Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-27 / 167. szám
1964 augusztus 27 csütörtök 5 nögrad Bánya jár ásó n Csoportos kamrafejtés Szilváskőn A zöldség-gyümolcsellátásről, a tárolás előkészületeiről Néma csend honol a vágatokon, ahol elhaladunk. Sötétség mindenütt csak a karbid lámpák adnak némi világosságot. Itt-ott gombásodnak az ácsolatok. Hosz- szan ballagunk, mire valami kis zörejt észlelünk. Szilváskőn a csoportos fejtés utunk végcélja. — Ez a fejtés adja a napi 44 vagonos akna termelésének 60 százalékát — újságolják kísérőim, Farkas Béla, a Zagyvái Bányaüzem műszaki osztályvezetője és Nagyrőcei János bányamester. Közben az ácsolatokat vizsgálgatják. Nem várható e valahol meglepetés? Rendben van-e minden? Nincs-e szükség ácsolatcse- rére? Azután elégedetten állapítják meg; minden rendben. Zörgés-kopácsolás hallik. Az emberek egycsomóba verődtek. — A kaparót rövidítjük, de ez a csapszeg nem akar passzolni — magyarázzák. Sok itt a pihenő ember. Egy dolgozik, hat meg nézi — élcelődik egyik mérnök. A bányászok felveszik az eldobott kesztyűt. — Az irodában nem így van? Egy számol, kettő beszélget. De sokszor látni ilyent. Itt is előfordul, meg ott is — vágnak vissza. Azután a kamrákra terelődik a szó. Kevesebb emberrel Hat kamra van itt, ame- ivekben Kóta-gépekkel dolgoznak. Eléggé gépesített ez a csoportos fejtés. — Jók-e a Kóták? — kérdeztem. — Jók ezek, csak az újak nehezek. A régieket könnyebben mozgattuk. Jó lenne, ha újítanának rajta,' hogy kevesebb ember is könnyebben mozgathassa — kapom a választ. A kamrákat nézegetjük. Kiszemelték az elsőt. A délutánosnak ácsolni és robbantani kell. A főiéből vastag támfák lógnak. — Ez az elődök műve volt — mutatnak rá. — Itt ugyanis már a tőkésvilágban lefejtették a felettük lévő telepet. Ott vastagabb és jobb is volt a szén. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy nem nagyon rabolták a fát. Hagytak ott mindent. Van amikor vasúti sínre is akadnak, de jön elő még szerszám is — újságolják. Kevés kereset és érvek A másik kamrában elrobbantottak. Ott a készlet, de mielőtt a következő szak munkához láthat előbb meg kell igazítaniuk az ácsolatot és az előírásnak megfelelően berakni az úgynevezett fészkeket, amelyek a tárnokát rögzítik. A harmadik helyen az előretűzés hiányzik. Igaz vége a délelőttös műszaknak, mert szedelőzködnek már a bányászok, de azért mind a hat kamrát végigjárjuk és ha nincs is nagy hiba, de megszüntetésére szükség van, ezért a munkahelyi naplóba be is írják az utasítást. A brigádvezető, Ipacs József kisér bennünket munkahelyről munkahelyre. Megragadja az alkalmat. — Hanem a múlt hónapi pénzünkkel baj van. Az emberek elkeseredtek, keve- selték. Sok volt a szerelés. Majd megszakadtunk a nehéz tagok alatt, de nem találtuk meg a számításunkat. Ügy' érezzük, méltánytalanság történt — magyarázza a 39 tagú brigád vezetője. A többiek is közbeszólnak. Helyeselnek a brigádvezetőnek, érvelnek. — Mi nem szoktunk sírni. Ügy hiszem ezzel a brigáddal még nem volt baj, mert amit lehetett, mi mindig megtettünk és megteszünk ezután is, de nem mindegy, miért mennyit keresünk. Meg kellene ezt a dolgot vizsgálni — javasolják. — Kint a szakmánylapo- kon utána nézünk és amit lehet megteszünk, bár azt maguk is tudják, törvénytelen dolgot mi sem tehetünk — válaszolja Farkas Béla. Biztosítjuk a téli ellátást Horváth Józsefnek, a MÉK elnökhelyettesének nyilatkozata Váltás A délelőttösök elindulnak egymás után. Lámpáik mind halványabban világítanak. Azután ismét fények közelednék. A délutánosok. A két mérnök arról beszélget, hol lehetett a hiba a múlt hónapban. Azután megegyeznek abban, hogy sürgősen utána néznek a dolognak. Még a brigádot dicsérik. A bányamester fejből is tudja: az első félévben 105, 3 százalékra teljesítették a tervet, ök érnek el legnagyobb műszakteljesítményt. Egy emberre műszakonként 10 csille szén is jut. Még néhány szó a váltótársakkal, azután szerszámot fognak. Friss erővel folytatják, ahol a délelőttösök abbahagyták. Bodó János Nógrád megye lakosságának téli zöldségellátása nagy gondot jelent a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központjának. Közeledik az idő, amikor a tároláshoz és a tartósításhoz szükséges cikkek felvásárlását meg kell kezdeniök. Milyen intézkedéseket tettek a felvásárlásra, a tárolásra, mennyi árut vásárolnak fel, vannak-e tárolási gondok, erről nyilatkozott a NÓGRÁD-nak Horváth József, a MÉK elnökhelyettese. — Előreláthatólag mennyi zöldségfélét, gyümölcsöt, és burgonyát vásárolnak fel, s tárolnak megyénkben? — Ma még csak irányszámokat tudok mondani — kezdte nyilatkozatát Horváth elvtárs. — Ezek szerint összesen 643 súlyvagon árut vásárolunk fel, amiből a burgonya 400, a zöldségféle 183, az alma 60 súlyvagon. Tervezett készletünk csak 470 súlyvagon volt, de ha figyelembe vesszük a megyei és országos termés kilátásokat, akkor remélhető, hogy ezt a mennyiséget is teljesíteni tudjuk, s így a lakosság folyamatos ellátásának nem lesz akadálya. — Milyen előkészületeket tettek a tárolásra? — A szabadtéri tároláshoz a földterületet Dejtá- ron és Hasznoson már bérbevettük a termelőszövetkezettől, és a szükséges szalmát is biztosítottuk a telepek körzetéből. Ugyancsak biztosítottnak látszik a szabadtéri tárolásokhoz a környékbeli községekből és közös gazdaságokból a munkaerő is. Augusztus 17-én összehívtuk értekezletre az illetékes osztály- vezetőket, kirendeltségvezetőket, és a kijelölt és megbízólevéllel ellátott tárolási felelősöket, és részletesen megbeszéltük velük a tennivalókat. Utasításokat adtunk ki a tárolóhelyek fertőtlenítésére, és előkészítésére. Szeptember , elsejétől ezeken a telepeken a munkát megkezdhetik. — Felszólítottuk a MÉK tartósító üzemét, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű uborkát, zöldpaprikát, káposztát tartósítsanak. Ehhez és a tároláshoz szükséges technikai felszerelés részben már megvan, a hiányzó tárgyakat, gépeket pedig rövid időn belül igyekszünk beszerezni. Ezen felül a burgonya tárolásához a budapesti központunktól csírázást gátló szert vásároltunk. — A kilátások tehát jók. Ügy tudjuk azonban, hogy a MÉK-en kívül más szerveknek is részt kell venniök a tárolás-tartósítás munkájában? — Legnagyobb segítségre a földművesszövetkezetek, és termelőszövetkezetek részéről számítunk. Pásztó, Szécsény, Balassagyarmat, Nádújfalu, Rétság, Karancslapújtő, Mátraverebély és Érsek- vadkert földművesszövetkezetei a tervek szerint összesen 55 súlyvagon tárolását vállalják. Az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy a zöldségboltokkal. és vendéglátó egységekkel rendelkező földművesszövetkezetek, a közületek, és az üzemi konyhák téli készletei nélkül kielégítő élelmezés elképzelhetetlen. K. E. JHl Ujz a whjájtjjuL... A 65. Országos Mező- gazdasági Kiállítás és Vásár névében sem véletlenül van benne a vásár szó. Bizony vásár is lesz itt, sokszínű, tárka világ, tele portékával, nagyon sok hasznos vásárfiával. A vásári rész külön kis birodalom a mezőgazdasági kiállítás 33 hektáros területén. Ott húzódik majd az állatbemutatók mögött, a Badacsony étterem hátában, a szabadtéri színpad szomszédságában. Egészen olyan lesz. mint egy jó— A fia? — Nem tudom. Nem is aludt idehaza — feleli a mama! — De hiszen- betegállományban van! — Az lehet. Nem aludt itthon. Talán a menyasz- szonyánál. Nézzék meg ottan. A beteglátogatók visszaültek a kocsiba. Némi kér- dezősködés után megtalálták a menyasszony házát. S bar a menyasszony kikérte magának a rhólesz- tálást, az álbeteg vőlegény másnap .igyógyultan” jelent meg a munkahelyén. Így járták sorra a beteglátogatók a Tűzhelygyár lemezmegmunkáló üzemének betegállományban lévő dolgozóit. Ez a művelet volt a három stratégiai feladat egyike. Amelyeknek a következetes végrehajtása az egyetlen kiút abból a nehéz helyzetből, amelyben ma a gyár vergődik. A szót: „vergődik”, nem hiszem, hogy bárki a tűzhelygyáriak közül ma túlzónak találná. Év eleje óta sikerült hatmilliós adósságot összeszedni, s a a gyár új igazgatója szerint, ez az adósság — ha már nem is sokáig — még növekedni fog. Oka? A napi termelés folyamatossága nincs biztosítva. A raktárakban egyetlen műszakra elegendő alkatrésze Világos cél — következetes végrehajtás készlet sincs. Amit ma a lemezleszabó, vagy a sajtoló üzemben gyártanak, azt szinte kitépik a munkások kezéből, viszik zománcozni — hogy a szereidé el ne akadjon. És ezen változtatni kell. Változtatni? Könnyű azt mondani. De meg is kell keresni az útját, módját S ezekben a hetekben a gazdasági, műszaki, mozgalmi vezetők erre összpontosították erőiket: meghatározni a változtatás stratégiáját, taktikáját. Három feladatot jelöltek meg a vezetők ahhoz, hogy a termelésnek ezt a korszakát lezárják: fokozni a zománcozó üzem teljesítő- képességét, megerősíteni a lemezmegmunkáló üzemet. És megjavítani a munka- fegyelmet. Ez utóbbihoz tartozott a már idézett „körutazás” is, melyet a szakszervezet irányított. Nyáron hallatlanul megnövekedett a betegállományban lévők száma. Közülük — ez volt a feltevés — sok az „álbeteg”. Akinek eszeágában sincs ágyba feküdni, az idejét inkább a háztáji gazdaságban tölti, esetleg házat épít, maszekmunkát vállal, satöbbi: Egyszóval, arról a bizonyos rókáról igyekszik annyi bőrt lehúzni, amennyit csak lehet. — És sikerült-e tetten érni az „álbetegeket” — kérdem az igazgatót. — Nézze — mosolyod! k el Dianovszky Gyula —, részletes tájékoztatást nem kértem. Ezt a „menyasszo- nyos” esetet elmesélték, nyilván, mert ez volt a legérdekesebb. Annyi bizonyos, hogy a lemezleszabó műhelyben az ellenőrzést követő héten a lé+szám kiegészült. Ügy látszik, a módszer eredményes. S mert néhány esetben elvonattuk a táppénzt, remélem, többi „álbetegeink egészségi állapotában is rohamos javulás következik be. Az autó útra készen áll, következik a zománcozó és a sajtoló üzem betegeinek ellenőrzése. Az igazgató persze tisztán látja azt is, hogy a munkafegyelem romlásának — amelynek csupán egyik megnyilvánulása az „álbetegek” szaporodása — egyéb okai is vannak. A munkásoknak nem tudták biztosítani a folyamatos termelés feltételeit. A munkást bosszantja, ha szerszám, vagy alkatrész hiánya miatt kizökken a termelés egyenletes üteméből. Bosszúságát fokozza, hogy az ilyen zökkenők miatt kevesebbet keres. Ha ez gyakran előfordul — csökken benne is a felelősségérzet feladata iránt, munkatempója már akkor is lanyhul, amikor a teljes lendület minden feltétele rendelkezésére áll. S ha műszaki vezetője netalán szorgosabb munkára serkenti, visszavág: „Ti miért nem végzitek jobban saját munkátokat?!” Nos, azt akarják, hogy az efféle visszavágásra a jövőben senkinek se legyen sem oka, sem alkalma. A folyamatos termelés szempontjából döntő a lemezmegmunkáló üzem megerősítése. Két nagyteljesítményű sajtológépet várnak Diósgyőrből. Egy hatvanhárom tonnás már vasúton van, egy száztonnást október 15-re ígértek. Hogy a két gépet elhelyezhessék. s a lemezleszabó üzem zsúfoltságában is enyhítsenek, a műhely tő- szomszédságában lévő, eddig raktárnak használt fészert körülfalazzák, új tetőszerkezetet tesznek rá. Nagyon kéne még egy százhatvan tonnás excenter sajtó is, de sajnos, még nem találtak megfelelőt. A másik kulcsfontosságú üzem a zománcozó. — Itt rövidesen — mondja az igazgató — vasárnap és más munkaszüneti napokon sem fog megállni a termelés. A vasas szak- szervezet központja is hozzájárult ehhez. Rövidesen erre a célra összehívott bizottság fogja meghatározni az átálláshoz szükséges műszaki, munkásellátási, munkásvédelmi intézkedéseket. A cél az, hogy elsősorban e két legfontosabb üzem teljesítőképességének emelésével annyi alkatrész, félkész gyártmány halmozódjék fel, amennyi legalább háromnapi termeléshez elegendő.Hosszú, válságos hónapok után a tűzhelygyár vezetőgárdája ismét világosan látja maga előtt a feladatokat. A bizonytalansággal teli hónapok után a munkások is tanúi — vezetőik következetesek e feladatok végrehajtásában. S ahogy a műhelyekbe fokozatosan visszaköltözik a termelés biztonsága, ahogy szűnik a kapkodás, úgy tér vissza a bizalom, a munkáshétköznapok kiegyensúlyozottsága. Amelyben jól érzi magát mindenki, aki a hasznos tevékenységnek látja értelmét. És kibírhatatlan lesz a lógósoknak és az álbetegeknek. Csizmadia Géza féle vidéki nagyvásár, csak talán gazdagabb, rendezettebb, de bizonyosan minden megtalálható benne, amit csak a vásár látó-i gató elvárhat tőle. Lesz itt szegedi papucs a menyecskéknek, és leányoknak. mézes és kürtös- kalács a gyerekeknek, és felnőtteknek. Kézipermetezőért is ide mehetnek a szőlők és gyümölcsösök j gazdái, munkásai. S ha már I a szőlészeknek adunk hírt a vásárolni valóról, bo-' rászként is ránkfigyelhet-! nek. mert borászati mé-| rőműszerek, fokolok is itt) kaphatók a vásári pavilo-' nők között. Az Öra- és Ékszerkeres-; kedelmi Vállalat szolgál az' idén, két. pavilonban is, ] válogatott ajándéktárgyak-; kai. Gyöngyök, láncok,; karkötők, gyűrűk náluk1 kaphatók, mint töltőtollak, napszemüvegek, filmek, fényképezőgépek. Hosszú lenne elsorolni a bőrből, fémből és fából készült aj ándéktárgyakat. Itt lesznek ismét, mint annyi más alkalomma' az ország híres fazekasai: cserépedényeikkel, vázáikkal, dísztárgyaikkal, művészi portékáikkal várják a vásárlókat. Szűcsók és sapkások vásárládáiból kerülnek elő a jóféle bekecsek, kucsmák, szőrmés-sapkák, a télben-nyárban legalkalmasabb fe.lrevalók. Lesz itt ostor gyereknek' is. a suhogó díszes nagy ostorok mellett. Lesz nyereg a lóháton járóknak, szerszámok, hámok a foga- tosoknak. haj toknak. A szíjgyártók és nyergesek pavilonját keresse fel, aki ebbéli igényét akarná kielégíteni. ám ha nincs biztos helye a pénzének, pénztárcát is vásárolhat, egyéb bőráruk mellett. Egyszóval nagy itt a vasári készülődés is. hogy semmiképpen se legyen vásárfiában hiány, ha majd sereglenek az ország minden tájáról a látogatók. s. u
