Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-25 / 192. szám

1964. saseptembes* 25. rfcntek

NŐGRÍD

Szaró as (jedei

hétköznapok

S

zarvasgede főut- utcája — amely egyben főútvonal is — kétszer ts megcsavarodik. Két veszélyes útkanyarulat, éppen a lakott területen. Még ezren sem laknak ebben a kis községben. Nevéhez nem fűződnek különösebb történelmi események. Olyan, mint sok más, nyugodt lélegzetű község.

Portalanítofct útján simán gördül a gépkocsi. Csak a községet elhagyva zöttyen nagyot a jármű, mert nincs tovább korszerű út. A község nyugati végén kétfelé ágazó út bármelyikén továbbutazni Palotás vagy Kisbágyon felé — kínszenvedés.

A rohanó gépkocsi ablakából a szemlélődő nem is gondolja, hogy menynyire érdekes ez a község. Szarvasgede az utcáról szemlélve csendes. De a valóságban ez a csend beszél.

A bokor-sövény mögött meghúzódó tanácsházán nagy a felfordulás. Festé- kes dobozok, ecsetek szanaszét. Egy asszony az előszoba kövéről mossa a szét- frecsegett meszet. Az első irodai szoba padlója vastagon olajos. A falak vakítóan fehérek. Ezek már az őszi nagytakarítás nyomai.

Németh Mihályt a községi tanács titkárát találjuk benn. Éppen valamilyen szociális ügyet intéz. Az elnök nem tartózkodik benn, ő a községet járja. Elment megnézni a járdaépítést.

— Az idén már befejezzük a járdásítást mondja a titkár. — A munka utolsó részénél tartunk szeretnénk minél előbb elkészülni. Ha fontos, azonnal hívom az elnököt. Átlép a másik szobába. Kattan a hangoshíradó kapcsolója, s már hallom kívülről: „A tanácselnök azonnal jöjjön a tanácsirodába..”

Milyen jó ez a berendezés! Alig telik el néhány perc és belép a tanácselnök. Merő ellentéte ez az ember a tanácstitkárnak. Pufók, pirosarcú, telt férfi. Derűs, nyugodt tekintetű.

Czank János — mert így hívják — örül, hogy a községük élete minket is érdekel.

Beljebb megyünk egy szobával. S már szólna is, mikor egy idősebb ember nyit be.

— Gyere csak be! Éppen a legjobbkor jössz — üdvüzli a tanácselnök, s bemutatja:

— Pintér Géza tsz-elnök. Ilyen szerencsésen ritkán lehet együtt találkozni a község vezetőivel, mert kinek-kinek kisezer tennivalója van. A párttitkár így is hiányzik, de — ahogy halljuk — éppen nem tartózkodik a faluban.

Elbeszéléseiből kibontakozik a falu mai élete.

— Nem jó a régi már a fiataloknak — szól közbe a tanácstitkár. — Ha nem is jut még új házra pénz, legalább új, nagyobb ablakot tesznek. Meg kicsinosítják a régi portát.

A két tanács-vezető örömmel újságolja a

szarvasgede: emberek gyarapodását, a község fejlődését. Négy évvel ezelőtt kaptak villanyt is. Majdnem minden házban van rádió, s elég sok újság jár a községbe. S mint ahogyan a nagyobb ablakokon beáradt a napfény a lakásokba, úgy áradtak be az ország, világ hírei az emberek közé. Igényesebbek lettek a szarvas- gedeiek is. A tanácsüléseken elhangzottak a kívánságok: „kulturáházat,

orvosi rendelőt, korszerű járdát!...”

A beszélgetést félbeszakítjuk, mert a község vezetői körzeti értekezletre mennek Palotásra. Az őszi tennivalókat beszélik meg a környező községek és a járás vezetőivel.

A tsz majort akarjuk megnézni. Nincs messze a tanácsházától. Két emberrel találkozunk. A cukorrépát ássák. Mindketten ipari munkások. Az asz- szonyok a közösben vannak. Egy teremtett lélek sincs az épületek körül. Illetve, dehogy nincsen. Két idős ember piszmog az egyik kukoricagórén. Egyikük a tető alatt áll, egy keresztbetett deszkán. Felrak egy-két rossz cserepet, s maltert ken a rések közé. A másik a górénak támasztott létra mellett kevergeti a maltert.

— Készül, készül? — próbálkozunk a szóval.

— Akad néha egy kis anyag — böccent a deszkán álló. Foldozni kellene már az alját is — mutat lefelé a malteroskanállal.

Abbahagyják a munkát. Fáradt, ráncosarcú öregemberei». Testvérek. Ku- runczi Pál tsz-kőműves, meg a bátyja, Kurunczi Ferenc. Jóval túljutottak már a hatvanon. Olyanok, mint az „örökmozgó”. Még szerencse, hogy ilyen emberek vannak a termelőszövetkezetben, mert különben csak a szél fújhatná a földet. A fiatalok nem kapaszkodnak a rög után. Kurunczi Pál kilenc gyermeke is a várossal köt szövetséget.

— Mi lesz a földdel, Pali bácsi?

— Nem tudom — mondja tompán, s újra hozzákezd a cserepezéshez.

Apró gyerekekkel találkozunk. Jönnek az iskolából. A lánykák illedelmesem köszönnek: „Jónapot kívánok!” A fiúk csak elhadarják. Szaladnak a játszótérre, birtokba veszik a hintákat, s még hintáznak egy sort az ebéd előtt. Szarvasgedén erre is gondolt a tanács. A község két végén játszóteret készítettek a gyerekeknek.

Gyetvai Istvánnal és Mucsina Kornéllal, a község két pedagógusával a klubhelyiségben találkozunk. Gyetvai, - a művelődési otthon igazgatója — már két éve él itt — a kollégája, aki most került ide — a könyvtáros. Mióta kör- zetesítették az iskolát, s a felső tagozat tanulói Jobbágyira járnak tanulni, valamivel kevesebb a

Tanulás után a gyerekek a játszóterekre igyekeznek

rabban bál, ritkábban színdarab. Itt a klubteremben gondjuk. Mégis kevés időt lehet könyvet olvasni, tudnak fordítani önképzé- sakkozni. társasjátékkal

sükre, olvasásra, szórako- • - zásra. játszani.

— Hogyan lehet szóra- — S ez nem elég”

Szarvasgedén már csak ilyen modern házak épülnek

kozni Szarvasgedén? — kérdezzük a tanítókat.

— Világvárosi lehetőségek nincsenek — mondja Gyetvai. István. — Vasár— Azoknak a gyerekeknek, akik még tanulnák, igen. De akik Pesten, vagy más városban dolgoznak,

naponként mozielőadás, a nem. Furcsa dolog ez. Miszezonban labdarúgó-mér- kor hazajönnek az „eljá- kőzés, ősszel, télen gyak- ró” fiúk, leányok lekicsinyli'k az itthoni lehetőségeket.

— A termelőszövetkezetben nincsenek fiatalok?

— Tudomásom szerint nincs itthon a községben még húsz fiatal sem. Nem tudom, hbgy a tsz-ben hányán lehetnek ezek közül.

— Az iskola nem tud segíteni?

— Mi tanítunk, de a szülők nevelése sokszor ellentmond a miénknek — válaszol sajnálkozva.

A fiatal nevelő sokat tevékenykedik az iskolán kívül is. Nagyrészt az ő érdeme az is, hogy sok-sok év után megindul Szarvasgedén a dolgozók iskolája. Tanulni fognak a felnőttek is.

A könyvtárszekrényekben majdnem ezer darab könyv sorakozik. Régi, agyongyötört és szép új kötetek. Nézegetjük az olvasók kartonját. Bizony meglehetne sokszorozni az olvasók számát. Főként az idősebbekét. Az asztalokon folyóiratok hevernek.

Élet és Tudomány, Magyar Mezőgazdaság, Élet és Irodalom, Kritika.

Tovább keressük a mát Szarvasgedén. A jelennel akarunk beszélgetni, s mégis egyre-másra a múlt kerül útunkba. Idős asszonyok, férfiak. A fiatalok nincsenek itthon. Bányába, gyárba járnak, vagy tovább tanulnak. Mert az utóbbi években már Szarvasgedéről is járnak középiskolába.

Mi lehet az oka a fiaKétéve működik a Művelődési Otthon klubja Szarvasgedén. Rendszeres foglalk ozásokat tartanak a klubszobában, amelyeket igen sok fiatal és felnőtt is látogat.

talok elvágyakozásának?1 Persze ez nemcsak szarvas- gedei jelenség, de ahány község, annyi sajátos ok; található. Érdemes lenne a szociológia bonckésével behatolni a legmélyebb r észekig. Feltárni e kérdés lényeges összetevőit, h;- szen ezek megállapításával lehet elősegíteni a megoldást.

A termelőszövetkezeti irodán ketten dolgoznak: Mavcsó Jánosné és Kiss Apollónia. Előleg-fizetésre készülnek. A termelőszövetkezet minden hónapban tizenöt forintot fizet előlegként egy-egy munkaegységre. Bár az idén jelentős termelési veszteség: érte a szövetkezetét, mégis tudják fizetni a betervezettet.

Időközben visszaérkezik az elnök az értekezletről. Utasításokat ad, majd elmondja, hogyan haladnak az őszi munkákkal.

— A burgonyát már felszedtük, hozzákezdtünk a cukorrépához is. A szőlőből már szállítottunk cse- megeszöllőt külföldre. Háromszáz holdnyi mélyszántásunk és hetvenöt hold vetőszántásunk már elkészült.

Ebben a tsz-ben is pontos tervet készítettek a vetés, betakarítás gyors lebonyolítása érdekében. A terv szerint kétszázhárom holdon vetnek, százhatvan holdon pedig őszi mélyszántást végeznek. A betakarításra váró terület pedig száznyolcvan hold.

A számok mutatják, milyen kicsi ez a közős gaz-; daság. S mégis mennyi! bajt, gondot okoz. Igaz, tavaly szépen fizetett a föld. Mindenki elégedett volt a negyven forintos munkaegységgel. Az idén; vékonyabbak lesznek aj borítékok. Az emberek tudják, hogy nem lesz akkora jövedelem mint tavaly. Erről beszélnek a földeken, az utcán, a boltban. Senkisem hibáztatja a vezetőséget — amint sok helyen szokás Ilyenkor —, csak az időjárást emlegetik tehetetlen sajnálkozással.

Többen várjuk az esti! autóbuszt. Beszélgetünk. Egy férfi megjegyzi: „Hai itthon megkeresnék legalább ezerötszázat, nem1 mennék el.” Vajon a szar- vasgedei fiatalok nem ugyanezet tartják-e? A megoldáson fáradozni érdemes.

Pádár András Fotó: Kínka Lásshif