Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-04 / 200. szám

a NOGRAD VASÁRNAPI MELLÉKLETE Ji megye székhelyéhez méltó szellemi életet Kulturális centrum — pedagógiai kisugárzás — Hozzászólás — A Nógrad augusz­tus 16-i szamá­ban megjelent vitaindító cikk, nagyon aktuális és mind erőteljesebben jelentkező kérdést fejteget. Kulturális központ. Igen, egy megye helyét, szerepét a társa­dalom fejlődésében jelen­tősen befolyásolja, hogy milyen súllyal tud szere­pelni, mint a kultúra al­kotója, terjesztője, tovább- vívője. Megyénk központja Sal­gótarján. speciális helyzet­ben van. Mozgalmi vonat­kozásban olyan bázis, mely tud hatni, tud kisugározni nemcsak az újból, de a régi tartalékaiból is. Köztudott a bányászok szabad életért folytatott harca, amelyet részvételük­kel a vasasok is támogat­tak. Ügy vélem — s ezt nem is vitatja senki, hiszen a város múltja és lövőié azt diktálja —. Salgótarján jo­gosan lett rrem-ei szék­hely. Ahhoz azonban, hogv maradéktalanul megfelel­jen e minősítésnek — a régi és az új küzdelmes harcán át —. nagyon sok konkrét feladatot kell meg­valósítani. A jelenlegi kérdés: a megyeszékhely kulturális, tudományos hatása hogyan érvényesül, miként sugár- zódik kifelé és mily módon határozza meg a megye szintjét? A tanulmány helyesen ível: Salgótarján az egyet­len alsófokú középiskolától a felsőfokú ipari techni­kumig — beleszámítva a felnőtt tanulókat —, a több ezres tanulólétszámig, nagyon sokat lépett előre. Épületek iskolák, kor­szerűsítettük a régieket, bővítettük az oktatási in­tézmények hálózatát stb. De a „méltó szellemi élet­hez” elégséges-e ez? Ele­get mentünk-e előbbre, van-e remény arra, hogy felzárkózzunk a többi me­gyei szellemi központok­hoz és iesz-e belátható időn belül olyan szellemi életünk, mely versenyké­pes lehet a többi szellemi központokéval ? Akik megyénk kulturális életéinek felemelésén, 1 a megfelelő szellemi élet ki­alakításán fáradozunk — nagy aggodalommal; fél­téssel latolgatjuk és vitat­juk a fontos, időszerű kér­déseket. Néhány gondolattal sze­retnék hozzájárulni a köz­oktatási vonatkozású prob­lémákhoz, hiszen a meg­felelő szellemi élet ki­alakításához szükséges ala­pot a közoktatási intéz­mények munkája, az ott folyó aktív élet és az ott dolgozó szakemberek szol­gáltatják. Az igaz, hogy a szelle­mi élet kisugárzó szerepe nem elsősorban objektum kérdése, de az is bizonyos, hogy <e nélkül alig lehet megfelelő bázist biztosí­tani a fejlődéshez. Csak egy pár adalék ehhez. Sal­gótarjánban az iskolák sze­repe nem merülhet ki a gyerekek tanításában és az üzemeltetésben. Ezen in­tézmények egyik alapvető feladata, hogy a megye egészét érintő és meghatá­rozó olyan kjitatási, to­vábbképzési gócokká vál­janak, melyekben a kezdő vagy kutatni, tanulmányoz­ni- vágyó pedagógusok ta­nulhatnak és gyakorolhat­nak. Itt kellene kikristályo- sodniok a jó elgondolások­nak, a területi tapasztala­tok gyakorlati kísérlete­zésének és a továbbterjesz­tés megoldásának. Ehhez nyilván az kell, hogy meg­felelő objektum, megfele­lő iskola vagy intézmény álljon rendelkezésre. Mai iskoláink nem alkalmasak erre a feladatra, mert min­denütt a túlzsúfoltság je­lentkezik, ami már eleve kizárja a nyugoui es meg­fontolt vizsgálódásokat, kí­sérletezéseket. A zsúfoltság egyben azt is jelenti, hogy a megengedettnél zava­róbb tényezők teszik al­kalmatlanná ezeket az is­kolákat erre a célra. Amikor a Május 1 úti általános iskola épült nem volt hiú ábránd, az a gon­dolat, hogy a fenti szel­lemben megvalósítandó, jó értelemben vett „ minta” iskola legyen. Pedig nagy szükség lett volna rá, és végezetül teletömött iskola vált belőle, ahol keveredik minden (zenei oktatás, ke­reskedő tanulóképzés, nap­közis foglalkozás, gimnázi­umi esti oktatás, tovább­képzés). Ha tovább alkarunk jut­ni, nem szabad figyelmen kívül hagyni a tárgyi fel­tételeket, az objektumokat, Ezziel kapcsolatosan sokan arról beszélnek a megye különböző helyein, hogy mindent Salgótarjánnak ad­nak és más helyekre sem­mit sem. Nincs igazuk! Salgótarján volt elmarad­va a legjobban és ha előbbre akarunk lépni a méltó megyei szellemi élet kialakításában, akkor még nagyon sok mulasztást és hiányt kell bepótolni. Csali figyelmeztetésül említem meg, hogy a megyetanács előtt és mögött egy új vá­ros épült fel, több ezres lakónegyeddel és ehhez egyetlen isikola, de mond­hatom azt is, hogy egyet­len kulturális objektum sem éoült. E zekből követke­zik, hogy ob­jektum nélkül, megfelelő kul­turális „munkahelyek” nél­kül nem alakulhat ki olyan szellemi központ, melyben új gondolatok, módszerek és eljárások születnek és kristályosod­nak ki. Objektumok nél­kül nem valósulhat meg a megyei székhely kisugárzó F. TÓTH PÁL: Nyárutó A nap elbagyadt, csak, fénye tűz. de nincs heve — hiába vakít, a szél susog és táncra kéri a fák könnyen hajló ágait. A lomb úgy csörög, mint kis patak a völgy tiszta kövei között, vadgalamb szól, sok lágy zörej, tzivemben nyugalom költözött. Milyen szép most a nyárutó, hajdan tavaszt énekeltek Így, nem lengedez bánat s elmúlás, elűzik a jelen képet. Eső után megújult a kert, szinte látom éled a határ, és nyújtózkodik a csíra, föld alól biztosan a napfényre talál. Jövőnk készül, üde őszi zöld, mit megőriz majd a téli hó, nem félelem és nem rettegés, nagy bizalom — ez már a való. A fűzfa int — ő sem szomorú, kislányom alatta tipeg, arcához ér zizzenö level, játékosan simogatja meg A nap egészen távolról ragyog, nyúlánk és derűs az esti fény, a kék ég lassan szürkülni kezd, dolgos ember pihenni tét. TOKAJI UTCARÉSZLET (RadXcs István raiza) pádig nagy szükségünk tevékenysége. Ez azt kí­vánja, hogy a megyei szék­hely kellően felkészült le­gyen intézményekben is a kulturális irányításhoz. A gazdasági fejlődés üteme megyénkben is nagy. Salgótarján sokat ka­pott a rekonstrukciók so­rán, sok új műszaki, gaz­dasági szakember telepe­dett le városunkban. Ez helyes és jó. A termelés fokozása azonban sürge­tően követeli a kulturális fejlesztést is. A VIII. kong­resszus hangsúlyozottan foglalkozik szükségességé­vel. Ennek is alapja a megfelelő kulturális intéz­mény. Sokat foglalkozunk fel­sőfokú oktatási intézmény létrehozásával .keveset Vi­szont azzal, hogy hová he­lyeznénk. így volt ez a fel­sőfokú tanítóképzővel is. Nem tudtunk helyet bizto­sítani hozzá, elvitték. Sa­ját, jó pedagógusgárda, pedagógiai kisugárzó tevé­kenység érdekében pedig nagy szükségünk lenne rá. Most ismételten a me­gye kulturális szintjének, tekintélyének emelése sür­geti ilyen intézmény léte­sítését. Ennek feladata lenne az, hogy a tudomá­nyos élet központja, a pe­dagógiai kutatások irányí­tója és kísérletezője le­gyen. Pécsett a baranyai nevelők részére kísérletező délutánokat rendeznek, melyeken új kísérleteiket mutatták bé és a jelenlévő nevelők is elvégezhetik ezeket. Ott összejámak a megye különböző helyeiről az érdeklődő nevelők. Eh­hez viszont van megfelelő iskolájuk, intézményük. Nálunk a gyerekek dél­utáni elhelyezése is gon­dot okoz, nem még, hogy kísérletező délutánokra helyet és feltételeket tud­nánk biztosítani. Pedig ez csak egyikét jelentené a pedagógiai kisugárzásnak. Van azonban az objek­tumoknál is fontosabb té­nyező, a megfelelő szak­emberek biztosítása. Me­gyénk nagyon sokat fejlő­dött és ebben Salgótarján nyilván, mint megyeszék­hely, a vonzóbbak közé tartozik s így fejlődésben is gyorsabb Ezt egy eb kenf az élet diktálja. A város vezetői sokat tesznek azért, hogy minél ‘■óbb kiváló neveié legyen a megye székhelyen, de azt is hozza keli tenni, hogy ez a törekvés nem mindig célszerűen es a fejlődés irányában érvényesül. Nem akarom azt mondani, Hogy nincsenek szociális érde­kek, de legalább olyan, ha nem nagyobb mértékben kellene érvényesülnie an­nak az elvnek, hogy a me­gye székhelyére kerülni, az kiemelés, kitüntetés, meg­becsülés. Ebből követke­zik, hogy ide elsősorban jó nevelőket kellene irá­nyítani, akik vállalják a kiemelésből eredő köteles­ségeket. felelősséget a pe­dagógiai irányító munká­ban. Olyan nevelőket kellene meggyökereztetnünk, akik érdemesek arra, és várha­tó tőlük a példaadás. Ne­kik kellene vállalmiok a kísérletéket, az új módsze­rek kipróbálásai és ezek tapasztalatainak tovább­adását. Velük kellene meg­oldanunk a gyengébb ne­velők szakmai segítését, a kutatnivágyók tapasztalat­cseréjét. Ez azonban nincs meg és perspektívában sem látszik. A személyi kér­déseikben sok a mellékes szempont. Az egyik hozzászólásban szerepel az, hogy össze kell szednünk tartalék- erőinket. Igen, ez vonat­kozik a szakemberekre. De nem elég összeszedni, ha­nem megfelelően kell ve­lük foglalkozni és foglal­koztatni őket. És e téren már nagyon sok a problé­ma, Felvetődik az a kér­dés, miért van az, hogy pl. a Madách Gimnázium­ból rendi« mennek el jól képzett szakosok? Mi az­zal a jelszóval, hogy ma­gasabb intézményhez men­nek, szabadon engedjük őket. De mi lesz városunk­kal, ha ez így tart tovább? A tartalékok kopnak és túlterhelésben tengődnek. Élnek a mának és nincs idejük arra, hogy különbö­ző oktatási és nevelési kérdésekben elmélyedje­nek, tartósan megfigyelje­nek és elemzés után követ­keztetéseket vonjanak le. Erre kell gondolni. ami­kor egyes művelődési ve­zetők türelmetlenül sür­getnek megoldásokat. Er­re kell gondolni, mikor jó szakemberek kedvezőbb munkafeltételek köze kí­vánkoznak és távoznak is. van eppen a megyei szék­hely kulturális centrum­má fejlesztése érdekében rájuk. Megyénkben sokat be­szélünk arról, hogy hiány­zik a felsőfokú oktatási in­tézmény, es ez különösen Salgótarján esetében all erősen. De gondolunk-e megfelelően arra. hogy ha kapunk, hogyan löltjük meg azt szakemberekkel, akik tartani tudják a töb­bivel a versenyt? Ügy gondolom elsősor­ban azon kell fáradoz­nunk, hogy a mt szülötte­ink és jó szakembereink ne másutt gyümölesöztessék tudásukat, 'hanem itt Sal­gótarjánban, mert ha már mi elindultunk a felfelé ívelő ütem, akkor lesz le­hetőségünk és erőnk to­vábbadni jő szakembere­ket. Ezért kell gondolnunk arra, hogy teremtsünk kedvező feltételeket ilyen emberek itt maradásához es alakítsuk ki az egész­séges, tudományos , igé- nyekkel fellépő szakembe­rek gárdáját, ahol jól ér­zik magukat, megbecsülik őket és megtalálják érvé­nyesülési lehetőségüket, de megtalálják a megbecsü­léshez szükséges anyagi feltételeket is. Salgótarján kulturális centrummá fejlesztése az egész megye fejlődésének érdekeit szolgálja és ez nem jelentheti azt, hogy a többi iskolákban és in­tézményekben nem alakul­hat ki egyik másik terü­leten kiemelkedő munka, illetve kiváló gyakorlat. Ellenkezőleg, hisz ezek fel­tételezik egymást, es egy­más nélkül nem fejlődhet­nek. A zzal szeretném részemről le­zárni ezt a gon­dolatsort, hogy adni csak olyan kosárból lehet, melyben .van vala­mi és sokat adni, csak on­nan lehet, ahol bőven van miből. A tudományos igé­nyekben és munkában ala­pos tevékenységet csak úgy lehet megoldani, ha kellően megtöltjük kosa­runkat. Ehhez kell össze­fognunk es egyetértéssel, egyakarassal cselekednünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom