Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-19 / 161. szám
á NÓGE.ÍB 1964. augusztus 19. szerda. Dtiiles ín és be!bees Amiken fukar és amiken gavallér Örhalom SÉTA AZ ÉPÜLŐ VÁRBAN Már alakul a kultúra és a tudomány új központ SZÉGYEN a jómódú Őrhalomra, hogy ilyen óvodája, ilyen művelődési otthona van. Szégyene a termelő- szövetkezetnek, hogy ilyen siralmas környezetben tartja zár számadó közgyűléseit, fogad országos, sőt nemzetközi küldöttségeket. Mert ugyan mit Ítélhetnek róla a környezet láttán? Valamikor községháza volt az épület. A községi tanács új házat emelt magának, ezt a régit így nevezték ki óvodává, művelődési otthonná. Régesrég életveszélyesnek mondották ki, de ez, úgy látszik, senkit sem zavar abban hogy fedele alatt gyermekek tanyáznak mind a mai napig, hátsó szárnyában mozielőadások, gyűlések, kulturális rendezvények folyhassanak. Mire van hát gondja a falunak? . . A szerzésre csupán? . . Hogy a jövedelmező közös gazdaságban jól menjenek a dolgok? . . Hogy kényelmes vülaházak épüljenek a szorgos munka jövedelméből? . . A látszat minden esetre ennyi. Mert a két- családos nevelői lakás alig-alig akar befejezéshez érkezni, egyik fele talán csak jövőre válik be- költözhetővé, pedig jóformán alig van már híja az igyekezeten kívül. Azt mondja a tanácstitkár: Kovács István, hogy a falu még a 230 forint |s községfejlesztési kivetésért is szívta a fogát, holott törvényesen 300 forintot szedhetnének portánként. Ám ezt is anekdotába illő félreértésből szavazták meg: amikor a községfejlesztési hozzájárulásról kellett dönteni, akkor jött új tanácstitkárként a faluba Kovács István. A tanácstagok meg azt hitték, valami miniszteriális, vagy legalábbis megyei küldött ült közéjük, hát engedtek a javaslatnak. Bezzeg, ha tud- lák, nem megy ilyen simán az ügy. Vagy harminc gyerek van a faluban, s lenne negyven is, aki kedvet, hajlamot érez zenetanulásra. na.. . Gondoárj Palán kaira, a kettes laborból, és ne feledkezzél meg a feleségedről, Emmi'kéről... Em- mikéről!..,. Érmükéről! !.... — Nem — ordított a vegyész. — Nem feledkezem meg róluk! Hogyan is fe- ledkezheíeék meg? Az ajtóhoz rohant és dörömbölni kezdett: — Enged jenek ki! Azonnal engedjenek ‘ki! Semmi válasz. — Nem hallották, hogy mit mondtam? A fülükön ’ülnek? Csend. — Kinyitná! Csakhogy a gyakorló zongora megvétele pénzbe kerülne, vagy hétezer forintba — habár előnyös részletre fizethetőn. A vásárlásból aligha lesz valami. S a művelődési otthon? Feleslegesnek tartják. A televízióval úgysem versenghet helyi csoport — ezt tartják. Akkor meg minek? Jó a régi, hisz azt sem látogatják, meg aztán, ha egyesülne a két község: Őrhalom, és Hu- gyag, ott lesz a hugyagi otthon, új is, nagy is. — Lehetetlen, hogy a téesz ne érezné szükségét ... A tudatformálás... — próbálkozom a szinte közhellyé koptatott érvvel. LEGYINTÉS előzi meg a választ: — Megy itt a munka anélkül is. Veszekednek érte, annyira megy. Tudják ők a dolgukat tudat- formálás nélkül, — azt mondják. A Hazafias Népfront szervezet készített ugyan egy építési tervet, 150 férőhelyes teremmel, mellékhelyiségekkel, de az sokszázezerbe kerülne. A fölművesszövetkezet hozzájárulna a költségekhez, de csak annyival, ameny- nyi érdekeltsége lenne ott, azaz: a vendéglő helyiség értékéig. Adna a párt is a párthelyiséghez, a mozi is, de lejtősítcni kellene, nekünk viszont olyan helyiség szükséges, ahol táncolni lehet. — És a téesz? — Adna az is, de mi azt szeretnénk, ha az egészet a téesz vállalná, s nekünk csak anyagi besegítés jutna a társadalmi megmozduláshoz. — Mennyi a termelőszövetkezet szociális és kulturális alapja? — Vagy százhúszezer forint. — És mire költötték? — Volt helye.. Szociális segélyek. Most már vannak rendszeresen segélyezettek is. Meg adtak a könyvtárra, szóval nem marad elköltetlen. — Eszerint két bába: a tanács és a téesz között — Nem engedhetjük ki — hadarta Efefef az ajtó másik oldalán. — ön azt parancsolta, hogy..-. — Most azt parancsolom, hogy engedjenek ki! — Még nem telt le a két óra! — Parancsolom, hogy engedjenek ki! Pa-ran-cso- lom! ! — Egy óra és ötven perc múlva kiengedjük! — Egy percet sem várok tovább — dühösein rázo- gatta a kilincset. — Na, mi lesz már? Belerúgott az ajtóba. — Utoljára mondom: nyissák ki! elvész a művelődési otthon . . ? — Szerintem igen. Legalábbis a belátható években. — Mire fordítják a községfejlesztési összeget? — Általános kívánság, hogy óvodát építsünk. S a kettő közül valóban ez az indokoltabb. A rendelkezésre álló 600 ezer forintot erre biztosítjuk. Utána vagy 150 ezer forinttal kipofozzuk a régi művelődési otthont. Ám senki ne higgye, hogy minden közösségi ügyben szűkmarkúak az őrhalmiak. Ha elfordulnak is a zongoravételtől, az új művelődési otthon tervétől, szinte versengve ajánlották ezreseiket a templomi orgonára, s a tanács- titkár szerint azok jártak elől példával, akik a 230 forintos községfejlesztést legszívesebben megtorpedózták volna annakidején. Mit mond mindehhez a járás Illetékes osztálya? Daróczi Ferenc művelődésügyi osztályvezető és Molnár Pál előadó sajnálkoznak az őrhalmi közönyösségen, s azt mondják: most már, ha másképp nem megy, a járásnak, s a megyének kell beavatkoznia abba, ami a község kötelessége volna, s ami jószándékkal saját anyagi erejéből kitelne. KÖLTSÉGVETÉST állított össze a járás, terjesztett a megyei tanács elé az öreg épület felújítására. Kétszáz-háromszázezer forintra lesz szükség, hogy megújítsák a falakat, s ebből már 200 ezer forint bizonyosnak látszik. Ha tehát az őrhalmi Hazafias Népfront és maga a község nem zárkózik el legalább a társadalmi munkától, s a felújítási tervet a Hazafias Népfornt járási szervezete magára vállalja, a munkálatokat házikezelésben végezteti a község, gyorsan és lényegesen segíteni lehet a jelenlegi állapoton. Semmi válasz. Ügy érezte, megőrül, ha a laboratóriumban kell maradnia. A szorongás, a nyugtalanság percről percre erősebb lett. Majdnem sírva fakadt a tehetetlenségtől. Ekkor néhány lépést hátrált és lehunyt szemmel, összeszorított fogakkal, vállát előrevetve, teljes erővel nekirohant az ajtónak. Reccs! Az ajtó nem nyílt ki. — Még csak tíz perc telt el! — sikította odakinn Hédiké. Üjra nekifutott az ajtónak. Reccs! Hallatlan erőt érzett magában, képes lett volna egy kőfalnak is nekirohanni. Üjabb nekifutás, reccs, az ajtó kipattant és a vegyész — huss! — mint egy madár, kirepült a laboratóriumból, majd szárnyaszejattén lehullt a visító titkárnő lába elé. — ön... ön mondta, hogy ne... hogy ne engedjük ki — mentegetődzött Efefef. A budai Vár homlokzatának újjáépítésével, a kupola felhúzásával, és a vakolással tavaly decemberben készültek el az építők. Ezzel teljesítették az első fő feladatot, szaknyelven „a palota beleilleszkedett a városképbe”. Kívülről már csak a vak ablakszemek, az üveg nélküli nyílások emlékeztetnek a második világháború borzalmas pusztítására, de bent, az épületekben, az udvarokon még évekig dolgoznak, hogy a felszabadulás 25. évfordulójára, 1970. április 4-re befejezzék a 1,2 milliárd forintos munkát: beköltözhessenek a várpalotába a különböző kulturális intézmények. Az E-szárny 1966-ban elkészül Most a szerkezeti — kőműves-kőfaragó — munkákat végzik, hogy minél előbb átadják a területet a szakiparosoknak, szerelőknek. A palota épületén már nagyjából helyreállították a falakat, sok vasbeton-födém is helyére került már, s alakulnak Magyarország legnagyobb kulturális centrumának közvonalai. A legjobban az E-épületen állnak a munkák; ezt a szárnyat 1966 december 31-ig kell befejezni az építőknek. hogy megkezdhesse a beköltözést a Budapesti Történeti Múzeum. A Vár építését állandóan ellenőrzi, irányítja egy erre a célra szervezett tárcaközi operatív bizottság, s az E-épület két ablakŰj művelődési otthon építése fejeződött be a közelmúltban Salgótarján zagyvapálfalvi városrészében. Az új művelődési otthont a városi tanács a moziüzemi vállalat használatába engedte át, de színpadon esetenként műZimányi villámgyorsan talpraállt és egy nagy ugrással kinn termett a folyosón. Palánikai a kettes számú labor vezetője éppen egy nagy lombikban kevergetett valamit, amikor a vegyész berobbant az ajtón: — Fontos beszédem van önnel! — Parancsoljon. .. parancsoljon. .. — Éh a múltkor nem önt javasoltam arra a külföldi tanulmányútra, hanem Zoltait... Helyes választás volt — felelte óvatosan Palánkai. — Zoltai kolléga kiérdemelte a tanulmányutat. — De nem! — jajdult fel Zimányi. — Magának kellett volna elmennie! — Zoltai kitűnő szakember — bizonygatta a laborvezető, és magában arra gondolt: „Uramisten, mit akar ez tőlem?!” — Maga sokkal jobb szakember — mégis Zoltait küldtem... — Jól tette, igazgató úr! nyílásában már bent van a tervezett ablakkeretek két prototípusa. (A bizottság egyébként egyiket sem tartotta megfelelőnek, s a javaslatok alapján most tervezik a palota végleges ablakkeretét). Az épületek sorsa... A döntések már véglegesek a meglévő épületek sorsáról is, az építendő új létesítményekről is. Ha a pesti oldalról nézzük a palotát, jobbkéz felé (az északi oldalon) van a Sándor palota, s a vártömb legészakibb szárnya az A-épület. Ezekbe költözik majd a Legújabbkori Történeti Múzeum. Ehhez három tömb csatlakozik; a két szélső kijjebb ugrik, a középsőn van a kupola. Ez a B—C—Dszárny. Itt kap helyet majd a Nemzeti Galéria. Baloldalon van az E-épület, amelyikről már szóltunk, s emögött a Tabánban lévő Dózsa-szobor felett magasuk az F-szárny, ez lesz a Széchenyi Könyvtár új otthona. Beljebb, a Szent György- tér felőli oldalon van a volt Karmelita kolostor és Várszínház. Ide költözik a Magyar Tudományos Akadémia néhány intézménye és a Színháztudományi Intézet, amelyek szervesen kapcsolódik majd a szintén helyreállítandó Várszínházhoz. A volt Honvédelmi Minisztérium épületét és soros rendezvényekre is mód lesz. A zagyvapálfalvi új művelődési otthon ünnepélyes megnyitására augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén kerül sor, Jókai: Aranyember című regényének színes, szélesvásznú filmváltozatával. — Dehogy tettem jól! Hibát követtem el. És most azért jöttem, hogy megkérdezzem: nem haragszik rám ezért? — Hogy én? Haragudni? De igazgató úr! — Lelkiismeretfurdalá- som van maga miatt... — Énmiattam? — ijede- zett Palánikai. — lsen. maga miatt. ígérem azonban, hős»- zelebb ön utazik külföldre. A kutató kezet nyújtott, majd magához ölelte a rémült arcú, nagyhasú, szakállas laborvezetőt, aztán visszament a szobájába és lediktált a titkárnőjének, Hédikének egy beadványt: arra kérte a minisztériumot, hogy a százmilliós póthitelüket csökkentsék harminc millióra. Amikor ezzel készen volt, a kocsiját kérte és hazarobogott. Útközben kiszállt és vett egy nagy csokor virágot. Emmikének, a feleségének. (folytatjuk) mellette lévő erősen sérült palotát lebontják, s az így nyert nagy, szabad területen épül fel az új úgynevezett Szent György térikomplexum. Üj épületet kap itt a Néprajza Múzeum. A Várnak a Tabán felőli oldalán helyezik el a gondnokságot, s a vendéglátó üzemeket. Készen állnak az új várpalota közlekedési tervei is. A Láncúidról két irányban is fel lehet majd hajtani, a Hunyadi László úton, a Halászbástya alatt és az úgynevezett Keleti Falhajtó úton is. Ez most tíz méterrel a Clark Ádám tér felett ér véget, innen lábakon álló utat építenek a térre. Lehajtani a Tabán felé lehet majd a Palota úton át is, a Bécsi-kapu irányából. Az F-épületbe, a Széchenyi Könyvtár előcsarnokába három gyorslift szállítja majd a Dózsa György szobor mögül, a Tabánból az olvasókat. Monogram a téglán Az alsó, hatalmas támfalak már majd mind kijavítva, éppen várják a látogatókat, akik — ha nincs itt hivatalos dolguk — az építkezés idején természetesesen még nem jöhetnek a várba, s csak néhány év múlva nézhetik meg a sok-sok újonnan feltárt csodát. Mert a Mária Terézia korában átépített Vár szolgált néhány meglepetéssel. A déli oldalon például föltártak egy középkori lovagtermet, három dongaboltozatos helyiséget (kincseskamrák voltak) és egy kápolnát. Szerencsére, itt minden épen maradt, mert kétszáz esztendeje az átépítéskor bedöntötték a tetejüket, föltöltötték az egész területet. Ezeket most helyreállították és az E-épület (a Budapesti Történeti Múzeum) pincéjéből átjárást nyitnak ide. így a látogatók a múzeumból egyszerűen átsétálhatnak a régi, Zsigmond-korabeli Vár termeibe. Az építő-gyűjtők kedvelt tárgya a Mária Terézia-ko- rabeli tégla. Ezeket még kézzel verték, valameny- nyln rajta van az M. T. monogram és egy szám 48-tól 52-ig. Asszerint, hogy 1748-at követően, melyik évben veri ék a téglát. Ezek a régi tégla- és hordalékhalmok lassan fogynak, s az udvart faragott kövek, szobor-kiegészítések, lépcsőfokok, üreges téglák borítják. A lakásépítések, egyéb országos feladatok gyakran elszólítanak innen néhány munkást, s ez a legnagyobb gondja az építőknek. Az eddigi határidőket azért még tartják, s mindent megtesznek, hogy az épületeket átadhassák a szakiparosoknak. Tudják: az egész országban mindenki várja, hogy néhány év múlva a nagyközönség birtokába vehesse az új várpalotát, a magyar kultúra méltó otthonát. Barna Tibor Mikes György: L— E — F= -1/ Szatirikus kisregény 5. — Gondolj a százmjílióÁugusztus 20-án megnyílik o zagyvapálfalvi új művelődési otthon Falud! András
