Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-14 / 130. szám

1964. Július 14. kedd. nögsab 5 Nagyjelentőségű törvényjavaslat a béremelésekről Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Hruscsov elvtárs beszámolója a népjólét emeléséről Hétfőn a Kremlben megnyílt a Szovjetunió Legf első Tanácsának üléssza­ka. A Legfelső Tanács két láza, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács külön-külön megtartott ülésén az alábbi napirendet fogadták el: 1. Intézkedések az SZKP programjában a nép jólétének emelésére elő­irányzott teendők végrehajtására. 2. A Legfelső Tanács Elnöksége által az előző ülésszak óta eltelt időszak­ban kiadott törvényerejű rendeletek megerősítése. A két ház együttes ülésén Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára, a Szovjetunió minisztertanácsána k elnöke beszámolót tar­tott „Intézekdések az SZKP programjában a nép jó létének emelésére előirány­zott teendők végrehajtására” címmel. Hruscsov beszámolója- 'lamhatalom legfelső szerve ban két javaslatot terjesz­tett elő. Az egyik a kol­hozparasztok nyugdíjáról és egyéb segélyeiről szól, másik pedig béremelést irányoz elő a közoktatás- ügyi, közegészségügyi, köz­üzemi, kereskedelmi, köz- étkeztetési dolgozók, vala­mint a lakosságot közvet­lenül kiszolgáló egyéb népgazdasági ágak dolgo­zói számára, — A tény, hogy az ál­éi é visszük e létfontosságú kérdéseket — hangsúlyozta Hruscsov — arról tanúsko­dik, hogy a párt állhatatosan és következetesen megva­lósítja az SZKP prog­ramjában a Szovjet­unió gazdasági hatal­mának gyarapítására, nemzeti vagyonának növelésére, a nép jólé­tének emelésére elő­irányzott lépéseket. Győzünk a békés versenyben Hruscsov emlékeztetett arra .hogy majdnem há­rom év telt el az SZKP új programjának elfogadása óta. Nagy megelégedéssel jelenthetjük a Legfelső Tanácsnak, az egész szovjet népnek, hogy sikeresen kezdetét vet­te a program végre­hajtása. A szovjet kormányfő ezután röviden ismertette a Szovjetunió gazdasági és kulturális fejlődésének főbb eredményeit. Emlékeztetett arra, hogy a program ér­telmében a szovjet iparnak éven­te átlag kilenc-tíz szá­zalékkal keli növelnie termelését. 1961- ben a növekedés 9,1, 1962- ben 9,7 százalék volt. A múlt évi rossz termés kedvezőtlenül hatott ki az élelmiszeripar és a köny- nyűípar néhány más ágá­nak fejlődésére. Mind amel­lett az ipari termelés 1963- ban is 8,5 százalékos növe­kedést ért el. Sikeresen folyik az 1959- 1965. évi hétéves terv tel­jesítése. Minden jogalap meg­van annak feltételezé­sére, hogy a tervben előirányzott 80 száza­lék helyett, az ipari termelés a hétéves terv végére legalább 81 szá­zalékos növekedést mu­tat majd fel. Hruscsov ezután adato­kat idézett amelyek bizo­nyítják, hogy az utóbbi hat év alatt az ipari termelés átlagos évi növekedése a Szovjetunióban 9,7 száza­lék, az Egyesült Államok­ban pedig csak 3,6 száza­lék volt. Az egy lakosra jutó ipari termelés növe­kedésének üteme a Szov­jetunióban 7,9, az Egyesült Államokban pedig csak 1,0 százalékra rúgott. Tíz év­vel ezelőtt a Szovjetunió ipari termelése az Egye­sült Államok ipari terme­lésének csak 33 százalékát alkotta, a múlt évben peclig már majdnem 65 százalékát. Növekszik termelésünk Hurscsov rámutatott ar­ra, hogy az utóbbi évek­ben a Szovjetunióban sok minden történt a mező- gazdaság fejlődésében. Igaz, hogy a tavalyi rend­kívül kedvezőtlen időjá­rási viszonyok sok aggodal­mat és keserűséget okoz­tak. Külföldön egyesek már kárörvendő hangokat ütöttek meg és a szovjet mezőgazdaság „válságá­ról”, „csődjéről’ fecseg­tek. A szovjet kormányfő nevetségesnek mondta eze­ket az állításokat, és hang­súlyozta, hogy a szovjet mezőgazdaság fejlődését nem szabad egy év ered­ménye alapján megítélni. Adatokat idézett, amelyek bizonyítják, hogy a két legutóbbi ötéves tervidő­szak során a nótát és azokat is akik azt fújják. A kormányfő rámutatott arra, hogy most mér ki­dolgozták azoknak az intéz­kedéseknek rendszerét, amelyeknek célja a mező- gazdaság belterjessé tétele, az állandó terméshozam és az állatenyésztés magas ho­zamának biztosítása. Kedvező a reáljövedelem