Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-26 / 193. szám

NÓGRÁD 1964. szept. 26. szombat '4 Tóth Árpád összes művei (Költemények — Műfordítások; Akadémiai Kiadó) fl megye székhelyéhez méltó szellemi életet A fejlődés üteme és a követelmények A költő egy-egy, kevés­sé ismert fénykép-portréja áll mindkét kötet versei előtt és nem a tanköny­vektől megszokott, kicsit eltúlzott szomorúsága, szal­makalapos önarckép. Tóth Árpád vidámabb, fiatalo­sabban eleven fénykép-ar­cai az illusztráción túl, a kötetek tartalmi újdonsá­gára is figyelmeztetően utalnak. A hajdani „második Nyugat-nemzedék” egyik legnagyobb hatású alkotó­jának költői életművét ez alkalomból értékelni, még- csak ismertetni is hiába­való lenne, — nomeg fö­lösleges. E versek, sorok sokasága (csakúgy, mint a műfordításoké is az erede­ti költemények mellett) idestova szállóige lett; elég a versek többségének címét idézni, hogy rájuk ismerjen az olvasó. Az Akadémiai Kiadó újdon­sága mint a hivatalos iro­dalmárokhoz, mind a nagy­közönséghez szól. Hozzá­férhető áron kapható, és külseje, kiállítása is színe­sebb. vonzóbb, mint a hasonló jellegű gyűjtemé­nyeké. Igényei mindenek­előtt tudományosak. A függelékként mellékelt jegyzetek, adatok — a köl­temények keletkezési kö­rülményiről, ^változatairól, és sorsukról: érdekesek, olvasmánynak is izgalma­sak "mindazok számára, akik Tóth Árpád műveit az előző kiadásokból is­merik. Az olvasók legtöbbje máig hajlamos csupán a melankólia, a szomorkás hangulatok szerény lírájá­ért, a ritka-meggyőző for­maművészetért kedvelni Tóth Árpádot. Az életmű belső arányairól a szokott­nál igazságosabb fogalma­kat ez a legjobb kiadás ad majd. Bemutatót nem­csak néhány friss-felfede- zésű verset, de egész ciklu­sokat: egy, mennyiségileg is jelentős; egyébfajta lí­rát. A szikrázó-szellemes harcos Tóth Árpádét. A kötetek 450 verset (mintegy 12 és fél ezer verssort) tartalmaznak. Közlik továbbá a töredé­keket, rögtönzéseket, s a Debreceni Nagy Újság 1911-13-an évfolyamaiban megjelent tréfás hírlapi rigmusokot is. Tóth Árpád stílusparódiái, szatirikus i- rodalmi jellemvázlatai, a kortárs Karinthy Frigyes humorának — nemcsak hangsúlyaikban, de érté­kükben is tanulság tartal­masságukban is — közeli rokonai. A kiadvány jelentősége, persze, nem ezekben a ku­riózumokban áll. Hanem mindenekelőtt a — Kardos László szerkesztette — kri­tikai kiadás természetéből adódó, a tudományosság­nak tett teljesigényű elég­tételben. JÓLESŐ ÉRZESSÉL ol­vastam a Boros és Balogh vitaindító cikket Salgótar­ján szellemi életének ki­alakításáról, valamint a számos különböző szem­pontú hozzászólást is. A kérdés feltevése most már igen aktuális volt, viszont korábbi felvetése esetén inkább csak elméleti jelen­tőségű lett volna. Vannak bizonyos tárgyi előfetléte- lei a különböző területű szellemi ténykedéseknek is, s ha azok nem valósultak volna meg, vagy nem len­nének a megvalósulás út­ján, akkor kár lenne a kérdésről beszélni. Mindenkit meglep az a hatalmas ütem, amivel vá­rosunk bővül és átépül. Azok, akik eddig hozzá­szóltak a kérdéshez többé- kevésbé mindnyájan a sa­ját területünk problémái­val foglalkoztak. Én is a magunk területéről — az egészségügy területéről — szeretnénk hozzászólásokat kiegészíteni. Ez nem jelenti azt. hogy az általános vonatkozásai nem érdekelnek bennün­ket, mert nagyon is érde­keltek vagyunk azokban is. Hosszú időn át éreztük hátrányát annak, hogy a város mozin és futball­meccsen kívül más szórako­zási lehetőséget nem, vagy csak ritkán nyújthatott. Ez a hiányosság nem egyszer szerepelt okként abban, hogy fiatal szakembereink elvágyásuk okaként ezt is felhozták. Közismert az, hogy hosz- szú időn át munkaterüle­tünk komoly személyi hi­ánnyal küzdött városi és megyei viszonylatban egy­— Hozzászólás — aránt. Fiataljaink pedig az egyetemi városokban — elsősorban Budapesten, ahonnan az utánpótlás zö­mét kaptuk — széles kul­turális lehetőségekhez szok­tak hozzá. Az egyik terü­let elmaradottsága így ki­hatással van más területek fejlődésére is, s éppen ezért remélhető, hogy va­lamely területnek a fej!ő- dése pozitív irányban fog hatni a többiekre. EGÉSZSÉGÜGYI szem­pontból a megye az or­szág átlagánál rosszabb helyzetben volt sokáig, úgyszintén a város is, s ez több irányban is hátráltat­ta az e területen folytatan­dó szellemi tevékenységet. Egyrészről főleg a tárgyi feltételek hiányossága mi­att nem vágytak Salgótar­jánba jönni, másrészt ép­pen a létszámhiány migt.i, az itt dolgozókra többlet megterhelés hárult s ez azok energiáját is jórészt lekötötte, akikben megvolt a képesség és vágy arra. hogy napi munkájukon túlmenően tudományos kér­désekkel is foglalkozzanak. Munkánknak voltak olyan területei is, ahol még az alapokat is 1945 után kel­lett megteremteni, ez vo­natkozik a város normális kórházi ellátására, de anya- és csecsemcvédelém területén ez áll az egész megyére is és KÖJÁL te­rületén is Az egészségügyi tudomá­nyos munka rendkívül igényes a tárgyi feltétele­ket illetően. Az alap ehhez a megfelelő minőségű kór­ház, nemcsak azért, mert ez adja a munka tárgyi feltételét, hanem azért is, mert ebben nevelődhet ki a megfelelő . szákember Hars György rí)ilien(í a purkhun (Foto Kinka) Sziits István: A •• •• 'N vörös Uokumeitlunircgcny V agyag .r 16. — Nézze, kedves Bárczy! Az árverést végre kell haj­tani. Utána az iparügyi minisztérium feladata olyan társaság kezébe adni a jo­gokat, akik érzelmekben is közel állnak a nemzeti szocialista eszméhez, az új Európa gondolatához ... A két férfi meleg kéz­szorítással vált el egymás­tól. Két nap múlva Dun- ckel Károly, a GYOSZ miniszteri biztosa magához kérette az újságírókat, és ismertette velük a legújabb intézkedéseket. — A kor­mány az irányított gazdál­kodás felé veti szemét — mondotta többek között. A GYOSZ tevékenysége sem merülhet ki abban, hogy a fajvédelmi intézkedések­nek megfelelően elbocsát embereket. Az állammal harmonikusain kell együtt­működni. S nyersanyagain­kat sem az önérdek, ha­nem a nemzet szolgálatára kell bocsátanunk. Az újságírók nem értet­ték teljesen a dolgot, több kérdést tettek fel, de ala­pos választ nem kaptak. — Arról van szó, hogy kiveszik Chorin és Vida kezéből a szenet és elek­tromos áramot? — Kérdez­te az egyik idősebb újság­író, arra felé menet ifjabb kollégájától. Maga válaszol a kérdésre: — Nem, erről szó sincs. Szegény tisztvi­selők százait, ezreit fogják elbocsátani, utcára lökni a kormány fajvédelmi intéz­kedései miatt... És még valami, öcsém, amire a választ a pénzügyminiszté­rium egyik tárgyalótermé­ben adták meg. Balás Jenő összes zártkutatmányainak elárverezésével. A pénz­ügyminiszter megállapítot­ta, hogy messzemenő célok érdekében az államkincs­tár joggal lép fel, mint vásárló, hegy aztán annak a kezébe tegye le a kin­cset, akit legjobban meg­illet. A zártíkutatmányokat ötvenezer pengőért vásá­rolták meg. Ám minthogy Balás több, mint ötvenezer pengővel tartozik az ál­lamkincstárnak, az össze­get automatikusan jóváír­ták és a felfedező anyagi helyzetére tekintettel őt a további fizetési kötele­zettségei alól felmentet­ték .. . Micsoda humaniz­mus, ugyebár?!... Erről a határozatról különben Ba­lás Jenőt, a meghallgatás felesleges huza-vonáját el­kerülendő, postai úton ér­tesítették. Mindezt egy mi­nisztériumi haverom me­sélte el nekem, persze bi­zalmasan ... Az új Magyar Bauxitbá­nya RT. megalakulásáig már csak tényleg egy-két nap kellett. Az elnök a nyilas érzelmű Zsilinszki Gábor lett. Az elnökségi tagok közé Kánya Kálmán, Andrássy Mihály gróf, Kozma Sán­dor, s az egyház is felirat­kozott. A vállalat 30 millió pengő hitelt kapott a GYOSZ javaslatára az ál­lamtól. A bauxit kiterme­lése megkezdődött és a va­gonok gyors iramban utaz­tak kifelé a Német Biro­dalomba. Német szakértők lepték el a Vértest, a Ba­konyt, tanácsokat adtak a kitermelés fokozására. Az évi előirányzat 500 ezer tonna volt. Ügy látszott, minden a legjobb úton van afelé, hogy a Reich a világ legnagyobb bauxitfeldolgo- zója legyen. A német alu­míniumgyártás rengeteg nyersanyagot kapott. Balást azonban nem olyan fából faragták, hogy belenyugodjon a dolgokba. Nem értett minden össze­függést — annál sajnos, apolitikusabb ember volt, de azt igen, hogy itt sú­lyos törvényszegés történt. Telefonált Abzingemek: valamit tenni kell! Barát­ja olyan ügyvédet javasolt, aki maga is képviselő. „Be kell perelni a kincstárat” — javasolta Dénes dr. — Az árverés jogtalan volt, a Kúriának feltétlenül el kell utasítania a határoza­tot. „ ... Tíz évi munkám, tíz év rengeteg erőfeszítése és alkotása vált semmivé” — írta Balás a folyamod­ványban. De addig is, amíg az ügyet elintézik — amiben bízott —. élni kellett vala­miből. XV. MISTER WAEVER MEGJELENIK Hősünk nyaka körül is­mét komolyan ott feszült az anyagi nehézségek hur­ka. Az árverési csarnok emberei kijöttek és stráf- kocsira pakolták a bútoro­kat. A család Velencére költözött, egy ismerősük házába. Odament velük Kisanya is, Balás anyósa, ő maga Pesten keresett al­bérleti szobát, a Várban levő Kaszinó utcában, dr. Kláráéknál. Elhatározta: addig Pesten marad, amíg csak el nem intézi a jogta­lan határozat visszavoná­sát. Mert most már elin- ézi, Dénes dokor is ezzel biztatja. Egyik este éppen az ügy­védjétől érkezett haza, amikor csengettek és a postás csíkos szegélyű bo­rítékot kézbesített neki. A feladó valami Mr. Waever volt. Az ismeretlen arra kérte a levélben, hogy másnap délután a Margit­szigeten szeretne beszélni vele. Feltétlen jöjjön el a nagyszállodába, s a pincér­nél várja Waevert „saját érdekében”. (folytatjuk) gárda is. Ilyen vonatkozás­ban ellent kel mondjak Vonsik Gyula cikkének, amelyikből nem nyert kel­lő hangsúlyt ezen tárgyi feltételek megvalósításának a fontossága. Nálunk a megfelelő feltételek bizto­sítása most van folyamat­ban. A SZAKMAI fejlődésen kívül az általános fejlődés is szükséges. Például szíve­sen jöttek volna már ide gyűléseket tartani egyes or­szágrészek tudományos ku­tatói szakcsoportjuk kere­tein belül, de az ülések le­bonyolítására több létesít­mény is szükséges, így — egyebek mellett megfelelő előadóterem. Azzal is számolni kell, hogy a születőt mindig na­gyobb kiritka fogadja, mint a régit, s éppen ezért adott esetben városunkban lebonyolítandó rendezvé­nyek esetén, minden ille­tékes szerv messzemenő tá­mogatására szükségünk van, hogy a résztvevők csak kellemes benyomások­kal távozzanak tőlünk. Feladataink több terü­letre csoportosíthatók a jövőt illetően. 1. A lakosság szellemi színvonalának, kulturáltsá­gának általános emelésé­hez hozzátartozik az egész­ségügyi kulturáltság eme­lése is. Ennek a végzésére 1 a legalkalmasabb szervek azok, melyek eddig is je­lenítő« munkát végeztek e: területen, így elsősorban a: vöröskereszt, másodsorban a TIT. Az egészségügyi dol­gozók feladata pedig sze-1 rintem a megfelelő előadói! és oktatói gárda biztosítá­sa. 2. A városunkban épülői új, modem kórház adta lehetőségek kihasználása.' Erre, mint megfelelő bázis-j ra építve rendszeres, tudó-1 mányos élet megindítása sj ennek alapján az országosl rendezvényekbe való be-l kapcsolódás is. 3. Megfelelő szakember! képzés és továbbképzés.1 Ez utóbbiról ugyan évek óta már országos központi intézkedés történt, s az en­nek megfelelően folyik is. A megfelelő szakember utánpótlás képzésének több akadálya volt eddig. Ilyen volt például az, hogy a nagy területi igények kielégítésének előtérbe he­lyezése miatt a kórházi törzsgárda megteremtése hátrányt szenvedett. MINDEN EDDIGI ne­hézség ellenére a dolgozók helytállása eddig is olyan eredményt hozott, ami miatt a megyének nem kell szégyenkeznie. Ugyan­is a munkánk eredményét lemérő országos statiszti­kai adatok többségében értékeink jobbak az orszá­gos átlagnál, vagy azt meg­közelítők. Bízom abban, hogy a javuló feltételek ezután is meghozzák a megfelelő eredményt, mind az általános egészségügyi kulturáltság, mind az egészségügyi tudományos munka területén, amiben vezető szerepe lesz váro­sunknak. Dr. Kárászt Bent

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom