Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-31 / 223. szám

WS4. ofcüSbar 31. sssmbaA. KT ő G E .4 TJ * Ahol a modellmotor készül... Szerényen meghúzódva, a város külterületén áll az egyszerű épület Külső re kis családi háznak tű­nik. Belül a viszonylag kis méretű helyiségekben a célszerűen elhelyezett, mo dem gépsorok komoly nagvűzem benyomását kel tik. A gépek mellett lá­nyok, asszonyok . . . (Férfit alig látni!) Az egyesült „FOK—GYEM“ KTSZ modellmo- tor részlegének salgótarjá ni telepén vagyunk. Forin­tos István üzemvezető kész ségesen ad felvilágosítást kis birodalmát illetően. Másfél, kettő és fél, vala­mint öt köbcentiméter hengerűrtartalmú diesel rendszerű modellmotorokat gyártanak. Az üzem öt- venötös létszámú kollektí vája három műszakban dolgozik. S hogy a számo kná] maradjunk: havonta huszonötezer motor hagyja el az üzemet. A hazai igé­nyeket kielégítették, jelen leg exportra, német és svájci megrendelőknek termelnek. Jóhírük túl az ország hatarairól is idehívja a megrendelőket. Tácsik Ferencné hengerfej alkatrészt készít Pa.ierszky Gézané motorszerelés közben Kép, szöveg: Kinka László Több mint ötvenezer kivándorolt magyar járt itthon az idén Látogatás a Magyarok Világszövetségében Csendes utca Budapes­ten, a Városliget közelé­ben. Itt, a Benczúr utcában van a Magyarok Világszö­vetségének székháza, ame­lyet napról napra élénkség ural: egymásnak adják a kilincset a külföldre tá­vozott, s most hosszabb- rövidebb időre hazalátoga­tó honfitársaink- öregek, fiatalok, nők, férfiak. A székház halijában kisebb beszélgető társaságok ala­kulnak; itthoni tapasztala­taikat vitatják meg. A lá­togatók máskor hivatalos ügyben kérnek segítséget a szövetség hazai és a kül­földi ügyekben egyaránt jártas mukatársaiól. Felkerestük Komom rk Zoltánt, a Magyarok Vi­lágszövetsége főtitkárhe­lyettesét, s tájékoztatást kértünk tőle a szövetség tevékenységéről. — Mintegy másfél millió magyar kivándorolttal foglalkozik a Magyarok Világszövetsége — mon­dotta bevezetőül. — Tár- sadalmi egyesülésünk fő célja és megtisztelő felada­ta, hogy összekötő kapocs legyen a külföldön élő magyarok és a szülőföld között. A hozzánk forduló honfitársaknak mindenkor szívesen állunk rendelke- z.sére, tanáccsal, felvilágo­sítással, minden itthoni ügyes-bajos dolgukban. Jönnek egyénenként és csoportosan. Nemrégiben például két, 150-200 fős csoport érkezett az Egye­sült Államokból, egy nyolcvanas — bérelt re­pülőgéppel — Nyugat-Ka- nadáböl, több mint száz honfitársunk Franciaor­szágból, a Magyar Kölcsö­nös Segítő Egyesület szer­vezésében. Megható az a rendkívüli érdeklődés és fiatalos buzgalom, amely- lyej például a több évtize­de tőlünk elszakadt ha­zánkfiai nemcsak egykori ifjúságuk színhelyét, szü­lőhelyüket keresik fel. ha­nem „mindent, látni akar­nak.” Ezt, persze, mi nem tudjuk biztosítani számuk­ra. De nagy sikere volt annak az idei kezdemé­nyezésünknek, hogy a szö­vetségünkhöz érkezett lá­togatókat meghívtuk egy­napos kirándulásra Eger­be, a Mátrába, a Dunaka­nyarhoz, a Balaton mellé, Dunaújvárosba stb. „Otthon nálunk az a helyzet.. Számos jelét tapasztal­juk annak, hogy az új ha­zájukba visszatérők gyak­ran kezdik úgy — szinte önkéntelenül — úti beszá­molóikat: „Otthon nálunk az a helyzet . . Véleményüket természe­tesen még visszautazásuk előtt, itthon is szívesen el­mondották. Az ő szavaik­ból, nem egyszer több év­tizedes távoliét utáni első benyomásaikból említenék néhányat. A közelmúltban például hazalátogatott a már né­hány évtizede az Egyesült Államokban élő Szirmai Albert neves operettszerző. Első útja a Fővárosi Ope- rettszinházba vezetett, ahol éppen a „Tündérlaki lá­nyokkal adták. „Nagyon, nagyon kedves közönséget, hálás közönséget találtam a színházban, — mondta elutazása előtt, aztán szín­házi élményéről szólt, majd fgv folytatta: Oj barátokat szereztem, hisz régiekből mindből utca lett már: Bartók Béla út. Karinthy Frigyes utca. Balázs Béla utca, ...” A szövetség kedves ..ügy­feleinek” egy másik kate­góriája a keresőké, a szü­lőket, eltűnt hozzátartozó­kat, kutatóké. Ilyen Tamás Péter is, aki a háború óta nem tud se anyjáról, se apjáról. Tíz éves korában külföldre vetődött, s nem­régiben azzal a kéréssel fordult a Magyarok Világ- szövetségéhez: segítse meg­találni neki szeretteit. El­küldte gyermekkori fény­képét is, amely a szövet­ség rendkívül népszerű lapjában, a Magvar Hírek­ben jelent meg. Hátha akad valaki, a világ valamelyik pontján, aki tud valamit a Tamás család tragédiá­járól, vagy talán örömhír­rel örvendezteti meg a fel­nőtten is szülei után vágyó­dó Tamás Pétert. „Hazai virág nyíljon a síromon .. .'4 1928-ban hagyta el hazá­ját Markovics Ernő szabó- segéd. Ok: a munkanélkü­liség. Ma Brüsszelben él, ott dolgozik. A nyáron fe­leségével együtt hazaláto­gatott. Mohó érdeklődéssel nézett mindent, s kereste a régi ismerősöket. Tapaszta­latait visszautazása előtt így fogalmazta meg: — Olyan nagy változás történt Magyarországon, amit mi, külföldön élő ma­gyarok igazán tudunk be­csülni. Hiszen itt már tel­jesen ismeretlen a munka- nélküliség. S hogy ez mit jelent, azt főként az olyan ember értékelheti, aki megízlelte valaha ezt a keserű kenyeret. S én an­nakidején alaposan bele­kóstoltam. .. Egy ember életében öt­ven esztendő nagy idő. Nesztor Sándor ennyi ide­je cserélte fel az Alföldet Kaliforniával. Nem is járt azóta itthon, így hát most. amikor rászánta magát a hagy útra, mindenen cso­dálkozott, minden megha­totta. Amikor visszaindult Amerikába, muskátlit is vitt magával: — öreg ember vagvok — mondta — nem tudom meddig élek, de azt sze­retném, ha meghalok, a síromon hazai virág nyíl­jék. F. J. Minden iáőt a betakarításra Érsekvadkgrt példái mutál Hetek óta nehezítette mezőgazdasági munkák, az állandó esőzés, amely szántást és vetést lehete' lenné tette és a betakari tásl is hátráltatta. Megyén!, legnagyobb szövetkezeté ben, az érsek vadkerti Ma­gyar-Csehszlovák Barátság Tsz-ben azonban a viszon­tagságos időjárás ellenére sem töltötték az időt tét­lenül. • Minden alkalmas órát és napot kihasználtak a beta­karításban. Még a kisebb eső sem akadályozta mer a cukorrépaszedők munká­ját. Jelenleg is szedik cukorrépát cs lánctalp« traktorok vonszolják köve útra a cukorrépával tel' pótkocsikat. ahonnan /■* torral cs UTOS-sal szálló ják a répát rakodóra. Mint­hogy a lánctalpas traktor sok kárt tesz az esőáztalt-' talajban, úgy határozta' hogy ha az esős idő tovább tart. a Lókos völgyében te­vő cukorrépatábláról kézi erővel, élő futószalagot a1- kotva kosarazzák ki a fel­szedett és megtisztított ré­pát. A munkák meggyorsítása érdekében igénybe vészit» az anyagi ösztönzőket is: az őszi munkák „szűk kereszt­metszeteit” célprémiumok alkalmazásával igyekeznek megszűntetni. Különösen a szállítás követel meg min­den erőfeszítést, ezért fir- sekvadkerten a cukorrépa- szállításban részvevő foga- tosok munkáját készt» éníz­zel. mázsánként 2.3 forint­tal díjazzák. Más jövedel­met a cukorrépa szánjáé­ban részvevő fegatosok nem kannak, viszont há­rom fordulóval a napi 110- 120 forintot Is megkereshe­tik, A célprémium a foga­tolok munkáját meggyorsí­totta, s mint mondják* azóta a megszokottnál ko­rábban fognak be és ké­sőbben vegeznek esténként. Vállán az emberek gondja Magáról nem szívesen szól. Inkább arról beszél, hogy sok segítséget kap a munkájához az igazgatótól és a párttitkártól. A szak­Valaki egyszer mesélte nekem, hogy sehogyan sem akart a mezőgazdaság- j ban dolgozni. Mondta is I annakidején, hogy: „bárhol csak a mezőgazdaságban nem!” Azóta eltelt néhány : év és az ismerősöm szor- ' galmasan munkálkodik — a mezőgazdaságban. Mert ott volt rá szükség. I Ez a történet jellemző ' Szőke Jánosra. A magas, vékony, komoly ember a Pásztói Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságá­nak titkára. Mikor először találkoztunk, feltűnt nyu­galma, higgadtsága. Ez olyan emberek tulajdonsá­ga. akik tudják, mit akar­nak tenni, törekvésük cél­tudatos. Bár Szőke János­nál lehet, hogy azért feltű­nő ez, mert egész egyéni­ségében hordozza ezt a nyu­galmat. Szőke János már a. hete­dik évet tölti az állami gazdaságban. A kertészet­ben kezdte. Szorgalmas munkája kezdeményező készsége hamar feltűnt. Szívesen segített a társa­dalmi munkában, előszere­tettel foglalkozott az em­berek gondjaival, orvoslá­sával. S négy évvel később öt választották meg az ál­lami gazdaság szakszerve­zeti titkárának. S hogy nem méltatlanra esett a választás, arra leg­jobb bizonyíték a tisztség- viselés három esztendeje. A három év alatt nem volt olyan bonyolult tennivaló amit meg ve oldott volna. Sokan tudják, hogy a gaz­daság nem tartozik az élen­járók, sorába. Sőt voltak évek, amikor igen rosszul ment a termelés. De az utóbbi években határozott a javulás. S ebben van a szervezett munkások példa­mutató szorgalma. Szőke János odaadó munkája. A gazdaságban él a munka- verseny. különösen élénk a szocialista brigadmozga.- lom. szervezeti bizalmiaktól. Jó a vezetés összhangja, s ez megkönnyíti a mindennapi feladatok megoldását. A mindennapok nem szűkölködnek a tenniva­lókkal. Naponta akad sok fontos dolog. Kora reggel indul üzemjáró kőrútjára, a gazdaság központjától hét kilométerre lévő laká­sából. Rendszeresen felke­resi az üzemegységeket, el­megy a dolgozókhoz a. mun­kahelyekre. Helyszínen be­széli meg a munkával, kap­csolatos teendőket, vaov egy-egy panaszt, kéré.-t. Sokat törődik az emberei­kéi. Vigyáz rájuk. Szőke János méltón képviseli majdnem három­száz dolgozó érdekeii. A' ember. akinek életeleme az emberekkel való foglal kozás. Bár ez a legnehe­zebb minden között, de en­nek az öröme a legszebb is. S ö vállalja a nehézsé­geket. gondokat, mert él­vezni akarja ezt a külön­leges örömet. De azért hű marad ön­magához is. Nem szakított régi szakmájával, a ker­tészkedéssel. Kertészeti technikumba! jár, hogy még alaposabban megismerje a szakma rejtelmeit. Éjsza­kánként tanul, lámpafény mellett, mert náluk a ta­nyán nincs villany. S ami­kor elfárad a sok tenniva­lótól örömöt, pihenést ta­lál családjában. Másnap, újra kezdődik, egy nap. folytatódik a mun­kával, gonddal és örömmel teli hétköznapok láncolata. F. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom