítmény mindössze 25 normálhoM volt és egy gépre jutó napi teljesítmény alig érbe el a 2,4 normálholdat. Az ÉrsekvadkerB Gépállomáson egy géppel 3,1, Pásatón 2,6, Srác sérvben 2,9 és Tolmácson 3 aor- máühóW teljesítményt értők e&. A stáHiBr kozó időjárás ellenére több traktoros kiemelkedő teljesítményéről lehet számot adni. Így a Szécsényi Gépállomáson Székvölgyi István november első dékánjában 60 hold mélyszántást végzett el, lánctalpas traktorával 14 műszaknormás teljesítményt ért el. Ugyancsak eredményesen dolgozott Vida István is, akj 50 holdon végzett mélyszántást és Tu- róczi Ferenc, a Tolmécsi Gépállomás traktorosa, aki 70 normálhold rétegvonalas szántást végzett. A továbbiakban a nagyobb gépek teljesítményének kihasználására kell törekedni és ezért célszerű, ha kisebb teljesítményű gépek helyett ezeket dolgoztatják két műszakban, Természetesen minden gépállomáson másképp jelentkezik a gépek kihasználásának lehetősége és problémája. A jövő évi jó termés biztosítása nagymértékben függ attól, hogy a hátralévő időszakban a munkára alkalmas napokat hogyan használják U. & E. »Ti - nA ,-mi —«a— -A—3 iiraasDSjU6CBUfflBE99M egy forint pitéasnaifteé kaptak a traktomsok és a sabvetkeaetá tagok. Farkas Imre. meg Seats. Albert rraktorosokat «aráiban a napokban gyakorta: csak az éjfél vetette haza. Az idő sürgetett, s ezért Orgovánvi János egyik nap ezzel állt a két traktoros elé: — Még kétezáz-kétseéz forint jutalmat kaptok, ha ráhúztok a munkára —. mondta —. miközben eüs-'1 merően bólogatott, hogy a munka minősegét vizsgásba. — Rendben. — mondták szűkszavúan a traktorosok, A 12 hold helyett 3fl—35 holdon vetették ei a bút»;. Elől Szita Albert járt. ö készítette ágyát a magnak. Utána Farkas Imre haladt, a vetőgéppel. Héhalom-bol újra Páeztei felé indulunk* Szarvasié-’ de határában járunk, »álkor a sáürke feifeßroßffi*efct közül előbújik a nap Bágyadt sugarad, meg-meg- villannak a mélyedésekben rekedt esővízen Szőke fiúcska kuporog agy ilyen tócsa mellett, Bétartafenui mértogatja ujjait a hideg vízbe. Kevés a munkaerő Taron a Május 1 Ter- roeéöezoveöEeaet központ-: Jábam szekerek, szövetkezeti asszon rak váltják egymást A kukorica preKftiu- mot fizetik az assaonrak- aak. A mértegnéi Mészáros Gyöngy, a magtárra. Meg egyensúlyba igazítja a mérleg bSlenytűjét. kíváncsi tekintetek kísérik kezének minden mccdulatét. — Az tóé®, részses lés is volt nálunk a soknak s elértük, egyetlen hoki burgonya, eufe nem maradt Alakulás óta eiz ilyen esztendő nálunk. — mondja Sulyok. Ernő, ató! az Eresztvényben tanuló Balogh Miklós helyeit irányítja a munkát a közösben. — A mi szövetkezetünkben kevés a munka-» aró. A teewte közűi sémi dogozik mindenki rend- szeresen. A korábbi évek megtanítottak bennünket arra. hiába erőltetjük azokra a kapát, akik rte*Ö vállalnak: ónként területet. Rosszall járt .így mindig a saovetfeézet, meg a rendesen dolgozó tagok is... A burgonya 88 maaséí adott hdktesdcsmt, s néni fizetett éppenseggri w**- szül a kuteortea. meg a cukorrépa sem. Jobban jártak így a tagefc te. a s*j- vetkezet te, miná tesrakg. Elhagyjuk a téri hatód,: kifutunk a m üutB8. Trivep- awtó jön velünk saeswben. Répasaeietet saáSst vaJs- metv rk k arn vekbéb stéA-: vetkezetnek. vontatók sora pöfög «4 roeíteé- tiink, megrakva suhesné- pávai, kukoricával Ssor- galmas emberek a4aksf$ák ilyen mozgalmasea eat a sokszínű őszi képeit. a huzalműben — Műsor jé a TMK? *- Ha a TMK-dolgozó üt, a gépek járnak. — De a gépek csak akkor járnak folyamatosan, ha a tervszerű megelőző karbantartás is folyamatos. A TMK-dolgozónak tehát sohasem szabad ülnie. * * Sas, hogy ez a veszély a salgótarjáni Acélárugyárban fennállna, arról szó sincs. Bedegi József, a huzalműi TMK művezetője létszámhiányról panaszkodik. — A drótháaói TMK- néi 42-nen. a szegvaroméi 22-er dolgozunk — mondja. Ez kevés? Ugyanis a hu- salműí részleg egyike a legnagyobb, s legelavul- tabb gépparkkal rendelkező üzemrésznek. A géppark 50 százaléka 15-20 éven felüli, ezek 25-30 százaléka körülbelül 60 esztendős, A többi gépek kora három-ót év. Ezek diósgyőri, illetve helyi konstrukciók. öreg gépekről lévén szó nyilvánvaló, hogy a TMK-ra még több gond nehezedik, hiszen az olyan, mint az öreg ember. hamarabb beteg. Lássuk a feladatokat? Amit el kellene végezni: — Évenként legalább egyszer minden gépnek vizsgajavításon (8-10 órai, közepes- (60-200 óra), illetve felújításon kellene átmennie — tájékoztat a művezető. Ezzel szemben évenként egyszer a futó- és a közepes javítást végzik ei, egy-egy gép felújítására legfeljebb két évenként kerül sor. Jó-e, vagy rossz tehát a huzalműi TMK munkája? Mindenekelőtt elmondhatjuk: többre nem képes! Az emberek vasárnapjaikat is a műhelyekben, a beteg gépek között töltik. Lelkiismeretesen, becsülettel igyekeznek helytállni. Erről eredményeik is vallanak: a múlt év első háromnegyedévében váratlan géphiba miatt 20 677 munkaóra kiesés volt a termelésben. Ez év hasonló időszakában 18 395. Ez körülbelül 2 000 órás megtakarítás. Mivel érték el? — Tartalék alkatrésze k képzésével és tipizálással — kapjuk a választ Miről van szó? A TMK szerkesztési osztálya pár éve megkezdte a huzal-műi géppark rajzainak elkészítését, A gépek 50-60 százalékáról a rajz elkészült. 1967 végére minden gép rajza, illetve azok alapján a javításukhoz szükséges valamennyi tartalékalkatrész szükséglet is meglesz. A tartalékalkatrészek képzése a csereidőt rövidíti. Tipizálása ugyancsak erre irányul. Mit mondanak munkájukról a dolgozók? Kaszás Zoltán TMK-la- katos azt mondja: — Létszámhiányunk van. Ügy vélem, ezért még inkább elengedhetetlen a szerelés gépesítése. Például több üzemben alkalmazzák már a TMKrcsá az automata esavaró- gépeket A munkásnak csak az utánhúzást kell kézzel végeznie. Nem ritka eset az sem, hogy a régi konstrukciók javításakor 3-5 mázsás alkatrészeket kell emelgetnünk. Ez nemcsak nehéz, hanem rendkívül lassú is. Kézi csigasarokkal. ácsokkal dolgozunk. Ácsok helyett futódaruk kellenének. — Az is nehezíti munkánkat, hogy műhelyeink emeleten vannak — mondja Szabó Tibor géplakatos, — Emeleten például nem ékelhetünk, a födémszerkezet gyenge. Liften szállítjuk az alkatrészeket üzemből fel, üzembe le. Ez is időkiesés. Összegezve: A TMK a jelenlegi létszámmal egyre kevésbbé képes eilátni a ráháruló feladatokat. A megoldás ez lehetne: gépesíteni, gépesíteni, gépesíteni. A termelő üzemrészek gépparkjának kora esti mégin- kább szükségessé teszi. Ezeknél még nehezebb a termelés folyamatosságának biztosítása. A TMK dolgozói becsülettel végzik munkájukat, az eddigi segítségen túl is megérdemlik a támogatást. T. E. A megyét járó embernek önkéntelenül az a. gondolata támad, mintha valami bohém festő élné játékos kedvét, teleszórva vásznát a színek gazdagságával. Ilyen ezerszínű, tarka, mozgalmas kép most az őszi határ. Pásztó felé indulunk. Mátraverebély- hez közeledve már me&z- szirői elénk villan az asz- szonyok nép« serege. Lehetnek százan, százötvenen. A sok tarka szoknya valósággal eüepi a répaföldet. Mátraszőllős határában lánctalpas traktor birkózik a domboldallal. A szomszédos táblán azonban még sárga kukorica- szárat zörget a novemberi sző. Kihasználva a jő időt Október közepe óta gyakorta esőt, s ezért van, hogy a pásztói termelőszövetkezetben még mindig a cukorrépát szállítják, másutt a búzát vetik, a kukoricát törik. A sok eső, s nem a szorgalom, az igyekezet hiánya miatt készítenek még most is a szövetkezetek egy részében ágyat a búzának, hogy aztán a gépek földbe tegyék a magot te. Azért ha a havas esőt, havat ígérő novemberi napok lehetővé teszik a munkát, egy-kettőre benépesülnek a szövetkezeti földek. Pásztótól alig valamivel távolabb, az út mellett beteg Utos traktor, A bajt biztos kezű szerelők orvosolják. Mögöttük áll a gépállomás kékszínű műhelykocsija. — A gyakori tör«, az alkatrészhiány napokig megbénította a munkáit nálunk is, — mondja Héhaiomban Orgoványi János, a termelőszövetkezet mezőgazdásza. Van idő a beszélgetésre. Annál is inkább, mert a szövetkezetiek a munka nehezén már túl vannak. Kiásták a cukorrépát, letörték a kukoricát, s földbe tették több, mint ötszáz holdon a búzát is. — Az utolsó holdakkal birkóztunk a legnehezebben, — magyarázza a mezőgazdász. — Talán mert nehezen vártuk az kíő job- bulását. A búza nagy részét elvetettük még az eső előtt, azóta szépen zöldéit Nem volt egészen ötven hold, amellyel azonban nem sikerült végeznünk. — Barna homlokén még most. az emlékezéstől is összefutnak a ráncok. Segített a prémium Ügy vök, hegy a búzát a kukorica után vetik. A betakarítás késett, de volt föld, amelyet már korábban megszántottak. Ahogy az eső után annyira szikkadt, hogy dolgozni lehetett rajta, megindultak a traktorosok. A fogas nyomában vetógép jétit, majd azt magtakaró követte. A szapora munkáért, no meg Ceizmavasar a balassagyarmati piacos (Koppány Gyöngy felvétel®)