Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-08 / 152. szám
1964. augusztus 8. szombat. NÓGRAD 5 Szeli difik T)iszát Kiszesek, traktoristák, klubtagok Katonák között a Hunyadi János laktanyában Hatalmas fák haragoszöld üstökét cibálja a morcoskedvű nyári szél. Porfelleg kavarog; s amint meghalványul, kisebb-na- gyobb zárt egységek tűnnek fel. Katonák. Mára vége az edzettséget, helytállást, fegyelmet követelő kiképzésnek, kezdődik a szabad foglalkozás. Kisvártatva kimenőbe öltözött harcosok, tiszthelyettesek igyekeznek a kapu felé. Valamennyiük zsebében ott az állandó kimaradásra jogosító engedély. Az értékes papír megszolgálá- sáért semmi rendkívülit nem kell cselekedni. Bőven elég, ha a reá áhítozó eleget tesz a katonai esküben fogadottaknak. Három-négy kimenőruhás katona megtorpan a parancsnoki épület előtt, majd rövid tanakodás után visz- szafordul. Ma különösen jó filmet játszik a hetenként hat alkalommal vetítő laktanya-mozi. A pitvarolás ráér holnap is . .. I Nagy forgalom a könyvtárban társ, jelentem a traktorostanfolyam foglalkozása megkezdődött! — így a KISZ-szervezet titkárára hosszas keresés után rábukkant őrvezető. Szakmát is tanulhatnak — Köszönöm. Eltávozhat, — válaszol Homola Csaba, majd meginvitál: — Jöjjön velem, ha kedve tartja. A gyakorlótér peremén nyitott műhelvszín. Az erőgépek körül nyolc—tíz, nekigyűrkőzött katona s két, overálos, polgári előadó. Mindketten a Péter- vásári Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskolából jöttek a négyhónapos tanfolyam idejére a laktanyába. Szántó Gusztáv a karburátor rejtelmeiről magyaráz valamit éppen Ka- zinczki Tibor és Bérces János honvédnak. Büdi László tizedes — a polgári világban növénytermesztési technikus — egy tömlő ragasztásával bajlódik. — Több tízezer traktoros munkábalépését igényli az ország, — említi Molnár Sándor előadó. — Meggyőződésem, hogy három- tucatyni hallgatónk kivétel nélkül sikerrel vizsgázik majd. Okos, ügyes dolog ez, hogy a fiúk a katonai szolgálat ideje alatt megszerzik a honvédelmi ismereteket, s ha akarják, szakmához is juthatnak. — És segédmunka helyett válogatnak gépállomásban, tsz-ben, — kapcsolódik a beszélgetésbe Deres István szakaszvezető, a Néphadsereg kiváló katonája. Ez az érettségizett fiatalember bevonulása előtt egy budapesti pályaudvaron emelgette a ládákat. Igaz, havi ezernyolcszázért, de mégsem mint szakember. Visszafelé benézünk a laktanya számos KISZ- klubjánafc egyikébe. Kovácsoltvas berendezés, iparművész készítette lámpák, presszógép. Az akvárium mellett egy százados és eg^ őrvezető diskurál halkan, s olykor jóízűen felnevetnek. Valószínűleg rosszul lepleztük csodálkozásunkat, mert Homola Csaba főtörzsőrmester szükségesnek Itt már kevesebb kárt tehet a viz. MTI Foto, Újlaki Vilmos felv. Hétszázezer forint munkásszállókra Néhány hónappal ezelőtt lapunk cikket közölt, amelyben egyebek között kifogásoltuk, hogy a Nóg- rád megyei Építőipari Vállalatnál a munkások szociális ellátásra előirányzott összeg felhasználása nem mindenben felel meg a követelményeknek. A vállalat munkásellátási osztályának vezetője tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a cikk elérte a célját. Megjelenése után a vállalat igazgatója is felülvizsgálta a munkahelyi öltözők, mosdók és a munkásszállások helyzetét, állapotát s több intézkedés meghozatalára adott utasítást. A többi között, a közelmúltban befejezték a vállalat tizenegy munkás- szállásának tatarozását, felújítását, mintegy hétszázezer forintos költséggel. r~< sendesen ül Mari néni a legelő szélén. Körülötte füvei a jószág, nagytestű, fekete l anyadisznók. Közeledésünkre a puli felemeli a fejét és beleszimatol a levegőbe. Vakkant. — Nyughass te! — szól a kutyára. Mikor feláll látom, vékony, egyenestartású öregasszony Mari néni, azaz Borsos Antalné. Magyar- gécen ő a kanász. — Bizony, már tíz esztendeje csinálom. Járok a disznó után reggeltől estig, kora tavasztól késő őszig. Kérdezem tőle hogyan lett sertéspásztor nő létére, mikor ezt a beosztást manapság a férfiak sem szívesen vállalják. Elmosolyodik. Még a mélyen ülő apró szemei is nevetnek. — Világéletemben sze- ’ gény asszony voltam. Olyan munkát kellett vállalni, amit jobban megfizetnek. Itt meg fizetnek — mondja. — Próbálkoztam én előzőleg több helyen is. Falusi arcképek A kanász mert megszoktam a munkát, summáslány voltam valamikor. Ami igaz az igaz, Mari néni elég szépen keres. Havonta rendszeresen előleg, prémium. Ugyanis minden húsz választásig kifogástalanul felnevelt malac után egyet kap Mari néni. Az idén már kapott eddig tizenhárom „prémium” malacot. Ezeket nagyobbrészt eladja, mert van neki elég gondja a közös jószággal. Míg beszélgetünk szétszéled a falka. Mari néni szétnéz, aztán rászól a kutyára. — Eriggy Bogár! Hajtsd az elejét. Még a cifranyelű karikást is meglóbálja a nyomaték kedvéért. — Menne már a vízre a koca, de nincs víz. — magyarázza nekünk. Nem csodálkozunk azon, hogy szeretettel beszél a sertésekről, hiszen már úgy j hozzá tartoznak mint a mindennapjaihoz az alvás. Mari néni hatvanöt éves. i Már nyugdíjba mehetne, de sehogyan sem akarja itt hagyni a kocákat. Azt mondják más nem is tud-1 ja olyan jól ellátni a jószágot, mint ő. Egyszer 1 beteg lett és öt napra ki- ( írta az orvos. De már az J első napon felkelt, mert j minden a feje tetejére állt í a sertésszálláson. A lányá-) vál él együtt. A ve je gu- J lyás, a fia meg juhász. Ugylátszik, hogy a család- j ban hagyomány az állat- tenyésztés szeretete. Kér-) dezzük tőle, hogy van-e i utánpótlás, kire hagyja ] majd a falkát. — Nem tudom. Egyik 1 fiatalnak sem tetszik — \ válaszolja csendesen. Elbúcsúzunk. Elfordul tő- J lünk, nagyot pattint a karikással. Tereli a kondát { hazafelé. Alkonyodik. P. A. Mi mindent mondtak már a Tiszáról! nősen a múlt század második feléig. Mert akkorra — sokévtizedes munkával — a „sallangok” jó részét levágták. 1420 kilométerről 977-re rövidült a folyó, erős gátak kísérik kétoldalt. Hanem azért szemmel kell tartani most is. Mert mind igaz, s érvényes mindmáig az a sokféle jelző, amivel illették eleddig. Hisz van még pántlikája, elég, ezért aztán — különösen fent Szabolcsban, Szatmárban, ahol nagyobb a sodrása — sok bajt okoz ma is. Szaggatja, rongálja a partokat a kanyarokban, sokszáz hold jó föld, kert, gyümölcsös vált a martalékává. Követ Tokaj ad a munka hoz. Daru rakja meg a hatalmas uszályt. De, ha meg tudták zabolázni annakidején, legvadabb korában, a:kkor most ne tudnának elbánni vele!? Hogy szeszélyes. mint egy menyecske, szélsőséges, szelíd, vad, kiszámíthatatlan, tomboló, csöndes. Ráragadt a szőke jelző is, meg az, hogy kanyargós. Hanem ezt az utóbbit Mikszáth szebben fogalmazta. „Máslija” van a Tiszának, „kanyarog, mint a kibontott pántlika”. A csónakot, amiről Tokajban lemaradt az utas, — Mikszáth írja — könnyen utóiéit gya- logszerrel, még várnia is kell. Mert gyalog egyenes úton mehet, de a ladik megjárja a pántlika minden hajlását. Sok bajt okoztak már ezek a „pántlikák”. Külö"**?'*?*'■ A katonák egyik legkedvesebb szórakozása az olvasás. Gazdag választék áll rendelkezésükre, hiszen a Honvédelmi Minisztérium nem sajnálja a pénzt a kultúrára. — Jaj, éppen most, ekkora felfordulásban . .. ! — ! ijedezik háziasszonyos pi- ! ronkodással Tóth Islván- 1 né könyvtáros. — Költöztünk, rendezkedünk ... Könyvek hosszú glédája áll a fehérre sikált padlón. Ez az állománynak csak egy töredéke; a többit a laktanya majdnem tucatnyi fiókkönyvtárában forgatják. Gyorsan forgatják ... Az oklevéllel kitüntetett könyvtáros félannyi időnként cseréli a fiókok állományát, mint ahogy az utasítás előírja. Így minden | érdeklődő számára elérhető a Zrínyi Kiadó valamennyi kiadványa s a világirodalom rengeteg remeke. Az örök-derűs könyvtáros — a polgári életben tisztfeleség — vásárlás előtt honvédtől, tiszttől egyaránt tudakozódik: mit olvasna legszívesebben. — Főtörzsőrmester elvürül az uszály, épül az erős partfal. A sodrását persze nem lehet csendesíteni. Mégis kifognak rajta: kövezik a legveszélyesebb partrészeket, pajzsot emelnek a víz elé. Követ Tokaj ad a nagy munkához, amit a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság végeztet, többmillió forintos költséggel. Fent dolgoznak most, Ti- szabezdéd határában, kővel rakják ki a „pántlikákat”. Szelídítik a Tiszát, lefogják erejét, hogy kevesebb bajt okozzon ezután. lát tán erősen fehéredó hajunkra is tekintettel — egy kis eligazítást: —így a természetes! A tiszt elvtárs is, a őrvezető elvtárs is KISZ-tag. A kiképzés idején az egyik parancsol, a másik engedelmeskedik. Mint elvtársak, miért ne szórakozhatnának szabad időben együtt? ]ól dolgozik a KISZ A televíziós készülék1 nemcsak márkával, de becézőnévvel is bír: tsz-tv- nek hívják szépen alliterá- lóan. Azért nevezik így, mert a termelőszövetkezetben nyújtott segítség anyagi ellenértékének egy részéből vásárolták. A másik laktanyaépület KlSZ-klub- jában már magnóra is futotta a serénykedésből. E percekben a „Zászlónk az ifjúság” kezdetű induló szól a szalagon. A tiszti rendfokozat várományosai, a növendékek tartanak alapszervezeti vezetőségi beszámolót és — készülődve a KISZ második kongresszusára — küldöttválasztó értekezletet. — Egységünk elnyerte ugyan a kiváló címet, — hangzik a beszámoló, — mégis még többre kell törekednünk. Mennyivel eredményesebbnek tekinthetnénk munkánkat, ha az a bizonyos egyetlen elvtársunk sem vétett volna (bár csekély mértékben) a katonai fegyelem ellen... A vizsgák előtt állunk. Javasolom, agitátornak válasszuk meg a korábban szintén jól dolgozó kiváló' növendékeket: Kiss és Végvári elvtársat. A javaslatot a vezetőség egyhangúan elfogadja. A laktanya KISZ-titkára néhány hasznos tanáccsal segíti az alapszervezeti vezetőket, majd jutalomkönyveket ad át. Az utolsónak szólított növendék nem jelentkezik. — Fogorvoshoz ment, —! hangzik a tájékoztatás. — Jobbulást kívánok! —1 szól Homola Csaba. — Kérlek, helyettem ti adjátok majd át jutalmát. A főtörzsőrmester magasra emeli a kötetet. Szív- bőljövő nevetés... Az „Afrikai tábortüzek” borítólapján két hatalmas elefántagyar fehérük. .. — borváró — Javult a munkaszervezés A Salgótarjáni Banya-i gépgyárban a különbözöl műszaki szervezési intézke-' dések nyomán szervezettebbé vált a munka, nyelynek következtében1 növekedett az egy munkásra jutó termelési érték, még pedig 2.1 százalékkal, ami az előző év azonos időszakához viszonyítva 10.5 százalékos fejlődést jelent. Az előbb említett túl-' teljesítésnek 50 százalékai valóban a jobb munkából fakad, amit bizonyít az átlagteljesítmény alakulása is. Míg 1963 első felében 104.6 százalékot számoltak el, addig ez év azonos időszakában már 111.2 százalékra növekedett az átlagteljesítmény.
