Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-20 / 162. szám
1964 augusztus 20 csütörtök NÓGRAD 5 „Néhány év múlva többet láthatunk...” Az első lépés és a többi... cA mxL eredményei — a holnap alapjai Több mint négyezer hold. Kövér kalászosokat, vastag cukorrépát, fejlett kukorica csöveiket nevelő táblák kapcsolódnak egybe, mióta a szécsényi II. Rákóczi TerA főmajor már most a kialakuló valódi nagyüzem képét mutatja. Csak a meglévő épületek értéke több, mint 7 millió forint. A majorgazda mégis azt mondHorváth József, a termelőszövetkezet fiatal agráregyetemet végzett állat- tenyésztője mindjárt azt is sorolja, mit építenek még a közeljövőben. Az itatáA termelőszövetkezet főma jorja, már a kialakuló nagyüzem képét mutatja. Négyszáz szarvasmarhá nak építettek itt korszerű szállásokat a szövetkeztiek melőszövetkezettel egyesült ja: „Néhány év múlva en- sós módszerrel nevelt bor- Benczúrfalva és Pöstyén- nél sokkal többet láthat- jak korszerű szállása mel- puszta apró gazdasága is. nak itt.” Pedig a két tehén- lett itt kap helyet az új Azóta mintegy hétszáz tér- istálló —, egyenként száz 100 férőhelyes szarvasmar- melőszövetkezeti tag szór- férőhelyesek — most is tel- ha istálló, a gabonamagtár, goskodák kinn a földeken, ve állatokkal. A fejést már a gépműhely, a gépszín. Emberek helyett gépek vé gzik a munkák nehezét. A szarvasmarhaistállóban a fejés mellett gépesítik a szállás tisztítását is. Képünkön: a kaparó szalag helyét készítik a szövetke zet tagjai Sokezer forintot jelentő tervek! Ha megvalósulnak többmilliós hasznot hoznak a közösségnek. Éppen úgy mint ahogy most már két milliót számolnak az idén a 100 holdas kertészet jövedelmeként. Ahogy Lenti László, a főkertész mondja, a nagyszerű eredmények titka, hogy korán munkához látnak, nem tétlenkednek a kertészkedő fiatalok, akik most is negyvenen dolgoznak. Májusban már friss paradicsomot szállítottak Salgótarján piacára. S csak a két és fél holdas területen fekvő hollandágyak háromezres bevételt hoztak az idén. Növekvő eredmények, évről évre erősödő gazdaság. Ez ma a szécsényi termelőszövetkezet, melyben a fiatalok, öregek egyaránt megtalálják számításukat. Ahogy Sümegi János ,a termelőszövetkezet elnöke mondta: „Az eredményeket a szövetkezet vezetőinek. tagjainak együttes erőfeszítései szülték.” S ezek az erőfeszítések teszik jövőre még gazdagabbá a szövetkezetei. Néhány esztendeje a szécsényi gazdák csak az elveit ismerték a nagyüzemi gazdálkodásnak. Ma a gyakorlat bizonyítja, sikerült megvalósitaniok a korábbi elképzeléseket. a milliókat hozó kertészetben, a mintegy ezer szarvasmarhának, sertésnek sezállástadó majorokban, a traktorokon. így formálják egyre biztosabban Szé- csényben a jövőt. régen gépek végzik, s maholnap teljesen száműzik innen a nagy erőfeszítéseket kívánó kézi munkát. A munkálatok már folynak, hogy teljesen gépesítsék a takarmány szállítást, az istállók tisztítását is. A kertészet, Lenti László főkertész és negyven fiatal birodalma. Ezekben a napokban több száz láda paprikát indítanak útnak Tavaly ősz óta gyakran látom Telek Imrénél, a főtéri tizenhármas építésvezetőjénél. Mindig fél öt után. Leült egy asztalhoz, rajzokat tanulmányozott, grafikonokat rajzolgatott. Órákon keresztül. Aztán megindultak a mérnökkel, ki az épülethez. Emeletröl- emeletre jártak, néha sötétedésig. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Találgattam, célozgattam. Nevettek mind a ketten. Rázták a fejüket. Most itt ülünk a Nógrád megyei Tanács Építőipari Vállalatának egyik irodájában. Beszélgetünk. Sugár Gizella huszonnégy éves. Mosolygós, zöldesszürke a szeme, és mikor nevet, elővillannak nagy, fehér fogai. Egy esztendeje már, hogy diplomás építészmérnök. És most már jó lenne eldöntenie, mit is kezdjen önmagával. Hat esztendeje, mikor a Budapesti Építés- és Közlekedéstudományi Műszaki Egyetemen felvételi vizsgára jelentkezett, természetesnek vették. Pesten már régen nem feltűnő, ha nő is építész akar lenni. De itt, Nógrádban már sokan megkérdezték tőle, hogy jutott eszébe erre a pályára lépni. Ha munkájáról, problémáiról, terveiről kérdezik, Sugár Gizella szívesen, komolyan válaszolgat. Nincs romantikus háttér, szó sincs az elhivatottság ellenállhatatlan, már gyermekkorban türelmetlen sürgetéséről... egy kicsit inkább a véletlen tette, hogy építész lett. Berczur- falvai földműves szülők gyermeke. Balassagyarmaton járt gimnáziumba. Nagyon szerette a magyart, történelmet. Matematika, fizika? Ment magától, tanulni nem nagyon kellett, csak az órán jól odafigyelni. Az is elég volt a jeleshez. De még harmadikban is úgy volt, hogy magyartörténelem szakos tanár lesz. Negyedikbe járt, amikor a kezébe került egy prospektus féle: milyen egyetemre, főiskolára lehet jelentkezni, milyen követelményeket kell teljesíteni a felvételi vizsgán. Jóformán percek alatt döntött. Miért? Hát a matematika, meg a fizika miatt. Az ábrázoló geometriát is megkedvelte a gi- miben, másodikban külön tanfolyamra is járt, s most eszébe jutott, milyen jó volt meghúzni egy-egy vonalat a tussal, számolgatni, spekulálni, aztán megint meghúzni egy vonalat, elmatatni a rajz fölött, néha napokig. Jelentkezett és sikerült a felvételi vizsga. Hogy került Salgótarjánba, a tanácsi építőipari vállalathoz? — Az egyetemen nem gondoltam, hogy Salgótarjánba kerülök. Ha utánajárok, talán én is lehettem volna társadalmi ösztöndíjas, mint néhány kollégám. ötödéves koromban kaptunk egy listát, hol lehet elhelyezkedni. És én Salgótarjánt választottam. De nem tudtam, hogy itt két építőipari vállalat is van, s amelyik a listán szerepel, az a tanácsi, utána sem jártam, látatlanban elfogadtam ... Helytelen volt..: — Miért? Nem szeret itt dolgozni? Csalódott? — Nem olyan egyszerű az. Itt rendesek hozzám, de ... nézze, először is én idővel tervezni szeretnék. Lakásokat. Ez a vállalat lakásokat jóformán nem is épít. Azonkívül, annyira szerteágazó a munka, nincs alkalmam, hogy egy nagyobb objektumon alaposan megtanulhatnám a kivitelezést. Aztán, valahogy balszerencsém is volt. Amikor ide kerültem, az előkészítő osztályra helyeztek. Aztán a salgótarjáni építésvezetőségre, technikusnak. Az jó volt, jártuk az építkezéseket... De év végén megbetegedtem. Két hónapig voltam betegállományban. Az idén áprilisban az egyik építés- vezetőnk kilépett, felajánlották: vállaljam el a posztját. Nem mertem elvállalni. Tudtam, hogy sok az nekem: sem gyakorlatom, sem helyi ismeretem. Most a műszaki osztályon dolgozom. Lényegében adminisztrációs tennivalókat látok el. Levelezek a beruházókkal anyagszállítási ügyben, felülvizsgálom az építési naplókat, s a beruházók észrevételeit továbbítom ... Elgondolkozva rázza meg a fejét. — Ne gondolja, hogy ezt itt szándékosan így igazították. Hiszen mondtam, felajánlották az építésvezetői beosztást. A jóakarat megvolt. Talán, ha nem jön közbe az a betegség, másként alakul. De még akkor is. .. Tessék megérteni: egy nagyobb volumenű, érdekes lakóépületen, gyakorlott építésvezető mellett, technikusi munkakör: nagyon megfelelt volna nekem, hasznomra lett volna. Azért is járok olyan gyakran, munkaidő után Telek Imréhez, — akit még az egyetemen ismertem meg —, a főtéri tizenhármasra. Rajzolga- tunk, tervezünk, mindent megmutat nekem ... Vagy szívesen dolgoznék tervező irodában. Ahol az ember résztvesz egy feladat megoldásában és a kivitelezést is rendszeresen látogatja, művezet... Kicsit a véletlen sodorta erre a pályára. Az egye-' temen megfelelt a követelményeknek. De alighanem az egyetemi évek idején* sem sokat törte a fejét, mi lesz az államvizsgái után, mi lesz „kint az életben”. Most már sejti, mit* csinálna a legszívesebben. És mi az, amit a legjobban tudna csinálni. Talán, i mert az eltelt egy esztendő folyamán ilyen feladattal csak messziről találkozott. Vagy, mert látja volt* kollégái gazdag munkahétköznapjait, megelégedettségét. Sugár Gizellának jó.( Már tudja, mit akar. Vá-' lasztott is. És nem kell egész életében őrlődnie a megfontolás nélkül megtett első lépések miatt... Megtanulta — járni úgy is lehet, hogy ehhez a saját lábát használja az ember... Csizmadia Géza C sinos fiatalasszony forgolódik a diny- nyeföldre épített „guliba” körül. A szanaszét heverő szalmát húzza ősszéb, nehogy elvigye a szél. Az idegenek közeledésére a kutya barátságtalanul vakkant, de gazdája csití- tó szavára mehúnyászko- dik. Jókora darab földön, összesen tizenöt holdon termelnek dinnyét Ecse- gen. Görög-és sárgadiny- nyét vegyesen. A munkák elvégzésére az ország leghíresebb dinnyetermesztői közül szerződtettek embert. Így kerültek Ecsegre Csuha Jánosék. Hortról jöttek még márciusban. Első dolguk volt kiásni a gulibát. Ez egy terjedelmes földkunyhó. Alig lett kész a gödör, betemette a kései hó. két nap múlva meg teleszaladt esővel. rDiíinijhek Sokat küszködtek az idővel. Elkészült a dinnyés-lakás, máris ültetni kellett a dinnyét. Csukáék gyepkockába vetették a diny- nyemagot, s ahogyan gyarapodtak a fészekben a növények úgy szaporodott a munka is. A dinnye kényes növény, s ezen a vidéken különösen nagy gonddal kell ápolni. A fiatal horti házaspár és a férj édesanyja erejét megfeszítve dolgozott egy féléven keresztül. Lett is eredménye munkájuknak, mert a dinnye szépen fizetett. Leülünk a gulibában. Egyszerű a berendezés. Két ágy, apró tűzhely, asztal, s ahová a legtöbb világosság jut, rózsaszínit gyerekágy. Ifjabb Csuha János birodalma. A dinnye- termesztő dinasztia újabb tagja egy hónapja született. Az idősebb Csuha János — ő is csak huszonhat éves — nincs itthon. Csécsén akadt elintéznivalója. A feleségével beszélgetünk. A szőke menyecske talpraesetten válaszolgat, s látszatra egy cseppet sem keserítik a mostohább életkörülmények. A termelőszövetkezettől megkapnak mindent, de azért nehéz lehet a határban, földkunyhóban élni. A magánnyosság nem bántja, mert Szentes mellett nőtt fel a tanyavilágban, megszokta. Most meg már nincs egyedül, mert Jánoska sok gondot okoz. P. A.
