Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-11 / 206. szám
4 NÖGRÁD cö^Jüjcp 9l Megtanulják becsülni a munkát Politechnikai órán A kettősirányú falusi felnőttoktatás feladatai a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban AZ ÁLTALÁNOS — Deák, kérjetek gereb- lyéket! Völgyi, azt a baltát ae hagyjátok ott. — A vezető tanár szól, aki irányítja a munkát. A tanulóknak egy kivágott akácfa okoz gondot az ú- jonnan felépített műhely szomszédságában. Sürgő csoportok, kék munkaköpenyben, overálban. Koval - csik András tanár kalauzol. Megmutatja a műhelyeket. Beszélgetünk. Százharminc tanuló foglalkozik autószereléssel. Az előképzést a lakatosműhelyben nyerik. Kisebb csoport szorgoskodik a nemrégiben kapott két rossz autó egyikén. A karosszériáját bontják le, majd üzemképessé teszik. Ezután jöhet a összerakás, szétszedés. így gyakorolják majd a szerelés fortélyait. Szutor Gyuri bácsi, az öreg szakmunkás irányítja őket. Enyhe dorgálást hallok: — Hol akarsz vágni azon a satun? Többet ér az, mint te! Cinkosan össZenézünk. Három tanuló drótot tekej. Nem valami sikerrel, met röpül feléjük egy mondat: — Úgy tekerjétek, hogy az Épületszerelő Vállalat visszavegye. Mindenütt féltés, törődés, a szakmára való nevelés csendül ki a nevelők hangjából. Az udvaron helyezkedik el az új műhely, melynek szinte minden munkálatát a tanulók végezték. Az ajtót, ablakot és az apróbb munkákat is ők csinálták. Legutóbb hintát készítettek egy játszótérre. Most lábrácsokat kap a gimnázium. Egy újabb asztalosműhely alapját már lerakták. Hat-hét ezer tégla kellene még, de ez problémát jelent. A TÜZÉP csak készpénzért ad el téglát, nekik viszont csekkel kell elszámolniok. Terveznek, dolgoznak. A legfontosabb létesítmény, amely még hiányzik egy tízszer 15 méteres szerelő- műhely tervei is elkészültek már. Még zavar egy pillanat- . ra a hegesztőpisztoly fénye az udvaron, amint az épületbe lépünk. Kíváncsisággal érdeklődöm a lányok felől, vajon mit csinálnak. Szabás-varrás elméleti órán vesz részt egy harmadik osztályos húsz fős csoport. Dr. Kiss Gyu- láné oktatja őket. Két órás elméleti órán anyagismeretet, szövéssel, festéssel kapcsolatos ismereteket tanulnak, majd a négyórás gyakorlat alatt zsebezés, gombozás, öltés és ki tudja hány rejtéjes munkafolyamat következik. Kicsiben készítik el a mintát, azután nagyban. Egy óvodának szállítanak most párnahuzatokat. Megtudom, hogy a harmadik-negyedik osztályban már elsajátítják a varrás fortélyát. A padokból egy twist szoknya kerül elő, melyet az egyik kislány varrt. Szép, Ízléses darab. Sokat vitatkoztak a politechnika fontosságáról. Hogy bevált-e, arról mindenki meggyőződhet, ha végiglátogatja az órákat, ha megfigyeli az arcokat, a csillogó szemeket, vagy év végén a vizsgadarabok készítésénél elvégzik a tanulókat, amint sokszor órákig saját zsebkendőjükkel csinosítják, fényesítik az általuk készített munkadarabot. Nem az a lényeg, szakmunkások lesznek-e a gimnázium elvégzése után (sokan választják ezt a pályát is). De a politechnikai órákon a szakmai ismeretek mellett a legmagasabb rendű emberi tevékenységet, a munkát tanulják meg tisztelni. Sz. L. iskolai fokú felnőttoktatás, valamint a szakmai képzés egybehangolása régebbi problémánk és mindmáig megoldatlan feladatunk. Különös gonddal jelentkezik ez az utóbbi években a mezőgazdasági munkával foglalkozók körében. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás ma már egyre inA GRUNDON (Kinka László felvétele) kább megköveteli az általános ismeretek mellett a mezőgazdasági szakismereteket is, a mezőgazdasági szakmunkásképzés szélesítését. Erre tett kezdeményező lépést az elmúlt tanulmányi évben a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi, valamint mezőgazdasági osztálya, amikor országos példák alapján a megye három járásában; a rétsági, balassagyarmati és pásztói járásban úgynevezett közős szervezésű felnőtt általános iskolai osztályokat hozott létre. Az új iskolatípusban a hallgatók a hetedik és nyolcadik osztályos általános iskolai anyag mellett mezőgazdasági elméleti és gyakorlati szakismereteket szereztek s ezek segítségével a továbbiakban képesített mezőgazdasági szakmunkásokká válhatnak. Az első kísérleti év tapasztalatai bebizonyították, hogy az illetékes megyei szervek a közös szervezésű osztályok megteremtésével jó úton indultak el. Az általános és szakmai ismereteket együttesen nyújtó tanulmányi lehetőség iránt lényegesen megnövekedett az érdeklődés parasztságunk körében. Ez szükségessé teszi a falusi komplex iskolatípus továbbszervezé- sét. A FELADATTAL kapcsolatosan a napokban tanácskozást tartottak Salgótarjánban a járások tanulmányi felügyelői, a mezőgazdasági osztályok oktatási felelősei valamint az új oktatási típus vezetői. Szabó János, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának oktatási felelőse a járási küldötteket a fejlesztés további követel- ményeiről tájékoztatta. Eszerint már ez év őszén járásomként 5—5 új szakmunkásképző tamfolyamot kell létrehozni, lehetőség szerint úgy, hogy azok a közös szervezésű osztályok adottságait használják ki. Az eddigi héttel szemben ugyanis október közepén 14 közös szervezésű osztály kezdi meg munkájúit a megyében, ezek előkészítő tanfolyamai már befejezéshez közelednek. Balcza Lajos a megyei tanács művelődésügyi osztályának felnőttoktatási felelőse a szervezéssel kapcsolatos problémákról, a járási művelődésügyi és mezőgazdasági osztályok tevékenységének fogyatékosságairól, a tárgyi és személyi feltételek terén mutatkozó gondokról, az eddigi tanulmányi eredmények tapasztalatairól beszélt. Arra hívta fel a figyel-) met, hogy a nagyobb ered-i ményesség érdekéiben fontos feladata a nevelőknek! a tananyag alapos feldolgozása. Erre vonatkozóan a két minisztérium közös utasítást adott ki. Az eddig elért eredményekből örvendetes tapasztalatként) állapíthatjuk meg, hogy a! közös szervezésű osztályokban az órák látogatottsága, az érdeklődés kielé_______SZÓ ESETT | a tanácskozáson a pedagógusok és szakoktatók, Ä- letve a járási művelődé»- ügyi és mezőgazdasági osztályok jobb együttműködésének fontos követelményéről, mert az új oktatási évben lényegesen megnövekedett feladatoknak csak így lehet eleget terültünk egymással szemben. Atkoztam magamat a gyámoltalanságomért, de mintha vasmarokkal szorították volna az állkapcsomat — egy árva szót sem voltam képes kinyögni. Végül, szégyenszemre, ő állt föl és mint egy felnőtt nagylány úgy szólalt meg: — Ne haragudjon, bejöttem és még a nevemet sem mondtam meg. Koltai Vera vagyok. Kezet nyújtott. Én is felálltam és bemutatkoztam. Ha akkor nem nyílt meg alattam a föld, akkor már soha nem is fog ... Ezután par szót beszéltünk. Vera megkérdezte, hová való vagyok, én pedig megtudtam róla, hogy a VIII. általános iskolába jár. B'eriék nemsokára visz- szajöttek és mi elbúcsúztunk a lányoktól. A haragom elpárolgott, nem vitatkoztunk, de azt hiszem, nem is sokat beszéltünk hazáig. Attól kezdve vége lett a nyugalmamnak, szüntelen íz a lány járt az eszemben. Minduntalan magam elé akartam idézni az arcát, az alakját, de bem sikerült. Ez a hiábavaló erőlködés még jobban űzött, hogy ismét lássam. Néha már arra gondoltam; az egész csak rossz mánia. Az arcát nem is tudtam magam elé képzelni, de arra emlékeztem, hogy nem különösen szép. Mégis, a hangja, a nézése, a mozdulatai úgy maradtak meg bennem, mint egy ,ió álom, amelyből nagy szomorúság fölébredni. Mindennap elhatároztam és minden órában újból megfogadtam, hogy elmegyek hozzá. Mégse tudtam rászánni magam. Mit szóina? Hol találnám? Nem lehet szépíteni, egyszerűen gyáva voltam. Feri az egészből semmit sem vett észre. Pénteken már nem bírtam tovább és megkérdeztem, megy-e ismét a menyasszonyához. Láttam, nem érti a dolgot, de rögtön mondta, hogy menjek én is. Az ütőn odafelé úgy izgultam mint még soha. A szobában ott állt Vera. A falnak dőlve, kezét hátul összekulcsolva ringatta magát a sarkán. Most néztem csak meg alaposabban. Magasabb volt, mint gondoltam. Copfba font szőkésbarna haja a mellén kacskaringózott, ahogy himbálta magát. Pipaszár lábaira mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy csinos. Az arca? Nem volt azon semmi különösen szép. Hosszúkás tiszta arc. De ahogy nézett... Egyszer úgy láttam, hogy valamiért szomorú — már éppen meg ajkartam kérdezni, nincs-e valami baja. A másik pillanatban meg az volt az érzésem, hogy jókedvében mindjárt elneveti magát.. Pontosan úgysem lehet azt elmondani, mindenesetre és még olyan kedves, szép arcot sohasem láttam. Olyan túlságosan nyugodtan himbálgatta magát tovább, mikor beléptünk, amiből biztosan tudtam, hogy várt. Van, akinek tetszik az ilyen játék, de én mindig olyan lányra vágytam, aki ha megteszem neki — és természetesen viszont is — akkor — Nem — válaszoltam ton vagy vasárnap találmeglepetten. koztunk, de többé már — Talán miattam? — nem Marikáéknál, hanem kérdezte éppen olyan nyu- egyenesen Verához men- godtan, mint az előbb. tem. Szülei nem éltek. A — Igen, maga miatt jöt- nagyanyja nevelte, tem, _ _, , __ , (folytatjuk) Urban Ernő: A krónikás tolta vaj Sajátos hangú, eleven stílusú riportjainak, útijegyzeteinek, tárcáinak gyűjteménye Urban Ernő e könyve. Akár a távoli Mongólia jurtáiba látogat el. megszemlélni egy egzotikumából mai valósággá vált világot, akár a magyar termelőszövetkezetek füstös irodáiba kukkant be, mindenütt lázas kíváncsisággal figyeli a paraszti sors változásait, az új idők új embereinek jellemvonásait, jó és rossz megnyilvánulásait, a táj és életforma argg^nagy újdonságok. bújócskázás nélkül megmondja. Számomra az ilyen őszinteség izgalmasabb, mint a hosszú taktikázás. Lehet, hogy ez azért van így, mert az ember olyan gyakran hall hazugságot, hogy a legjobban az őszinteségnek tud örülni. Mintha kihallgatta volna a gondolataimat, nem törődve a többiekkel, nyugodtan a szemembe nézve megkérdezte: — Maga csak úgy jött... Emlékszem, úgy hallottam visszahangozni a saját hangomat, mintha utcai mikrofonból szólna. Akkor azután leültünk egymás mellé a sezlonra és beszélgetni kezdtünk. Lehet, hogy értelmetlenségnek tűnik, de én akkor minél hamarabb szerettem volna eljönni onnan. Egyedül akartam maradni. Hamarosan elbúcsúztam és Ferit meg sem várva, egyedül indultam haza. Azontúl minden szombani. ÚJ KÖNYVEK Armand Lamar. Régi szép HwrefeBMfc A Watrin őrnagy nak önvallomása szerük izgalmas kaland volt számára ez a könyv, mekf nem kisebb feladatot vállalt, mmt megörökíteni ax utókor számára a század- forduló Párizsának szerelmi életét, — főként erkölcsbotrányain keresztül. Az író cinkot mosoly- lyal leplezi le a kulisszák mögötti sötét titkok világát, az „úri társaság” esztelen haláltáncát, a *régi szép” idők illúzióttan valóságát.
