Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-13 / 182. szám
A megye székhelyéhez méltó szellemi élelet Első teendő a közműveltség növelése — Hozzászólás — A városfejlődés íratlak törvényei azt bizonyítják, hogy a gazdasági és társadalmi életben betöltött vezetőszerep után városainknak a kulturális élet alakításában és irányításában is hasonló — egyben környezetére is kiható — vezetőszerephez kell jutnia. Milyen előfeltételei vannak Salgótarjánnak a kultúrközponttá fejlődésre? Rendelkezik-e a város ezekkel az előfeltételekkel? Az anyagi, tárgyi és személyi feltételek mellett talán a legfontosabb előfeltétel a lakosság általános műveltségi színvonalának emelése. Salgótarjánban a lakosság számának növekedése és a városfejlődés viszonylag rövid idő alatt ment végbe. Az uralkodó kapitalista termelési viszonyok mellett legkevesebb gondot a munkás és családtagjai szociális körülményeire — közöttük a közoktatásra — fordították. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Salgótarjánban a hét éven felüli lakosság 20 százaléka volt írástudatlan. Éz az arány csupán 5—6 százalékkal jobb, mint az akkori országos átlag. Harminc évvel később valamelyest javult a műveltségi színvonal, azonban még mindig messze alatta maradt a városi lakossággal szemben támasztható követelményeknek 1941-ben a tízéves koron felüli lakosság 10 százaléka analfabéta. Száz megfelelő korú salgótarjáni lakos közül csak 22 végezte el az elemi iskola nyolc osztályát, vagy szerzett a polgári, vagy más középiskolában ennek megfelelő képesítést. ’ A középes felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők aránya ennél még rosszabb. A 18, illetve a 25 éves és az ennél idősebbek 43 százaléka szerzett középiskolai, illetve 1,5 százaléka egyetemi főiskolai bizonyítványt vagy oklevelet. Az 1941. évi népszámlálás 1778 analfabétát írt össze, akiknek több mint 60 százaléka nő volt. A felszabadulás után a közoktatás mostoha körülmények között indulhatott meg. Az iskolák nagy része avult, korszerűtlen berendezési és felszerelési tárgyai a háború folyamán tönkrementek. Az elmúlt húsz év alatt a közoktatás tárgyi és személyi feltételei sokat javultak. Új óvodák, iskolák épültek, a régieket bővítették, korszerűsítették. A tanköteles korú gyermekek és iskolai tanulók száma évről- évre állandóan emelkedett, a követelményeknek megfelelően nőtt a szakképzett pedagógusok száma is. A kultúrforradalom jegyében lezajlott évtized eredményeit az 1960-ban végrehajtott népszámlálás rögzítette. Az általános iskola nyolc osztályát a 15 éves és idősebb népesség 38,4 százaléka végezte el. Ez az arány csaknem négy százalékkal alacsonyabb, mint a vidéki városok együttes átlaga. A középiskolát végzettek aránya 10,8 százalékra, az 1941-es állapotokhoz viszonyítva több mint kétszeresére emelkedett. (A vidéki városok átlaga 12,4 százalék. Az általános felmérés eredményéinek ismerete egyben meghatározza az előttünk álló, elvégzendő feladatokat is. A tankötelezettség határának felemelése után a tankötelesek részvétele a tanulásban megegyezik a tervezettel. Az általános iskola VIII. osztályát végzők — • jelentéktelen kivételtől eltekintve 7— különböző típusú középiskolákban vagy szakmunkás tanulóképző intézetekben folytatják tanulmányaikat. A z 1960. évi népszámlálás adatainak ismeretében az általános műveltség színvonalának szükségszerű emelése és a kul- tűrközponttá válás legfontosabb előfeltételének biztosítása érdekében az alábbi feladatok megvalósítását látom szükségesnek. 1. Az analfabétizmus teljes felszámolása, és az alsófokú iskolai végzettség megszerzése érdekében a már működő dolgozók általános iskoláit városszerte — de különösen a periférikus Városrészekben és Zagyvapálfalván — jelentős mértékben kell fejleszteni. A népszámlálás adatai szerint az analfabéták 27 százaléka — mintegy 210 fő — 16—40 éves korú, többségük állami, vagy szövetkezeti vállalattal, intézménnyel munkaviszonyban áll. Ezek iskolába küldéséhez a munkáltatók jelentős segítséget tudnak nyújtani. Az említett korosztályokban az analfabéták kétharmada nő. A 16— 40 éves korosztálybeliek csaknem 15 százaléka csupán az általános, illetve az elemi iskola 1—5 osztályát végezte el. Ezek megfelelő színvonalú továbbképzését csak jól szervezett dolgozók általános iskolája biztosíthatja. 2. Az általános műveltség magasabb színvonala mellet szakképzettséget is nyújtanak a városban működő — a dolgozók részére szervezett — középiskolák. Ebben az oktatási formában —v a nappali tagozathoz hasonlóan — el kell érni, hogy valameny- nyi tanulni vágyó dolgozó középiskolai oklevelet szerezhessen. Az oktatásügyi szervek véleménye szerint a jelenlegi személyi és tárgyi feltételek mellett a tanulók létszáma tovább már nem növelhető. Az új 16 tantermes gimnázium mielőbbi felépítésével biztosítani kell a középfokú oktatási igények kielégítését. 3. Az országszerte működő egyetemeken, főiskolákon az elmúlt tanévben 560 Nógrád megyei dolgozó tanult. A tudomány- egyetemeken tanulók száma elérte a 120 főt, akiknek több mint 60 százaléka salgótarjáni lakos. A megyeszékhelyet idő és költség szempontjából egyaránt előnyösebb megközelíteni, mint bármelyik egyetemi várost. Napjainkban mind több munkakört kötnek felsőfokú képzettség megszerzéséhez, ami az egyetemen tanuló dolgozók számát nagy mértékben növeli. Salgótarjánban több kihelyezett egyetemi osztály, később esetleg önálló felsőfokú Oktatási intézmény működése válik szükségessé. A városban működő — nagy népszerűségnek örvendő — ipari technikum rendes és levelező tagozatán évente átlagosan 200—210 fő fejezi be középiskolai tanulmányait. Többségük szívesen folytatná tanulmányait felsőfokú intézményben, szándékukat egyrészt a kötött felvételi lehetőségek, másrészt az utazással járó időveszteség és említésre méltó többletköltség hiúsítja meg. A felsőfokon tanulnivágyók ilyen magas aránya a közeljövőben létesítendő, önálló felsőfokú ipari technikum gondolatát is felveti, mely később a fejlődő kultúrcent- rum egyik bázisintézménye lehetne. L ényegében a műveltségi színvonalat közvetlen befolyásoló tényezőket — a közoktatás különböző, már működő, vagy megvalósítható fokozatait — soroltuk fel. A lakosság általános műveltségi színvonalát közvetve befolyásoló, nem közoktatási jellegű, helyi vagy központi kezdeményezésű kulturális tevékenységgel — njelyek jelentősége legalább olyan, mint a közoktatásé —, részletesen most nem foglalkozunk. Talán csak a legfontosabb tényezőket, amelyeket a lakosság általános műveltségi színvonalának értékelésénél mindenféleképpen figyelembe kell venni, említi ük meg: Salgótarjánban ma minden harmadik lakos olvasója a tanácsi vagy a szak- szervezeti kezelésű könyvtáraknak. Olvasóink évente átlagosan 19 kötetet olvasnak el. A városban ma minden családnak van rádiója, a családok 15 százaléka rendszeresen otthonában nézi a televízió műsorát. A Nógrád megyei mozik — közöttük a salgótarjáni filmszínházak — a látogatottság sorrendjében országosan is az elsők között foglalnak helyet. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy Salgótarján lakossága megfelelő ütemben fejlesztette és á jövőben emelni akarja általános műveltségi színvonalát. Felelhetünk a kérdésre: Salgótarjánban ma adva vannak, s a közeljövőben még kedvezőbbek lesznek a fejlesztendő kultúrközpont, Illetve a megye székhelyéhez méltó szellemi élet előfeltételei. Komár Katalin KISS DÉNES: Őszi szerelem Már dinnyeillata van a nyárnak* Kurtább a nappal, végtelen az éj — Az alkony kora-délután elér. Már csak a szerelmesek nem fáznak, ha este egy testté forrva járnak. Utcákon árnyék-erpléked kísér s vélem: hogy a leheleted a szél és felmelegíti éjszakámat. Hulló levelek vörhenye fedi arcom, mint a láz kiütései Lódulnék utánad, hogy megkeressem tenálad magam, mint a megtérek. Már hiányoddal mérem az időt. s ősz hajszálakként ragyog fel türelmem. a HOGRAP BBHBK3^3gB5BCT VASÁRNAPI MELLÉKLETE
