Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-04 / 174. szám

1964. szeptember 4. péntek. NÓGRÁD 5 Libatömőgép, műtrágyaőrlő, bakelit-csapágy és társai... Séta a mezőgazdasági újítások, találmányok között Mezőgazdaságunk köztu­dottan alkatrészhiányban szenved. Sokszor a legegy­szerűbb alkatrészekhez sem lehet könnyen hozzájutni. Néhány gyakorlati szak­emberünknek eszébe ju­tott: az olyan anyagokat, mint például a bronz, ta­lán más, könnyebben hoz­záférhető, olcsó anyaggal is lehetne helyettesíteni? így esett választásuk a tex­til-bakelitre. Ma már 29 különféle traktoralkatrész készül ebből az olcsó, fil­léres anyagból. Nagyüzemi feltalálok, a jobbra, töké­letesebbre törekvő falusi ezermesterek, barkácsolók, egyszerű mesteremberek és iskolázott szakemberek méltán lehetnek büszkék műveikre. Az újítóknak ki­járó erkölcsi elismerés, tár­sadalmi megbecsülés nyil­ván újabb alkotásokra ösz­tönzi valamennyiüket. Nem szűkölködött azon­ban társadalmunk az anya­libatömőgép gatók tehát térbelileg is együtt tanulmányozhatják a növénytermesztés, az ál­lattenyésztés, a kertészet, az öntözéses gazdálkodás, állategészségügy, a gépesí­tés, a gépjavítás és más területek újításait, találmá­nyiét. Néhány újítóval is talál­koztunk. Készségesen, ap­rólékosan magyarázták el újításuk lényegét, elvét, Ugyancsak a szükség hozta létre a műtrágyaőrlő gépet is. Az állami gazda­ságok, termelőszövetkeze­tek ma még raktárak hiá­nyában nem tudják min­dig szakszerűen tárolni a műtrágyát. A nedvességtói egy tömbbe összeállt anya­got pedig fejszével szét­verni költséges, hosszadal­mas. Ezen s-gít az őrlőgép. Ezt a hasznos masinát leg­több gazdaságban házilag is elkészíthetik. Nem kell hozzá csupán egy kiörege­dett kalapácsos daráló, melyet traktorra szerelve bárhol — ahol a műtrá­gyát tárolják — üzembe A kiállítás főterének jobb sar kában, a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium csar­noka mellett kapott he­lyet a mezőgazdasági újí­tások és találmányok pa­vilonja. A nyitást követő néhány nap alatt már sok­ezren megfordultak itt. Vannak akik többször is vissza-visszatérnek, ceru­zával, papírral a kezük­ben jegyezgetnék, tudako­zódnak, műszaki leírásokat kémek. Egy-egy „szenvedé­lyes érdeklődő” ennyivel sem éri be: magával az újítóval akar beszélni. Ez — sajnos — sok esetben lehetetlenség, hiszen a ki­állított kereken százötven újítás és találmány alkotói nem tartózkodhatnak egy­szerre és állandóan Buda­pesten. A pavilonba lépve ez a felírás fogad: „A dolgozók alkotó, fel­találó és újító tevékenysé­ge a mezőgazdaság techni­kai haladásának kiapadha­tatlan forrása.” S hogy ez nem szólam, bizonyítják a tények: Az utóbbi három eszten­dő alatt, — 1961—63-ban 15 987 benyújtott újításból 8 243 újítást fogadtak el, ezekből eddig 6 737-et va­lósítottak meg a gyakor­latban is a mezőgazdasági üzemekben. Az újítók, a gi elismeréssel sem: három esztendő alatt 7 143 000 fo­rintot fizetett ki a mező- gazdasági újítóknak, felta­lálóknak. Az újítások, találmányok között elidőzve, dicséretet érdemelnek a rendezők is, hiszen nagy körültekintés­sel válogatták ki a hét­gazdaságosságát. Annál szófukarabbá valtak azon­ban, amikor megdicsértük leleményességüket, találé­konyságukat. Bár nem be­széltek össze, de mégis va­lamennyien ugyanazokkal a szavakkal hárították el a dicséretet: „Nem volt ne­héz kitalálni . . . Más is Sűrűsorú gabona- és magvetőgép ezer újítás közül a népgaz­dasági, üzemi szempontból legjelentősebbeket. Bent a pavilonban kilenc, a sza­badtéren öt csoportba osz­tották az anyagot. A láto­rájött volna ... A kény­szerűség vitt rá . . ." Lássunk csak néhány példát. Lassanként másfél évtizede, hogy libatenyész­tésünk egyhelyben topog. Ennek egyik oka: a nagy­üzemekben munkaigényes­sége miatt nem kifizetődő a kézi libatömés. Ebből a kényszerűségből fakadóan született meg négy lelkes agróregyetemi szakember több éves munkája nyo­mán a nagyüzemi libatö­mőgép. Segítségével 20—25 másodpercenként végezhe­tő el egy liba tömése. A falusi parasztasszonyok a megmondhatói, hogy meny­nyi időt és fáradságot le­het ezzel megtakarítani. Altalajlazítás NogT’ád megyében Nógrád megye termelői- szövetkezetei olyan föld­területen gazdálkodnak, amelyeket meredek lejtők, vízmosások szabdalnak. Ezeken a területeken a legjobb agrótechnkai eljá­rások alkalmazása mellett is nagy gondot kell fordí­tani a termőtalaj védel­mére. Az eddigi hegyvölgy irányú művelés, nagy­mennyiség csapadék ese­tén kedvező előfeltételeket teremtett a talajpusztulás, az erózió számára. Me­gyénk talajainak mintegy : 70 zázaléka az erodált, kú- | lönféle erőtalaj-tipusok 1 csoportjába tartozik. A terméshozamok növelése, a mélyművelés kiszélesítésé­vel és a célszerű talajerő­visszapótlással lehetséges. Az altalajlazítás jelentősége A talaj műveléssel az a cél, hogy a kultúrnövények számára a legkedvezőbb életfeltételeket biztosítsunk Ezek közül is a legfonto­sabb a talaj vízgazdálko­dása. Az altalajlazítással kötött talajon is 3-6-szoro- sára lehet növelni azt a vízmennyiséget, amelyet a talaj nagyobb esőzések ide­jén magába tud fogadni. A művelési mélység alatt keletkezett nagyon tömött talajréteget az altalajlazí­tó munka közben áttöri, fellazítja, s így a talaj pó- lugtérfogata jelentőn mér­tékben megnövekszik, ez gyors vízáteresztést, és víz­tárolás eredményez. A növények gyökérzete a fellazított talajban ele­gendő vízhez és levegőhöz , jut, erőteljesebb lesz a gyökér fejlődése, biztonsá­gosabb a termés. A fella­zított rétegbe behatóló gyö­kerek életműködésük során tápanyagot juttatnak a ta­laj alsóbb rétegeibe is és így jelentősen növekszik a humusz anyagok mennyi­sége. Mindezek tehát azt bizonyítják, hogy sekély termőrétegű és tömődott altalajé lejtős talajainkon a talajjavításának alapve­tő feltétele az altalajlazító alkalmazása. Tervek 1964-ben A megye szakíránvító szervei több éve nagy erő­feszítéseket tesznek a talaj- védelmi munka anyagi és tárgyi feltételeinek biztosí­tására. Ennek eredménye, hogy tavaly már 12 ezer holdon végeztek rétegvo­nalas szántást a termelő- szövetkezetekben. Az idén újabb területekre terjesz­tették ki a talajvédelmet. Az állam 16 millió forintot bocsát e célból a terme­lőszövetkezetek rendelkezé­sére. A gépállomásokra már megérkezett 20 alta­lajlazító és elkészült a rét­sági járásban a Lókos víz­gyűjtő területének talajvé­delmi tervdokumentációja is. A 16 milliónak ötödré­szét a 4 ezer holdas alta- lajlazítási munkálatokra fordítják. A terület felét mintegy 2 ezer holdon a rétsági járásban végeznek altalaj lazítást. Ezenkívül a balassagyarmati járásban 460, a pásztói járásban 740 a salgótarjáni járásban 350, a szécsényi járásban pedig 450 holdon végzik el a munkát. A munkálato­kat azonban elsősorban a termelőszövetkezetekben végzik el ahol eddig a leg­jobban pusztított az eró- zói többek között Galga- gután, Mátraverebélyben, Vanyarcon, Bujákon, Nóg- rádmegj'erben, Magyargé- cen, Lucfalván, Karancs- kesziben, Kázáron, Sám- sonházán, Szilaspogonyban kisebb területen kerül sor altalajlazításra. Altalajlazítás a gyakorlatban A munka gyakorlati vég­rehajtása rendkívül sok új gondot jelent. A munkák a terület kijelölésével kez­dődnek. Kőmentes, vagy esetleg szórványos köves területeken a legkötöttebb és a legjobban erodált ta­lajokat célszerű az altalaj- lazítási. munka első szaka­szába sorolni. A terület kiválasztásánál helyes át­tanulmányozni a községi talajismereti térképet, az altalaj összetétele ugyanis megszabja a lazítási mimi­kák mélységét. Az altalaj szerkezetének Ismeretében a további leg­fontosabb teendő a szint­vonalak kitűzése, melyek mentén dolgoznak majd a gépek. Ugyanis a talaj víz­tartó képessége csak akkor érvényesül a lazított terüle­teken, ha a szintvonalak va­lóban vízszintes sorokban, helyezkednek el. Ezért nem lehet egyetérteni azokkal a szakemberekkel, akik a szintvonal kitűzése nélkül a táblahatárok mentén a lejtőkön keresztbe meg­kezdik az altalajlazitási munkákat. A legmerede­kebb lejtőkön is ügyelni kell arra, hogy a szintvo­nalak magassága Különb­ségei az 5 métert ne ha­ladják túl. Célszerű annak a gyakorlatnak a megvaló­sítása, hogy a kitűzést azonnal kövesse a szint­vonalak megvonalazása, ki­húzása, hogy elkerüljük a nagyobb eltéréseket. Munkában a gépek Nagyon fontos uoíog, hogy a munkálatoknál va­lamennyi munkaeszköz a szükséges erőgéppel dol­gozzon. Az FA-1 függesz­tett altalaj lazítást Utos UE 28-as és MTZ traktorokra kapcsoljuk. A D-4-K 7Ü-es traktorokhoz, a DT és az SZ 100-as erőgépekhez az FA 3/2-es függesztett tübb- késű altalajiazitó használ­ható. Az altalajiazitó mun­kájának mélysége és a ké­sek sortávolsága akkor a legjobb, ha a sortávolság a munkamélység másfélsze­rese. Minél több késsel üzemeltetünk egy munka­eszközt, annál kedvezőbb lesz az altalajlazítás minő­sége is. Az al talaj lazuas a me­gye területén mér megin­dult. A leggyorsabb az elő­rehaladás a pásztói és ba- lassagyarmatr-járás terme­lőszövetkezeteiben. " A leg­gyengébb munkateljesít­ményt a szécsényi brigád érte el. Folyik a munka a kiemelt körzetekben is. Azonban a jelenlegi kapa­citás kevés, a teljesítmény alacsony. A Talajjavító Vállalatnak gyorsítani kell munkáját ha időben vé­gezni tudjanak mindenütt a tervezett altalajlazitási munkákkal. Bencze Barna Zetorra szerelt műtrágyaőrlő berendezés (Regős István felvételei) lehet állítani. Teljesítmé­nye 30—40 q műtrágya őrlés óránként. E néhány példa, s az egész újítási anyag is azt példázza, hogy mezőgazda­sági nágyüzemeink, gépja­vító állomásaink lelkes, gyakorlati szakemberei olyan gépeket, eszközöket hoznak létre, amelyekkel a mezőgazdasági gépgyártó ipar eddig adós maradt. Ez pedig nagy tanulság, örvendetes lenne, ha a mezőgazdaság egyszerű, munkásai mellett minél több gépészmérnök, terve­ző, gépgyári szakember ta­nulmányozná a bemutatót. Bizonyos, hogy jónéhány gondolatot ébresztenek az itt látottak. És az is bizo­nyosnak, látszik, hogy egész sor olyan gép és technikai megoldás ,gépi eszköz akad a csak itt láthatók között is, amelyek megértek a so­rozatgyártásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom