Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-29 / 195. szám

i NÖGEÁD 1964. szeptember 29. bodri. A gyakorlati szakemberképzés új fóruma megyénkben Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy Salgó­tarjánban megnyitották a Budapesti Felsőfokú Pénz­ügyi- és Számviteli Szak­iskola Nógrád megyei kihe­lyezett osztályát. Felkeres­tük Illés Miklóst, a megyei tanács elnökhelyettesét, hogy megkérjük nyilat­kozzon lapunk olvasóinak az új felsőfokú oktatási intézményről. » — Milyen körül­mények tették szük- ségessé és indokolté e kihelyezett osztály létrehozását? — A szakemberképzés­nek ez a formája eddig az országban csak Budapes­ten a Felsőfokú Pénzügyi­éi Számviteli Szakiskolá­ban folyt. Megyénkben az par, a mezőgazdaság és az államigazgatás igényli gya­korlati szakemberek kép­zését. A Közgazdaságtu­dományi Egyetem magss- nzet+ségű, általános is­mereteket nyújtó közgaz­daságtudományi képzésre van csak lehetőség. Ne­künk pedig mindenekelőtt magasabb munkakör be­töltésére alkalmas főiskolai végzettséget megszerző gyakorlati szakemberekre van szükségünk. Erre ez oktatási intézmény lehető­séget ad, s mivel 22 pénz­ügyi- számviteli szakem­ber jelentkezett a szakis­kolára, lehetővé vált, hogy a szakiskola első kihelye- k ezett osztálya megyénk­ben, Salgótarjánban nyil- .ion meg. — Kérjük vázolja milyen képesítést nyújt ez a szakisko­la? — A hallgatók hét fél­éven át, tehát három és fél év alatt sajátítják el a számviteli és pénzügyi fel­sőfokú ismereteket és fel­sőfokú Iskolai végzettséget szereznek. Négy szaktárgy­ból államvizsgát is tesz­nek: politikai gazdaságtan­ból, (amit két féléven át tanulnak) pénzügytanból, számvitelből — ügyvitel­szervezésből, gépesítésből és két tantárgyból; mate­matikából, amit négy fél­éven át tanulnak és terve- ziésből amiből a harmadik félév után szigorlatot tesz­nek. — Tehát, ebben az iskolatípusban első­sorban gyakorlati szakembereket ké­peznek. Milyen for­mában oldják ezt meg? — Állámivizsga előtt a hallgatók gyakorlati mun­kára kerülnek érdeklődési körüknek megfelelő üze­mekbe. Itt az iskolán tanul­takat gyakorlatban is végre­hajtják és arra az üzem­re vonatkozó gyakorlati „diploma” munkát készí­tenek. Az államivizsga le­tétele után szakképesítés szempontjából befejezett a tanulás, ellenben mód nyilik egyetemen való to­vábbtanulásra, ahol tan­tárgyak szerint beszámít­ják a három és félév alatt tanultakat. U. M. Madách ii. egyéni és nemzeti tragédia nehéz évei MADÁCH 1844 farsang­ján ismerkedett meg a másik alispán unokaihugá- val, Fráter Erzsébettel. A lány nem volt szép, de igen kedélyes, szeretett a társaság középpontjában lenni és nagy hatással van a költőre. Erről tanúskodik a barát. és ez esetben kez­detben vetélytárs Szon- tágh-hoz írott levele: ’’Hol kezdjek írni ezen minden vonzó és minden álook, minden jó és minden köny- nyelmű, minden lelkűiét és minden cynizmus mikro- kosmosáról?” Erzsikét „li- dérckével hasonlítja össze,” mely éjjel ég, bolyong, ör­vény fölé csal és megfog­hatatlan.” Az idézet is mutatja, hogy már a kezdet kezde­tén tisztában van a lány hibáival, mégis hevesen udvarol. A lány hozzátar­tozói, akik szívesen ven­nék, ha a család zilált anyagi viszonyait ilyen előnyös házassággal erősít­hetnék meg, amennyire csak tehetik, előremozdít­ják az ügyet. Madách a titokzatosan mély romantikus szerelmet remélte megtalálni ebben a kapcsolatban, mint aho­gyan ez az Erzsikéhez írt versciklusból a „Vadró- zsák”-ból is érezhető: „Óh, talán bűn is, ahogy imádlak, Keblem oltár, melyen képed áll, És kívüle az egész kebelben Semmi, semmi más helyt nem talál.'” özvegy Madáchné ellen­zi a házasságot, a lány re­formátus és műveltsége el­len is komoly kifogásai vannak. Ám a fia határta­lan lángolásával szemben, amelynek ilyen megnyilvá­nulásai vannak: „Kitépem keblemből szivemet’ s úgy nyújtom oda a világ legbá- josabb angyala elé tenye­remen” — ő is tehetetlen. 1845. július 20-án Csé- csén házasodnak össze, a vőlegény 23, a menyasz- szony 18 esztendős. A fia­tal pár Csesztvén rendez­kedik be. ahonnét Madách megyei főbiztosi teendőit is elláthatja. Az első eszten­/ Szuts István: V A vörös agyag Doknmentumregdny jT 18. — Mikor megy a legkö­zelebbi járat Berlinbe? — Holnap reggel uram! Az idegen taxit kért és a városba hajtott. Hugen- 1 bergné) pedig aznap éjjel megszületett a döntés: Ba­lás nem juthat ki Ameri­kába. XVI. BOLDOG ÓRÁK Balás Velencére utazott a reggeli vonattal. Március ■ olt, friss, tavasz illatát érezte a levegőnek. A le­gelők vizesek voltak, de már zöldellt a határ. A köd nehézkes mozgással kú­szott fel az égbe, a hajnal fénye kigyulladt. Távol, mint egy pirossapkás óriás kelt fel a nap és egyszerre ragyogó világosság lett. — Tavasz! — mondta ki hangosan is hősünk és a szónaik nagyon jó íze volt szájában. Szomjas szem­mel nézte a girbe-görbe házaikat, a kanyargó uta­kat, amelyeket átszelt a robogó vonat. Balással szemben, az ablak mellett fiatal asszony ült. Gömbö­lyű arcából fekete szemek csillogtak; a mérnökre. Mellette hosszűhajú, kala­pos öreg bóbiskolt. A férfi csizmájából, az asszony kendőjéből látszott, hogy falusi emberek. — Nemsokára vetni kell — szólalt meg mintegy bi­zonyításképpen a me­nyecske és nagyot sóhaj­tott. Balás behúnyta sze­mét. Gyerekkori emlékek bukkantak fel benne. Egy tavaszi reggel, amikor — anyjával — útra keltek a szomszédos faluba. Magas, meredek ösvényen kaptat­tak fel, nehezen bírta még a gyaloglást. Anyja előre­ment, de az első magasabb domb hátán megállt és szelíden visszanézett rá. — Gyere — mosolygott és kinyújtotta karját. Aztán friss szántáson ereszkedtek le, alattuk látszott a falu. Kinyitotta szemét, újra kinézett a tájra. A náda­sok között feltűnt a tó csillogó víztükre. Hirtelen forró vágyakozás fogta el, ölbe venni a gyerekeit és eljátszogatni velük. Élete nagyobbik része úgy telt el, hogy nem is nagyon tö­rődhetett velük. Kegyetlen szigorral élt, munkáján kívül alig érdekelte vala­mi. Most majd másíképpen lesz. Amint lehet, felköl­töznek újból Pestre és együtt lesznek. Soha nem válnak el többé egymás­tól... Az állomás épületéből' gyalog ballagott haza a puha barna úton. Azon töprengett, elárul­ja-e feleségének az ameri­kai üzletember ajánlatát. Ha megmondja, akkor bi­zonyítgatni kell, miért nem vállalta el a csábító és ta­lán nem is becstelen aján­latot. Mit is tudna érvül felhozni egy asszonynak, aki már olyan régen só­várog a jólét után? ... Hogy mégiscsak magyar ember, aki szereti népét, hazáját... s nem tudna idegenben élni? Mit érne a sok pénz, a kényelem, jólét, ha egyszer eszébe jutna a Bakony, a Vértes, a Duna ... A frontról már ismerte a honvágy hatal­mas érzését. Olyan az, mint a szerelem. Forró, kegyetlen, behálózza az embert. Ilyenkor elhagyja a férfit az ereje, kiölődik belőle a tettvágy. Igaz vi­szont, hogy a pénz... Pénzért mindent meg lehet venni... De hátha sike­rül mégiscsak rávenni a lesfelsőbb vezetést, ne ad­ják el a bauxitot... Talán magával Horthyval kellene beszélni... Biztosan fogadja, hiszen ő magyar feltaláló ... Ma­gyar ember ... Nem, egye­lőre nem szól Alicenek. Ne bánkódjon feleslegesen. A kertből a gyerekek szaladtak elébe. Zsuzsa megnőtt. Éva kigömbölyö- dött. A felesége a szobá­ban volt, a gyerekcsacso­gásra jött ki az előszobába és ölelte át férje nyakát. — Ez aztán nagy meg­lepetés! Hát téged is lehet látni? No, eressz már el és gyere beljebb. Ha egy vasutashoz mentem volna férjhez, akkor sem marad­hattam volna ennyit egye­dül ... Nem vagy éhes? ... Várj, maradt tegnapról po­gácsa. Behozom, tudom, szereted. — Beszéltem Aschnerrel, tudod, ő nagyon rendes ember, mindig valami újat akar alkotni. A németek nagyon szorítják, de véle­ményem szerint egy ajkai feldolgozómű megoldaná a hazai gyártás problémá­ját ... Mondtam neki, én képes lennék újabb terü­leteket felkutatni. Ám, ha a régieket visszaadnák . .. — A régiek! Jenő, hol vannak a régiek? Nem ad­ják azokat vissza neked, ne is reménykedj. Kivel akarsz még beszélni? ... Horthyval is? ... — Igen. Tudom, hogy van még ezeken a terüle­teken kívül is bauxit az országban. Például Bala- tonfüred környéke is na­gyon gyanús nekem. — Csak nem akarsz megint vándorútra kelni? — Nem . .. Most nem ... De ha Aschnerral sikerül­ne valami, vagy a kor­mányzóval, én szívesen kutatnék tovább... Tu­dom, te azt szeretnéd, vál­laljak el egy főmérnöki állást valahol... de én nem arra születtem. En­gem megfojtana egy iro­da. Kutatni, kutatni, ku­tatni. Ez az én elemem. Annyi természeti kincse van még ennek az ország­nak ... (folytatjuk) tegsége miatt személyesen nem vesz részt a szabad­ságharcban, de családja részéről képviselve van. öccse Pál és nővére, Má­ria életüket áldozzák és A nemzmeti küzdelem) bukása azután a tragédiák sorozatát zúdítja a Ma- dátíh-családra. Ezek közül a legmegdöbbentőbb nővé­re, sógora és kis gyerme­dők nyugodt boldogságban telnek el. Az ezidőben írt lírai versek arról tanús­kodnak, hogy a költő a csendes vidéki életet a „legszebb költészetnek” ér­zi, amelyben a boldogságot jelenti, ha hitvese „keblé­re hajtva forró homlokom, Legédesebb regéit hallga­tom.” A CSESZTVEI boldogsá­got eleinte csak Madách meg-megújuló betegsége zavarja — csuzos bántal- mak gyötrik — majd a történelmi események is közbeszólnak. Madách ugyan, éppen be­Fráter Erzsébet még a konzervatív gondol­kodású Madáchné is azt tervezi, hogy a sztregovai régi kastélyt átadják kato­nai nevelés céljaira. Ma­dách erejéből csak néhány buzdító vers megírása telik, amelyeket „Tábori képek” cínaesi foglal össze. kük brutális meggyilkolá­sa. Ezek az események és az az „iszonyatos csend” amely megüli az országot, csak még jobban a cseszt- vei magányba szorítják. Saját helyzetét is jellem­zi a vers: „Ma az ifjú, ha érzi önbecsét Kétségbeesve megdermed, mint a kő, Mert számadásba most az embernek Nem súlya többé, csak száma jő.” A szabadságharccal való kívánása rossz tanácsadók, együttérzését és elvhűségét s Fráter Erzsikéről harna- mutatja az is, hogy 1851- rosan olyan hírek keringe- ben Kossuth halálra ítélt nek, hogy udvarlót tart. titkárának Rákóczy János- Madách 1853 augusztu- nak menedéket ad. Emiatt sában szabadul, s bár ma- 1852-ben letartóztatják és ga is érzi, hogy harmó- vasra verve Pozsonyba nikus családi élete már a szállítják. Előbb a Vízi- múlté, három gyermekére kaszárnya börtönében ra- való tekintettel megpró- boskodik, majd Pestre vi- bálja rendbehozni házassá- szik és az Újépületben gát. zárják el. Egyes feljegy- SZTREGOVÄRA költöz- zesek szerint a vád ellene nek az ősi kastélyba, de nemcsak a bujdosó rejte- Fráter Erzsi itt is folytat- getése ,hanem az a gyanú ni akarja régi életét. S szabadcsapatok míg Madách az elbukott is, hogy ----------— „„p ,uw.w s zervezésével is foglalko- szabadságharc zott volna. nagyszerű napjainak emlékét melen- Ezek az események és az geti: „Kicsinyszerű ez élet,' ez időből származó versei ritkán jőnek/ Mint röpke bizonyítják, hogy a hala- álmok, nagyszerű napok/ dásért való harc erkölcsi Talán csak, hogy ne esse- ígényét a bukás okozta ki- nek kétségbe/ Embemagy- ábrándultság se tudja meg- ságú törpe századok .. ingatni: „Én küzdve búk- Fráter Erzsi mulatni vá­ltatom, De a sorssal soha- gyó társaságban, felszínes' sem alkuszom” — mondja, szórakozásnak örül. így A BÖRTÖNIDŐ azután érthetö. hogy az ellentét' válságba sodorja házassá- közöttük tovább mélyül, s gát. Fráter Erzsiké nem amikor Erzsi 1854 tavaszán nélkülözésre és tűrésre te- férje nélkül és kifejezett ti- remtett ember. Börtönben lalma ellenére mégis el­ülő férjét pénzért, váltó- me§y a losonci bálba, vég­cédulákért zaklatja és ar- legessé válik a szakítás, ról panaszkodik: „Szörnyű 1854. július 25-én meg- most ezen a Csesztvén, szövegezik „közmegegye- olyan, mintha kihalt vol- zéssel”, hogy egymástól na, tsak úgy tengődöm, örökre és végképp elvál- mlnt egy elátkozott”. Az nak. az örökös ruha­(Folytatjuk) Csukly László unalom, __ _____ ____ g ondok, a fényűző élet és mulatságok kedvelése és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom