Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-12 / 181. szám
2 SŐGRA 1964. szept. 12. szombat Budapestre érkezett Joszip Brez Tito tfebytesbás az 1. oldalról.) ét társadalmi életének számos területén elért. Munkatársaimtól, akik nemrég meglátogatták az önök szép országát, már hallottam erről. Örülök annak, hogy az elkövetkező néhány nap során alkalmam lesz személyesen is találkozni dolgozóikkal, akiknek alkotó munkáját és szorgalmát nagyra értékelem. Eddigi együttműködésünk — különösen az utóbbi időkben — mindkét országra nézve gyümölcsöző és hasznos volt. Munkáspárt Központi Bizottsága pénteken az Országház Vadásztermében ebédet adott Joszip Broz Tito és felesége, Jovanka Broz tiszteletére. Részit vettek az ebéden a Tito elnökkel együtt hazánkba érkezett jugoszláv vendégek is. ' Az ebéden részt vett Dobi István és felesége, valamint Kádár János és felesége, továbbá Apró An- tíl, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a politikai bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a kormány több tagja és a politikai élet más vezető személyiségei. Ä szívélyes, baráti lég-, kórben lezajlott ebéden Kádár János pohárköszöntőt mondott. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében szívből köszöntette a kedves vendégeket, Jtnajd így folytatta: Most száz éve annak, hogy a Kommunista Kiáltvány — „Világ Proletárjai Egyesüljetek!” — jelszavát “követve sok nemzet fiai összefogtak és létrehozták az I- Internacionálét. Kitérők, kudarcok is voltak, Meggyőződésem, hogy látogatásunk és a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kormányának vezetőivel sorrakerUlő tárgyalásaink újabb hozzájárulást jelentenek majd az országaink közötti baráti együttműködés további elmélyítéséhez, a békeszerető politika erősödéséhez, valamint a konstruktív nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez. Éljen a Magyar Népköz- társaság! Éljen a jugoszláv—magyar barátság! osztályellenségeink ezerszer ujjongtak és temették a marxizmust, de az eszme diadalmaskodott, a szocializmus 14 országában már megvalósult és világ- rendszerré, a béke legfőbb őrévé, a történelem meghatározó erejévé vált. A 14 ország fiai között, amelyben már megdöntötték a kapitalista rendszert és szabadon, a nemzeti függetlenség birtokában ékítik a szocializmust, ott vagyunk mi magyarok és jogoszlávok is. Ez öröm és büszkeség számunkra, közel hoz és arra ösztönöz bennünket, hogy működjünk együtt országaink, népeink érdekében a békéért, a szocializmusért, a gyarmatosítás ellen, a népek javára. 4 Ma viszonyunk világos, jó, tanultunk a múltból, és nem hátra, hanem előre tekintünk. Arra építünk, ami közös, amiben egyetértünk. Jó feltételekkel rendelkezünk ahhoz, hogy fejlődjön országaink és pártjaink viszonya, együttműködése, Jelenlegi találkozásunk sokat segít ebben. Véleményünk szerint — mondotta a továbbiakban — mindenkinek, aki szívén viseli a haladás Ismét felcsattant a taps: a budapesti dolgozók küldöttei meleg szeretettel köszöntötték a jugoszláv vendégeket. Az ünnepélyes fogadtatás a díszzászlöalj díszmenetével ért véget.. Joszip Broz Tito, Jovanka Broz és a jugoszláv államfő kíséretének tagjai a magyar államférfiak társaságában gépkocsiba ültek és szállásukra hajtattak. Az útvonalakon, amerre elhaladtak, mindenütt százak és százak üdvözölték a vendégeket, valamint a magyar államférfiakat ügyét, azon kell munkálkodnia, hogy még jobban tömörítsen minden imperialistaellenes, a gyarmati rendszert megsemmisíteni, és a békét megőrizni kívánó erőt. Azon kell dolgozni, hogy a szocialista világrendszer minden országa, a nemzetközi kommunista mozgalom minden harci osztaga egyesítse erejét, s együtt lépjen fel az imperializmus ellen. Kádár János pohárköszöntőjét így fejezte be: — Jó, hogy sok kérdésben a jugoszláv elvtársakkal egyező módon vélekedünk. Ez hasznos együttműködést tesz lehetővé szocialista országaink viszonylatában és számos . nemzetközi kérdésben. Mi ezzel a hasznos baráti együttműködéssel számolunk, — ezen munkálkodunk. Emelem poharam Tito elvtár kedves egészségére, valamennyi jugoszláv elv- társunk, mindannyiunk egészségére; a szocialista Jugoszlávia népére, barátságunkra, a béke, a szocializmus ügyének győzelmére! Az ebéden pohárköszöntőt mondott Joszip Broz Tito is. — Azzal a meggyőződéssel jöttünk Önökhöz, — mondotta a jugoszláv állam elnöke — hogy a szocializmust építő országaink közötti viszony mind kedvezőbben fejlődik, s hogy együttműködésünk egyre szélesebb körű és sokrétűbb lesz. Közös harcunk a béke megőrzéséért, azonos céljaink a szocializmus építésében és közös érdekeink — amelyek abból következnek, hogy szomszédos szocialista országok vagyunk, — szilárd alapot képeznek, s ezen tovább építhétjük népeink. barátságát és a kölcsönös bizalom jegyében sokoldalúan fejleszthetjük együttműködésünket. Meggyőződésem — folytatta J. B. Tito '—, hogy ma — a nemzetközi munkásmozgalom negatív örökségének felszámolására tett nagy erőfeszítések után — kedvezőek a feltételek forradalmi mozgalmunk együttműködésének eredményes fejlesztésére. A mai bonyolult nemzetközi helyzetben országaink azonos, vagy hasonló álláspontot foglalnak el a nemzetközi politika egy sor kulcskérdésében, és egységesek a békepolitika és a békés egymás mellett élés támogatásában. Á világ pozitív fejlődési folyamataival szemben nemcsak a hagyományos reakciós erők ellenszegülése figyelhető meg, hanem csatlakoztak hozzájuk a nemzetközi munkásmozgalom konzervatív, dogmatikus elemei is, amelyek egységbontó kísérletekkel igyekeznek akadályozni a békéért vívott harcot. Mind jobban érzékelhetővé válik a Kínai Népköz- társaság jelenlegi vezetői káros, kalandor politikájának igazi arculata. E poji- tika már csak azért is veszélyes, mert a marxizmus- leninizmus köntösébe burkolódzik, s felelőtlenül do- bálódzik álforradalmi jelszavakkal. Joszip Broz Tito végezetül kifejezte meggyőződését, hogy a jelenlegi tárgyalások hasznosan szolgálják Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatainak további fejlődését, valamint a béke megerősítésének nemes ügyét. Kölcsönös vádaskodás jegyében folyik az amerikai elnökválasztási kampány Arra építünk, ami közös, amiben egyetértünk Ünnepi ebéd a Tendégek tiszteletére A Magyar Szocialista Ai Addisi»Abeba4 kompromisszum Az afrikai miniszterek, Addisz Abeba-i értekezletének komprosszimus döntése Kongóról tükrözi a politikai irányzatoknak azt a sokféleségét, amilyen maga az afrikai egységszer vezet. Ha visszaemlékezünk arra, hogy milyen nehezen jött létre a társadalmi fejlődés különböző fokán álló, a volt gyarmattartókkal szoros vagy gyors ütemben felszámolódó kapcsolatokat tartó afrikai országok közös szervezete, érthetővé válik, hogyan módosultak a mostani értekezleten a kezdetben radikálisan Csombe-ellenes határozata javaslatok olyanokká, hogy végül a Leo- poldville-i kömény számára elfogadható eredmény született. Persze kérdéses, hogy a kormányok fennhatóságát, a nemzeti megbékélést, a szomszédviszályok elsimítását előtérbe helyező döntés, amely — kétségtelenül — mérsékelt, elvi precedens akart lenni a Kontinens esetleges hasonló ügyiben — menynyiben hoz igazi rendezést Kongóban, a függetlenség és demokratikus szabadság jogok alapján. A tény, hogy Csombét — szemben a kairói afrikai csúcskonferenciával — odaaengedték az Addisz Abeba-i tárgyalóasztalhoz, a kongói felkelők képviselőit pedig nem engedték oda, több — erős társadalmi és politikai ellenzékkel számoló — afrikai kormány bizonyos fokú, rosszul értelmezett önvédelme. S azoknak az afrikai országoknak a kormányai, amelyekben erős pozíciói vannak a nyugatnak — főként, ez esetben, Franciaországnak — a kongói neokolonialista térhódítás elleni harc elé helyezték a Csőmbe képviselte Kongó szuverénitásának tiszteletben tartását. Csőmbe épp ezt játszotta meg az értekezleten. Ezért is írta át többször a beszédét, hogy az minél mérsékeltebbnek, elfogadhatóbbnak hasson. Ezért Ígért fűt-fát az afrikai országokat egyként érzékenyen érintő fehér zsoldosok kérdésében. Az is jól időzített manőver volt, hogy Mobutu, Csőmbe hirhedt főparancsnoka épp e hét elején fenyegetőzött a Brazaville-i Kongó és Burundi (a kongói felkelőket támogató két ország) elleni háborúval. A gyarmati múlt örökségeként megmaradt sok afrikai határviszály, államok közti ellentét állandó riasztó" felhő az afrikai egységszervezet feje felett. Az Addisz Abeba-i értekezlet kompromisszumos határozatában a konfliktus elkerülésének vágya is tükröződik. Az azonnali tűzszünetet, a kongói politikai erők konferenciáját, s az ennek eredményeként létreho-/ zandó ideiglenes kormányt javasló terveket tehát elvetette a miniszteri tanács. Épp így azt is, hogy afrikai békfenntartó erő menjen Kongóba: az ENSZ gyászos emlékű kongói szereplése nyílván rossz érzéseket keltett. A kongói felszabadítási bizottság legutóbbi nyilatkozata azonban világossá teszi, hogy a katonai fölényben lévő, az ország nagy részét ellenőrző, s főként a nép többségének támogatását élvező felkelők (akik már Kongó ideiglenes kormányát is megalakították) nem hajlandók „nemzeti megbékélésre” — Csőmbe és Mobutu égisze alatt. Addisz Abeba-i döntés pozitívuma, hogy a fehérA zsoldosok kivonását s minden külföldi beavatkozás megszüntetését követeli. Ám épp ez a külső segítség Csőmbe egyetlen támasza, s erről nyílván csak ellenfelei önkéntes fegyverletétele esetén mondhat le. Az afrikai egységszervezet határozata tehát — kompromisszumos voltánál fogva — nem küszöbölte ki a kongói válság rendezését gátló alapellentétet. A miniszteri értekezlet, az egységes döntés kedvéért, nem figyelt fel eléggé arra a Csombét is mozgató kolonialista „szent szövetségre” ámely nemcsak az imperializmusnak égetően fontos Kongó iga2i nemzeti felszabadulását gátolja, hanem egész Feke- te-Afrikát fenyegeti. (A Tribune és a New Statesman leplezte le néhány napja e „szent szövetség” terveit) a formális függetlenségnek oly elhamarkodott tiszteletben tartása, mint Csőmbe kormánya esetében történt minden jószándék ellenére sem szolgálhat igazi megoldást, olyan rendezést, amely az afrikai egységszervezet, haladó céljait segíti. R. J. Teljes gőzzel folyik az amerikai választási kampány. A kortesbeszédek csípős célzásain, jelzőinek pergőtüzén felül emelkedik Johnson elnök csü- ‘ or tök esti beszéde, amelyet a Pennsylvania állambeli Harrísburgban, egy demokratapárti társas ösz- sbejövetelen mondott el. Johnson, a demokraták elnökjelöltje felhívta a figyelmet a novemberi elnökválasztások jelentőségére. Kijelentette, hogy az amerikai választópolgárok november 3-án a világbékére, vagy ellene szavaznak. Kérte az amerikai népet, utasítsa vissza a szélsőségesség doktrínáját, amely — mint mondotta — idegen Amerikától. Johnson kijelentette, hogy az Egyesült Államok földjén gátlástalan erők törtek fel, amelyek fittyet hányna** a többség óhajának. Etaz erők most összefogtak, szembenéznek az amerikai néppel. Johnson elnök ebben az immár második választási beszédében is — amelyben egyébként nem nevezte néven Goldwater és társait — arra szólította fel a republikánus szavazókat, hogy pártoljanak át á demokratákhoz. A Demokrata Párt egy másik zászlóvivője, Ful- bright szenátor, washingtoni beszédében, csütörtökön immár harmadszor rohamozta meg Goldwater külpolitikai nézeteinek bástyáját. — A bátorság és erő egyenlete Goldwater kampányának egyik témája — mondotta. — Goldwater újra és újra arra buzdítja a nemzetet, hogy ne féljen az atomháború kockázatától. Nem maradt adós az érvekkel Goldwater szenátor sem. Amikor csütörtökön este kampány-kőrútjának újabb állomásaira Indult, a repülőtéren újságíróknak kijelentette: nem csodálkozna, úgymond, ha a novemberi választások előtt újabb kubai válság alakulna ki. Ezzel nyilvánvalóan arra célzott, hogy a demokrata . kormányzat — akárcsak a vietnami agresszió esetében — válság- hangulattal, bátorságának kimutatásával akarja maga mellé állítani a tömegeket. A vietnami agressziót, mint ismeretes, Goldwater sietett támogatásáról biztosítani. Másfelől, a demokraták is próbálkoznak ilyesfajta manőverekkel. Egy magán- személy — bizonyos Melvin Belli ügyvéd — beadványt intézett a kaliforniai legfelső bírósághoz, kérve, törölje Goldwatert a választási listáról, mert nem szövetségi államban született, hanem az 1909-es Arizonában. / ..I'-’ Az arab csúcstalálkozón palesztinai felszabadító hadsereg megteremtését határozták el Az arab államfők csütörtökön esti ülésükön befejezték a palesztinai kérdés megvitatását. A konferencia hivatalos szóvivője az esti tanácskozás után közölte: az államfők palesztinai felszabadító hadsereg megteremtését határozták el. Hat javaslatot hagytak jóvá a hadsereg parancsnokságával, létszámával, kiképzésével, a kiképzés színhelyéül szolgáló területekkel, a hadsereg szervezetével és költségeinek fedezésével kapcsolatban. A szóvivő — az AP jelentése szerint — közölte, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, Irak, Kuwait és Szaud-Arábia máris-pénz összegeket ajánlottak fel a katonai kiadások fedezésére. A hadsereg megalakítását az Egyesült Arab Vezérkarra bízták. A vezérkar élén Amer tábornok áll. Nasszer elnök bejelentette, hogy a sinai félszigetet és Gaza térségét a hadsereg kiképzése céljából a vezérkar rendelkezésére bocsátja. A szóvivő szerint lehetséges, hogy később más gyakorló övezeteket is kijelölnek. A MEN hírügynöksége legújabb jelentése szerint a csúcskonferencia pénteken ismét összeült. A megvitatásra kerülő első napirendi pont a Jordán folyó és mellékfolyói vizeinek felhasználásával kapcsolatos terv. A MÁV értesíti az utazóközönséget, hogy Kis- terenye-Mátramindszent állomások között f. év szeptember 16-án, valamint 17-én és 18-án vágányépítési munkák miatt 4 óra 30 perctől 13 óra 18 percig a vonatforgalom szünetel. A fenti időpontban a két állomás között a személyforgalom lebonyolítása vonatpótló autóbusz járatokkal történik. Az autóbuszokra a MÁV menetjegyek érvényesek. MÁV Miskolci Igazgatóság. \
