Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-27 / 167. szám

1964 augusztus 27 csütörtök NÖGSÄD 5 Eddig g egymillió forintnál több tnndíj ——— «~g ——B*W*—■ W—■—irtrtns" 8————— Körbe — körbe Kétéves késedelem az acélárugyár! víztároló építésénél A mélyben a Salgótarjáni ezekben a napokban vaslatunkat: a víztároló Acélárugyár épületei sora­ugyanolyan betonkeverék- építésének befejezése után koznak; felőlük még ide, kel tömi újra a negyven- — egyszer majdcsak meg- a magasba is felszüremük nyolc fugát, aminővel ta- érjük azt is... —, a me- a munka zaja. Hatalmas valy tömte. A tervezőiro- gyei és a Központi Népi da ragaszkodik ahhoz, hogy Ellenőrzési Bizottság köz- a terv jó; a munkások reműködésével állapítsák nincsenek erről meggyőződ- meg: ki és miyen mérték- kény vaslétrán ereszkedünk ve... ben felelős a többletátadá­alá hat méternyit. Óriási, * _ nénraz sért az időveszteségért. A h engeralakú: üreg. A belső , , t?énzén _ denies felelősség megállapítása fainál hat betonmunkás; a kiséitetfesen hasonló ahhol u‘án Pedig büntessék meg " ' aminőt Déva várával kap- olyan mértekben, amennyi­......................tett meg ben könnyelműnek, ha­f smeretlen nyagnak, erejet s felké­szültségét meghaladó fela­dat elvégzésére vállalkozó- Technológiai problémák nak bizonyult. Az ország­betonkupola tetején állunk. Alattunk gyors ritmusban két vibrátor zümmög. Kes­külsőnél ugyanannyi. Az ÉM Nograd megyei Álla- csolatban örökltett mi Építőipari Valialatanak haiiarióiáha„ tizenkét legjobb betonmun- tau* kása kísérletezik itt. Igen, kísérletezik... S ez a kísérletezés eddig hat- megoldására sajnos százezer forint többletkölt- nem vállalkozhatunk. Er- ségbe, s majdnem ugyan- re adott esetben csak a ennyi kötbérbe került. Nem mérnökök és a kétkezi beszélve arról, hogy az munkások Acélárugyárnak már 1962 ben át kellett volna ven­nie üzemelésre azt a há- helyszínen romezerköbméteres víztáro­nak egyetlen krajcár ki- dobnivaló pénze sincs. Akadnák emberek, akiket erre az egyszerű igazságra legszorosabb csak a saját zsebükön ke­resztül lehet megtanítani. együttműködésével kerül hét sor. Az utóbbiak a _ Talán mar az eddigi ke- megtalalhatok serlj tapasztalatok is ele­lót, aminek befejezésére meg ebben az evben sincs építési Tervező Vállalata- íétfontossáeú építkezésnél "» tg«*________ ■»* » ■ néhány «be«, SSS"?»«lT£S3S A gúny árnyalata nel- aki a tervet készítette, el- 0 k^nf.Vef^etlÜk Sle^ét; lenőrizte, jóváhagyta. Mi- náíunk méf ki?róbá!aUan ért éri be azzal a terve- — módszert választani, zőiroda ,hogy ’ismételten Lám, most is megtette vol- megadja — s ellenőrzi — na a régibb, de bevált; az, a beton amúgyis ismert amelynek alkalmazása összetételét? Mért nem csak mintegy félmillió fo- utazik senki Budapestről rinttal került volna többe összetételét? Miért nem az ultramodern eljárás kapaszkodik fel az áll- tervezett költségénél. Amúgy meglenne már a ja meg a vibrátort, s miért víztárolója az acélárugyár­nem mutatja meg az ott nak; emígy — méregdrá- bajlódóknak: „Elvtársak, gán és egyelőre — csupán így kell ezt csinálni!”? olyan „létesítménye” van, iroda amely az ég-világon sem- szakszerű műveleti utasí- mi értelmes célra nem lennek ezt az építkezést, amellyel — legutóbb — a Nógrád megyei Népi Elle­nőrző Bizottság is foglal­kozott. A NEB ez év jú­lius 2-án tartott ülésén ha­tározatban javasolta, hogy „a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium tegyen sürgős intézedést a medence hibá- ványra, miért nem markol inak kijavítására, vagy — amennyiben a hibák nem javíthatók ki —, új me­dence építésére. Ellenke­ző esetben fennáll annak Miért nem ad az veszélye, hogy a gyár víz hiányában kénytelen lesz tást az utófeszítéshez? nasznalható. leállni.” Ugyanakkor java­solta a NEB mind a beru­házónak, mind a kivitele zőnek, hogy most tegyenek sürgős intézkedést a víztá­roló építésének meggyorsí­tására. Három héttel később lg. 95/1964. számú levelében az acélárugyár igazgatója a megyei NEB hathatós se­gítségét kéri. Ugyanakkor megírta, hogy az ÉM Épí­tőipari Főigazgatóság a Központi Döntőbizottság határozatának törvénysértő figyelmen kívül hagyásá­val állapított meg befeje­zési határidőt a vállajat számára. Egy másik, ezt követő levél arról beszél, hogy az acélárugyár kény­telen lesz kítisztíttafni a most víztárolásra használt tavat —, e munka költsé­gét pedig a kivitelezőre hárítja majd. (A félmilliós tisztítást a gyár azóta meg is rendelte.) Olyan víztárolót, aminő­ből az acélárugyárnak kel­lene folyamatosan nyernie a tiszta ipari vizet, hazánk­ban eddig még nem épí­tettek. Az ÉM Mélyépítési Tervező Vállalatának ter­hei alapján előregyártóit asbeton elemeket készt­ettek. Ezeket — a hordó dongáihoz hasonlóan — egymás mellé állították; a közöttük hagyott tizen­nyolccentiméteres fugák­ban pedig a betonvasakat egymásra hajlították. A fu­gákat a terv szerint B. 280- as betonnal kell kitölteni. Éhhez a beton nagyfokú tömörítése szükséges. Olyanfokú tömörítés, ami­lyent tavaly ősszel nem sikerült elérni. Mit lehetett tenni? Amíg egyfelől sok-sok ember sok­helyütt tárgyait, levelezett, az építők a negyvennyolc fuga mindegyikéből lég­kalapáccsal kivésték a be­tont. A tizenkét munkás Nem indulat sugallja ja­Borváró Zoltán Készül öl 1500 tennés KGST-hsjé terv© A magyar haj óipar ki tű- szerűsí tett változatát ép­nő termékeivel az utóbbi pen a napokban bocsátot- időben nagy nemzetközi te- ták vízre. Ez a típus már- kintélyt szerzett, s elsősor- is jól bevált és a jövő év ban a Szovjetunió hosszú végéig tizennyolcat expor- időre elhalmozta a magyar tálnak belőle. A felhasz- hajó- és darugyárat. A ha- nálás helyének megfelelően zai és külföldi igények azonban további új válto- 1970-ig a gyár teljes kapa- zatokat kell kidolgozni, citását lekötötték, sőt mint- például azt a típust, amely egy másfél milliárd forint a szibériai vizeken is biz- értékű rendelést egyelőre tonságosan közlekedik, még be sem tudtak illesz­teni a tervbe. Nagyrészt i előlegezett bizalomról van | szó, mert a rendelések a ! bevált hagyományos hajó- : kon és darukon kívül egész I sor olyan vízi járműre vo- j natkoznak, amelyeknek j tervei csak most vagy a ] közeljövőben készülnek el. A hajógyártás jövőjével a KGST illetékes szekció­ja és a kormányközi bi­zottság is foglalkozott. Megvizsgált 70 féle tengeri áruszállító hajót, ebből ti­zennyolcnak a szabványo­sításáról és szakosításának előkészítéséről döntött 1500-tól 20 000 tonnáig. Az 1500 tonnás tengerjá­ró terve és később maga a hajó is — nálunk készül a legkorszerűbb távvezérlő műszerekkel, szabványo­sított berendezésekkel és 1260 lóerős lengyel gyárt­mányú motorral felszerel­ve. A mintapéldányt 1966- ban adják át, addig a ha­gyományos 1200 lóerős ten­gerjárókat exportálja a magyar külkereskedelem. Másik fontos gyártmány a 2000 lóerős toló-vorttató hajó. amelynek elsőkor­CSAK A KÜLFÖLDI JÓ? vinizmus”, a kifordított el- ség Múltkoriban kellemetlen meglepetés ért egy televí- fogultság elnevezés illet, zió-tulajdonost. A készülé­ke csütörtököt mondott. Nem volt mit tennie: meg­felelő fohászok elmormo- lása után szervizbe juttat­ta a masinát. Amikor az­után átvette a megjavított gépet, így morfondírozott: „Az biztos, hogy ha . kül­földi gép lenne, nem kel­lene, ennyit javítgatni.” A szervi zvezető „meg­nyugtatta”: — „Kedves uram, az ön készülé­kében éppen egy nyu­gati importalkatrész volt . , _ hibás.” Lehet, hogy a TV szagokról van szó. Mert ez Mit mond ez az elfogult­ság? Mindenekelőtt általá­nosít. A következő gondo­la tmenetet követi: „Lát­tám egy vagy néhány ma­gyar gépét, ruhát, cipőt, akármit — ami kivitelben gyengébb volt holland, an­gol, osztrák, német, ame­rikai társánál: tehát min­den, amit mi gyártunk, használhatatlan. gyenge, hibás, silány.” Ha megfi­gyelik a felsorolt külföldi országok jelzőjét: tőkés or­Nekünfc, betJöldiek­neát, persze ..fapadosat” gyártanak. Hiszen tudná- nak jót is! Csak hát hazai használatra eg is jó és ezért vagyunk bizalmatla­nok ... az ellensovinizmus, ez a magunk-lebecsülése általá­ban szélesebb körben érin­ti nemcsak azt, ami ma­gyar, hanem azt is, ami gondol, más szocialista országok- ezentúl a magyar ból képül ki. Ekként teszik nem is mindig rosszszándé­kú emberek egy kalapba a letört kilinccsel a szov­jet rakétákat vágj" űrhajó­kat, egy felpú posodó par- kettakoekával esetleg a csehszlovák üvegipar re­mekeit. Mindent, amit „mi” csinálunk. gazdája ezek után azzal a meggyőződéssel tért haza: már az import-holmikban se lehet bízni. De mi lett volna, ha hogy gépben-, készülékben, alkat­részben, iparcikkben bíz­zék jobban? „Elien-sovinszmüs“ És itt érdemes megállni néhány percre. Mert ez a bizalom újabban határo­zottan gyengül. Jogosan-e? Mindenekelőtt leszögezhet­iát nőm kell véÉni Dehát maradjunk mi jük: a külföldi iparcikk csak itthon, és söpörjünk a becsülete és a magyar saját ajtónk előtt: ami gyártmány megbecsülése — b®rho1 a világon jó ' .. gyártmány, úgysem szorul közötti „oüo nagyobb, védelemre. Nem szorul mint a kétféle áru közti védelemre mindaz a jó tényleges különbség. Van sem, amit mi gyártunk, ilyen különbség? Példánk Szeretném megkérdezni , . ... , hazai munkánk lelkes azt bizonyítja, hogy nem óc8árlólti miért vesznek is mindig van; de időn- nagy tengerésznemzetek — ként valóban találkozunk közöttük nemcsak a Szov- vele; ami nem öröm és -ietunió, de hogy a nyugat , ... is helyet kapjon a nevsor­nem is olyan állapot jele, ^ Norvégia(l) ls. ma^ar amelyen ne kellene változ- hajókat? Miért fordulhat tatni. Mentegetni sok gyár- elő, hogy mániákus külfol­tási gyengeséget, egyetlen di gyógyszerhívőknek va- , , , laki Svájcból... kőbányái kézlegyintéssel termesze- eredetú gyógysaert küld, tesnek minősíteni bosszan- mert ott is azt ajánlják tó hibákat persze nem le- (esetleg teljesen függetle- het. Sőt: mindent meg kell attól, tudják-e vagy sem, milyen eredetű a tenni a selejtgyártas, a fe­lelőtlenség, a hírnevét rontó fegyelme zetlenség ellén. Most azonban nem erről van szó, hanem egy olyan nézetről, amelyet talán leg­kifejezőbben az „ellen-so­gvógyszer). És miért „cikk” iparunk odaldnt a magyar úszóda­ru? Sőt — a teodolítok és az atomfizikai műszerek, és jónéhány fajta szer­számgép is? — No jó, — mondják a külföldi áruk kizárólagos hívei —, de exportenmő­Öttagú csehszlovák mezőg azdasági pártküldöttség tar tózkodott az MSZMP Nóg­rád megyei bizottsága meg hívására megyénkben. A k Uldőttség ellátogatott több termelőszövetkezeibe és ál! ami gazdaságba, ahol tanú lmányozták a takarmány­gazdálkodást, és a nagyüzemi szőlőtelepítést. Képünkön a delegáció tagjai meg­tekintik a Sziláid Állami Gazdatág erőtelepét Hát ez az a. pont, ahol kis faradsággal valasneny- nvien utolérhetjük ennek a frucsa .. ellen -sovm i jps u s - nak”, ennek a nemzeti önóesárlásnak történelmi eredetét. Mert erdemes nyomon követni' Szülte mindenekelőtt az 1950-es évek mennyiségi szemléle­te, amikor az ipar tonnára gyártott és a kereskedelem nem annyira kereskedett, mint „kiosztott”, ami jött. „eszi-nemeszi, nem kan mást” alapon. Később ezek az alaposan beideeae’1 módszerek megszűntek ugyan, de hatásuk nem múlt el könnyen. Teleiébe kereskedelmünk is elköve­tett néhány, valljuk be. lé­lektani hibát. Igaz az. hogv azon a címen „exportból visszamaradt”, jobban cl lehet adni valamit? Két­ségtelenül igaz. De az is igaz. hogy ez nem növeli a belföldi eladásra készülő holmik becsületét. Mert ha az átlag-vevő azt hallia: nicsak. azzal reklámozzák, hogv ezt külföldinek gyár­tották eredetileg, tehát jó, ebből az következik, bopv ami belföldre készül, o\«w- jó mér nem lv‘-.<s- Amennyit megnyertünk a réven az eladás pillanat­nyi — vagy negyedévi — tervteijesítéeévsíl, annyit eladtunk a vámon, hosszú­távra, bizatömvasoteség- ben. Íven. ám. de közbe* ja­vultak a termékek, sokat fejlődött a közssüteéglétre gyártó iparágak munkái a is csak az ellen-sovinizmus, e kialakult furcsa eifosu't- ság ezt nem. vette észre. Ez már az elfogultság lé­lektanához tartozik, bo pr­oem érzékeli a fejlődést, a változást. nem is akarja, hiszen akkor salát masa veszítené el témáit és „alapanyagát”. Mit tegyüwk hát vei ük’ Ráolvasásokkal ezt a szem­léletet gyógyítani nem le­het. Végiegeeeu csak az ipar söpörhet* let: ha min­denben jót, ízléseset nyűit, ha semmiből sem lesz kü­lönbség belföldi és export­áru között. Addig pedig „eüea-szur­kolóinkat” arra kérjük: csak annyi figyelmet a ha­zai jó jelenségekre, ameny- nyrt a rosszaikra fordíta­nak. Higgyék el: megéri Baktól Ferenc ©Ia*s ©<6$*ek a fásáron a Kedden mogiseMÜÍjék mezőgaadaságí olasz pavilonjának bérén- deresét Oiaaaonszégból most első ízben vesenek részt magyar mezögßszda- sázi kié8ftáeon. öt olasz cég közösen állított fel és rendez be eay 380 négyzet- méteres pavfkxit. afeol kü­lönböző cerraeteeő. fertőt­lenítő- és tafeaswsányoaéé gépek mellett a gyüwSte* feldolgozó- ás az okú****» röbbíéte teroadbét teL

Next

/
Oldalképek
Tartalom