alakulása A szovjet dolgozók élet- körülményeinek javulását jellemezve a kormányfő elmondotta, hogy az utób­bi év alatt a Szovjetunió nemzeti jövedelme 2,3- szeresére növekedett, ami egy lakosra számítva 93 százalékos növekedést je­lent. A dolgozók reáljöve­delme egy dolgozóra szá­mítva 61 százalékkal emelkedett. Emelkedik a szovjet nép kulturális és műveltségi színvonala. A 107 millió fő­Szovjetunióban a sze­mestermények termelé­se 77 százalékkal, a hústermelés több mint 100 százalékkal, a tej­termelés 76 százalék­kal, a zsiradékok ter­melése 82 százalékkal a cukortermelés 2,3 sze­resére növekedett. — ítéljék meg önök maguk — mondotta Hrus­csov — vajon milyen „vál­ságról lehet beszélni a mezőgazdaság ilyen fejlő­dési üteme mellett! A „vál­ságról” folytatott szóbe­szédek a burzsoá kritiku­sok szélhámos módszerei közé tartoznak. Ezek egyik vagy másik évi egyes balsike­reit mindjárt a szov­jet gazdaság kudarcá­nak állítják be. Mi már jól ismerjük ezt nyi dolgozó lakosságnak a fele felső- és középfokú végzettséggel rendelkezik. Közoktatási, közegész­ségügyi, kulturális és tudományos célokra a Szovjetunióban 1963- ban a nemzeti jövede­lem 13 százalékát for­dították. Ezután Hruscsov ismer­tette, hogy az ülésszak elé terjesztett törvényjavasla­tok közül, az egyik orszá­gos alap létesítését irányoz­za elő a kolhozparasztok­nak nyújtandó szociális juttatások fedezésére. Eh­hez szükséges anyagi esz­közök egy részét a kolho­zok fizetnék be. Másik ré­szét pedig az állami költ­ségvetésben irányoznák elő évenkint. Mint Hruscsov modotta. hatalmas törté­nelmi jelentőségű kérdésről van itt szó. Azoknak a kolhozparasz­toknak a száma, akik nyug­díjjogosultak lesznek, kö­rülbelül 6,5 millió lesz. Hozzávetőleges számí­tások szerint évente körülbelül 1,4 milliárd rubel szükséges a nyug­dijak és egyébb segé­lyek kifizetéséhez. E kiadások fedezéséhez a kolhozok évi jövedel­müknek három-négy százalékát adják maid le. Ez 1965-ben körül­belül 800 millió rubel lesz. A törvényjavaslat szerint a kolhoztagok nyugdíjazá­sát és segélyezését 1965 ja­nuár 1-től vezetnék be. Szociális intézkedések és bérrendezések A törvényjavaslat alap­vető rendelkezései szerint a kolhoztagok öregségi és rokkantsági nyugdíjat kap­nak: árvasági nyugdíjat kapnak az eltartójukat ve­szített gyermekek: Tervbe­vették a kolhozista nők se­gélyezését a terhességi és a szülési időre. Szülés előtt és szülés után 56—56 naptári nap fizetett szabadsá­got kapnak Az öreg­ségi nyugdíj korhatárát a férfiaknál a 65. élet­éve (legalább 25 éves munkaidő után), a nők­nél pedig a 60. életéve elérésénél (legalább 20 évi munkaidő után) ál­lapítják meg. Azokban a kolhozokban, ahol a termelés színvonala magasabb, s ennek folytán a kolhoztagok teljesítmé­nye is nagyobb, magasab­bak lesznek a nyugdíjak Az öregségi nyugdíj alsó határát havi 12 rubelben, felső határát havi 102 ru­belben állapították meg. Hruscsov beszámolójának egy részét a terméskilátá­soknak szentelte. Közölte, hogy az ország legtöbb vidékén meglehe­tősen örvendetesek a ter­méskilátások. — A gazdaságfejlesztés­ben elért újabb eredmé­nyek — jelentette ki Az ayagi termelés, a modern műszaki előreha­ladás, a munka- és élet- feltételek azonban megkö­vetelik a szolgáltatási szféra fejlesztését is — hangsúlyozta Hruscsov. — Ennek a szférának lema­radása kárt okozhat a ter­melésnek és a dolgozók jó­létének. Hruscsov a továbbiak­ban kijelentette, hogy a gazdaság fejlődésének, társadalmi javak gyarapo­dásának, a dolgozók kép­zettsége kiegyenlítődésének megfelelően mindinkább csökken a különbség az alacsony es a magas bér­kategóriák bérezésében. Minden harmadik ember tanul Hruscsov — lehetővé te­szik a szolgáltatási terü­leten működő dolgozok bérének emelései. Ezzel kapcsolatban az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa és a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsa javaslatot tett a mű­velődésügyi dolgozók, az egészségügyi dolgo­zók, a lakásgazdálko­dási, kereskedelmi és közétkeztetési dolgozók, valamint a lakosság kiszolgálásával kap­csolatos más népgaz­dasági ágakban foglal­koztatottak munkabé­rének emelésére. A béremelsés összesen több mint 18 millió em­bert érint, közte 4 800 000 művelődési dolgozót, több mint kétmillió orvost és mintegy 2 800 000 más egészségügyi dolgozót. A szovjet kormányfő megemlítette, hogy ko­rábban az anyagi érté­ket létrehozó ágazatok­ban foglalkoztatott mintegy 50 millió em­bernél bevezették a bérezés új feltételeit. Ezek az emberek, évi át-, latéra átszámítva, körülbe­lül 4.9 milliárd rabé! bér­többlethez jutottak. Hruscsov a müveiedés- ügyi dolgozók béremelési javaslatára áttérve általá­nos képet adott az oktatás helyzetéről a Szovjetunió­ban. Kijelentette, hogy a szocialista társadalom meg­oldotta az alapvető kér­dést: megnyitotta az utat a legszélesebb néptömegek számára a tanuláshoz, a tudomány és a kultúra el­sajátításához, azzal, hogy ingyenessé tette az okta­tást. A legutóbbi negyedszá­zad alatt a közép- és felső­fokú végzettséggel rendel­kező szovjet polgárok szá­ma 16 millióról 72 millió­ra emelkedett. Ma a Szovjetunióban minden második dol­gozónak közép- vagy felsőfokú végzettsége van. Hétéves kortól fel­felé minden harmadik ember tanul. Az or­szágban több mint 220 000 középiskola, 742 felsőfokú és körül­belül 8 000 középfokú szakiskola működik. A beszámolónak az egészségügyi dolgozók bér­emelését érintő részében Hruscov kijelentette, hogy a szovjet lakosság ingye­nes orvosi ellátása a szoci­alista forradalom hatalmas vívmánya. A szocialista gazdság fellendülésének mértéké­ben — hangsúlyozta a szó­nok — a Szovjetunióban szakadatlanul javul a la­kosság egészségügyi hely­zete, csökken a megbete­gedések száma a felnőtt es gyermekhalandóság. A haladandósági szám az utóbbi években a Szovjetunióban a vilá­gon a legalacsonyabb. Hruscsov megemlítette, hogy a Szovjetunióban több mint félmillió' orvos —, a világ valamennyi or­vosának egynegyede — dolgozik s több mint más­félmillió egészségügyi kö­zépkáder és körülbelül százezer gyógyszerész egé­szíti ki ezt a létszámót. A szovjet lakosság or­vosi ellátottsága sokkal jobb. mint az Egyesült Államokban, Angliá­ban, vagy Nyugatné­meté rszágban. A szovjet kormányfő ki­jelentette, hogy a törvény- javaslat szerint az egész­ségügyi dolgozók, a társa­dalombiztosítási, a testne­velési és sportügyi dolgozok munkabérét átlagban 23 százalékkal emelik, S az ezzel ‘kapcsolatos többét összege 650 millió rubelt tesz ki. A lakásépítkezésekről Hruscsov rámutatott ar­ra, milyen óriási méreteket öltött a lakásépítkezés a Szovjetunióban. Az utóbbi 10 év alatt összesen 634 millió négyzetméter lakóte­ret befogadó új lakóháza­kat építettek, ami másfél­szer annyi, mint amennyi a szovjet városok egész la­kásállománya volt 1940- ben. A lakásgazdálkodás terén több mint kétmillió em­bert foglalkoztatnak. Bé­rük különböző, helyenként alacsonyabb a hasonló képzettségű de más gazda­sági ágakban foglalkozta­tott dolgozókénál, ezért a lakásgazdálkodási és köz­üzemi dolgozók munkabé­rét átlag 15 százalékkal fel kell emelni: Az SZKP Központi Bi­zottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsa szükségesnek tartja az állami apparátus helyi szervei dolgozóinak béremelését. A leg­nagyobb emelést a kö­zepesen és alacsonyan fizetett tisztviselők kap­ják. Ezenkívül emelik a helyi ügyészségi és bírósági dol­gozók, a tervező és statisz­tikai hivatalok, a takaré- pénztarak. az állami diz- tosító intézetek, a műszaki ellátó és a begyűjtési szer­vek, valamint néhány más szervezet alkalmazottéinál? munkabérét. Hruscsov kijelentette hogy a most előterjesztett új törvényjavaslat sízociális gazdasági és politikai szem­pontból igen fontos. Gya­korlatilag az összes mun­kások egy negyede kerül új bérezési v-iaaorayok kö­zé. Munkabérük emelkedé­se átlag 11 százaiékos 'esz ami egy évre számítva : milliárd 300 millió rubel tesz ki. Befejezései Hruscsov ki fejezte meggyőződését hogy az egész szovjet néi nagy megelégedéssel fogad ja majd a Legfelső Ta nács határozatait, manóé munkás, kofásosparaazt é ertehrsségi munkájává gyarapítani fogáé, a szovjc állam hátaimét közeleb hozza a koemmnémom esz mérnek diacteiét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom