Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-13 / 182. szám

1964. szept. 13. vasárnap. NŐGRAD I 5 4z autóbuszgyártás fellegvára A legújabb „Ikarus 180”- as autóbuszok belső be­rendezése minden igényt kielégít Kit nem foglalkoztatott még az utasok, gépkocsi- vezetők, szakemberek kö­zül: eléri-e a világszínvo­nalat az Ikarus, de külö­nösen: kielégíti-e a piac, pontosabban a közlekedés egyre növekvő • igényeit? Ezekre a kérdésekre keres­tük a választ a legilletéke­sebbeknél, a gyár vezetői­nél, tervezőinél, munká­sainál. Tizenhat évvel ezelőtt valóban „lent”-ről indul­tak, a kézműiparból. „Autóbusz-kisipar!” Mi­lyen nevetségesen hang­zik! A kezdeti esztendők vol­tak a legnehezebbek. Eb­ben a „hőskorszak”-ban je­lentős beruházásokkal és hatalmas szervező munká­val teremtették meg a ha­zai autóbuszipar és sze­reztek nevet külöldön is a szárnyas emblémájú „IKA- RUS”-nak. Az ötvenes években szá­mos hír, riport jelent meg a gyár munkájáról. Sok kép, élménybeszámoló idézte az exportsikereket: .„Űj autóbusz Afrikában, a távól-keletén ...” Aztán megfogyatkozott a sajtó­nyilvánosság, az olvasók egyre kevesebbet értesül­tek az eredményekről, majd lekicsinylő jelzőket lehetett hallani. Pedig az Ikarus termelése nemhogy csökkent, hanem megsok­szorozódott. 1963-ban 2500 autóbusz gördült ki az üzem kapuján, s ez éuró- pai viszonylatban sem le­becsülendő mennyiség. A tervezők szüntelenül keresik az újat, a még cél­szerűbbet, a modernebbet. Az autóbusz annál korsze­rűbb, minél hasznosabb a kocsiszekrény, vagy utas­tér kihasználása. Ezért az új kpesik dobozhoz hason­lítanak, szögletes záróvo- nnlúak. Budapest utcáin csak­nem egy éve feltűntek az „ízelt” család legfiatalabb tagjai, az „IKARUS 180”-as csuklósok. Ezeket a tizen­hétméteres óriásokat padló alá épített 180 lóerős mo­torok viszik. A „0”-széria ötven darabját rendszere­sen vizsgáljáik, ellenőrzik. Meghallgatják az utazókö­zönség véleményét is. E szerint az újabb kocsik előterében csupán egy sor ülést helyeinek el, hogy megkönnyítsék a mozgást. Egyszerre 180—200 utast szállíthat. A gyors utascse­rélődést széles ajtók bizto­sítják, a kellemes hőmér­sékletet pedig a praktikus tetőszellőztetés. Szóval sok olyan tulajdonsággal ren­delkezik, amely' alkalmas­sá teheti a világszínvonal­ra. Egyelőre azonban még akad probléma, például nagyobb gondot kell fordí­tani a motorok kivitelezé­sére, hogy — a „0” széria tapasztalatait hasznosítva, — éz a pompás csuklós autóbusz megfeleljen a hozzáfűzött reményeknek. A „sztár” még jelenleg is a farmotoros „Ikarus 55”-ös, amely újvonalú ka­rosszériájával forradalma­sította az autóbuszgyártást. Luxuskivitelben, toalettel, bár-pulttal felszerelve, 100 km-es sebességgel a távol­sági járatok eszményi tí­pusa. A gyárban készült autó­buszok 75%-a külföldre kerül, 25%'a pedig a bel­földi forgalmat szolgálja. Természetesen sokkal több autóbusz kellene mind bel­földi szükségletre, mind külföldi megrendelésre. És lesz is. Ezt határozottan ígérték a gyáriak. Az ígé­retek mögött már szám­adatok, kidolgozott tervek állnak. Jövőre első lépés­ként 300 darabbal többet gyártanak az ideinél. A távlati tervek szerint, 1980- ban 8000 autóbusz kerül le a futószalagról. A megnövekedett igé­nyek kielégítésére nem elegendő csupán az 540 millió forintos beruházás, de szükséges a termelés jobb megszervezése, a gyártási technológia töké­letesítése, és a célpgépesítés is. Ennek első és nagyon fontos lépése az ún. „vo­nalmozgatás”. minden munkamozzanat pontos megtervezése. Az új festő és szárító részlegek lehe­tővé teszik, hogy több, akár három műszakban termeljenek. A siker per­sze nemcsak az Ikaruson múlik. Majdnem kétszáz alvállalkozó szállítja a bu­szok különféle tartozékait, éppen ezért, hogy a mun­ka zavartalanul haladhas­son. teljes összhangra van szükség. A tervezők véleménye szerint a jövő a kismére­tű autóbuszoké, amelyek könnyen mozognak az egyre növekvő városi for­galomban. Ezért már ter­vezik a legoptimálisabb formát, a külön, utason- ,kénti szellőztetést, mint a 'repülőgépeken, s a széles ajtókat, amelyek kielégítik a modern közlekedés min­den igényét. Fokozzák a munkát, hogy zökkenőmentesen elláthas­sák, elsősorban a szocialis­ta országokat, és megfelelő mennyiségű, minőségű autóbusszal jelentkezzeeek a világpiacon, ahol várják a közkedvelt és közismer­ten kivaló magyar autóbu­szokat. Lüktet az egész gyár. Va­lamennyi dolgozója, konst­ruktőre fáradozik a felfej- lődés szabta követelmé­nyek megvalósításáért, , Rövid múlt. de annál na­gyobb jövő áll a magvar autóbuszgyártás fellegvára, az IKARUS előtt! Szöveg és kép: Regös István Nem nagy ügy az egész. Csak egy 550 méteres árokban kell elhelyezni 1100 méter kábelt, hogy a Sal­gótarjáni KÖJÁL építésé­hez legyen áram. Szóval, nem nagy ügy az egész. De az alaposság kedvéért legalább három­szor volt kooperációs érte­kezlet beruházóval, terve­zővel. generál kivitelezővel, i a jóég tudja kivel: vagy öt­ször helyszíni „bejárás” | beruházóval, generálkivite­lezővel, tervezővel, építke­zést engedélyező hatóság képviselőjével. Elég sokat vitatkoztak tanakodtak, ami végülis meghozta a gyümölcsét: kitűzték a ká­bel nyomvonalát, az ÉMÁSZ dolgozói hozzálát­A reflektorok irányát pontos műszerekkel állítják be, hogy a sugárkéve egyenletesen világítsa be az utat Ts% tanácsadót Előrelátóan gazdálkodjunk a takarmánnyal SZARVASMARHA állo­mányunk minőségileg is, mennyiségileg is szépen fejlődik. A szarvasmarhák 4,1, a tehenek és az előha- si üszők száma pedig 3,8 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy az idén a termelőszövetkeze­tek 2800-zal többb szarvas- marhát és 700-zal több te­henet, illetve előhasi üszőt mondhatnak magu­kénak a tavalyinál. A közös gazdaságokban nagy gondot fordítanak az üszők fedeztetésére. Az el­ső félévben ezerrel több nőivarú szarvasmarhát in- szemináltak, mint az el­múlt év azonos időszaká­ban. Ez a jövőt illetően nagyon kedvező. A szécsé- nyi és a varsányi termelő- szövetkezetekben külön reszortosai vannak ennek a munkának. A tenyésztési kedv nö­vekedése lemérhető azon is, hogy a háztáji és az egyéni gazdaságokbban el­lett borjak zömét — elté­rően az előző évek gyakor­latától — meghagyják. A tsz-ejc a borjakat megvásá­rolják, és minőségüktől függően tenyésztésre, vagy levágásra felnevelik. Az év első felében a vá­gómarhák átlagsúlya 25 százalékkal nőtt, s ma már 60 kilogrammal ha­ladja meg az elmúlt év hasonló időszakáét. A ce- redi termelőszövetkezet olyan kifogástalan vágó­marhákat nevel, hogy több­ségükben exportértékűek. Kisebb mértékben ugyan, de növekedett az egy te­hénre számított tejhozam átlaga is. Az első félévben 125 literrel fejtek több te­jet egy-egy tehéntől, mint az elmúlt év hasonló idő­szakában. SZÉPEK AZ EREDMÉ­NYEK, de a lehetőségektől még elmaradnak, tejterme­lésünk bizony még mindig alacsony fokon áll. Az egy tehénre jutó átlag mind­össze 2000 liter. Az erőket az átlag emelésre kell for­dítani. Ehhez viszont meg­felelő mennyiségű és mi­nőségű takarmánykészletet kell biztosítani. A termelő- szövetkezetek úgyszólván kivétel nélkül vallják ezt az elvet, de nem mindenütt tartják be. Endrefalván például a nagyon jó táp­értékű napraforgót késve takarították be, vágás után hagyták, hogy megszárad­jon, s így a tehén elé már csak a levél nélküli szár jutott. Gyakori, hogy legeltetés után a jászolhoz kötött állatot nem etetik. A tej- hozamot így nem lehet emelni. Általános szokás, hogy a hagyományos bor­júnevelésnél elspórolják a takarmányt, s amikor a jószág súlya eléri a 110-120 kilogrammot, elválasztják, noha a borjú ekkorra még nem szokta meg a szilárd takarmányfogyasztást, súly­ban megcsappan, még fö­lös takarmány-ráfordítás­sal sem tudják minden esetben megfelelő hízó­vagy tenyészállattá nevel­ni. A borjúnevelésre külö­nösen nagy gondot kell i for­dítani, ha az állatállományt tovább akarják fejleszteni. Ehhez az is szükséges, hoev nagyobb mértékben alkal­mazzák az itatásos borjú- nevelést, és megfontoltan bánjanak a takarmány­készlettel is. Ha a takar­mányt 'célszerűen használ­ják fel, a szarvasmarha - tenyésztés tovább fejlőd­het. Sokat segíthet a takar­mányok szabadpiaci felvá­sárlása is. A szécsényiek már tárgyalnak a Vihar­sarok egyik termelőszövet­kezetével, hogy burgonyát — amely Szécsényben igen jó termést igér — kukori­cáért cseréljenek. A hi­deglevegősen szárított pil­langós szénából több he­lyütt nagyon helyesen, lu­cernalisztet készítenek. Néhány hét, és az álla­tot már nem lehet legelő­re hajtani. Megkezdődött tehát az előkészület a ben­ti etetésre. A tsz-ekben» rendbehozzák a takarmá­nyok előkészítéséhez szük­séges gépeket, javítják a szecskavágót, darálót, és az egyéb felszereléseket. A TAKARMÁNYKÉSZ­LET takarékosságra inti a tsz-eket, ezért gélszerű, ha a szakemberek bevonásá­val a legjobb egyedeket különválasztják és meg­különböztetetten gazda­gabb, bőségesebb takarmá­nyozásban részesítik, hi­szen nincs annyi takarmá­nyuk, hogy az egész tehén- állományt kielégítően el­lássák. így viszont több eredményre számíthatnak, mintha a takarmányt az egész állomány között egyenlőén szétosztanák. H. D. Kinek a zsebére? tak, be is fejezték a mun­kát. Az egész kábelfektetés százharminc ezerbe került, plusz annak a feltucat em­bernek a néhánynapos munkabére, amelyet a ká­belépítés nyomvonalának pontos, körültekintő, min­den körülményt szem előtt tartó kijelölése érdekében megérdemelten fizetett ki- nek-kinek saját vállalata. Szóra sem érdemes... Cseng a telefon a minap az ÉMÁSZ igazgatójának a szobájában. A KÖJÁL lé­tesítendő új székhazának építésvezetője telefonált. Azt mondja, nem jó helyre fektették le a kábeleket; a tervező rosszul jelölte ki a nyomvonalat. Az egészet fel kell szedni, s öt méter­rel odébb vinni. Néha fura kérdések 'jut­nak az ember eszébe. Ilyen például: a kábelfek­tetés százharmincezer fo­rintba került, valamint áz előkészítésével, a nyomvo­nal kijelölésével foglalko­zó szakemberek munkabé­rébe. Ezt az állam már ki­fizette. A kábel áthelyezése kinek a zsebére fog elké­szülni ..? — Csizi — t

Next

/
Oldalképek
Tartalom