Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-02 / 198. szám

2 NÓGRAD 1964. október 2. péntek. Otssáx hajó kirakodásra vár Hatvanezer amerikai kikötőmunkás sztrájkja A Szovjetunió és Indonézia között sok közös vonás van Sukarno elutazott Moszkvából New York, (AJ?, Reuter): Csütörtökön helyi idő szerint nulla órakor az Egyesült Államok egész Atlanti-óceáni partvidékén, Maine államtól le Texasig, sztrájkba lépett hatvanezer kikötőmunkás. A kikötőmunkások nem­zetközi szövetsége már régóta tárgyalt a munkál­tatók képviselőivel a lég­it ülönbözőbb megoldatlan problémákról. Az alkalma­zottak nagyobb szociális A Kínai Népköztársaság megalakításának 15. évfor­dulóján az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának El­nöksége, továbbá a szovjet ormány „a nemzeti ünnep alkalmából a legszívélye- ■bb üdvözletét küldi a testvéri kínai népnek”. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságá­hoz, a Kínai Népköztársa­ság elnökéhez, a Kínai Or­szágos Népi Gyűlés állan­dó bizottságához és az ál­lamtanács elnökéhez inté­zett távirat hangsúlyozza, hogy „a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista ' ártja a Kínai Népköztár­saság harcának és szocia- ' sta építésének minden akaszában a kínai nép és a Kínai Kommunista Párt Az oiasz városok bazár­jai előtt még mindig to­longnak az utószezon tu­ristái, hogy kedves aján­dékokat vásároljanak az otthoniaknak. Az olasz belpolitikai ajándékok azonban már elkészültek os egyáltalán nem mond­hatók kedvesnek. A ke­reszténydemokrata párt szeptember közepén kez­dődött kongresszusán ezek az ajándékok ökölcsapások es pofonok formájában je­lentkeztek, amelyeket a párt különböző irányzatai­nak és áramlatainak kép­viselői utaltak át egymás­nak. Az érzelmek e fe­szültségét a keresztényde­mokraták kongresszusán a politikai és személyi né­zeteltérések mellett min­denekelőtt az ország gaz­dasági helyzete idézte elő. Az olasz gazdasági hely­zet felhői beárnyékolják a politikai problémákat is: az ellentétek élesebbekké, a szenvedélyek hevesebbé válnak. Elmondható ez az „utca emberének” szenvedélyei­ről is. Az olasz átlagpol­gár ugyanis szeptember elején megkapta a kor­mány „őszi ajándékát”: felemelték az adók egész sorát. így a fogyasztási adót is, amely egyik nap­ról a másikra súlyosan érintette a közszükségleti cikkeket vásárló kisembert. A hivatalos indokolás sze­rint az adóemelésre azért volt szükség, hogy „har­coljanak az infláció el­len”, és leküzdjék a jelen­biztonságot követelnek és sérelmeznek néhány, a ter­melés automatizálásának címén nemrég bevezetett munkás-ellenes rendelke­zést. Mielőtt a sztrájk meg­kezdődött volna, az ügybe az amerikai ' kormány is beavatkozott. A csütörtök­re virradó éjjel Jonhnson elnök alkalmazta a Taft— Hartley-törvény munkásel­lenes előírásait: három fő­nyi „döntőbizottságot” ne­őszinte, önzetlen és igaz barátja volt és marad". „A Szovjetunió Kommu­nista Pártja, az egész szov­jet nép, amelynek számára a világ dolgozóinak forra­dalmi ügye, a kommuniz­mus érdekei mindenekelőtt valók, a jövőben is hatá­rozottan védelmezni fogja a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista ország né­peinek összefogását és megbonthatatlan egységét, — mutat rá a távirat. — Meg vagyunk győződve arról, hogy semmiféle erő nem lesz képes megbonta­ni a szovjet és a kínai nép testvéri barátságának köte­lékét.” A jelentős évforduló al­kalmából Gromiko szovjet külügyminiszter is szívé­lyes hangú táviratot kül­dött Csen Ji külügyminisz­ternek. légi gazdasági nehézsége­ket. Hasonló indoklás ki­sérte a cukor árának ki­lónként tíz lírával történt emelését. Eltűnik a cső de fénysugara A logikával természete­sen baj van: hiszen a drá­gaság növekedésével a pénz értéktelenebbé válik, a vásárlóképesség csökken, — ami egyenesen vezet a túltermeléshez, majd az ipari termelés csökkenésé­hez s a munkanélküliség növekedéséhez. Az olasz gazdasági helyzet nehéz­ségeire egészen másutt le­het megtalálni a magyará­zatot. Kétségtelen, hogy az olasz ipari termelés a há­ború befejezése óta csak­nem megszakítás nélküli fejlődést mutatott, s ez év tavaszáig — a fokozatosan gyengülő ütem ellenére — négyszeresre emelkedett. Tavasszal azonban ez az irányzat, az „olasz gazda­sági csoda” megfordult. A beruházási iparban kez­dődött a visszaesés: a leg­utóbbi öt hónapban 1 több mint 7 százalékkal csök­kent a termelés. Augusz­tusban azután a csökkenés átterjedt a fogyasztási cik­keket gyártó iparágakra is. A munkások voltak az elsők, akik közvetlenül érezték a gazdasági nehéz­ségeket. Szeptember má­sodik hetében például a torinói FIAT-művek, vezett ki. Ennek az a fel­adata, hogy kinyilvánítsa, jelent-e veszélyt a nemzet érdekeire a sztrájk, avagy sem. Ha a bizottság úgy dönt, hogy igen, az elnök utasíthatja az igazságügy- minisztériumot nyolcvan napos, „lehiggadási idő­szaknak” gúnyolt sztrájk­halasztási parancsra. A sztrájk következtében jelenleg ötszáz amerikai, illetve külföld hajóra vár az a sors, hogy nem tudja dolgavégezetten elhagyni az amerikai kikötőket. Thomas Gelason, a kikötő- munkásszövetség elnöke kijelentette: „amíg hivata­losan nem értesítenek, hogy teljesítették követelé­seinket, a sztrájk tart. Nincs szerződés: nincs munka.” PÁRIZS Max Clos, ismert fran­cia újságíró, a Figaro munkatársa cikksorozatá­ban elemzi a dél-vietna­mi helyzetet. Többek kö­zött ezeket írja: „A katonai helyzet ka­tasztrofális. Ez ma már senkit sem lep meg. A Nemzeti Felszabadítófront ma valóban kezében tart­ja az ország háromnegyed részét. Ehhez azonban hozzá kell tenni. hogy egész Dél-Vietnamban ki­építette saját közigazga­amelynek kulcsszerepe van az autóiparban és ezen ke­resztül az egész olasz gaz­dasági életben — újabb munkaidő — tehát bér- csökkenést írt elő. A mun­kaidőcsökkentés és az el- bocsáj tások Európa legna­gyobb autógyárában körül­belül 50 ezer munkást érin­tenek és így természetesen sokkszerűen hatottak az olasz dolgozó milliókra. A FIAT nem áll egyedül: a legnagyobb olasz iparvá­rosban, Milánóban a gyár­ipari bérek összege fél év alatt — a munkaidőcsök­kentések miatt — tíz szá­zalékkal esett. Akik lát­ták a Magyarországon is nagy sikert aratott „Csoda Milánóban” című filmet, s emlékeznek arra a jele­netre, amikor a fázó sze­gények a jólét fénysuga­ra utón szaladnak — meg­értheti az egyik nagy olasz lap vezércikkírójának ke­serűségét. A lap a filmet idézve arról panaszkodik, hogy „ismét hűvösödik, el­tűnt a csoda fénysugara”. Haszon és koncentráció Magától értetődik, hogy ez nem lett volna szükség- szerű. Az olasz gazdaság egészséges növekedési üte­mét kétségkívül meg lehe­tett volna őrizni. A balol­dal fel is hívta erre a kor­mány figyelmét. A küzde­lem ebben a kérdésben már tavasszal megkezdő:- dött, amikor egész sor MOSZKVA: (TASZSZ) Dr. Sukarno indonéz köztársasági elnök és mi­niszterelnök csütörtökön reggel Moszkvából Genfbe utazott. A repülőtéren Anasztasz Mikojan és dr. Sukarno beszédet mondott. Mikojan az indonéz el­nökkel folytatott moszkvai megbeszélésekről szólva hangoztatta, hogy a nem­zetközi politika kérdései­nek értelmezésében sok kö­zös és azonos vonás mu­tatkozott meg, a legfontosabb nemzet­közi kérdésekben pe­dig a tárgyaló felek tását, amely párhuzamo­san működik a hivatalos­sal: Néhány naiv ameri­kai tanácsadó még „paci- fikált övezetekről” beszél, ahol valóban megszűntek a harcok. Ez a szélcsend azonban azért következett be, mert a felszabadító front annyira beépült a hivatalos hadseregbe és közigazgatásba, hogy a kormánycsapatok már nem mernek közbelépni. Egyes vidéken hallgatóla­gos megegyezés jött létre a két tábor helyi hivata­los képviselői között. olasz monopolista nagyvál­lalat lezárta az üzleti évet. Az általános kép azt mu­tatta, hogy emelkedtek a profitok, emelkedett a részvényesek osztaléka. Ez volt a helyzet egyebek között a most munkaidő­csökkentéssel operáló FIAT-trösztnél, valamint a Pirelli, az Officine Mecc- haniche, az Edison és az Italcement mammutválla- latoknál. Az Olasz Kom­munista Párt gazdasági szakemberei már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy régóta kibontakozó, törvényszerű folyamatról van szó: nevezetesen arról, hogy a Közös Piac erővi­szonyainak megfelelően fo­kozódik Olaszországban a külföldi monopóliumok előretörése, s ennek meg­felelően az emelkedő pro­fitot, a sokmilliárdos bank­hiteleket az olasz monopó­liumok maguk sem a ja­vak termelésének bővíté­sére, hanem a monopolis­ta koncentráció fokozására használják fel! Ez a poli­tika pedig mindenekelőtt azért válhatott uralkodó­vá, mert a legutóbbi két „közéDbai” kormány (a Nenniszocialisták részvéte­le ellenére) elutasította a régóta esedékes gazdasági reformok megvalósítását. A reformok elutasítása így újra háttérbe szorí­tották a különböző földre­form elképzeléseket. A mezőgazdaság szerkezeti struktúrája megmaradt a több évszázados félfeuda- lista alapokon, amelyekre azonos álláspontot val­lanak magukénak. Sukarno válaszában alá­húzta, hogy a Szovjetunió­ban tett baráti látogatása a lehető legnagyobb ered­ménnyel járt. Hozzáfűzte, hogy látogatásának eredmé­nyességében kezdettől fogva biztos volt, mert — piint Mikojan is megjegyezte — Indonézia és a Szovjetunió között igen sok a közös vonás. Az indonéz elnök beszédét, az­zal fejezte be, hogy a harc céljai Indonéziát és a Szovjetuniót, a legjobb ba­rátokká avatták. A kormány hadserege júliunban 900 halottat vesztett 1,500 katonája pe­dig átállt a felszabadító fronthoz, amely az év el­ső nyolc hónapjában nyolc zászlóalj teljes fel­szerelésének megfelelő hadianyagot jzsákmányolt. A kormány áltál behívott 50.000 újonc közül alig ötezer jelentkezett. A tu­dósító rámutat, a külön­böző hivatalos nyilatko­zatok alapján ítélve, Dél- Vietnamban mindenki a háború folytatása mellett van. modern kapitalista nagy- gazdaságok épültek. Ennek következtében I960 és 1964 között több mint három­millió ember menekült el a mezőgazdaságból. Ez a menekülés most tovább tart — noha az ipar felé áramló munkaerőt a vissza­eséssel küzdő vállalatok már nem tudják felszívni. Segíthetett volna a helyze­ten a különböző hitelre­formokat és az állami el­lenőrzés fokozását ígérő ötéves terv. Ez azonban áldozatul esett a legújabb Moro-kormány megalaku­lását megelőző politika kö­télhúzásának és a mono­póliumok nyomásának. Ilyen körülmények kö­zött természetesen a kor­mány különös „őszi aján­dékait” az olasz tömegek a gazdasági és politikai harc élesítésével „fizetik vissza”! Hosszúlejáratra ennek a gazdasági-politikai harcnak az a célja, hogy kikényszerítse az utóbbi hónapokban fiókba rakott gazdasági szerkezeti re­formok megvalósítását. Közvetlen harci céljai az egyszerű embereket leg­jobban érintő kérdésekre összpontosulnak: küzdelem az elbocsájtások irányzata ellen: bizonyos közszük­ségleti cikkek árainak el­lenőrzése: a telek és lak­bér-uzsora megfékezése: a magas jövedelmek meg­adóztatása. A harc hulláma egyre emelkedik: az olasz nap már nem éget olyan he­vesen, de Itália politikai ősze idén a nyárnál is for­róbbnak ígérkezik. G. E. SZÉLJEGYZET | Goldwateriádák Ahogy közeledik Ameri­kában az Election Day, a választás napja, úgy lesz egyre forróbb a finis leve­gője, úgy növekszik viha­ros gyorsasággal a jelöltek által elmondott kortesbe­szédek száma. Johnson el­nök újraválasztása esetére megcsillantotta egy csúcs- találkozó lehetőségét, Gold- water viszont szüntelenül egy atomháború lehetősé­gét „csillantja” meg meg­választása esetére. Az arizoniai szenátor egyik leggyakrabban eldör- gött vádja, hogy a John- son-kormány elhanyagolja az ország „védelmét”. Szemmelláthatóan helyte­leníti, hogy a nukleáris katasztrófára való „lélek­tani előkészítés” nem fo­lyik még nagyobb erővel. Egyik legutóbbi beszédé­ben Goldwater azt mond­ta: „le akarja szoktatni aZ amerikaiakat arról, hogy a nukleáris szóról csak a gombaalakú felhő jusson az eszükbe.” Szerintünk meglehetősen nehéz lesz elérnie, hogy a nukleáris szóról bécsiszelet ius.son honfitársai eszébe, uborka­salátával. A Maine-állambeli Port- landban még meglepőbb támadást indított a John- son-adminisztráció ' ellen az arizonai. O, aki möoé felsorakozott az Egyesült Államok minden fajüldöző­je, kijelentette: az elnök és miniszterei nem fára­doznak kellő erővel a pol­gárjogi törvény végrehaj­tásán. Sopánkodás volt ez? őszinte felháborodás John­son lecsúszása” miatt? Ki hiszi ezt el — Goldwaler- nek? A fajvédőnek!:.. (ha-) Kairól készülődések Kairó, (MTI): Koesa Popovics jugosz­láv külügyminiszter Kairó­ban megbeszélést folyta­tott Szardar Sz. Szingh in­diai külügyminiszterre). Ez alkalommal kicserélték véleményüket azokról a kérdésekről, amelyek az el nem kötelezett országok értekezletének napirendjén szerepelnek. Joszip Broz Tito jugosz­láv köztársasági elnök, aki hajón úton van az Egye­sült Arab Köztársaság fe­lé, Alexandriában száll majd partra és onnan vo­naton folytatja útját Kai­róba, hogy részt vegyen az el nem kötelezett országok értekezletén. Tito elnök október 3-án érkezik Kai­róba. Ugyanekkor érkezik az EAK fővárosába Sukar­no indonéz elnök is. * Kairóban nyilvánosságra hozták az el nem kötele­zett országok második ér­tekezletén résztvevő EAK- küldöttség összetételét. A küldöttséget Gamal Abdel Nasszer elnök vezeti. Szovjet üdvözletek Kínának a K1SK megalakításának évfordulóján Moszkva, (TASZSZ): 99 Őszi ajándék“ Olaszországban A katonai helyzet katasztráfális Francia lap dél-vietnami helyzetképe

Next

/
Oldalképek
Tartalom