Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-25 / 165. szám

NÓGRÁD I IBM. augusztus 35. teedd. Ä fégi magyar színpad „^Mj&gj^ticUza^b0lyj%&ateJ& a izíítíJLzei"*'* ^Mindnyájunknak el kell menni!” Elmentek mind! Thália papjai az országúton hagy­ták az Ekhós szekereket. A .drámai hős”, a „kedé­lyes apa,,, a „komikus”, az „intrikus”, de még a súgó is fegyvert ragadott és ar­ra a színpadra léptek, ahol a siker babérkoszo­rúin vérrózsák is virultak. A nagy tragédia bukása után, aki megmaradt a sze­reposztásból, lassanként haza szállingózott és mun­kához látott. Érezték, hogy csak a ázínjátszás le­het az egyetlen, amely az a élt nemzetben a lelket fel tudja éleszteni és a ha­lálos elcsüggedéstől meg­óvni. Egy-egy kellőleg hangsúlyozott szó, egy te­kintet, mozdulat, gyógyító ír volt a sebekre. Így tör­ténhetett meg. hogy a ma­gyar színészet akkortájt sokkal virágzóbb napokat é’h mint az elnyomatás é'űben. Ez azonban nem volt ír' ire a győztes Hatalom­nak. Bach úrék különös fi öveimet szenteltek a ma­gyar színészetnek és siet­tek azt „megrendszabá- lyozni”. Csak kiragadott példákat ismertetek a hosszú rendeletből. Így például azt, hogy ha va­lamely társulat egy város­ba megérkezett, annak minden tagja nyolc napon belül köteles volt a ható­ságnál jelentkezni és tar­tózkodási engedélyt kérni. (Rendőri felügyelet!) Rendőri felügyelet 1852. február 25-én a soproni cs. kir. kerületi kormányzóság kiadott ren­deletében utasítja a helyi hatóságokat, hogy amint valamelyik igazgatónak az előadási engedélyt megad­ják, arról a csendőrpa­rancsnokságot azonnal ér­tesítsék. A megyei főnökök* rend­őrigazgatók, csendőrpa­rancsnokok, valamint a színházi cenzorok részére minden előadáson egy-egy ,ingyen páholy” volt bizto­sítandó. (A „potya jegy” őse!) Ám a nyilvános fel­ügyelet mellett volt titkos íj. Ezeknek a jegyét a ha­tóságok fizették. E jeles urak havonként jelentést tettek a látottakról a fe­lettes hatóságaiknak. Ezek­nek a hivatalos uraknak jogukban állt, — ha jónak látták — az egyes darabo­kat még az előadás köz­ben megszakítani, amit azzal indokoltak, hogy más olvasva a színjáték, és más előadva. A dráma veszé­lyes volta az előadások alatt derülhet ki. (Nem is voltak olyan ostobák!) Tilos ruhadarabok A színészekre is — bör­tönbüntetés terhe alatt — hoztak olyan rendelkezé­sekét, mint hogy a színpa­don tilos volt papi, hiva­talos, vagy egyenruhában megjelenni. Tilos volt to­vábbá gyülekezetekre, klu­bokba járni. Fegyvert, jel­vényt, katonai ruhadara­bokat hordani és politizál­ni. Különösen szigorúan tilosak voltak a „színpadi rögtönzések”. A dohányzá­sért a színházban azonnali elfogatás járt. (Az egyet­len okos rendelkezés!) A kormányzóság időről- időre közölte a megyei ha­tóságokkal azon darabok jegyzékét, amelyek eltil- tattak, vagy csak bizonyos változtatásokkal kerülhet­tek színre. A tiltott listán szerepelt: Tóth Kálmán: Egy királyné, Csepregi: A i őtlen végrendelete, Szig­ligeti: Apafi Mihály, Ha- raytól: A szerelmes pap és még sok-sok más. A cenzorok a legnagyobb magyar drámával, a Bánk Bánnal is alaposan elbán­tak. A számtalan törlés és javítás közül csak egyet idézek. Miután tilos volt az, hogy a királynét a nyílt színen ölje meg Bánk, a cenzori utasítás szószerint a következő: A derék cenzor „ . : . A 4-ik felvonás 113. lapján azután hogy hit­vány ne bántsd hazámat’ a következők iktatandók: Bánk: Ah vért, vért, vért nekem! (A királyné kezé­ből a tőrt kicsavarja. A kirélyné rémülten az ol­dalszobába fut. Bánk utá­na rohan, — szünetben; bent a királyné sikoltása hallik — Bánk visszajön.) Bánk: Vége, volt — nincs! De ne tapsolj ha­zám, mert nézd. mint resz­ket a bosszúálló! (Kint nagy zaj, zendülés, kiáltá­sok. Petur bán szava hal­lik: „Irtsuk ki mindet!”) örvendj becsületem, le­mosta mocskod a vérke- resztség — Ö, Melinda — ki! a tető mindjárt reám szakad! (elvánszorog, a zú­gás tart és a függöny le­gördül.) . . .” íme a derék cenzor úr átköltöt-te Katonát! De mennyi humor van ezek­ben a félelemtől reszkető utasításokban. Hát igen, száz esztende­je ilyen és hasonló módon „rendszabályoztaték” meg a magyar színészet. Fehér Tibor Mikes György: — L—E — F—U — Szatirikus kisregény 8. Zimányi csalódott volt és sértődött. „Ügy látszik, Emmike nem értette meg a felfedezés jelentőségét. Vagy talán megértette, de n ’ érdekli a dolog?” lédike jutott az eszébe, és alig várta, hogy el­mondhassa neki a nagy új­ságot. Reggel a lány bement hozzá a laboratóriumba. — Mondd cicu, mi bajod van velem? Olyan furcsán viselkedsz az utóbbi na­pokban. .. Csak nem ha­ragszol rám valamiért? — Szivecském — felelte a kutató, és megfogta a lány kicsi kezét —, neked mondom el először: egy új. csodálatos gázt fedeztem fel! — Jaj, ez nagyszerű! — tapsikolt Hédiké. — Min­dig tudtam, hogy te egy nagy vegyész vagy! — Jól figyelj ide! Látod azokban a csövekben lévő fonadékot? Nos, az az ene- ioid. Ha az eneloídba sót szórunk.:: — Lehet, hogy Kossuth- díjat kapsz érte? — Hát... — mosolygott szerényen —, megérde­melném. .. Tehát, ha sót szórunk az eneloidba.. . — Mennyi pénz jár egy első fokozatú Kossuth-díj- jal? — Fogalmam sincs... Az eneloidba került só... A lány megrázta Zimá­nyi kabátujját. — Cicu, tényleg olyan óriási a felfedezésed? — Óriási! — Nagyobb felfedezés, mint a penicillin? — Véleményem szerint nagyobb... — Sokkal? — Sokkal. — Akkor. . . akkor lehet, hogy Nobel-díjat is fogsz kapni? — faggatta mohó szemmel Hédiké, és izgal­mában kidugta a nyelvét. — Könnyen meglehet. . . De addig még sokat kell dolgoznom... — Mondd, mennyi pénzt jelent egy Nobel-díj? — Nem tudom.. . Sokat... Rengeteget. . . — Dollárban, ugye? — Azt hiszem... A lány megnyalta a szá­ja szélét. — Hol is hagytam abba? Ja igen, ott, hogy sót szó­runk az eneloidba. .. A só hatására. .. Hédiké már nem figyelt a főnökére. Gondolatai másutt jártak: Stockholm­ban. .. A svéd király ép­pen átnyújtotta férjének a Nobel-díjat és ő ott állt a vegyész mellett. Gyönyörű, Párizsból rendelt ruhában, körülötte fotóriporterek, filmesek, televíziósok. .. — Figyelsz rám? — kér­dezte Zimányi. — Persze, hogy figyelek — felelte a lány, és arra gondolt: „Sürgősen be­szélnem kell vele a válás­ról. Amíg nem késő”. — Nagyon szeretlek, cicu — lehelte a férfi fülébe —, de most ne beszélj annyit, inkább csókolj meg! S akkor elkezdődött a küzdelem az eneloiddal. Zimányi úgy dolgozott, mint egy megszállott. Egyik kísérlet követte a másikat. Az órák, napok összefolytak: mindegy volt, hogy nappal van-e, vagy éjszaka. A százötvenhatodik kí­sérlet végül is sikerült. Sikerült előállítania a sű­rített eneloid-gázt, amely már nemcsak egy-két óráig Készül a Madách-centenárium programja Díszelőadás— Ünnepi tanácsülés — Bemutatják a Civilizátort Lassanként végleges for­mát ölt a Madách cente­nárium ünnepségeink or­szágos és megyei prog­ramja. Az eseménysorozat a je­lenlegi tervek szerint ok­tóber 2-án Budapesten, a Magyar Tudományos Aka­démia ünnepi ülésével kezdődik. Ezt követően, másodikén este a Nemzeti Színházban a költő halha­tatlan műve, Az ember tra­gédiája díszelőadására ke­rül sor, amely előtt Ilku Pál művelődésügyi minisz­ter mond megnyitó beszé­det. A megyei ünnepségsoro­zat október 3-án Csesztvén ünnepi tanácsüléssel kezdő­dik. Ennek keretében Job­bágy Károly. József Attila díjas költő, méltatja Ma­dách irodalmi jelentőségét. Ugyancsak 3-án délután kerül sor a csesztvei kú­riában berendezett emlék­múzeum megnyitására, a Madách szobor és emlék­tábla leleplezésére. Ennek az eseménynek Mihályfi Ernő országgyűlési képvi­selő lesz ünnepi szónoka. A délutáni programon elő­reláthatólag részt vesznek az Akadémia meghívására hazánkba érkezett Ma- dách-műfordítók s az író­szövetség küldöttei is, aki­két előzőleg a megye és a balassagyarmati járási tanács ebéden lát vendé­gül Balassagyarmaton. Ugyancsak részesei lesznek a november 3-i csesztvei ünnepségnek a TIT orszá­gos irodalmi választmányá­nak küldöttei, akik 19 me­gyét képviselnek a cente­náriumon s október 4-én délelőtt Salgótarjánban, a megyei tanács dísztermé­ben emlékülést tartanak. Balassagyarmaton októ­ber 4-én nyílik meg a Pa^ lóc Múzeum emlékkiállí­tása, ekkor kerül sor az emlékmű és emléktábla megkoszorúzására este pe­dig a tervek szerint Ma- dách-est lesz a város mű­velődési otthonában. Októ­ber 12-én a Salgótarjáni, József Attila Művelődési: Otthonban a Budapesti MÁV Filharmonikus Ze­nekar ünnepi hangversenyt ad a centenárium tisztele­tére magyar szerzők mü­veiből, 15-én Madách és Nógrád megye címmel Miklós Róbert, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudo­mányos munkatársa ma­gyar szakos nevelők részé­re ismertetőt tart Salgó­tarjánban, október 22-én a balassagyarmati városi tanács rendez ünnepi ta­nácsülést Madách-portré le­leplezéssel egybekapcsolva. Készülnek az ünnepsé­gekre a megye irodalmi színpadai és színjátszó együttesei is. A Salgótar­jáni Acélárugyár színját­szó együttese október 4-én tervezi bemutatni Madách: A civilizátor című e',”<’el- vonásos drámáját, ezt mu­tatják be december elején a balassagyarmati színját­szók is. Ú3 KÖNYV NEM TUD MEGVÁLJ TŐLE — Hát ez mi? — Nyerte a lottón, de még nincs jogosítványa! (Gerő Sándor rajza) hat, hanem napokig — ha a számítások helyesnek bi­zonyulnak. Nevet is adott a gáznak: Lefu 156. Lefu a lelkiisme- retfurdalás rövidítése, a 156 pedig a kísérletek szá­mát jelenti. Két kis palack feküdt az asztalon. Körülbelül akkorák voltak, mint az autoszifon-patronok és a külsejük is hasonlított ah­hoz. A vegyész — aki több mint tíz kilót fogyott néhány nap alatt, mert táplálékot alig vett magá­hoz — nevetve, gyögyör- ködve simogatta őket. Az első palackot egy épülő házban, a Ló utca 112 szám alatt nyitotta ki. * V Másnap reggel a követ­kező cikk jelent meg a Hírharsonában, Zamárdi Gyula, a neves hírlapíró tollából: „BRANDSCHULTZ SZAKI ÉS A TÖBBIEK” A Ló utcai építkezésen találkoztam Brandschultz Gusztávval. Ö az építésve­zető. Azt hiszem, nem fog megharagudni rám, ha el­mondom; amikor beszél­gettünk, könnyek ragyog­tak a szemében. Könnyek. Férfikönnyek. Kis gyön- gyöcskék a naptól cserzett, markáns férfiarcon. — Mi baj van, Brand- schultz szaki? — kérdez­tem aggódva. — Holnap kellene átad­ni az épületet, de nem va­gyunk készen — suttogta elgyötörtén. — Ismét ha­táridő-meghosszabbítást kell kérnünk.. . — Még mindig nem tu­dom, mi a baj? — Hát nem érti? — jaj- dult fel. — Nem tudjuk betartani a határidőket... Mit fogunk mondani a központnak? Hogyan néz­zek azoknak az emberek­nek a szemébe, akik alig várják, hogy beköltözhes­senek ide? — Az építésve­zető szégyellősen elfordult és kifújta az orrát. Sajnáltam őt. A szívem megtelt szánakozással, és arra gondoltam, de kár, hogy nincsenek itt a hu­moristák, a karikatúristák, akik olyan szívesen élce- lődnek, ha ez vagy az a ház nem készül el határ­időre. Brandschultz visszafor­dult, és szipogva így foly­tatta: — Naponta idejönnek, szegénykék és nézik, hogy hol tartunk... Szegénykék... Nem, ezt nem lehet kibír­ni, .. Ha rájuk gondolok, majd megszakad a szívem... (folytatjuk) A kötet szerzői — nyel­vészek, matematikusok, az automatizálás és a gépi dokumentáció szakembe­rei — közérthetően foglal­ják össze a gyűjteményben a matematekai nyelvészet, gépi fordítás és a gépi adatfeldolgozás problé­máit. Sok Magyarorszá­gon folyó munkáról első ízben adnak nyilvános beszámolót, és több erede­ti megoldási kísérletet is bemutatnak erről a fiatal kutatási területről. Külön írás foglalkozik a mate­matikai nyelvészet struk­turális, statisztikai, vala­mint információelméleti modelljének kérdésével. Több tanulmány szol­gál például a korszerű matematikai és struktu­rális nyelvészet alkalma­zására; így kerül bemuta­tásra a költői nyelv sta­tisztikai feldolgozása, az idegen nyelvek oktatása és a gépi fordítás. Magyar nyelven ebben a műben olvashatunk először a nyelvészet és a gépi adat­közlés közös kérdéseiről. A tanulmánygyűjteményt nyelvészek, matematiku­sok, kibernetikusok, auto­matizálási szakemberek, logika-kutatók, statisztiku­sok. valamint a dokumen­tációs szakemberek egya­ránt haszonnal forgathat­ják. Megbeszélések egyete­mi. főiskolai vezetőkkel Az Országos Béketanacs Tudományos Bizottságának tagjai, — köztük számos akadémikus, egyetemi ta­nár — az őszi hónapokban folytatják a véleménycse­rét korunk fontos kérdé­seiről. A nagytekintélyű testület háromszáz hazai és külföldi vendég részvé­telével első ízben 1962-ben rendezett tudományos bé­kekonferenciát. A következő hónapokban az új jogi, közgazdasági, orvosbiológiai, történelmi és i rod alom történeti szek­ció ülésein egyebeik MtaStt szó lesz az atormaienw* övezetek jogi rrobuwnálrol a részleges «áomcaend- egyezmény biotflgM hatá­sáról. a háboré romanti­kus és realista ábrázolásá­ról az aurópai irodalom tükrében, valamint a hadi­kiadások nővekedésérőL mint az emberiség feilő- ariéséneik kwyikkofcWjAr«

Next

/
Oldalképek
Tartalom