Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-11 / 128. szám
1964. július 11. szombat NÖG R A D Ha az ember nem tudná, hogy a határban izzadásig szorgalmazzák a munkát, hajlamos volna azt hinni, hogy a szügyiek elköltöztek a faluból. Néptelen az utca, még a kutya sem vakkant az idegenre. Arra azért jó ez a nagy csendesség, hogy zavartalanul szemlélődhessünk. Megkapó kis falu. Takaros házak, dúslombú fáktól árnyékos KÉPTELEN FALU — NEPES HATÁR Vallomások a munka értelméről Azt mondták, hogy több- nehéz is volt megértetni irányítja a gépszerelőket, ti az asszonyokat, és dolso- száz évvel ezelőtt élt em- az emberekkel, hogy min- s ezek nyakig olajosán, £á- dk. M-”' ••r'“ztük ha nem berek maradványai. Ott to- dent beadni... pörgött körülöttük a fél — A módszer volt falu és ki borzadva, és rossz — emlékezik. radt tekintettel, de megái- tsz-tag, akkor miért ez a Iás nélkül dolgoznak, hogy nagy szorgalom. A legna- egy pillanat kiesés ne legyen a gépekkel. És egyre emelkedik a gépeket javító mesteremberek száma. Az idősekkel vegyülnek a fiatalok. Hisznyai Béla az idősebb korosztálybeli az aszfaltútépítőktől jött haza, Csernák András a gyeplőt váltotta fel kor- mánykerékikel, a gépismerettel, Hugyec Pali meg most tanulja a technikát. Azt mondja a tsz elnök, hogy lassan „visszacsepegnek” az értékes emberek a faluba. Nem régen tért haza Kárdási József, Sivár János akik mind javabeli emberek, aztán Jámbor ‘Mihály fiatal traktoros. Pedig előző munkahelyükön sokszor jobb volt a* munkakörülményük. Az egvi- kük meg is jegyzi, az elnök füle hallatára: — Ilyen egérlvukba kell dolgozni! — a szűk szerelőműhelyre céloz. — És higyje el ez meg is lesz — erősíti. Osztrozicsot az „ellenzékit’ hozta fel példának, pedig nem tudta, hogy ismerjük. Hevenyészve ki* számolta: az elmúlt évben havi 1600 forint átlagfizetése volt. Legutóbb, mikor megérkezett a szécsényi vásárból. tréfásan megjegyezték neki. tiszta utcák, új lakótelep imát mormolva, ki, k-dzöm- 45-50 házzal és többségük bösen figyelte, hogy a ku- olyan, hogy a Pasaréten tatók milyen hidegvérrel is megnéznék... tisztogatják a koponyákat. Az Új már megszokott Cservenák Sámuel a termelőszövetkezet elnöke Sasvári Jánossal a tanács tit- Csak reálisait kárral együtt örülnek az új szecskavágó gépnek Az elnök meglátja, hogy feljegyzem, és megszólal: — Csak reálisan, elvtárs! Már építjük az új szerelő Csak egy néhány szót műhelyt! Az ötvenes évek elején csepegtettünk a régi dől- Valóban már ott áll a Két emlék az is előfordult, hogy egy gokról, mert minek íecsé- váza. Olyan hihetetlen erő járási tisztségviselőt záp- re]jQk az időt a múlttal, buzog most ezekben a fa- Meimyire meg ■ lomnyi csontvázra bukkant. Aztán bizonygatja, hogy ... .. ... .... ... ^ ja Torok Janos az allattenyesztesi bngadvezető kedvencével: Ráróval amikor éppen elég beszélni lusi émberekben. Aratnak, való van a jelenről. A gé- építkeznek, gyarapodnak, pék zúgása behallatszik a Hajtják egymást, mintha faluba, fogy az érett kalász 6ok év mulasztását akarás már az eddigi becslés nák pótolni. Az idén vég- is sok jót igér. Ez adja az bement nagy változást emberek jókedvét, és tü- egyszerűen nem lehet tel- relmetlenségét is, mert fel- jességében érzékeltetni, zúdúltak, hogy a gépállo- Szügyben is azt tapasztal- más a munka derekán el- tűk, hogy mindenki megvitte tőlük a két kombájnt, találja a maga helyét, és A két gép hiányát nagyon amit végez, azt mindennél megérzik. Mert ma már fontosabbnak tartja. Klárik hozzá szoktak, hogy tele- János, az öreg tehenész ‘ vízión keresik a kapcsola- olyan gonddal készítette tot a nagyvilággal, és hogy elő az istállót a legelőről az asszonyok a súlykolás érkező teheneknek, hogy a helyett géppel mosnak, a saját fekhelyét sem külön- szépen formált járdán tű-' ben. Panaszkodott az öreg sarkon tipegnek- a lányok hogy Széles Jóska, aki a és a klubszobában szóra- kanászoktól került hozzákoznak. S ,a kaszaforgató juk, megütötte a tehenet, idősebbek is . szívesebben » ; , ■ , S* "■8ép ,mg ‘ ■ ‘Sw - »3S.1 lom volt az arcán mintha Meg is teremtették a legalább is rajta vágtak módját ennek. Cservenák volna végig. Sámuellal, a tsz-elnökkel Ocsovszki Pálné az, aki a szügyieket alábbvalónak sem tartja ÍSiií gyobb természetességgel mondta, hogy volt Gyarmaton már gyűlésen - és hallotta, hogy másutt milyen jól mennek a dolgok, hát „mi sem vagyunk alábbvalóak.” Van egy örök „ellenzéki” ember a faluban. Oszt- rizics János. Régi gazda ember. Egy közgyűlés, egy kisebb beszélgetés el nem múlik anélkül, hogy ne fricskázná meg a vezetőséget. Legutóbb azért „veszekedett”, hogy lezuhant a nagy eső és takaratlan érte a szénakazlakat. Veszekedik mindenért, de nem gyűlölködésből, hanem a közösért való aggódásból. Már estébe hajlott az idő, amikor találkoztunk Rados Józseffel a tanácselnökkel. Derék fekete ember. Jól járt vele a falu, mert nagyon józan gondolkodású. Azt mondja nincs azon csodálni való, ha szorgalmaskodnak az emberek. Értelme van a munkának. Az plmúlt évben 36,8 forinttot fizettek munkaegységenként. Az idén negyvenen felül terveztek. — Megihatjuk az áldomást? Bevonszolta őket a kocsmába és felmutatott a polcra. — Abból' a nyakasból. Munka szerint ÍJs megeredt a beszélgetés, minden takargatás nélkül. ö maga mondta el, nem volt a parasztnak soha jlyen dolga. Géppel spórolja az erejét, nem kell rettegni a végrehajtótól, nincs a földért hajsza, nem kell rá kuporgatni, hanem ami jó, mindazt élvezhetik. Van is motorkerékpárunk és gépesített háztartásunk. — Megoszlik most is a jövedelem. Aki többet dolgozik, többet kap. A tehenészek 2300-2200 forintot havonta. A traktorosok 2200 és 2500 között. Szügyben néptelen a falu, de népes a határ. Szorgalmasan dolgoznak az emberek, mert tudják miért... Bobál Gyula Foto: Koppány György és Török Jánossal, az állat- tenyésztési brigád vezetőjével elmentünk a majorba. Csak úgy kitérőbe jegyzem meg, hogy ezt is a Osztrozics János az örök ellenzéki, haragját most a megdőlt gabonán tölti ki A pártoló tag pártol Ott van Ocsovszki Pálné saját erejükből építették ez a takaros kis asszony tel. Szűkös szerelő-műhe- pártoló tagja a tsz-nek. lyük most az aratás köz- az apját támogatja. De szi- pontja. Itt adnak lelket a vével-lelkével magáénak gépekbe. Kukás Mihály, tudja a tsz-t. Jön, megy, aiki egyben a párttitkár is, szervezi a munkát, lelkesK Közel ötvenezer forint baromiéi A jobbágyi Új Otthon Termelőszövetkezetben szinte a megalakulás óta foglalkoznak baromfitenyésztéssel, váltakozó sikerrel. Az idén már hatezer baromfit értékesítettek, s az elhullás aránya nem haladta meg a baromfitelepeken a két és fél százalékot. Az értékesített csibék tízhetes korukban átlagosan egy kiló tíz dekás súlyúak voltak. A jövő hét elején újabb háromezer csibét értékesít a közös gazdaság, 1,10 1,20 kilogrammos átlagsúlyban. Ezzel a termelőszövetkezet egész évi baromfitenyésztési tervének eleget tesz. A baromfitenyésztés az idén 48,370 forint tiszta jövedelmet hoz a termelőszövetkezetnek. Az a háromezer naposcsibe, amelyet a közeljövőben hoznak újra a baromfitelepre a szövetkezetiek már a terveh felüli jövedelmet növeli a jobbágyi Űj Otthon Termelő- szövetkezetben.
