Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-22 / 189. szám
4 Hi 6 G ft A D A marxizmus győzelmes útja 100 éve alakult meg az első Internacionálé fiazdag tartalommal jelent meg a napokban a Tártélet ez évi kilencedik r.záma. A cikkek nagy része a pártmunka időszerű kérdéseivel foglalkozik, de jelentős terjedelmet kaptak a folyóiratban a K ISZ-kongresszusra való készülődés eseményei is. A legnagyobb érdeklődést azonban minden bizonnyal Simon Péternek, a történelemtudományok kandi- ' dátusának A marxizmus győzelmes útja című színvonalas írása váltja ki, amelyben a szerző a pro- letáriátus első nemzetközi szervezetének az első In- temacionálénak állít emléket A cikk bevezető része I 847-ig visszamenőleg elemzi azokat a történelmi eseményeket amelyek közvetve vagy közvetlenül előjgítették a munkásosztály egyesülését egy közös, nemzetközi szervezetbe. Az Internacionálé létrejöttét a kaptalizmus fejlődése, a proletariátus számbeli gyarapodása és szervezeti erősödése, a fellendülő sztrájkmozgalom és a lengyel felkelés (1863-64), valamint az amerikai polgárháború (1861-65) idején a növekvő szolidaritási akciók készítették elő. Az I. Internacionálé hivatalosan 1864. szept. 28- án a Londonban tartott első kongresszuson alakult meg. A londoni St Martin s Hallban megtartott kongresszuson angol, francia és olasz munkás vezetők vettek részt. A német munkások képviselői között ott volt Marx Károly is, aki Engels-szel együtt a Nemzetközi Munkásszövetség alapítója és vezére volt. Marx és Engels politikája meghozta gyümölcsét — írja Simon Péter —. A tudományos szocializmus eszméi behatoltak a munkás- mozgalomba, megteremtve ezzel az eszmeileg, politikailag önálló marxista pártok megalakításának szubjektív feltételeit. Ezzel az első Nemzetközi Munkásszövetség örökre beírta nevét az emberiség szabadságmozgalmainak történetében. Harcainak eredményeit soha többé nem tudták megsemmisíteni, fennmaradt és mindég tovább fejlődött. Uj, fiatal írónőt avat e regénnyel a kiadó, s hozzátehetjük: sikeresen. Jól megkomponált, kerek történet a regény egy öntudatlanul kiteljesedő asszo- nyi lélek tévelygéseiről és magára találásáról. A regény ifjú hősnője végigjárja a szokványos polgári házasélet útját a maga jólismert buktatóival, értetlenségével, idegenkedéseiéi. Az emberpár nem is tehet A cikk második részében napjaink munkásmozgalmát vizsgálva a szerző példákkal bizonyítja be, hogy a burzsoázia és a proletariátus közötti viszony lényege száz év alatt sem változott és a marxizmus alapelvei ma is ugyanazok, mint az első Internacionálé korában. Elemzésének végkövetkeztetése már a jövőt idézi: bármilyen nagy akadályokat is kell még leküzdenie, a nemzetközi egység ügye végleg diadalmaskodni fog. a házasság csődjéről, s talán örökre egymáshoz kötődött volna, ha bele nem szól a világháború zűrzavara, s össze nem kúszálja a szabályos szálakat. Mégis ez az út vezet el az önismerethez s az élet nemesebb céljainak megtalálásához. Ezt a folyamatot nagyon bensőségesen és hitelesen állítja elénk a fiatal írónő. (Szépirodalmi) VJESNIK: 1.700 szakember a fejlődő országokban A zágrábi, INGRA-egye- sület szakemberei közel száz nagy ipari létesítmény építésén dolgoznak, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban. Ázsiában a jugoszláv szakemberek 11 vízi és 8 hőerőmű, néhány cementgyár építésén dolgoznak, valamint előkészületeket folytatnak 37 egyéb ipari létesítmény megvalósítására. A vezető jugoszláv vállalatokat magában foglaló zágrábi szervezet munkatársai az afrikai országokban 8 vízi- és hőerőmű, néhány távvezeték és 7 élel- miszerfeldolgozó-gyár építésénél segédkeznek. Körülbelül 1700 jugoszláv szakember, főleg mérnökök, technikusok és egészségügyiek működnek ma a fejlődőben lévő országokban, különböző munkaterületeken. NADÄNYI GERTRUD: Félálomban jr Szüts István: "\ A vörös agyag Dokument umregény jT 13. Ha a külügyben hasznos a_z ilyen módszer, akkor a kereskedelem, a gazdaság területén sem ártalmas — gondolta Hugenberg. Már most fel kell készíteni az országot a jövendő háborúra. A „Éührer” bizalmas körben már arról a lehetőségről beszélt, hogy Németországnak totális háborút kell viselnie. Elkészültek a kétfrontos háború tervei, súlyponttal nyugaton: ez volt az Aufmarsch „ROT”- A kétfrontos háború, súlyponttal keleten, az Aufmarsch „GRÜN” nevet kapta! A minta alapos, kidolgozott, Sonderfall „Otto” terv az osztrák állam bekebelezését tartalmazta, a ,. Ba rba rossa h a dm ű veled pedig csakis és kizárólag a Szovjetunió ellen irányult. Hugenberg megkapta a kalló intenciókat a sajátosan gazdasági ügyekre vonatkozóan is. Nyersanyag, nyersanyag, nyersanyag! Amit lehet, most beszerezni, és gondosan tartalékolni! Acél Svédországból, vasérc Franciaországból. Leplezni kell a háborús készülődést, hogy ezeknek az anyagoknak minél tovább birtokában maradhassanak. A kereskedelmi diplomata, gazdasági szakértő, aki visszautasítja a diverzió, vesztegetés, árulás, csábítás módszerét, Hugenberg szerint is egy hülye. — Én nem várok addig, amíg ezek a pojácák átképezik magukat! — fakadt ki egyszer helyettese előtt, a régi kereskedelmi szakemberekre célozva. — Ha ezek az elaggott szamarak azt hiszik, hogy ma is lehet úgy dolgozni, mint a régi kereskedők, akik úgy vezették üzletüket, hogy ügyeltek a jó modorra, akkor haladéktalanul ki kell őket söpörni a minisztériumból. „A politika — idézte Hugenberg Hitlert —, olyan játék, amelyben minden furfang megengedett, s amelynek szabályai a játékosok ügyességétől függnek. Egy gazdasági szakembernek, aki felsőbb irányítással foglalkozik — jelentette ki 3 miniszter — az etikett mesterének kell lennie. Szükség esetén azonban nem riadhat visz- sza a csalástól, a hamisítástól sem.” Hugenberg ebben a szellemben — az új hitleri „kezek” szellemében! — intézkedett és intézkedései már kezdték is meghozni a maguk gyümölcsét. Itt van például az alumínium. Mindenki tudja, hogy a Ruhr-vidék nagy gyárainak sok alumíniumra van szükségük a repülőgépipar, a hajóépítőipar fejlesztéséhez. „És ki adja — morfondírozott bizalmas munkatársai előtt a gazdasági miniszter —, meddig kaphatunk bauxitot Fráncia- országtól? Kérem, nézzenek körül Európában, hátha vannak újabb felfedezések?” Még a nyár folyamán Herr Grechter müncheni főnök csodálkozva tapasztalta, hogy postája között a Birodalmi Kancellária Színházi életünk lehetőségei Salgótarjánnak — és tá- gabban: ennek a megyének nem volt soha önálló színháza. Színházkultúra tekintetében nem maradtak ránk különösebb tradíciók, nem fejlődtek ki magasrendű eszmei, esztétikai igények Igénytelenség régen Azok a daltársulatok, amelyek a felszabadulás előtt néhány helységünkbe el-ellátogattak, „fővárosi” műsoraikkal . inkább az igénytelenség szálláscsiná- lói voltak a megyében. Forgatom a Nógrádi Hírlap 1939-40-es évfolyamát, s bizonyos Szalai Károly (van-e, ki e nevet egyáltalán ismeri?) vándortrupp- jának műsorprogramja is ezt erősíti meg előttünk. Még a korabeli krónikás is szóvá teszi: „Nem az előadókon múlott, hogy különösen a hét végén bemutatott darabok szintje és hangja sehogysem illett a ma mindennél többre tartott családvédelem eszményéhez. Ezeket a színműveknek nevezett malacsá- gokat irtsuk ki már egyszer a műsorból.” S körülményeinél fogva sem adhat mást a többi vándoptársulatocska: Vértes Károly Salgótarjánt látogató együttese sem! A mindennapos megélhetés gondjában őrlődnek, többnyire a puszta létfenntartás küzdelmét vívják. Kár rájuk sok szót vesztegetni. A felszabadulás után, az ötvenes években létrehívott Faluszínház volt az, amely ebben a megyében talán első ízben összegezte azokat a tulajdonságokat, amelyeket a színháznak a népművelés és szórakoztatás terén jelentenie kell. Nagyarányú és áldozatos kultúrmisszió volt ez, bátran mérhető az echós-ősök küldetéséhez, viszonyaihoz ez a mindmáig nem eléggé értékelt hősiesség. Az igazi színház megismertetése nálunk; tanyavilágban, falun, városon egyGazdasági Főcsoportfőnökségének meghívóját találta. A szűkszavú levél nem éppen kérő hangon szólította fel, hogy utazzon azonnal Berlinbe- Hugenberg nem sokat kertelt, Grech- ternek precíz tájékoztatót kellett adnia, hogyan is állít helyt annakidején a magyar bauxittal. Grechter elmondta, hogy még a huszas években nagyobb mennyiségű bauxitot vett át Magyarországtól, de csökkent a termelés. „Valószínűleg kimerültek a bányák” — tette hozzá a Lauke-Werke vezérigazgatója. — Akkor én is áttértem a francia bauxitra. — ön rendkívül rosszul tájékozott — figyelmeztette Hugenberg a gyárost. — A magyar bauxit egyáltalán nem apadt el. Önök teljesen megengedhetetlen módon átengedték a svájciaknak a területet. Tudja, mennyi az alaptőkéje ennek a társaságnak? Ezerki lencszázhuszonhárom ban három és fél, ezerkilenc- százhuszonhatban már nyolc egész egytized millió svájci frank volt. Találja ki miből? . . , Ezerkilenc- százhuszonhétben négy- százhuszonkilenc pengős áron jegyezték a részvénypapírt, tehát ott nagyban ment a bauxittal való sef- telés. No, de most már aránt a Faluszinház múlhatatlan érdeme. Ma már gyakran finynyáskodunk egy-egy közepesebb produkció láttán, pedig mai igényességünknek is többé-kevésbé a Faluszínház a megalapozója. Az ő emlőin növekedtünk műértő, irodalmat igénylő közönséggé, tehát: eredményesen töltötte be feladatát a megye életében. Más kérdés viszont, hogy a Faluszínház gazdasági- eszmei-művészeti jogutódaként működő Állami Déryné Színház képes-e megfelelni a ma támasztott követelményeknek. Áll- nak-e rendelkezésére kellő mértékű gazdasági-anyagi eszközök, művészeti erők, hogy alapszerkezetén lényegeset tudjon változtatni, s ezzel olyan magas szintet biztosíthasson előadásainak, amelyre napjainkban nemcsak városon, de a televízió hódításával falun is mindinkább igényt tartanak. Az utóbbi két évben számos ok hozta felszínre ezt az aggályt. Végleges, megnyugtató választ a Déryné Színház lenni, vagy nem lenni kérdésére a színházi világban végrehajtott átszervezések, s a velük járó új koncepciók adhatnak. Véleményem szerint az még igen keveset, mindössze részletdolgot old meg, amiről legutóbb Ascher Oszkár, a színház igazgatója nyilatkozott. Nevezetesen: hogy korszerűsítik a technikai, világítási felszerelést, növelik a díszletméreteket. A technikai rekonstrukció csak a színházi társulat, a művészeti erők „rekonstrukciójával” hozhat kívánt eredményt. S nézetem szerint ez az elsődlegesebb. Szeret azzal büszkélkedni a Déryné, hogy országunk legnagyobb színháza. Számszerűségét tekintve csakugyan ez a helyzet. De tisztelet az igen nagyszámú kivételnek — igen nagy azoknak a száma is a társulat soraiban, akik művészi kvalitás dolgában inkább ballasztjai a felfelé mindegy, én majd kiadom a dolgot az embereimnek, ne féljen, kézbe vesszük az ügyet. Azt hittük, hogy ön tud segíteni, de látom, eléggé konzervatív bizonyos dolgokban. Mintha csak szálkát nyelt volna, úgy ült Grechter székében és a szemben lévő falon lógó, sasos címerre bámult- — Ezeknél sosem lehet tudni — gondolta ijedten —, talán még a gyárakat is felügyelet a1 á helyezik. Ha Gréta sejtette volna itthon, mi lesz a berlini látogatásból.;. De honnan is tudnak ezek mindent oyan pontosan ... — Nyilván önnek, uram, arról sincs halvány fogalma, hogy a gánti telepek felfedezője újabb területek után kutat? — hallotta újra a miniszter recsegő hangját. Grechter fejét rázta. Legszívesebben már kívül került volna ebből a hűvös szobából, s messze ettől a vízszemü embertől. Amikor Hugenberg arra kérte, tegyen meg neki egy szívességet, boldogan vállalkozott rá. Mégcsak törvénytelen dologról sincs szó, csupán egy-két vizsgálatról. Grechter izzadva, szuszogva sietett le a lépcsőn. (folytatjuk) ívelésnek. Akikkel rnnga»- rendű színházi feladatokat sokszor még középszerrel sem lehet megoldani. 8 ezek az egész színháznak művészi hiteirantói, Még többet A kettős rekonstrukció« múlik tehát képes lesz-é megfelelni tovább várakozásunknak a Déryné Színház, tud-e minőségi színt- i ben olyan mértékben nö-! vekedni, hogy falusi fela-: datai mellett fontos szere-: pet tölthessen be a külső: és benső arányaiban is ro-l hamosan növekedő Salgó-i tarjáni kulturális életében! A színház igenlő választ] ad a kérdésre, s örülnénk| neki, ha így lenne. De úgy; érzem, a megyeszékhelyet; tekintve most már túl kell] mozdulnunk azon az alap-' álláson, hogy a mi szín-j házunk .kizárólag a Déryné) Színház. A Déryné Színház, haj minőségileg — tételezzukl fel a vezetői iránti teljes] bizalommal — eleget is! tud tenni a minőségi mer-j cének, az új művelődési' ház életét betöltő program' nyújtására aligha vállal-] kozhat. Meg kell hát ra-i gadnunk minden lehetősé-1 get, amely a művészeti! élet e területén igényes! programot kínál, folyto-' nosságot biztosít a megyei! művelődési ház életében., Többirányú és összesíthető] megoldás is kínálkozik. Javaslatot kaptunk többek között a budapesti Iro-I dalmi Színpadtól, amely] már most, a Madách-ün-] népségén segítségünkre si-j et. Felajánlotta továbbá összeállítását Babits Mi- hályról, Radnóti Miklósról, Juhász Gyuláról, Shakes-; pear erői a színművészet, a: pódiumművészet legjefe- sebb művelőivel. Módunk van szorosra fűzni kap-] csqlatunkat a miskolci Dé-j ryné és az egri Gárdonyii Géza színházzal, hogy olyan művek élményét szerezhessük meg magunknak Salgótarjánban is —- Egertől még az idén —, mint Az ember tragédiája, az Egri csillagok, Rómeó és Júlia, Egy szerelem története, Ä vágy villamo-j sa, zenés művekben pedig:! Figaró házassága, Leány-j vásár, Sztambul rózsája, Szivesen jönnek hozzánk Művelődési vezetőink! helyesen teszik, hogy mari tárgyalnak ezekről. A mis-1 kolci színház például készségét nyilvánította, hogy megfelelő időpontban színházi heteket tartson nálunk s külön, egyedi előadásoktól sem zárkózik el. De ennél még tovább' mehetünk. Hasonló vendégjátéknak nyithatunk: utat a pécsi, immár európai hírű, modern balett és a nem kevésbé jóhírű és a Salgótarjánban már évekkel ezelőtt előnyösen megismert debreceni ope5* ra előtt. A debreceniekben — éppen a korábbi évek sikere alapján — ma is megvan a vállalkozó kedv hozzánk látogatni. Az új megyei művelődési ház külső képében impozáns létesítménye les* Salgótarjánnak. Nem közömbös tehát, hogy tartalmi telítettségében is az legyen. Kínálkoznak a lehetőségek, csak rajtunk múlik most már hogya* élünk velük. Barna Tibor
