Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-27 / 219. szám

4 N 6 G R A D 1964. október 27. kedd ■lat esztendő krónikája Művelődésházaink kezdeményezése A Salgótarjáni Acél­árugyár, az öblösüveg­gyár, és a Bányász Mű­velődési Ház statisztikát készít az üzemekben dol­gozó, vidékről bejáró dol­gozókról. A felmérés alapján a három kultúr­otthon kót-két község patronálását vállalja. Rendszeres kultúrműso­rokat, politikai akadémi­ákat, TIT előadásokat rendeznek majd a patro­nált községekben, ugyan­akkor a helyi kultúrott- honokat szakmai taná­csokkal is ellátják. Az öblösüveggyár Művelő­dési Házának tevékeny­sége máris figyelemre­méltó. Rendszeresen jár­nak a mátraverebélyi szociális otthonba. ahol ez évben már 12 TIT elő­adást tartottak, a színját­szó szakosztály esztrád- műsprokkal vendégsze­repelt. Nőtt a tanulók száma A salgótarjáni járásban az előbbi évekhez viszo­nyítva jelentősen növeke­dett a tanulási kedv a felnőtt dolgozók körében. A dolgozók általános iskoláiba a járás terüle­tén a tavalyi 784 tanuló­val szemben most 1080- an iratkoztak be. Alapis­mereti tanfolyamra a múlt évi 80 analfabétá­val szemben 120 jelent­kezőt írtak össze. A szer­vező és a lemorzsolódás elleni munkában részt vállalt a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat, a Nógrád megyei Szénbá­nyászati Tröszt és az SZMT. Segítséget nyúj­tanak az analfabéták egyéni oktatásában a nagybátonyi, karancsla- pujtői és sóshartyáni KISZ fiatalok is. Hat forradalmi esztendő történetéről szólnak azok á dokumentumok, amelyek — a Párttörténelmi Intézet gondozásában — „A Ma­gyar Szocialista Munkás­párt határozatai és doku­mentumai 1956-1962” c. kö­tetben a közelmúltban megjelentek. Események­ben gazdag, bonyulult idő­szak, meghatározó jelentő­sége volt — és van nap­jainkban is — jelenünk és jövőnk alakulására- szo­cialista fejlődésünk mene­tére. A szocialista építés bo­nyolult feladatainak meg­oldása tudatosságot, szer­vezettséget és az új jelen­ségek bátor elemzését kö­veteli. A kapitalizmusból a szocializmusba vezető át­meneti korszak sok ellent­mondással terhes. Ezek tükröződnek az osztályok, rétegek, az egyes emberek tudotában. Különösen bo­nyolult formában jelent­keztek hazánkban az ellen- forradalmat követő évek­ben. Miben rejlik a sikerek oka? A kötet tanulmányo­zása választ ad erre a kér­désire. A párt mindig szám­ba vette az ellentmondá­sokat. politikáját a valóság sokoldalú tanulmányozása alapján alakította ki. Va­lamennyi határozaton és dokumentumon végigvo­nul a párt hűsége a mar­xizmus—leninizmus esz­méihez, és egyúttal az a bizalom, amellyel a töme­gekhez fordult gondjaink­kal, örömeinkkel. Feladataink meghatáro­zásánál pártunk gondosan ügyelt hazánk szocialista fejlesztésében a nemzetti sajátosságokra. Ezzel együtt mind elméletileg, mind a gyakorlatban meg­erősítette, hogy csakis a proletárt ntemacionaliz­mus, a nemzetközi mun­kásmozgalom ügyéhez való hűség, a szovjet-magyar barátság elmélyítése lehet nemzeti függetlenségünk- gazdasági felemelkedé­sünk. békénk tartós bizto­sítéka. A kötetben közzétett do­kumentumok azt is tükrö­zik, hogy az MSZMP min­dig merített a nemzetkö­zi munkásmozgalm gazdag tapasztalataiból. Nem ér­hettük volna el olyan je­lentős eredményeket, ha nem hasznosítottuk volna saját viszonyaink között a XX. és XXII. Kongresszus és a Moszkvai Nyilatkoza­tok egyetemes érvényű ta­nításait. Eredményeink és az ellenforradalom óta szerzett tapasztalataink te­hát a gyakorlatban igazol­ják a nemzetközi kommu­nista mozgalom fő politi­kai vonalának helyessé­gét, a munkásnemzetközi­ség hatalmas erejét. Ez a könyv amelynek lapjaiból oly közelálló idő­szak története szól hoz­zánk izgalmas, érdekfeszí- tő olvasmány. A kötetben kronológiai sorrendben kö­zölt mintegy \ 70 dokumen­tum tanulmányozásával nyomon követhetők azt a heroikus küzdelmet, ame­lyet a magyar kommunis­ták, a magyar nép haladó erői az 1956-os ellenforra­dalom fegyveres leverésé­től a Vili. Kongresszusig, a szocializmus alapjainak lerakásáig megvívtak. Szé­leskörű érdeklődésre tart­hat számot a kötet azért is, mert hűen dokumentálja hat esztendős fejlődésünk mozgatóerőit és azokat a módszereket, amelyek se­gítségével az MSZMP sorra megoldotta a történelem által elébe állított felada­tokat. V. H. 17. Lecsúsztam az ágyról. Nagy keservesen felhúz­tam a nadrágomat a pizsa­mára. A portásfülke vilá­gos volt, de az öreg kiment valahová. Szerencsémre a kapu előtti taxiállomáson két kocsi is állt. — Parancsol? — A Takarékházba. Ném tudtam beszállni a kocsiba. — Mi lesz? — Segítsen... nem kí­vánom ingyen. — Ó kérem... Erzsi nagyot nézett. — Azt hittem, soha nem jön... — Miért ne?... Hosszú konyhán és sötét fürdőszobán keresztül ve­zetett a_ szobába. — Jaj, most mit adjak enni? Már minden zárva... — Nem vagyok éhes. — Valamit... — Igazán nem. Akkor iszunk. — Jó. — Pertut. — Hamisan kacsintott. Míg előszedte az üveget körülnéztem. Ócska, régi bútorok. Tisztaság. Csővá­zas keretben lavór, a föl­dön kancsó. — Akkor... Kart karba öltve ittuk fenékig a keserű, rossz bort. — Szervusz. — Szervusz. Szájoncsókolt, én meg vissza. Leültünk az ágy szélére. Ismét töltött. Ittunk. Odabújt hozzám. — Én ma leiszom ma­gamat. — Miért? kérdeztem és félkézzel átöleltem a dere­kát. Szépen eltette a keze­met. — Ne haragudj — és szomorúan mosolygott. — Te ne haragudj. — Ugyan. Pocsék az egész. — Mi? — Nekem semmi se si­kerül. Te tetszettél nekem. — És most? Töltött. Ittunk. Vállat­vont. Szájoncsókolt. — Mindegy. A férfiak... — Igyunk. — Most t»e tölts. Tö'töttem. — Nincs szerelem, csak csalás... — Tévedsz... — Ó, te nagyokos... — felcsapta az államat. Hosszan csókolóztunk. Kiittuk a negyedik Két- decis pohár bort is. Csuklóit és már nem mo­solygott. Megrázkódott. Vé­gigdőlt az ágyon. Sokáig hallgattunk. Nem tudom, mennyi, idő telt el. Feje­met a tenyerembe hajtva ültem. Nagysokára egyen­letes szuszogásra lettem fi­gyelmes. Odanéztem. Aludt. Keze lelógott az ágyról. Nem tudom, mi történt velem. Súlyos ütést éreztem a szivemen. Fel­kínlódtam magamat. Néz­tem az élettelenül lógó keaet. Addig se voltam ré­szeg, de akkor teljesen tiszta lett a fejem. Ezt nem. Akkor inkább semmit. így nem hagyom magam.1 Ezt nem. Nem... lehet eszméletlenül... Nem szégyeltem, hogy hangosan beszélek. Meg tudtam volna ütni Megyénk idegenlorgalmi helyzete Bővül az eresztvényi turista szállás Több külföldi várható — Nógrádi címkék Felkerestük Szilágyi Endrét, a Megyei Idegen- forgalmi Hivatal vezető­jét, hogy néhány kérdés alapján tájékozódjunk az elmúlt tíz hónap munká­járól és érdeklődjünk a hivatal jövő évi tervei­ről. — Az elmúlt tíz hónap alatt befejeztük az ereszt- vényi turista szállás bő­vítését — mondotta — jelenleg 164 főt tudunk egyszerre elhelyezni. Biz­tosítottuk annak lehető­ségét is, hogy két előadó­terem álljon rendelkezés­re; a különféle tanfolya­mok megtartására. Még ebben az évben tervez­zük mintegy 200 ezer fo­rintos költséggel az autó­parkírozó hely és a tám­fal megépítését is. — A vendéglátó válla­lat a napokban kezdi meg, mintegy 450 ezer forintos költséggel a Napsugár étterem korsze­rűsítését, mely munkála­tok befejezése 1965. ta­vaszára várható. — Elkészült illetve be­fejezéshez közeledik a KISZ 60 férőhelyes isko­la épületének átalakítása, mellyel lehetővé válik, hogy a megyei KISZ-bi- zottság Saigon állandó továbbképző iskolát tart­son fenn és nyári tábor­helyet alakítson ki. Az épületben külön konyha biztosítja a hallgatók el­látását. Elkészült a Sal- gói út tanulmányterve, melynek alapján az út megépítését a megyei ta­nács az 1966 és 1967. év­ben tervezi. Az űt meg­építésével lehetővé válik, hogy az autós turisták megközelítsék a salgói várat, a menedékházat és a tervezett szakszerveze­ti üdülőt. Tervbe van vé­azt a nőt. Pedig szép és kedves. Jóval fizetett a komiszságomért. Mégis üt­ni lett volna kedvem. Azért, mert így hagyja magát. A magam ördöge feküdt előttem. Gyűlöltem azt a lecsüngő kezet, amely nemrég még simogatott. Irtóztam tőle, mert az el­ve is halott volt. Vettem a mankót és ami­lyen csendben csak tud­tam, kibotorkáltam a la­kásból. A házmester úgy nézett rám, hogy a húszasból nem kértem vissza. A másik húszast a por­tásnak adtam. — Hát ez meg mics'.xla? — Semmi — Keservesen kacsintottam. ve az épülő salgótarjáni strandon I. osztályú cam­ping megépítése, melynek tervezése sajnos vonta­tottan halad. E problé­mák megoldásával lehe­tővé válik, hogy a salgó­tarjáni dolgozók hétvégi pihenését és kikapcsoló­dását biztosítsuk az eresztvénvi területen és a Salgó környékén. Salgó­tarján idegenforgalmá­nak a növelése érdeké­ben fontosnak tartjuk a bányamúzum létesítését is. ' Milyen fejlesztést kí­vánna a salgói és az eresztvényi üdülőte­rület? A jövő évben tervez­zük az eresztvényi terü­let fásítását, parkosítását, valamint a támfal befe­jezési munkálatait és a vendéglátó étterem kör­nyékének kialakítását is. E munkálatokhoz a váro­si tanács végrehajtó bi­zottságának hathatós se­gítségét várjuk. Vonzób­bá tenné a salgói terüle­tet a tervezett gyermek­vasút megvalósítása, va­lamint az eresztvényi csó­nakázó tó munkálatainak befejezése is. Melyek ezek? Folyamatban van a nagymezői turista szál­lás terveinek f elkészí­tése, 1965. évben mintegy 500 ezer forintos költség­gel tervezzük a 60 fős turista szállás kialakítá­sát és a 3 holdas park fejújítását. Foglalkozunk annak megoldásával is, hogy Balassagyarmaton turis­ta szállást létesítünk az 1965. évben, melynek szükségességét az egyre fokozódó forgalom teszi indokolttá. Még ebben az évben el­készül a karáncsi és a tep- kei kilátó átalakítása, úgy hogy 1965 tavaszán a 'hely­színen is elvégeztetjük a munkálatokat. Balassagyar­maton még ebben az év­ben a városi tanács a strand mellett campingeaő helyet létesít Fontosnak tartjuk Diósjenő, Bánk fej­lesztését, tanulmányozzuk az ottani lehetőségeket is. Egyre növekszik a forga­lom a szomszédos Cseh­szlovákiával, ez különösen a Somoskőújfalui, a balas­sagyarmati és Parassa pusztai átkelő helyeken érezhető. A lengyel forga­lom megindulása, valamint egyéb könnyítések azt a feladatot állítják elénk, hogy Balassagyarmaton és Salgótarjánban fokozzuk az idegenek fogadásának le­hetőségét. 1966. évben Ba­lassagyarmaton idegenfor­galmi kirendeltség felállí-1 tását tervezzük, Balassa­gyarmat és a rétsági járás idegenforgalmának fejlesz­tése érdekében. A megyei idegenforgalom fokozása érdekében kívánatos ai ipolytamóci leleteknek a bemutatása, melynek érde­kében a tárgyalások fo­lyamatban vannak. Mennyire vannak ai idegenforgalom je­lenlegi lehetőségei kihasználva? — Az év eddig eltelt tíz hónapjában 196 csoport lá- tagatta meg a somoskői várat és bazalt ömlést, 117 csoport tekintette meg a Salgótarjáni Üveggyárat és az Acélárugyárba 79 cso­port látogatott el. Az eresztvényi turista szálláson 6 585 személy összesen 17455 szállást vett igénybe. A hoR szezonban- lehetővé válik a Turista szálláson a különféle tan­folyamok megtartása is, mely mellett megfelelő hely* áll rendelkezésre a turis­ták részére. Salgótarján­ban a fizetővendéglátö szolgálatot az elmúlt tíz hónap alatt 1200 személy vette igénybe, mely azt is igazolja, hogy sok esetben a Karancs szálló sem tud­ta biztosítani a jelentke­ző igényeket. Milyen népszerűsítőí módszerekkel tette éi kívánja vonzóixí ten­ni megyénket az ide- genforgalom számá­ra a hivatal?y Az eddig legtor.tosabb kiadványunk, a Nógrádi Útikalauz megjelent, mely gazdag tartalommal, bősé­ges képanyaggal, térképek­kel mutatja be megyénk legszebb tájait, népszoká­sait, népviseletét, látniva­lóit. Az Útikalauz iránt, nagy az érdeklődés, me­lyet országos viszonylatban is terjesztünk. Rövidesen elkészül a me­gyénket propagáló gyufa- címke sorozat is. Újabb bőröndcimkéink és matri­cáink jelentek meg, vala­mint a Magyar Távirati Iroda elkészítette részünk­re megyénk jellegzetes tá­jainak, műemléke'nekj népviseletének színes fel­vételeit, amelyeket a közel­jövőben bemutatunk a la­kosságnak. E sz-'nes felvé­telek felhasználásával- az 1965. évben, színes megyei és népviseleti reporellók kiadását tervenzüK - • fér jezte be tájéKOzlatását Szi­lágyi Endre. Bokor István Azt hiszem, megrémült az arcomtól, mert csak legyintett és tovább enge­dett. Jött! Jön! Jön! Leültem az ágyam szé­lére. Hallgattam az embe­rek nehéz, sípoló lélegze­tét. Aztán felálltam. Kito’ náztam magamat a két ágysor közötti folyosóra. Az ágyam végéhez támasztot­tam a mankóimat. Tele­szívtam a tüdőmet. lép­tem egyet. A szívembe nyi­lait a fájdalom. Azután még egyet és még egyet. Már csak a jobblibamat tortó gép vasken gyeiének koppanásait hallottam. VÉGE A CSEKK Reggel munkába indul a joggyakornok. Az utcán leütik. Ezzel kezdődik Jorzy Edigey mindvégig iz­galmas bűnügyi regénye. A joggyakornoknál egy fontos vádirat van, amely rejtélyes módon eltűnik. A nyomozás már-már holtpontra jut, amikor egyetlen fordulat, fényt derít az ügyre. A „fehér gengszte­rek” bandája zsákutcába jut és kibontakozik egy fondorlatos nemzetközi bű ncselekmény. Az izgalomban bővelkedő és rendkívül tanulsá­gos regényt, A CSEKK-et október 29-én, csütörtökön kezdjük meg folytatásokban közölni lapunkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom