Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-25 / 218. szám
4 VÓGRAD T964. október 25. vasárnap. A mozi jövőjéről „Mm?»** és „autós-mozi66 — 500 tv konknrrenciája Termelőszövetkezeti mozik A mozi jövője? Idejétmúltnak látszó kérdés, hiszen több mint 500 ezer televízió van az országban. A külföldi adatok azonban nem a mozi elhalását bizonyítják: a nézők száma ugyan csökkent, de például Angliában — ahol az európai országok közül a legtöbb TV van — a legrosszabb évben sem volt 50 milliónál kevesebb mozilátogató. Csehszlovákiában ezer lakosra 123 TV jut — nálunk egyelőre 50 — mégis körülbelül ugyanannyit járnak az emberek moziba, mint Magyarországon. A TV tehát csökkenti a mozilátogatók számát, de csak egy bizonyos pontig: a törzsközönség — még TV birtokában is — hű marad a íilmszínházhoz! A115 millió mozin többsége: vidéki A mozit nálunk viszonylag többen látogatják, min bárhol másutt Európában. Főleg a növekvő érdeklődés ügyeimre méltó: 1953-ban egy falusi lakos évenként átlag 5, ma viszont már átlagosan 10 alkalommal jár moziba. Az elmúlt évi 115,5 millió látogató túlnyomó része is vidéki volt. Ezért fordítanak továbbra is nagy figyelmet a vidéki mozihálózatának fejlesztésére. A tanulmánytervek elkészültek: lényeges számszerű bővítésre nem gondolnak, csupán az új lakótelepeken épülnek filmszínházak. Elsősorban korszerűsítésről, a műszaki-vetítési berendezések tökéletesítéséről, a kellemes, vonzó környezet kialakításáról van szó. Továbbá az „öreg” mozik „kiselejtezéséről”: az épületek 17 %-a 65 évesnél is idősebb, 24 %-a pedig 64-65 éves. Ezek korszerűsítése többe kerülne, mint újjáépítésük. Körülbelül 1000 mozit érdemes renbehozatni: erre a következő ötéves tervben valószínűleg sor kerül. A 700 ezer ülőhely 70 ü,o-át is fokozatosan kicserélik, s kialakítják a korszerű szellőztetés alap- feltételeit. A fontossági sorrend: Szeged, Pécs, Szombathely, Miskolc, Szolnok, Salgótarján, Nagykanizsa, Mohács korszerűtlen filmszínházai, s a nagyobb üdülőhelyek — Tapolca. Hévíz, Agárd, Balatonkenese, Almádi, Keszthely, Leányfalu, Vi- segrád, s a Mátra — kezdetleges mozijai. Elsősorban e helyeken kezdődik a korszrűsítés. A cél, hogy szélesvásznú filmek vetítésére alkalmas, nem túlságosan nagy férőhelyes otthonos hangulatú, kényelmes mozikká változtassák a maiakat. A látogatottabb idegen- forgalmi helyeken, mindenekelőtt a Balaton s a Dunakanyar mentén „autóparkoló” mozikat létesítenek, amelyek vendégei — külföldi mintára — kocsijukból nézhetik a filmeket. Központi vetítés — 1250 községben? dés a 800-1000 lakosnál kisebb települések filmellátása: körülbelül 1250 község 800-1000 emberének kulturáltabb szabadidejéről van szó, hiszen e helyeken úgyszólván a mozi az egyetlen tömegkulturális intézmény. Foglalkoznak azzal a tervvel, hogy egyes mozikat a termelőszövetkezetnek adnak át. Kisebb helységben ugyanis ily módon a lakosság elfoglaltságához, igényeihez, kívánságaihoz jobban igazodó moziműsort biztosíthatnak. Ugyancsak érdekes elképzelés a mozi-televízió, rövidítve: a movi. Európában a külvilágtól elzártabb helységekben építették ki ezt a hálózatot, amelynek műsorát a TV-adók sugározzák, s a nézők a mozi vásznán látják megelevenedni a képeket. Technikailag teljesen megoldott a movi problémája, bár a képminőség nem vetekszik a modern moziéval. Nálunk nem egyetlen központi helyről sugárzott filmekre, hanem tájegységenként kialakított movi-hálózat- ra gondolnak, amelynek programja jobban figyelembe tudná venni a helyi igényeket-kívánsá- gokat, s az állandó változatosság követelményeit is. A népművelés eszköze A 2000 lakosnál nagyobb községek- a harmadik ötéves tervben-normál gépes szélesvásznú fiiszínházakká fejlesztik mozijaikat. Általában arra törekednek, hogy az ezután kialakítandó falusi-közséki kulturális centrumokba, művelődési házak elkülönített részébe kerüljenek a jövendő filmszínházai. Ez a törekvés is azt jelzi, hogy a film a jövőben a népművelés még szervesebb részévé válik. V. M. 15. Mikor Vera elment, jó gyorsan megittam egy üveg badacsonyit. Egyáltalán nem könnyített rajtam, csak még szomorúbb let- lem. Megéreztem, hogy éjjeliszekrényemen a kinevezéssel befejeződött valami és egészen más kezdődik az életemben. Furcsán, idegenül maradtam magammal. Kívülről láttam magamat, amint egy szépen berendezett szobában ülök, hallgatom valaki panaszát és bólogatok. Megittam még féllitert. Este hat óra lehetett. A napnak még ereje volt. Úgy éreztem, a hőségtől szétrobban a fejem. Felvettem a köpenyemet és két kampómra támaszkodva lementem a klinika- kertbe. Útközben eszembe jutott: a tanár úr bizonyára nem is gondolta komolyan, hogy én ismét megtanuljak járni. Neki tudni kell, hogy milyen iszonyú fájdalmat okoz, ha kicsit is ránehezedek a jobb lábamra és mozdítani próbálom. Az lehetetlen. Nem mondta 6 azt komolyan. Végigkopogtam a klini- kaváros széles főutcáján lefelé a konyhák és a kazánházak irányába. Majd letértem egy mellékösvényre, amelyet pirosra mázolt padok szegélyeztek. Az utolsó pádon egy nő ült és a térdére fektetett könyvből olvasott. Már csak két-három lépésre lehettem tőle, amikor felemelte a fejét és rámnézett. Erzsi volt- az én egykori ózdi táncpartnerem, akinek annyira tetszettem. Megörültem. — Jónapot, Péter — köszönt előre és huncutul mosolygott. Olyan közvet- len-bizalmasan, mintha tegnap este váltunk volna el. — Jónapot Erzsiké. — Akaratlanul kihúztam magamat. — Hát magát mi lelte? — Egy kicsit összetörött a lábam. — Istenem... hogyan csinálta? — Rámomlott a szénfal. — Hát miért nem vigyázott? Erre nem tudtam mit mondani. — De most már jobban van? —Igen. — Emlékszik, hogy elintézett engem akkor Ózdon? — tréfásan megfenyegetett. — Hát... — Úgy összeharapta a számat — elkomorodott — de már nem haragszom — nyugtatott meg és ismét mosolygott. Ahogy most néztem, nem érthettem, miért volt nekem olyan idegen ez a kedves, örökké változó ki- fejezésű, ferdevágású szeme körül néhány alig észrevehető szarkaláb incselkedett az arca minden mozdulására. Valamelyest lefogyott, megsápadt. Váltig érő dús, kékesfekete haja talán még szebb volt, mint azelőtt. Persze az éles nappali fénv nem jó az ilyen vizsgálódásra. Egyszerre nagy kedvem támadt, hogy elmondjam minden bajomat. — Üljön már le. Különben magának most nehéz leülni. Sétáljunk. összefogta pongyoláját és felállt. Városunkból indult el.. legfiatalabb magánénekese Az Opera Ezerkilencszáznegyven- hatban egy fiatal, nyúlánk szőke fiú vitatkozott a Zeneakadémia igazgatói irodája előtt: — Kérem, engedjen be, Maleczky Bianca néni ismer engem. — Sajnos kérem, nincs itt, de különben is, a hivatalos időnek vége ... — De kérem, nekem életbevágóan fontos ... A zajra az igazgatói iroda kinyílt. és Maleczky Oszkár, a keresett Bianca néni öccse, az ismert operaénekes lépett ki. A szőke fiú hirtelen elhatározással eléállt és meghallgatást kért. Maleczky kedvelte a határozott embereket' s azonnal betessékelte a bátor fiatalembert az irodába. Ott, éppen együtt ülésezett a Zeneakadémia akkori tanári kara, csupa zenei szaktekintély, művész. Valaki zongorához ült, és felszárnyalt a dallam ... A tanárok összenértek, Maleczky pedig annak ellenére, hogy már megkezdődött a tanév, soronkivül felvette Külkey Lászlót a Zeneakadémia opera-tanszakos hallgatói közé. — Hát, — így indultam el a pályán, tesz egy félmozdulatot, amikor az Opera klubijában beszélgetünk egy fekete mellett. Persze, a zene iránti rajongás, a muzikálitás sokkal régibb keletű. A család már számontart egy énekest. Az anyai dédapa a színházkultura kezdetén vándor-operában énekelt. Külkey Laci muzikalitását és szép hangját Maleczky Bianca a magyar operakuí- tura neves személyisége fedezte fel, s a hatéves Laci fellépett a Zeneakadémián. A szereplés után „Lackner bácsi gyermek— Meséljen már valamit. Ahogy ezt kimondta, valahogy nehezebb lett szólnom. — Képzelje, oszályvezető lettem. — mondtam magamon gyúnyolódva. Erzsi megnézett. — Mi a csuda? — Ilyen beteg verébbel, mint én, csak magasztosát lehet cselekedni. — Kár. Megálltam. Mankóimra dőlve előrehajoltam. — Kár? Miért? Csak úgy, nem való maga irodába. Elakadt a lélegzetem. — Na mit néz. hát nem is... — Igen. Most jutott eszembe: róla nem is kérdeztem. — Maga hogyan került ide? — Semmi különös — Mégis? — Nem érdekes. — Ja, bocsánat... — Szóval, főnök lesz. . . az se rossz. Csak azután megismerjen... — Ugyan — ordítani lett volna kedvem. — Nem fáradt? — Á, dehogy. . . Rámnézett és megszorította a mankót markoló kezemet. „Egy lépés” című regényünk 15. és 16. folytatása technikai okokból sajnálatosan felcserélődött. Szíves elnézésüket kérjük. (folytatjuk) színháza” szerződést kínált, de Bianca néni tiltakozott az ellen, hogy Lac1 gyermekkorában „kiénekelje magát”. — Tulajdonképpen 1946- ban jöttem el szülővárosomból, Salgótarjánból — emlékezik. — Elvégeztem a Zeneakadémiát úgy, hogy az Opera adott ösztöndíjat. Pályaválasztásom édesapám rosszallóan fogadta, s még ma is őrzöm az első, nekem írott levelét, amit úgy címzett: Külkey László „Komédiás Úrnak”. Állami Operaház. A diplomám átvétele után Tóth Aladár,- az Operaház legendáshírű igazgatója nevezett ki magánénekesnek. Ez a megtisztelő cím általában csak idős operaénekeseknek jár, s tudtommal én vagyok az Operakorban legfiatalabb magánénekese, A „Hunyadi László” című nemzeti operánkban V. László, a „Bánk Bárí’-ban Ottó szerepét, a „Tanhau- ser” Walterját énekli. Mint epizódista az egyik legtöbbet fellépő operaénekes, sl a zeneértő közönség úgy. emlegeti, mint a legjobb! magyar „spiel-tenort”. — Állandóan tanulok — hiszen ez a pályám követelménye — s szeretném elénekelni, mint művészi pályám nagy feladatát, a Varázsfuvolában Taminó szerepét. Szeretném, ha az Opera nagyobb feladatokkal is megbízna, mert míg a „Mesterdalnokok” Dávid szerepét Csehszlovákiábanl énekeltem, s a „Trawiata”! Alfrádja voltam a „Sanet- Pölteni” vendégjátékokon,! addig az itthoni közönség előtt ezekben a szerepekben még nem mutatkoztam be. — Szívesen gondolok al szülővárosomra, s még mai is emlékszem azokra, akik gyermekkoromban meghall-! gattak és az énekesi pályára ambicionáltak. Szívesen énekelnék Balassagyarmat és Salgótarján zeneértő közönségének! Kovács Margit Jön! Jön! Jött! A CSEKK Reggel munkába indul a joggyakornok. Az utcán leütik. Ezzel kezdődik Jorzy Edigey mindvégig izgalmas bűnügyi regénye. A joggyakornoknál egy fontos vádirat van, amely rcjélyes módon eltűnik. A nyomozás már-már holtpontra jut, amikor egyetlen fordulat, fényt derít az ügyre. A „fehér gengszterek” bandája zsákutcába jut és kibontakozik egy fondorlatos nemzetközi b űncselekmény. Az izgalomban bővelkedő és rendkívül tanulságos regényt, A CSEKK-et október 29-én, csütörtökön kezdjük meg folytatások ban közölni lapunkban.
