Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-06 / 176. szám
NÓGRAD 1964. szept. 6, vasárnap Vasárnap hajnalban arra ébredtem föl, hogy szokatlan csönd van a szobában. Kiderült, hogy egyedül vagyok. Jutka még nem tért haza. Megijedtem. Hátha a zárba felejtettem a kulcsot, és nem tudott bejönni a lakásba. így azt hihette, hogy szándékosan zártam ki. Ám nem, a kulcsomat nem hagytam a fa maiz/zia“ NYULÁSZI Laci színészként indult, majd gra- fikussággal is megpróbálkozott. Nem volt tehetségfelen, de mert ivott, kicsúszott a tc.laj a lába alól, és bár nyúltak jeléje segítő kezek, neki jobban fekszik a „tarha”. Mint süketnéma egykor a Belvárost, ő a művészvilágot, illetve annak egy részét választotta .,élettérül”, Miután azonban Laci ismerősei nem egy környéken, hanem szerte-széjjjel szóródva élnek és dolgoznak, barátunk nem engedheti meg magának a hajdani főkoldusok sajátos kényelmét, az egy helyben ácsorgó, enyhén falhoz dőlve történő alamizsnagyűjtést. Kénytelen házhoz járni és úgy kérni el a húszasokat, harmincasokat. A fejlett technika korában Nyulászi sem elégedhetett meg hát régi. koldusok tapasztaltságával, ösztönös emberismeretével. Be kellett szereznie egy egész halom kartont, hogy feljegyezze azokra fáradsággal összegyűjtött adatait az ismerősök munkakezdés érői •és végzéséről, a fizetés és a prémium napjairól. MERT — ugyebár — sokkal kellemesebb és termékenyebb akkor érkezni házhoz, amikor a családfő éppen fizetést kap, amikor a nej névnapját, valamelyik gyerek születésnapját ünnepli. Nyulászink azt is kinyomozta: milyen napokon, milyen órákban — és nem utolsó sorban, hol — jönnek össze kisebb baráti csoportok az őt érdeklő, szélesebb körön belül, hiszen amikor többen vannak együtt, egyszerre többeket lehet — „festékre kell, kérlek, grafitra, maszkra” szöveggel — „levágni". PERSZE a „tarhálás” jól megkonstruált gépezete ellenére is előfordul „téves kapcsolás”. Legutóbb a kitűnő színésznőhöz akkor állított be, amikor annál vadidegen társaság volt. Az „ügylet” lebonyolítása. urán a színésznő úgy akarta megtörni a szokatlan helyzet okozta csendet, hogy egyszerűen elmondta. ki is ez a Laci és mióta rendszeres „vendég” nála. „No, de akkor fel kellett volna küldeni X-hez — kiálltott fel a társaság egyik tagja —, ő ilyenkor már otthon van. A közelben lakik és Nyulászit biztosan szívesen látná.” — Néhány perc múlva telefoncsörgés jelezte, hogy az illető Kasszandrának bizonyult. „Itt volt Nyulászi, — jelentette X dörmögö, álomittas hangon — és azt állította, hogy ti küldté- tek fel.. Nem éppen jókor állított be Z. legénylakására. A már nem ifjú, de legényedö hajlamú házigazda nyitva felejtette a lakásajtó kisablakát, úgy hogy Nyulászi benyúlhatott azon és egyszerűen belépett a lakásba. Az őszülő Z. éppen egy ifjú hölgy karjait simogatta. „Ne haragudj, nagyon fontos ügy!” — jelentette ki köszönés helyett (és zavar nélkül) a művészvilág tarhása. Z. azonban nem volt ilyen fesztelen. „Hát nem látod?... Lacikám.. . izé...” — nyögte keservesen. „A hölgy. Lacikám...” — tette még hozzá. MINTHA csak erre a szóra várt volna, könnyedén meghajtotta magát az idill piruló bájú résztvevője előtt. „Nyulászi László vagyok, festő és színész Nem tu.dna engem kisegíteni — grafitra és maszkra kell — ötven forinttal?...” rern titkolom tovább, Földeák János: N < elhagyott a feleségem. Azért hallgattam róla egy hétig, mert visszavártam. Pedig már szerdán cédulát találtam az előszobában. Kedves Jutkánk! Kerestünk, hoay miért nem jársz dolgozni ? Beteg vagy? A mester arra kért, hogy jelentkezi tagadás és hallgatás, Rög- ta elém, és fenyegetően elhagy üzenj. tön bocsánatot kellett vol- borult az arca. Csókolunk mindnyájan, na kérnem. És megfogadni, Még jó, hogy hang jött Martinná és Bözske. hogy soha többet! Hogy Tehát dolgozni se ment... az volt az első és utolsó!... Tegnap fölkerestem az Mert hogy az első volt, higgyék el nekem. De hadd kezdjem az elején. Még a nyáron megakadt van. a szemem az egyik üzemi — Ki járt itt? — emelt fruskán; lenge ruháiból ki- a hangján, s közben reme- kandikáló feszes bőrén, gett a ruzstalan, szép szá- gilsztusos alakján. Nem, ja. szemem láttára csomagolta dehogy volt szebh Jutká- Ha már elkezdtem a taössze a holmiját és elment nál- Mégis, csak úgy szóra- gadást, folytatom: a lakásból, a húgom elké- kozásból, hogy mennyit — Hiába kérdezed, Jutpedt, aztán lehülyézett és érek még a lányok előtt, ka, nem tudom... asszony-húgomat, hátha azoknál van. Hetek óta nem járt nálunk. A húgom megrémült, és a rendőrségre akart rohanni, hátha utcai baleset érte Jutkát. Amikor elmondtam, hogy Jutka vasárnap reggel a Egy asszony elment ki a torkomon. — A tiéd! — válaszoltam elszántan, szemrebbenés nélkül. — Ez nem az enyém. Az enyém a táskámban lecsibészezett. Szerencsére kikezdtem ,vele. Sokkal enaz ura is otthon volt, máskülönben megpofoziam volna. . Más rokon, vagy olyan közeli ismerős, akihez mehetett volna, nics. A mun" katársnőihez sem költözhetett, mert akkor nem keresték volna a gyárból. , nként kínálkozik a föltevés, hogy Jutka hazautazott a szüleihez, Kaposvárra. Már arra gondoltam, utána megyek, hogy megbékítsem, de attól tartok, após-anyó- sék visszatanácsolják, és a vasúton elkerüljük mást. gedékenyebb és hajlékonyabb volt, mint számítottam. .. N o, melyik férfi fordulna sarkon, ha — Azt még esetleg elhiszem, hogy nem ismered, hogy nem tudod a nevét. S' ha tudnád, se mondanád meg... Nos, ki járt itt? — kérdezte újra, félelmetes nyugalommal. meggyőző biztatást Olyan szép volt, mint régi o kap egy csintalan kedélyű, élni szerető, merész leányzótól? Ugyan, ilyen nincs. Ha mégis akad, azt ökörnek tartják... Számomra is csábító volt az új, friss méz. Miért ne kóstoljam meg? Ingyen kafestők képein a bosszuál- lás angyala. — Valami tévedés lehet ebben a dologban — kerteltem makacsul. — Az igaz, valaki tévedett! Azt hitte, hogy eltette ezt is. De nem tette el. sodik műszakos volt, a fruskát hozzánk vittem, egy- mert szeretem a házias kényelmet. A leánynak még A taviratküldést is elve- jobban tetszett a kaland, tettem, mert szégyellem, Egyénként a leányok szeh°8'y. majdnem .. e8y retnek így bosszút állni az múltán érd0klödöm cs3k asszonyokon. pom. S amikor Jutka má- Ezért tévedett!... Mindenesetre add vissza neki! — és az arcomba vágta. E’ felőle. Mi tagadás, ilyen^ gondjaim vannak! Még sem tudom magamnak pontosan magyarázni, mi vadította meg Jutkát annyira, hogy hirtelen elköltözzön zután nem szólt többet hozzám, hiába kísérleteztem. Mintha süket és néma lett volna. Ügy viselkedett, mint aki nem tud rólam. Mintha nem is lennék a világon. Állandó érvénnyel a második műszakra helyeztette át magát. Mindig tizenMondom, először tettem ilyet, amióta megnősültem. Ki az ördög gondolt arra, hogy a leány ott felejthet valamit? Mert ez tör- egy óra után ért haza. Én m _______ __________ tént. Jutka találta meg a ilyenkor már aludtam, t őlem? Egyszerűen nem ér- nevetséges semmicske pu- mert minek vártam volna tem, hisz már kezdtünk derpuffot. Ügy emelte föl ébren? Se tett, se vett. visszazökkenni a rendes az eSyik fotel mögül, két Minden közeledési szándé- kerékvágásba Legalább is ujjával csippentve, mintha komat elutasította. Reggelen .ént meg ő aludt még. amikor én munkába indultam így hittem. fertőző bacilusokkal lenne Közben beismerem, sza- tele. márság volt a csökönyös — Hát ez kié? — tartotA. G. íeíP Víp teíZ) K&O léPntZO lé így teltek a napok. Kegyetlen némaságban... A háztartást azért ellátta. Ennivalót készített, takarított és tiszta fehérneműt is adott. De másról is gondoskodott. Az áruló holmicskát mindig odadobta a szőnyegre, hogy amikor a munkából hazatérve benyitok a szobába, rögtön a szemembe tűnjön. Először fölszedegettem és az egyik székre tettem. Gyáva vpltam eldugni. De •mindig visszadobta. Végül én is otthagytam a szőnyegen. Ha neki jó, engem se zavar. Jövés-menés közben aztán kikerültem, vagy átléptem... Az első. ilyen körülmények között ránk köszöntő vasárnapra gép-karbantar- tási műszakot vállalt. Hogy ne kelljen otthon lenié velem egész nap. A második vasárnap viszont összecsomagolt, és elment... Azt is elmondom, hogyan történt. Nehogy azt állítsák, megvertem, vagy elzavartam zárban. Czinke Ferenc a IX. Nemzetközi Képzőművészeti Fesztiválon díjat nyert festménye Felszedelpzködtem: le a házmesterhez! De semmi. Tegnap dél óta nem látták. Vissza a lakásba. Nem jegyeztem meg, mennyi ideig keringtem idegesen a bútorok között, ki-kilesve az ablakon, hogy jön-e? ... Néhány perc hiányzott a hat órából, amikor végre rám nyitott. Sápadt volt és fáradt. A köszöntésemet mo6t is válasz nélkül hagyta. Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak. — Benn kellett maradnod? — kérdeztem részvéttel. Csodálatos, erre már felelt: — Nem kellett! M egjepett a válasza. Akkor hol lehetett eddig? Mégsem mertem megkérdezni, csak szótlanúl néztem, mint hányta le a felső ruháit, és csukta a fürdőszobát magára. Amikor visszatért, mintha frissebb lett volna. Velem mit sem törődve, ün- neplős ruhát váltott. Pedig azt vártam, lefekszik . . . Ekkor vettem észre, amint fesztelenül öltözködött, egy friss haraDás nyomát a meztelen vállán, a nyaka tövében. Éppen ott, ahol én is szerettem megcsókolni. — Mitől sérültél meg? — kérdeztem tapintatosan, közelebb lépve hozzá, de ugyanekkor a fölfedezés könyörtelenségével mutattam a vállára. — Nem sérültem meg — jelentet+e ki határozottan. — Hát akkor ez mitől van? — tudakoltam kissé gúnyosan. — Mitől?... Meg akartalak csalni! — és öltözött tovább. — Mit... mit akartál? — zökkentem ki fölényemből. — Mondom, hogy meg akartalak csalni, de nem sikerült. Ahhoz én túlságosan tisztességes vagyok... Nem baj, majd megpróbálom mégegyszer. Addig próbálom, amíg sikerül. .. — Megőrültél Jutka!? — Szó sincs róla. De amit neked lehet, azt nekem is szabad — és esetlen mozdulattal felém rúgta a most is szőnyegen virító púderpuffot. f Mire valami válaszra bátorodtam volna, előke- ritette a nagyobbik utazótáskánkat és rakta, gyömöszölte bele a szekrényből előkapkodott ruháit. — Ezt meg miért? Mit akarsz? — álltam eléje. Ütésnek is beillett volna, oly erővel lökött félre. — Elköltözöm tőled. Idegenek után nem fizetek lakbért, vilanyt és fűtést! Nem azért dolgozom!... Ennyi rosszindulatra már nem feleltem. Valami ostoba makacsság uralkodott el rajtam: így is jó! Majd meglátjuk, ki bírja tovább? Szótlanúl ment ki a lakásból, még rám se nézett. Nem csapkodott ajtót, nem idegeskedett. Természetesnek és megfontoltnak látszott. Mintha valahova utazna, s bőven van ideje. nnes már egy liete. Megérthetik, hogy hiányzik nekem Jutka, fáj az egész ügy. Fáj. mert szeretem Jutkát. És akkor is szerettem, amikor kikezdtem azzal a fruskával. Minden múló nap növeli biznytalanságomat. Mit tégy egyek? Nem vagyok elég okos. Adjanak tanácsot.
