Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-16 / 184. szám

I 19*4. szeptember 16. szerda KŐG8.4D Nagygyűlés a Sportcsarnokban (folytatás az 1. oldalról.) manya a szocialista világ­rendszer létrehozása. Ez a rendszer valósít­ja meg a dolgozók év­százados álmát* a po­litikai, gazdasági, tár­sadalmi, nemzeti, faji és minden egyéb el­nyomás megszűnteté­sét. A nemzetközi kommunis­ta mozgalom sikerei elvi- tathatatlanok. A marxis­ták—leninisták, akik min­dig reálisan szemlélik a világeseményeket, jól lát­ják a nehézségeket is. Ezek között különleges helyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltéréseknek, ame­lyek a Kínai Kommu­nista Párt vezetői ál­tal végzett szakadár tevékenység következ­ményei. Ez az egységbontó tevé­kenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Nem kétséges, hogy a kommunsita mozgalom­ban támadt nehézsé­geket le fogjuk küzde­ni, s ebből a harcból a kommunista mozgalom — mint eddig mindig — még erősebben és szi­lárdabban kerül ki. A kommunista pártok a a háború utáni időszakban óriási politikai és szerveze­ti tapasztalatokat szerez­tek és minőségileg új szín­vonalra emelkedtek. Fej­lődött a marxista—leninis­ta elmélet is. Ezen az úton fontos állomás volt a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja történelmi jelentőségű XX. és XXII. kongresszusa, valamint a kommunista és munkáspártok képviselői­nek 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete. Mivel a kommunista vi­lágmozgalom az utóbbi idő­ben megnőtt, a nemzetközi helyzetben és a forradal­mi harcban új jelenségek vannak és szükség van a nézetek és feladatok egyez­tetésére. szükséges,- hogy korunk új problémáit marxista-elemzés alá ves­sük. Erre kiváló alkalmai; ad a kommunista és munkáspártok értekez­lete. Kedves Elvtársak' Remélem, hogv jugoszláv barátaink elégedettek ma­gyarországi látogatásuk lom építése természetesen eredményeivel. Mi a ma- nálunk sem — mint ahogy gunk részéről úgy érezzük, egyetlen más országban hogy jugoszláv barátaink sem — ment végbe egyen- látogatása, dolgozóinkkal letesen, nehézségek és erő­való találkozása, tárgyaié- feszítések nélkül, saink jelentősen hozzájá­rulnak a két szocializmust építő ország pártjaink, kormányaink együttműkö­désének, népeink barátsá­gának erősítéséhez. Tito elvtárs és a többi jugoszláv elvtársunk a ma­gyar dolgozókkal való ta­lálkozásaik alkalmával meggyőződhettek arról, hogy barátságunk ügye egész népünk érdekeit és óhajtását fejezi ki (Taps.) Mégegyszer ezúttal is kö­szönetét mondunk Tito elvtársnak, kedves felesé­gének, s többi jugoszláv barátun Írnak, hogy meghí­vásunkat elfogadva elláto­gattak hozzánk, őszintén és szívből sok sikert kívá­nunk munkásságukhoz, boldogulást kívánunk a szomszédos jugoszláv nép­nek (Nagy taps.) Éljen a Magyar Népköz- társaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság népeinek barátsá­ga! Éljen a szocializmus és a világbéke' Joszip Broz Tito beszéde Joszip Broz Tito beveze­tőben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel látogatásuk egész ideje alatt körülvették. Történetei visszapillan­tást vetve szólott a két nép kapcsolatairól, rámutatva: Országaink, népeink sza­badságszerető és forradal­mi szelleme történelmünk döntő pillanataiban később is kifejezésre jutott. A két háború között Ju­goszláviában — ugyanúgy, mint önöknél — a kommu­nisták és más haladó erők súlyos mindennapi harcot folytattak a demokratikus és szociális jogokért, a nö­vekvő fasiszta veszély el­len — mondotta, majd így folytatta: A háború óta negyedszer vagyok Budapesten. Be­nyomásaimról szilva el­mondhatom, örömet okoz, hogy nagy eredmények születtek, fővárosunk na­gyot fejlődött. Meggyőződ­hettünk, hogy a Magyar Népköztársaság ma erős, fejlett ipari ország, olyan gazdasági alapokkal, ame­lyek biztosítják a még gyorsabb, a még sokolda­lúbb fejlődést és lehetővé teszik, hogy a nép jobban és boldogabban éljen. Önök országukat nem­csak helyreállították, begyógyítva a múlt sú­lyos sebeit, hanem az iparilag fejlett orszá­gok színvonalára Is ✓ emelték. Munkásosztályuknak, or­száguk dolgozóinak a há­ború utáni fejlődés sajátos gondjai közepette is ' volt erejük ahhoz, hogy legyőz­zék a nehézségeket, meg­alapozzák a forradalmi távlatokat, a szocializmus igazi és humanista eszméi­be vetett forradalmi hitet. Az ország munkásosztályá­nak ebben a bonyolult harcában és nagy erőfeszí­téseiben kiemelkedő szere­pet játszottak a Magyar Szocialista Munkáspárt és a jelenlegi magyar kor­mány vezetői, Kádár János elvtárs és munkatársai. Ennek köszönhető, hogy a szocialista Magyarország ma egyre jelentősebb sze­repre tesz szert a nemzet­közi életben, s az európai, valamint világbéke jelen­tős tényezőjévé vált. Ma jelentős tényező Magyar- ország a nemzetközi mun­kásmozgalomban is. A magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a magyar kormánynak ezeket az eredményeit mi őszintén becsüljük és melegen üdvözöl­jük. Kedves Barátaink! Önök, mint szomszéda­ink ismerik az eredménye­ket, amelyeket Jugoszlávia népei országunk szocialis­ta építésében eddig elér­ték. seket és áldozatokat köve­tel dolgozóinktól. Az or­szág építésével párhuza­mosan azonban változtak és javultak a lakosság életkörülményei. Mi. ugyanis mindig úgy véle­kedtünk: a szocializmus építése azt a felelősséget rójja ránk, hogy olyan tár­sadalmi viszonyokat fej­lesszünk ki, amelyek köz­vetlenül is bizonyságot tesznek a szocializmus fö­lényéről. Ezért állandóan figyelmet fordítottunk a lakosság életszínvonalának javítására. Az új társada­A problémákról* hibá­inkról és fogyatékos­ságainkról is nyíltan beszélünk népünkkel, nyilvánosan megvitat­juk kiküszöbölésük módját, elemezzük e jelenségek okait és lehetőségeinket, a nehézségek gyorsabb és eredményesebb leküzdésé­re. Elvtársak és Elvtársnők! A szocialista Jugoszlávia mindig következetesen harcolt az egyenjogúságon, a más országok független­ségének, a belügyekbe való be nem avatkozás elvének, a népek önrendelkezési jo­gának tiszteletben tartá­sán alapuló együttműkö­désért Harcolt a népek azon jogáért, hogy szabadon válasszák meg társa­dalmi rendjüket. A háború óta Jugosz­lávia ezeknek az elveknek alapján tevékenykedett mind a nemzetközi életben, mind a nemzetközi mun­kásmozgalomban. Az együttélés nem je­lenti a nemzetközi munkásmozgalomban és a társadalmi fejlő­désben a forradalmi harc befagyasztását, amint azt egyesek ne­künk felróni igyekez­nek. A nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalomban mindinkább tért hódít az a felismerés, hogy a be- keharc a szocializmusért vívott küzdelem része és minden olyan igyekezet, amely elválasztásukra tö­rekszik, súlyos kárt okoz a békének és szocializmus­nak. Veszélyes politika Változások hazánkban Országunkban a szabad, az igazán demokratikus társadalmi viszonyok szel­lemében nevelt fiatal nem­zedék máris felelősséget, részt vállal a szocialista fejlődésért végzett munká­ból. Az ipar gyors növeke­dése következtében a me­zőgazdasági lakosság ará­nya a háború előtti 76 szá­zalékról 50 százalék alá csökkent. Ez szintén az orszá­gunkban lezajlott mély társadalmi változások­ról tanúskodik. Szocialista társadalmi átalakulásunk folyamata felöleli mezőgazdaságunkat is. Állandóan növekszik a szocialista tulajdonban lé­vő mezőgazdasági terület s egyre több egyéni gaz­dálkodó működik együtt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekkel és szövet­kezetekkel. Mindez nagy eroíeszíté­Valójában ez a lényeg a nemzetközi munkásmozga­lomban folytatott szaka- dárpolitikában, s a Kínai Népköztársaság mai veze­tőinek a termonukleáris háború kalandor módon megítélő gyakorlatában. Az az elképzelés, hogy a szocializmust fel le­het építeni a jelenlegi civilizáció — városok, gazdasági és kulturális központok üszkös rom­jain —, a termonukle­áris háború százmilliós áldozatainak sírjain, valóban a politika leg­veszélyesebb fajtáját képviseli. Ez lényegében saját né­pünk és mindazon népek mélységes lebecsülését is jelenti, akik elhatározták, hogy megakadályozzák a nukleáris katasztrófát. Hisszük, hogy a béke és békés együttélés feltételei közepette, amikor a társa­dalmi problémák lényegét nem ködösíti a hideghábo­rú, a haladó erők tevé­kenysége és harca számara megfelelőek a feltételek, a nemzeti felszabadításra és a gyarmatosítás elleni harcra, melynek eredmé­nyes befejezése a béke megszilárdításának előfel­tétele. Ilyen értékelésből kiin­dulva, mi a békés és ak­tív együttélés elveit, mint szágaínk számára, hiszen a népeink közötti együttmű­ködés továbbfejlesztését kell szolgálniok s ezzel együtt kiküszöbölni mind­azt, ami a múlt negatív öröksége. Jelentősek a töb­bi ország szempontjából is, mert a mi együttműkö­désünk a népek közötti új­fajta demokratikus és egyenjogú kapcsolatok példájául szolgál. Ma, ami­kor egyértelműen elitéljük azt, amit ezen a téren Sztá­lin tett — csupán a Jugosz­lávia iránti viszonyt emlí­tem — megvannak a ked­vező feltételei annak, hogy a szocialista országok min­den oldalú együttműködése új formákkal és tartalom­mal gazdagodjék. Ma a szocializmus nemzetközi erői nagymértékben meg­növekedtek és a jelenlegi nagy társadalmi változások talaján még tovább erősöd­nek. A béke érdekében külpolitikánk vezető elveit, beépítettük a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság al­kotmányába. A nemzetközi munkás- mozgalomnak nagy a fel­adata és felelőssége, hogy felfogja és megértse a vi lág különböző országaiban jelentkező sajátos feltéte­leket, különösen azokban az országokban, amelyek csak most indulnak a szo­cializmus építésének útján. A szocializmus ügyének csak árthat, ha nem veszik figyelembe a való helyze­tet, vagy merev, dogmati­kus sablonokat alkalmaz­nak. Figyelembe véve a szo­cialista fejlődés formá­inak gazdaságát, ma még inkább szükség van a kölcsönös meg­értésre, tiszteletre és türelemre, a nyílt elv­társi vélemény és ta­pasztalatcserére, mint valaha. A nemzetközi munkásmoz­galom csak a valóság ala­pos értékelésével, a mar­xista gondolat alkalmazá­sával használhatja ki a kedvező lehetőségeit. Mi mindig nagy jelentő­séget tulajdonítottunk a szocialista országok közötti kapcsolatoknak. Ezek a kapcsolatok jelentősek or- 1 Minden haladó és béke­szerető erővel képesek új hatalmas sikerekre és ar­ra, hogy döntő szerepet játsszanak a világ békéjé­nek megőrzésében. A feszültség bizonyos eny­hülése mellett is, a világ egyes részein romlott a nemzetközi helyzet — mint például délkelet-ázsiában, a Cipruson és Kongóban —. A haladás valamennyi erői­nek együttes határozott és szolidáris ellenállása ké­pes csak elejét venni és megakadályozni az ilyen jelenségeket, amelyek ko­moly mértékben veszélyez­tetik a világ békéjét. Kedves Dobi Elvtárs! Kedves Kádár Elvtárs! Ügy vélem, önök is osz­toznak azon meggyőződé­sünkben, hogy szomszédos szocialista országaink vi­szonya erős és tartós ala­pokon nyugszik, teljes egyenlőség és egyenjogú­ság, a kölcsönös tisztelet és megértés alapján. Különböző területeken, sikeresen fejlesztjük és szélesítjük együttműkö­désünket, jószomszé­di viszonyunkat, tekin­tet nélkül a múlt bi­zonyos vitás kérdéseire, s azokra az eltérések­re, amelyek még fenn­állhatnak. Kedves Barátaink! A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. — amint önök előtt isme­retes — jelentős számban élnek magyar nemzetisé­gű állampolgárok, ahogy a Magyar Népköztársaság területén is élnek jugosz­láv nemzetiségű polgárok. Ezzel kapcsolatosan forra­dalmunk egyik jelentős vívmányára, szeretnék rá­világítani a nemzetiségi kérdés megoldására Jugosz­láviában. Ez kihatott min­den nemzetiségre, úgy hogy ma országunk min­den polgára teljes egyen­jogúságot élvez, a kultúra és a társadalmi, politikai élet minden területén bele­értve a nemzetiségi nyelv szabad használatának jo­gát is. Ilyen módon a ju- goszláviában élő magyar nemzetiségű dolgozók, az egyenlőség alapján részt vesznek a társadalmi és munkás önigazgatásban. Elvtársak és Elvtársnők! Holnap annak a meleg és szívélyes fogadtatásnak a kellemes emlékéve! té­rünk haza, amelyben ben­nünket mindenütt részesí­tettek. Engedjék meg. hogv még egyszer szívből meg-' köszönjem a figyelmüket és a vendéglátást, amely­ben részünk volt az önök szép hazájában. Joszip Broz Tito beszé­dét a Magyar Népköztár­saság, és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztár­saság barátsága és együtt­működése éltetésével fe­jezte be Tito elnök beszédét nagy taps fogadta. A jelenlevők hosszan, melegen ünnepel­ték a jugoszláv vendége­ket, éltették a jugoszláv és a magyar nép barátsá­gát. A nagygyűlés Gáspár Sándor zárószavaí után az Intemacionálé ’'’"eíaival ért véget. Aláírták a Magyar-Jugoszláv Közös Nyilatkozatot Kedden délután az Or­szágház Munkácsy-termé- ben ünnepélyesen aláírták a magyar és jugoszláv ál­lamférfiak tárgyalásairól szóló közös nyilatkozatot. A közös nyilatkozatot Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, a kor­mány elnöke, illetve Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztár­saság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek főtitkára írta alá. Az aláírásnál jelen volt Apró Antal, a kormány el­nökhelyettese. Biszku Béla, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Gás­pár Sándor, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Kál­lai Gyula, a kormány el­nökhelyettese és Nemes Dezső, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titká­ra, a Politikai Bizottság tagjai. Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Kiss Károly, az El­nöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter, Bí­ró József külkereskedelmi miniszter, valamint politi­kai életünk számos más vezető személyisége. Jelen voltak az aláírás­nál Veljko Vlahovies, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bi­zottsága végrehajtó bizott­ságának tagja, Koesa Po- povics, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársa­ság külügyminisztere, Ni­kola Dzsuvetovies kijüké- reskedelmi miniszter és a Tito elnökkel együtt ha­zánkba érkezett többi ju­goszláv vendég. Ott. volt Jovanka Broz, Tito elnök felesége, valamint Dobi Istvánná és Kádár János­áé is. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom