Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-28 / 168. szám

*984. augusztus 28. péntek.

NÖGRÄD

JL

Száműzzük a zsúfolt kórtermeket

Egy férfi a kőmedencében

Látogatás a megyei kórház építkezésén

NEM LEHETNE jobb kalauzom a megyei kór- láz építkezésének megtekintésénél, mint maga a kórház igazgatója, dr. Szabó Sándor. Gyakran itt iátni az építkezés körül. Egyébként is. Pertuban nan az építésvezetőkkel. Egy szemvillanásból megértik egymást. A munkások s jól ismerik. Köszönti őt a segémunkáslány. a va- tolósegéd és a csemperakó fiatalember egyaránt.

Sok millióból épül ez a kórház. Nagyon kell már a megyének, ötven évvel azelőtt is korszerűtlenek toltak már azok az épületek,amelyekben ma 468 beteget gyógyítanak, kezelnek.

— Pillanatnyilag legzsúfoltabb osztályunk a belgyógyászat — mondja az igazgató. — Sürgető, súlyos esetekben a folyosó padjaira is betegek kerülnek. Áldatlan állapot. Node, másfél év múlva majd megoldódik — teszi hozzá gyorsan. — Bár ha egyszerűen csak számokat mondanék, úgy tűnne, hogy nem is lesz változás. Csak éppen új épületbe készülünk.

Nézi az épüetsort. Másnak ez csak egy vakolatlan sokemeletes ház ma még. Ö már életet képzel ide, fehér köpenyben orvosokat, nagy életmentő műtéteket.

— Tulajdonképpen — folytatja cseppnyi hallgatás után —, nem lesz több belgyógyászati ágyunk. Viszont új osztályok nyílnak majd, amelyek ma még hiányoznak. Csak álomnak számít ma még az ulkus osztály, pedig nagyon kell a megyének. Sok a gyomor- fekélyes betegünk. Aztán az idegosztály. Belgyógyászati ágyakat szabadít fel az is majd. Igen fontos lesz a műtéti utókezelő. Korszerű eljárásokkal, soksok gyógytornával gyógyítjuk itt majd betegeinket. Enyhül a szülészeti osztály mai nagy gondja is. Végre külön válik a nőgyógyászattól.

— Nézze milyenek lesznek a kórtermeink — mozog otthonosan, mutat széles mozdulattal a még ablaknélküli szobákra. — Száműzzük végre a nyolctíz személyes meg annál is nagyobb kórtermeket. A betegnek nyugalom kell, négy beteg jut egy szobába. A fehér helyett új színek lesznek. — Máris vezet egv olyan kórterembe, ahol zöldeskék csempe díszíti a falat. Valóban üde ez a szín! Ha az építőipar állni tudja szavát, bizr megváltoznak a gyógyítás körülményei Salgótarján kórházaiban.

— SÉTÁLJUNK át az új

gyermekosztályra — invitál az igazgató. — Itt már a korszerűség követelményeinek megfelelően, a higiénia szempontjai szerint gyógyítanak. Külön folyosón szállítják a tiszta, a friss ágyneműt és a kórházi ruhákat, másik folyosón megy a szennyes. Hasonló a helyzet az ételek szállításával az edényekkel. A technika, a gépesítés előnyei itt már gyakorlattá váltak.

Dr. Kárászi Benő, az osztály főorvosa azonban egészséges elégedetlenséggel hangjában még türelmetlenkedik:

— Meg kellene oldani végre, hogy megnyíljon a koraszülött osztály. Hiszen állandóan száz százalékon felüli a mos'ani koraszülött részleg kihasználtsága. Milliókat költöttünk erre az intézményre és most holmi adminisztrációs huzavona miatt nem tudjuk megnyitni.

Aztán büszke örömmel szinte újra mutatná, vezetne körül birodalmában. Neki már csak messzi múltnak tűnik a régi gyermek- osztály, elavult körülményeivel.

Keresztül megyünk az udvaron, mindenütt lázas munka nyomai. Végül megállunk a főbejáratnál.

Dr. Szabó Sándor az építés vezetőjéhez fordul:

— Milyen lesz kívülről a kórház?

— Színes mozaik üveglapok burkolják majd, amit Csehszlovákiából hozunk az építkezéshez. Bár úgy hallom, gondokat jelent a szállítása. De ezen már nem múlhat, az átadási határidő. Sokkal inkább azon, hogy tudunk-e dolgozni, ha hideg lesz a telünk.

Sándor Olivér mérnök megnyugtatóan csillapítja az igazgató aggodalmait:

— Szeptemberben jöhetnek a főorvos urak. Még azt is megnézhetik, jó helyre került-e egy-egy konnektor — tréfálkozik.

Búcsúzáskor azt mondom az igazgatónak: a

gyermekosztály a megye legszebb intézménye.

— NYUGODTAN mondhatjuk — válaszolja nyomban — az országban is alig akad párja. És ilyen lesz az egész kórház — néz a még csak égfelé nyújtózó, vakolatlan falakra.

Ujlaky Mária

„Családi esemény" a mezőgazdasági kiállításon

Megtörtént az első „csa- újszülöttet egyelőre az ál- ládi esemény” a mezőgaz- lategészségügyi elkülönítő- dasági kiállításon: az Al- ben gondozzák, de a kiál- sótengelici Kísérleti Gaz- lítás megnyitására mind- daság egyik tehene egész- ketten beköltöznek a séges bikaborjút hozott a szarvasmarha bemutató is- világra. Az anyát és az tállójába.

tf étszázezer diplomata.

Óriási szám. Ha ösz- szeadnánk a világ minden nagykövetségének, konzulátusának, kereskedelmi képviseletének létszámát, akkor se kerekedhetnék ki ekkora szám. Kinek van ennyi diplomatája? Nekünk.

1964. január 1-től július 31-ig 692 183 követet küldtünk a világba, keletre, nyugatra, délre, északra. A külügyminisztériumból? Nem. Üzemekből, szövetkezetekből, irodákból és kisiparos műhelyekből, iskolákból és egyetemekből. Ennyien jártunk külföldön. És minden utas nagykövet egy kissé. Kipviseli hazánkat, népünket, amelynek útlevelét a zsebében hordja. Ha akarja, ha nem.

Ne gondolja senki, hogy félkiló füstölt szalonna zsebkendőre való „csen- cselésével” vagy két rúd szalámival a Magyar Nép- köztársaságot reprezentálja. Az a — közismertté egy újságcikkből vált — turistacsoport se pályázhatott ilyen babérokra, akik

JŐétezázezez

történetesen egy olasz határállomás egész babérbokor állományát hazahozta, krumplilevesbe. Azért ezek a hazánkfiai mégiscsak diplomatáink voltak. Rossz diplomaták, akik saját és nemzetük tekintélyét adták el fillérekért, illetve filléres értékekért.

Sajnos, a hétszázezer között akadnak rossz diplomaták, akik kihívó viselkedéssel, kulturálatlanság- gal, nagyon is észrevétetik magukat.

Ezek súlyos szavak és bizonyára van, aki erről olvasva vagy hallva méltatlankodni kezd: micsoda következményekkel lépünk fel a külföldre utazó turistával szemben! Talán azt akarjuk, hogy holmi néma és illedelmes kirakatfiguraként utazza át a nyári szabadságát? Elvégre azért utazik, hogy pihenjen, kikapcsolódjék... Ehelyett mi honfiúi kötelességről beszélünk. ML ez

dipl&matcL

a kötelezettség? Miféle terheket szeretnénk a nyakába rakni?

Nem ijesztő terhekre gondolunk. Nem arról van szó, hogy valaki ne utazzék kényelmesen, ne érezze magát jól. Az a kérdés, mit ért valaki utazás alatt? Hallottam a Szepesség szép városaiban járt magyar utastól, hogy Lőcse piacán valami nyoi- cadrangú pesti divatcikket kínált neki eladásra egy autóbuszról lekászálódó hazánkfia, s arra a kérdésre, hol a csoportja, azzal reagált: „Ki olyan ütődött.

hogy a szárnyasoltárt nézegesse, — menjen be a templomba, nincs ott három ember sem!” Igen, többen valóban nem értek rá műkincseket vagy történelmi nevezetességeket nézni: húsz vagy ötven koronás üzleti ügyeikkel voltak elfoglalva. Hogy ez a magatartása nem lépünk

Az őslénytani világkongresszus előtt Ipolytarnócon

A nógrádi szén medence Ipolytamóctól keletre völgyekkel, vízmosásokkal szabdalt terület, az úgynevezett Botos-árok környékén a szaktudományban világszerte egyedülálló földtani-őslénytani ritkaságok fordulnak elő. Valóságos természeti múzeum!

A területről az első híradás az 1830-as években jelent meg. Ez Kubinyi Ferenc akadémikustól származik, aki a 40-es években a Jókai Mór által szerkesztett Magyarország és Erdély írásban és képekben című lapban tudósított róla. A földön fekvő ősfenyő maradvány első rajzát Markó nevű egykori festő készítette. Kubinyi 1837- ben a Csapás-völgyben bukkant rá az akkor még 41 méter és 71 centiméter hosszú fenyő maradványra. Róla, illetve a területről 1854-ben jelentést készített. Az ősfenyőt, amelyen mint egy hídon, hosz- szú időkig a Losoncra igyekvő pásztorok jártak, palócaink „gyurtyánkő- lócának” nevezték el. A kitűnő kovás anyag egy részét széthordták. Később a Magyar Nemzeti Múzeum az ősfenyőt védőboltozattal látta el, hogy megóvja.

E környéken rajta kívül több kovásodott fatöredéket fedezett fel a kutátás, ami az bizonyítja, hogy a nógrádi szénkeletkezést közvetlen megelőző időben ezen a területen nagy erdőség volt, amely igen változatos, ma Európában szabadon nem élő növényekből állt.

Az őskor emlékei

Kutatjuk az őskor emlékeit! A kietlen, erdős sarokba ösvény vezet. Azon indulunk a Kőmedencébe (a környéken úgy ismerik: Nagykövek-alja völgy) egy dramatikus folyamat hihetetlen nyomait látni. A férfi a Kőmedence forrásánál bukkan elénk, vállán iszákkal, kezében kétméteres mogyorófabottal. Mint Valami remete.

— Tasnádi-Kubacska

és nem is a külföldi utak valódi céljairól árulkodik, azt aligha kell bizonyítani. Újabban vicclap-téma lett, hogy külföldre üres bőröndökkel kell utazni, s azt hazafelé tét mészetesen meg kell tömni. Ismerek embereket, akiknek a külföldi út második fele már a nagy szorongás kezdetét jelenti, mert napokon át azon tűnődnek, mivel tudják kijátszani a vámvizsgálatot.

Lesz, aki azt feleli erre: mások is, más országok polgárai is viselkednek így. Ez lehet. De mi a magunk restelnivalóit és a magunk elkerülhető szégyenét szeretnénk a lehető legminimálisabb mértékre szorítani. Nekünk a sajáí fejünk fáj a legjobban, és mindenekelőtt a saját hazánk jóhíre drága.

C azok a további száz- ezrek, akik ezután utaznak, ne feledjék: követi megbízólevél nélkül is magukkal viszik diplomata megbízatásukat.

B. F.

András vagyok — mutatkozik be. Az illúzió szertefoszlik, a férfi a Magyar Állami Földtani Intézet főosztályvezetője, Európa-hí- rű kutató. 30 millió év sű- rűdik a medencében! Arra gondolok, mit mondott nekem a nápolyi öbölben Pompeji és mit mond a Kőmedence nekünk? 30 millió év. Micsoda utazás az időben!

— A nemzetközi szakvonalon is ismert a riolittufa alsó szintjében található növénylenyomat lelőhely

— hallom a férfi hangját.

— A Nagykövek-alja völgyben futó vízmosások feltárták e növénylenyo- matos rétegeket, ahol a kitűnő megtartásban lévő pálma, ősi dió, tölgyfa, fügefa, babér, cédrus, stb. levéllenyomatokon kívül 30 millió évvel ezelőtt nőtt virágok, terménymaradványok ismerhetők fel. Az egykori aljnövényzet, páfrány és zúzmófélék lenyomatait is megőrizte a finomszemű vulkáni tufa. Ehhez a vegetációhoz hasonló növényvilág jelenleg csak a párás 19 Celsius fok évi középhőmérsékletű dél-kínai tengerparton és a Mexikói-öböl mocsárvilága környékén található.

30 millió éves virágok

Aztán elmondja, hogy a bel-, illetve külföldi szakemberek figyelme nem napjainkban fordul először Ipolytamóc felé.

1900-ban Böckh Hugó, a későbbi világhírű olajkutató geológus a nagy fenyőtörzs melletti vízmosás összefutásában, ahol feltárással a növénylenyo- matos riolittufa alatti homokképződmény is felszínre került, ősi ormányosok, gazellák, ragadozók, vízimadarak lábnyomait fedezte fel a homokkövön. Valóságos vándorlás indult meg tudós körökben Ipolytarnócra, hiszen világviszonylatban egyedülállóak e sokmillió évvel ezelőtt élt állatok láblenyomatai. A vizenyős homokrétegből fakadt forráshoz jártak inni és hűsöTni a tropikus éghajlat állatai, amelyeknek gyorsan kiszáradó lábnyomatait a vulkáni hamu és törmelék kitöltötte, lefedte és megőrizte napjainkig. Az 1928-ban Budapesten rendezett nemzetközi őslénytani kongresszus résztvevői elragadtatással nyilatkoztak a nagyszerű leletekről. 1962-ben újabb feltárások a lábnyomos homokkövet nagyobb területen kiszabadították a fedőréteg alól. Az új előfordulások a lelőhely legértékesebb részei. *

Kőbe merevedett mozdulatok

A férfi megkopogtatja a köveket a mogyorófabottal.

— Ez hát a 30 millió év előtti strand — mondja. — Amit itt látunk, az a vulkanikus tevékenység kezdetének drámai pillanatában történt. Ahogy Pompeji, úgy kövesedett meg, úgy rögződött az a 30 millió éves pillanat is, amelyet az akkor rázúdult homok- és törmeléfchegyek — ma már kőzet — megőriztek.

30 millió éves strand! Látogatói a masztodon, kétféle ősorszarvú, őskutya, ősmadarak, egyéb ősi-aga- dozók. Ez hát a 30 millió év előtti strand. Itt csörtettek, végezték életfunk- i cióikat (ma látható a' megkövesedett masztodon-! trágya), végigcsúszrtak a j lejtős oldalakon (azóta kő-' be merevedett az ügyetlen; mozdulat), az iszapban ős-' férgek mászkáltak (nyo- j maik láthatók a kőben), i máskor zápor vert végig] a sima, finom homokon (a j kőben megmaradtak az ős-’ kori eső cseppjeinek be-1 csapódásai).

Próbálom elképzelni, ho-1 gyan zúdult a 30 millió év előtti zápor a tropikus fák övezte „strandra”, hogyan verte fel az érzékeny homokot. Ám Tasnádi-Kubacska András gondosan összehajtogatott térképet halász elő az iszákból és a 30 millió év előtti világ emlékei megőrzésének je-' len feladatairól beszél.

Elmondja: a lelőhelyek ( tanulmányozásának nagy j akadálya jelenleg a meg- közelítés nehézsége. Rossz I a bekötőút, hiányzik a ku-; tatók részére a közeli szál- i lás-étkezési lehetőség, nem lehet kellően védeni a feltárt anyagot. Az időjárás viszontagságai, az emberek gondatlansága rombolja a lelőhelyet. Igaz, az Országos Természetvédelmi Tanács 1954-ben a korábbi 10 holdon kívül további

77.5 hold területet nyilvánított védetté, de az állagrontások veszélye még fennáll. Napjainkban pedig annál is inkább indo-1 kolttá vált az őslelőhely j területének a tudományos j és idegenforgalmi követel-; menyeknek megfelelően | történő fejlesztése, a lele-1 tek feltárása, illetve kor-j szerű védelme, mert a Budapesten 1965-ben megren-i dezendő őslénytani világ-' kongresszuson Ipolvtarnóc ] egyik központi kérdés lesz,; s a külföldi szaktekinfé- j lyek a helyszínre is ellátó- 1 gatnak.

Tasnádi-Kubacska And- j rás szerint a legfontosabb j mindenekelőtt a lábnyomok megmentése, prepará-1 lása. Egész júliusban en-j nek érdekében dolgozott.: A területet egy méter vas-i tagságú homokkal, földdel ] fedte le. Egy részét már! benőtte a fű, amelyet irtani kell, a gyökerek megrongálhatják a kőzetet. A letisztított kőfelületet munkatársaival egy centiméter vastagságban viasszal öntötték le. Tíz mázsa viaszt használtak fel.

Mindezeken kívül akad még tennivaló. Kerítés, vízlevezető árok kell. A természetes múzeum kialakítása, a terület idegenforgalmi fejlesztése ezután következő feladat.

A Kőmedence remetéje a télen angol nyelvű szakkönyvet ír a leletekről. Magyar nyelven megjelenő, ismeretterjesztő könyv kiadását is tervezi Ipoly- tamócról. Idei tevékenysé-l ge a Kőmedencében befejeződött. Jövő év tavaszán ismét itt találjuk az iszákkal, mogyorófabottal a medence forrásánál elénkbuk- kant férfit az erdős sarokban, ahova az ösvény vezet. Tóth Elemér