Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-09 / 204. szám

IWH október 9. péntek N0GRÄD 5 Sok gondot okoznak a hiányzók Kérlelés eredmény nélkül a Gáti-aknán Az egyik bánya a falu egyik szélén, a másik a másikon terül el. A távol­ság nem nagy közöttük, de a különbség annál nagyobb. A Mátranováki Bánya­üzem két aknájáról. Csur­góról és Gáti aknáról van szó. Csurgón hónapok telnek el, amíg „becsúszik” egy igazolatlan mulasztás. Gátin viszont minden­nap sorozatosan visz- szaférő gond a munka- fegyelem lazasága. Igaz törzsbányászok a csurgóiak, régi, összeszo­kott gárda. Gáti aknán vi­szont a folyamatos felfejlő­déssel párhuzamosan elég sok új dolgozó került a bányához. Velük van a baj. Az aknavezető, a bánya­mester, az aknász azzal kezdi a napot, hogy ma­gyarázza mit is jelent a hiányzás. Kér, érvel, de eddig nem sok eredmény­nyel. Legutóbb felmérést ké­szítettek, mely szerint az elmúlt egy év alatt 64 dol­gozója volt olyan az akná­nak, aki „túl üdült”, azaz a szabályosan engedélyez- hetőnél több napot töltött szabadságon. Ezt termé­szetes le kell vonni, az idei szabadság keretből. A nemrég lezajlott bányász­napon elég nagy számmal voltak, akik elestek a * * hűségjutalomtól éppen az igazolatlan mulasz­tások miatt. Úgy látszik a lecke még sem elég. Furcsa, hogy olyan emberek, akiknek nemcsak saját maguk el­tartásáról, hanem család­jukról kell gondoskodni, könnyelműen mulaszta­nak. Pedig milyen egyszerű a számolás. Ha valaki egy­szer hiányzik, már felét el­veszti az évi hűségjutalom­nak. felét a havi ingyenes szénjárandóságnak és rá­adásul még ezt a mulasz­tott műszakot a szabadság­ból is levonják. Két mu­lasztás elég, hogy az egész hűségjutalom elvesszen és érthető és reális is ez az intézkedés, hisz a hűség fogalmába tartozik a fe­gyelmezett munka. Szeptemberben már töb­ben elvesztették a hűség- jutalomra való jogukat, részben, vagy egészben. Kompos Lászlóról négy napig, de lehet, hogy azóta sem tudnak, Csík István hét napot mulasztott és az üzemvezetőség arra a meg­állapodásra jutott, törlik a létszámból, fegyelmi úton elbocsátják. Egyébként az elmúlt hónapban is öt iga­zolatlan mulasztása volt. Az ilyen emberre valóban nem tudnak építeni, ter­vezni. Lehetne azután so­rolni még a neveket, akik ha nem is ennyit, de egy­két napot már mulasztot­tak szeptemberben. Az akna vezetősége eddig már 15 dolgozó­nak küldött figyelmez­tető cédulát Sok ez azért egy ilyen aránylag nem is nagy bá­nyánál. Az aknának tervet kell teljesíteni. Ezt joggal várja tőle a népgazdaság. Ha vi­szont bármelyik munkate­rületen hiányzik valaki a szénfaltól kell a helyére ál­lítani mást. Az összlét- számból naponta 29 ember lehetne távol terv szerint, viszont a valóságban átla­gosan 40 ember hiányzik különböző címeken, de hiányzott már 62 is. De vegyük csak az átlagot a 11-el több hiányzót az is egy hónap alatt 375 tonna szén termelés kiesést okoz. Gáti aknán rendet kel! teremteni és ezt jól látja a vezetőség és számít arra, hogy a dolgozók is belát­ják, nem mehet így to­vább. A felvilágosító mun­kát fokozzák, de ebben igen nagy segítséget adhat­nak a törzsbányászok, ha lelkűkre beszélnek azok­nak, akik hajlamosak a fegyelem lazítására. Ez azonban csak az egyik mód, a másik a törvényes .lehetőség, amit alkalmazni lehet és kell is a notórius fegyelemlazítókkal szem­ben, akik állandóan telepí­tési gondokat okoznak. Tör­vényes mód van rá, hogy megszabaduljanak tőlük, ha már más nevelő eszköz nem használ. Bodó János Harc heves szélben Cjj-lataLők a vízért A Nógrád megyei Víz és Csatornaművek KISZ alap­szervezete vezetőség és küldöttválasztó értekezle­tén határozat született: az alapszervezet tagjai vállal­ták, hogy az Ipoly és Sal­gótarján közt épülő regio­nális vímű munkálatait társadalmi munkában segí­tik. Mintegy 25 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek, valamennyi KISZ-tag évi szabadságá­ból egy napot ajánlott fel e célra. A megyei KISZ- bizottság a kezdeményezést követésre méltónak talál­ja, s felhívja Salgótarján ifjúsági szervezeteit csat­lakozzanak ahhoz. * Szokatlanul heves szél söpör a mező felett. A ku­koricaszár fázósan csörög. Litke és Mihálygerge közt az egyébként is lapos terü­letet a napokban hullott eső még feláztatta, a puha föld megnehezíti a gépek és az emberek mozgását. Motorzúgást, öblös férfi­hangokat kap fel a szél. Hétmérföldes csizmában nyúlánk ifjú közeledik, a Nógrád megyei Víz és Csa­tornaművek KISZ-titkára. — Erőt, egészséget kí­vánok — köszön katoná­san. Ebben a pillanatban lánykiáltás csattan a kö­zeli nyárfák alól. — Tűz van! Eg a pufaj- ka, Szabó Sándoré! A titkár felkapja a fejét, övé a vattakabát. A hang irányába pillantunk. A reggel gyújtott tűz marad­ványaitól kapott lángra a kabát, most tapossák. {Pa­taki János hegesztő, tiszte­letbeli „öreg” kiszes tele szájjal nevet. — így lesz a nufajká- ból frakk — kiáltja jó­kedvűen. — Ez a fecske- farkú pufajka. A titkár is — mit tehet­ne? — nevet. De már napirendre térnek az eset fölött, nincs sok idő a tréfálkodásra, várja őket a munka. — Az alapszervezetnek 28 tagja van, ők valameny- nyien. sőt KISZ-en kívüli fiatalok is résztvesznek ebben az akcióban — tá­jékoztat Szabó Sándor. — Szerződést kötöttünk a kivitelezővel, az E.M. Mélyépítő Vállalattal, mi­szerint e területen 326 mé­ter hosszúságban lefektet­jük a vezetéket. Reggel fél hétkor érkez­tek Salgótarjánból a mun­katerületre. Végig a kuko­ricások és káposztások közt, mint óriási repedés, húzódik a majdnem . két méter mélységű árok. Bé­kebeli lövészároknak is nevezhetnénk, hiszen a hasonlóság nemcsak kül­sőségben nyilvánul meg. Nemcsak abban ugyanis, hogy az emberek ki sem látszanak belőle, s hogy kezükben, mint valami fegyvert, szorongatják az ásót és lapátot, hanem ab­ban is, hogy itt a mély, vizes árkokban igazi harc folyik. Csakhogy ez a harc békés, s a célja is minden­ki előtt nagyon világos: a regionális vízműnek 1965 végére el kell készülnie. — És a víz ellen — szól közbe az egyik fiatal, Tóth József technikus. — U- gyanis, ha bejön az őszi esőzés, az efajta lapos ta­lajon lehetetlen a munka. Most is csak nehezen áll- juk a sarat. Valóban, csizmáin is ra­gad jó pár kiló. Amott Gombás István, a mélyépítő vállalat brigád­vezetője szemléli elisme­réssel a társadalmi munkás fiatalok tevékenységét. Az árokban Kalocsai János és Póta István a gyűrűzést, azaz a csövek összeilleszté­sét végzi. Jó begyakorlott mozdulatokkal dolgoznak, látszik, nem először csi­nálják. Mazgon Sándor vil­lanyszerelő adja le a szük­séges szimplex-felhúzót. Egy-egy erősebb szélroham majdnem elsöpri az árok­szélről. kölönben is arrébb lép, gép közeledik. Mint a így szervezzük meg az őszi munkákat ALIG JUTOTTUNK túl az aratáson és vele párhu­zamosan folyó szalmaleta- karíláson, tarlóhántásokon és műtrágyaszórásokon, máris újabb nagy feladat előtt álltunk az őszi mun­kák tervszerű lebonyolítá­sa várt ránk. A vezetőség miután az érintett szakemberek köz­reműködésével részletesen megállapította a soron kö­vetkező feladatokat és azok elvégzésének sorrendjét, el­határozását kampányterv­ben rögzítette. A tervet a termelési igazgatóság jó­váhagyása után lebontot­tuk az egyes szakfelelősök munkaterületére és hozzá­fogtunk a tulajdonképpeni gyakorlati szervező munká­hoz. Mindenekelőtt a kézi munka-igényes ágazatok nagy száma miatt a szük­séges és rendelkezésre ál­ló kézi munkaerőt mértük fel. Megállapítottuk, hogy ha az időjárás túlságosan nem hátráltatja a munkák menetét, a szerződött és a környékbeli községekből jelentkező szabad munka­erővel a betakarítások ké­zi munkáit megfelelő idő­ben eltudjuk végezni. Er­re a megállapításra az ad alapot, hogy szeptember végéig elvégeztük 60, hold cukorrépa szedését és le­szállítását, 50 hold dohány törését és pajtákba hordá­sát, 43 hold komló szedé­sét és szárítását és a sző­lő erre az időszakra eső szüretelését. A felsorolt munkák elvégzéséhez egy hónapon át 250-300 munkás munkahelyre illetve haza­kutya a csontot, úgy ló­bálja könnyedén acél-ál- kapcsában a csövet. Bee­meli az árokba. A főmér­nök elismeréssel figyeli: — KISZ-újítás — büsz­kélkedik a csizmás titkár. — A múlt héten dolgoztuk ki. Az árokásó gépet ala­kítottuk át csőbeengedö géppé. Úgy, hogy az árok­ásó kanalat leszereltük. Egyszerre csak megint felhangzik a „tiszteletbeli” Pataki János hangja. — Vi-gyázz! Tiszte-legi! — Jobbra nézz! — toldja meg valaki. Az árok mentén Litks felől két lány közeleg: Ba­ki Erzsébet és Bános Éva technikusok. Ok is a csa­patba tartoznak. Csinos „katonák”, meg kell hagy­ni. És jó társadalmi mun­kások. Az élelmezési gon­dok megoldásán kívül — ez a reggelikészítés — más segédmunkát is végeznek: döngölés, vezeték terhelé­se. A vezeték az Ipolytól Salgótarjánig húzódik, 26 kilométeren át áramlik majd benne az életet a' víz. Ezek a fiatalok érzik a felelősséget, keményen dolgoznak a puha talajban, tudják, maguknak és fia­iknak épül a vízmű. Ke­mény az arcélük, mint a régi római harcosoké. Előt­tük a mélyépítő vállálat emberei alig győzik „tük­rözni”, egyengetni a tele­pet. Jó harcosok. ’ Megnyerik ezt a csatát. Tóth Elemér szállítását is meg kellett oldani. Úgy terveztük, hogy szeptember utolsó napjai­ban a dohánytól és kom­lótól felszabaduló munka­erővel együtt nagy erővel folytatjuk a 106 hold ter­mőszőlő betakarítását. Ezen felül ránk vár 700 hold kukorica betakarítás is. Ezt KB— Il-es csőtörő gépek­kel az elmúlt héten meg­kezdtük. A munka igen alapos szervezettséget kö­vetelt. Terveink szerint 300 holdról csőtörőkkel, 150 holdról adapteres kombáj­nokkal és a fennmaradó 250 holdról kézzel takarít­juk be a kukoricát. Ügyeltünk arra, hogy az egyes betakarítási módo­zatokat ahol alkalmazzuk Az alacsonyabb tőszámú és közepes termésű kukori­cákban csőtörőket, a gyen­gébb termést Ígérő táblá­kon kombájnokat és a legjobb területeken kézi betakarítást alkalmazunk. Külön gondot kellett for­dítanunk arra, hogy az erősebb lejtésű területek­re — függetlenül a kuko­rica minőségétől — gépet ne alkalmazzunk. Az idei év sajátosságaihoz tartozik nálunk, hogy a csőtörők­kel betakarított kukoricát cséplőgéppel rögtön lemor­zsoljuk és Farmerrel szá­rítva feltakarmányozzuk. Csak a kézi törésű kuko­ricákat fogjuk góréban tá­rolni. A FELSOROLT, főleg kézimunka-igényes ágaza­tok betakarítási munkáival párhuzamosan 750 hold trágyázást, 2050 hold mű­trágyázását, 1680 holdon az ősziek vetését, végül 1960 holdon mélyszántását kell elvégeznünk. Szep­tember végéig a felsorolt munkákból 500 hold is­tálló trágyázást, 1200 hold műtrágyázást, 1400 hold vetőszántást végeztünk el és 800 holdat el is vetet­tünk. Az őszi mélyszántás­ból erre az időre 120« hói­dat végeztünk el. A rendkívül nagy gépi igénybevételt gépcsoportok kialakításával oldjuk meg. Egy gépcsoport, egy trá­gyamarkolóval és négy Super-Zetorral trágyaszóró kocsival végzi a szerves- trágyázást. Ezt a csoportot állandó-1 an nyomon követi a szán­tócsoport egy része. A mű­trágyaszórást két UE—28- as traktorral vontatott nagyteljesítményű kelet­német, tányéros műtrágya- szóróból álló gépcsoport végzi. A szántásokat nagy­teljesítményű lánctalpas traktorokkal, míg a talaj- elmunkálásokat gumikere kű univerzális traktorok­kal végeztetjük. Külön gépcsoport vet, ide a leg­régibb és legtapasztaltabb traktorosainkat alkalmaz­zuk. Ezeknél a munkások­nál igen nagy gondot for­dítunk az egyenletes ta­lajfelszínre a porhanyós, ülepedett magágyra, hogy ezzel a terméseredmények megalapozásán kívül a jö­vő évi gépi munkákat is megkönnyítsük. Igen nagy gondot okoz számunkra a sok belső és külső szállítás is. A meg­növekedett állatlétszám abrakkal és szálastakar- mánnyal való ellátása, va­lamint 4500 mázsa őszi ve­tőmag leszállítása a társ­gazdaságoknak és tsz-ek- nek a teherautókon kívül leköti a traktorüzem kapa­citásának mintegy 35 szá­zalékát. ANNAK ÉRDEKÉBEN hogy a megszervezett mun-j kák tervszerűen folyjanak! a gazdaság vezetősége, a párt- és szakszervezet ve­zetőinek közreműködésével állandó ellenőrzést és fel­ügyeletet gyakorol az egyes munkaterületeken. Tarczy László fóagronómus, Sziráki Állami Gazdaság Motorhiba (Foto; Kin ka Tiwwtal

Next

/
Oldalképek
Tartalom