Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-01 / 197. szám
NŐ6BÁB-Ar4r? ÜNNEPEL-E Csécse és Vanyaié? Csészévé. Csécse, Vanyarc. .. A költő életének három igen fontos állomása. .. A csecsei plébánia mat- rikólájába jegyezték be esküvőjét Fráter Erzsikével, Csesztvén élte házassága boldog éveit, annak romlása s a börtön után itt húzódott meg társtalan magányosságában s Vanyar- con, egy vendéglátó kúria lakói körében. Veres Pál- né otthonában keresett megnyugvást a háborgó lelkű költő. A költő, akire halála 100 évfordulóján most országszerte emlékezünk: Madách Imre. Eml.ékeznek-e rá Vanyarcon? A községi tanács titkár- "asszonvát és Krett János nevelőt, a művelődési otthon igazgatóját kérdezzük. A tanácstitkárnő ezt mondja: — Sajnos, művelődési otthonunk kicsi, a színpadán még a Déryné Színház sem fér meg. így nem is próbálkoztunk komolyabb rendezvényt kérni. Krett János egészíti ki a titkárnő szavait: — Ügy tervezzük, hogy :?z iskolásokkal, a kultúr- csoport közreműködésével rendezünk műsort. — Foglalkoznak-e a faluban a költő és Vanyarc kapcsolatával, a Madách- hoz fűződő emlékekkel? — A régi iskolaigazgató annakidején sok ilyen emléket gyűjtött össze, de ."-‘6-ban mind elveszett, amikor Salgótarjánba szállították. i — Megsemmisült a község utolsó tárgyi emléke is: a Veres Pálné-féle kúria, — vetjük közbe. De legalább valami emléktábla illenék a kúria helyére, ahol Az ember tragédiája elsők között hangzott el a költő ajkáról. — Gondoltunk ilyesmire, de pénz kellene hozzá. Szobrot szeretnénk állítani a téren. Egyébként a kúria előtti utat már két évvel ezelőtt Madách útnak neveztük el. A csecsei községi tanacs titkára sem sokkal biztat a kérdésre. Pedig itt szívesen beszélnek a Madách nevéhez fűződő emlékekről, hagyományokról. Gonddal őrzik a házassági anyakönyvet, a Fráter család kúriájához vivő fasort ma is Erzsébet-fasornak emlegeti a nép, s szájhagyományok is tartják magukat apáról fiúra szállón a költő és Fráter Erzsi életéről. Ünnepi készülődésnek mégis, nyoma sincs. A helyi tervek megvalósítására semmi nem történt, a kultúrcsoport az évforduló helyett Szlovákiába készül csereműsorral. Hogyan is lesz akkor? — Szerettük volna vendégül hívni a Budapesti Irodalmi Színpadot — mondja a tanácstitkár — de anyagi fedezet híján nem mertünk belevágni a dologba. Ha a járás, vagy a megye segítséget adhatna, 50 százalékát vállalni tudnánk a költségnek. Az előadás 4—5 ezer forintba kerülne. — Keresték-e mér a lehetőségeket? — A járási tanácstól bíztatást kaptunk, így az ünnepség tervét még nem vetettük el teljesen. Ha nem is az évforduló dátumszerű napján, de még októberben megemlékezhetünk helyi rendezvény keretében Madách és a község kapcsolatáról, este pedig az Irodalmi Színpad előadásában köszönthetjük a költő nagy művét. Az ember tragédiáját. Az országos és a megyei készülődés lázában a központi ünnepségek mellett bizony kissé megfeledkeztünk a centenárium eseményeinek terebélyesítésé- ről. Vanyarc és Csécse is erre figyelmeztet bennünket. Az évforduló azonban egyben Madách-évet jelent: a még hátralévő időszakban bepótolhatjuk az elmulasztottakat. Madách 11. A halhatatlanok bírája az idő KÖZVETLENÜL a Tragédia befejezése után, 1860. június 9-től — 1861. november 16-ig irta Madách a „Mózes” című 5 felvonásos drámáját, amellyel az Akadémia Ka- rátsonyi-jutalmára pá'yá- zott. A dráma a biblia Mózes alakján keresztül a tás. Érdekes, hogy a bíráló bizottság nem vette észre a tényt, amelyet azóta szinte minden ismertetője megállapított, hogy az voltaképpen az abszolutizmus ellen küzdő magyarság drámája. A zsidó nép elnyomatása és bolyongása a pusztában: az abszolutizmus, a pogány, I3-án az Akadémia is levelező tagjává választotta. Közeli baráti kapcsolatot tart fenn Arany Jánossal, baráti köréhez- tartozik: Bérczy Károly, Gyulai Pál, Eötvös Józsefi Szalay László és természetesen a régi barát ífzontágh Pál. A sikerek és a barátok támogató szeretetének azonban nem sokáig örülhet Régi betegsége ismét kiújul: csúzos bántalmak gyötrik, amelyekhez egyre súlyosbodó szívbaj is járul. 1864-ben belefog még a „Tündérálom” című darabjának írásába, de annak már csak a vázlata készül el. A töredékes feljegyzésekből és Bérczy _ visszaemlékezéseiből tudjuk az író szándékát: „E Tümdérálom című költemény, mely Az ember tragédiájával ellenkezőleg az életet vkjáam, könnyű oldaláról, s az embert, mint a lóg tündérei tréfás szeszélyének játékát akarta festeni, első nagy művének méltó ellendarabja lett volna.” 1864. október 5-én éjjel 2 órakor bekövetkezett halála azonban megakadályozza az irodalmi tervek valóra váltását. Epilógusa, az „Űtravaló verseimroe!" szép összefoglalása e költői pálya nagy törekvéseinek: „Hittem, kétkedtem, vágytam és lemenétam, Mosolyogtam, sírtam múlton és jövőn, Tündérek játsztak vélem napsugárban, Kísértetekkel jártam sírmezőn. Láttam lezúgni nagy napok viharját, Dicsőség, börtön ismerős velem, Ha napsugár avagy villám futá át E szívet, elzengé azt énekem— De jől esik tudom, ne m sikamJó Űt az utam, mely semmiségbe vész, És felsóhajtanom, veszhet már a kagySő, A drága gyöngy, mely élni fog, ha kész... És míg öröm, bú, hit meg kétkedés lesz Tél és tavasz, ifjúság, szerelem, Míg szent eszmékért ember karcol, érez: Mindebből osztályrész jut majd nekem.* * Halála általános részvétet keltett, s már a kortársak is egyetértettek Jókai Mór emlékversének soraival: Madách halálát a szíve okozta. „Szíve, mely annyi költői alaknak életet. őneki halált adott — é» halhatatlanságot.” Madách egy kevésbé ismert képe. EZ A REMÉLT hivatott vezért mutatja be, aki népét az egyiptomi szolgaságból a szabadság földjére vezeti. A pályázat bírálói nem jutalmazzák a művet, azzal az indokolással, hogy inkább eposzi, mint drámai alkoaki ellen küzdeni kell: az osztrák, és a frigyszekrény törvényei, amelyekhez való ragaszkodás a nép fennmaradását jelenti: az 1348- as törvények. Irodalmi munkássága elismeréseként 1863. január jr Szöts István: A vörös Dokumentumregény V agyag .r 20. A mérnöki kamarában dr. Árvay József vállalkozott arra, hogy delegáció élén felkeresd a Bauxit Trösztöt és pénzt kér a koporsóra, mivel hogy a család még úgy sem tudja előteremteni. A trösztnél dr. Müller fogadta a küldötteket. — Sajnos, nem tehetünk semmit — tárta szét karját. — Ha most pénzt adnánk koporsóra, akkor ugye? — olyan látszata lenne a dolognak, mintha mi még anyagi függőségben lennénk a megboldogulttal, vagy a családjával. Ez azonban nagy tévedés. Nekünk már régen semmi közünk sincs Balás Jenőhöz. — De «ram — mondta felháborodottan Abzinger —, Önök mégis milliókat kerestek a felfedezésen, Balás Jenő pedig koldus- szegényen halt meg. Talán nem érdektelen közölnöm, hogy öt pengő negyven fillért találtak a rendőrök a zsebében- Ügy érzem .. . — Kérem, bennünket nem kell kioktatni arra, mi a kötelességünk. Egyszerűen nincs pénzünk erre a célra! Nem volt mit tenni; a mérnök-kollégák hosszú tárgyalás után visszamentek a kamarába és gyűjtést rendeztek. Huszonnégy mérnök adta össze a pénzt, amiből megvehettek a koporsót. A tetemet a törvényszéki arvosszakértő megvizsgálta, de Abzinger hiába kérte a lelet-okmányt, nem adták ki „A vizsgálat még nem fejeződött be, nincs módunkban bárminő felvilágosítással is szolgálni a halálesetre vonatkozólag” — volt a rideg elutasító válasz. Alice sokáig nem akarta elhinni a szörnyű hírt. Amikor eléberakták az újságot, olyan rosszul lett, hogy orvost kellett hivatni hozzá. Balást a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára. Kisanya és Abzinger támogatta feleségét. A gyerekek kaptak ebből az alkalomból kölcsönkabátot, abban mentek a koporsó után. Zsuzsa már értelmes nagy leány volt, sírt, Éva még csak annyit tudott, hogy „édesapa nincs itt, édesapa nincs itt”. A temetésre többszáz ember gyűlt össze. Geológus- és mémöktársai mind eljöttek leróni a kegyeletet, de sokan, akik ismerték, még Gántról is felutaztak. Alice a búcsúbeszédből csak annyit értett meg, hogy azt mondják: „Utolsó jó szerencsét!” Mórnöktársai a bányászköszöntéssel búcsúztak el tőle. Az újságok még egy ideg cikkeztek, de aztán elhallgatott mindenki. Lassan az esetről is elfeledkeztek. Bálás felesége — megélhetésinek biztosításáért segélyt kért az iparügyi minisztertől. A kérelmet azonban „költség- vetési fedezet és kellő jogalap” hiányában elutasították. Ugyancsak minden kérelmet elutasított a kormányzó úr őfőmélitósága kabinetirodája is. Balás Jenőné 1939-ben, férje halála után egy évvel elhunyt' öt is a Farkas-réten hántolták el. A két árva gondozását „Kisanya” vette magára. Az öregasszony, minthogy a kis vagyona régen elfo- gyot már, varrásból tartotta fenn magát. Balás Jenő sírján megsárgult, aztán megbámult, összeszáradt a fejfa. Addigra már kitört a második világháború és Hitler katonái végigmasíroztak Európán. És a csillogó, dúralumí- niumból készült Stukák és Junkersek bombákat hullattak a városokra ... (Vége.) halhatatlanság azóta elvitathatatlan valósággá lett. Ezt elsősorban a Tragédiának köszönheti, amely ugyan több mint húsz esztendős késéssel, de 1883. szeptember 21-én Paulay Ede rendezésében a Nemzeti Színházban történt bemutatásával a színpadcm is elindult. Azóta csak a budapesti Nemzeti Színházban több mint ezer előadást ért__ meg. 1892-től kezdve pedig a külföldi színpadokon és rádióadásokban is sikert aratott. Először németnyelvű fordításban. majd ezt követően szinte minden nyelven. Külön figyelmet érdemel, hogy a legforróbb sikert éppen a szomszéd népeknél aratta. Ezek kö-| zül különösen kiemelkednek a prágai és pozsonyi előadások. Az is tény. hogy a legrangosabb fordítások: is — Mohácsy Jenő nérrwrt nyelvű fordítását lesaÉmit- va — a szomszéd népeknél láttak napvilágot Cseh nyelvre Vrchlicky, románra Goga, szlovákra Bfvie»- dosláv fordították le. Ez az általános nemeet- közi elismerés is igazolja, hogy Madách főműve a legnagyobb emberi és nem-1 zeti kérdések költői megválaszolására váll kihozott, nem provinciálisán, hanem általános emberi szempontból. NEMCSAK A H A3$\, j de a világirodalom dísze ő, mondhatjuk a kortársak véleményét kissé í&rább folytatva s halálának száz- esztendős évfqi^iutóján ml is élhetünk Arany János szavaival: nekünk is s&dott; a bölcső, amely magyarrá ringatta. Csukty cjqtj énes a 3iritika Tizenkét hónappal ezelőtt az első szám megjelenését vártuk nagy izgalommal, most pedig egy éves születésnapján mér mint vezető irodalmi folyóiratunkat köszönthetjük. Az eltelt egy esztendő alatt nemcsak a szakemberek, hanem az irodalom szerető olvasók széles tábora is megkedvelte és az újságárus polcain ma mér a Kritika is csak átmenő vendég, mint a Nagyvilág vagy az Üj írás. Ha a népszerűvé válás okait kutatjuk, akkor elsősorban a Kritika hézagpótló szerepére kell hivatkoznunk. Elengedhetetlen volt egyrészt nemzeti rao- dalmunk fejlődése, másrészt a kritika hatéSsonysé- gának növelése érdekébe« egy olyan folyóirat megindítása, amely munkája alapjának a marxista esztétika és irodai omeimeiot kidolgozását tefcinst. Külön érdeklődésre tarthatnak számot a képzőművészet, a film és a színház köréből írott elemzések, bírálatok, melyek újszerűségükkel hatnak az olvasóra. A Kritika tehát új szint vitt irodalmi életünkbe, beváltotta a megjelenéséhez fűzött reményeket es törekvései a jövőre aézve is rendkívül biztatóak.
