Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-09 / 126. szám
6 Bí 6 G R A D 1984 július 9. csütörtök Régi emlékek és a mai ember Beszélgetés a hírneves lepkegyűjtő tudóssal A napokban felkerestük dr, Lípthay Bélát, a balassagyarmati Palóc Múzeum tudományos munkatársát, aki kérdéseinkre az alábbiakban válaszolt. — Tükrözi-e a meglévő anyag a megye jelenkori állat- és növényvilágát? — Igen, Ami a gerincesek számát es előfordulását illeti megyénk adottságai jelenleg szinte alig különböznek a szomszédos megyékétől. Mast mondhatunk a gerinctelenekről, fnelyeknek legtöbb rendje rendkívül gazdagon képviselteti magát a Nógrád megyei lelőhelyeken. E körülmény oka valószínűleg az, hogy sok harmadkori faj a védett völgyekben és katlanokban a jégkórban beköszöntött hidegebb éghajlat elől is védelmet talált, s megmaradt napjainkig. Csak néhány példát említenek. Minden bizonynyal harmadkori eredetű a nagy lepkék közül néhány kék boglár (pl.: L. sabrus) a Pieris-, Coiias-, Sátirius-, Erebia-, Hesperi- da faj, az éjjeliek közül a Satumia-, és Etia fajok a zugólepkék egy része a 'bagolylepkék, az araszblók és a molylepkék számos iája A Palóc Múzeum lepkegyűjteménye 50 000-nél több darabból áll és több mint 1000 fajt képvisel. (Nagyrészt dr. Lípthay Béla gyűjteménye. — a szerző.) Különleges érdekességre tart igényt a Proczis anyag (zöldszinű szövők, dob mint 1000 darab.) A Palóc Múzeum gyűjtő területerői még az Aegerci- dák (átlátszó szárnyú szövök) tartanak számot érdeklődésre, melyek közül egy, a tudomány által eddig nem ismert új fajt gyűjtöttünk, neve; Ch. sevan ári. — Tudományos körökben nemcsak Nógrád megye faunája, hanem flórája is nagy figyelemre tart igényt. Miért? — Az időjárás viszontagságaitól védett területen a növénynek is számos harmadkori faja talált menedéket A mi földrajzi szé- ességünkön szokványos flórán kívül ezek képviselik a különleges érdekességet. Jóllehet a szokványos flóra is gazdagabb az átlagnál. A Szécsény melletti Kőkapu” térségében, például többféle orchideát találunk, köztük egy honi viszonylatban oly ritkát, amely ezenkívül csak a Sopron melletti Lőverek- ben és a Bakony egy védett völgyében fordul elő. Egy gyönyörű vadliliomot tömegesen (L. martagon), egy nőszirmot (I. pumila) egy szarvasgyökeret (D albus) szintén tömegesen, stb E gazdag flórához természetesen gazdag ro- varfauna is van kötve. — Mit mondhatunk harmadkon emlékeinkről? — Ha gazdag is Nógrád jelenlegi faunája és flórája fajgazdagságban harmadkori élővilága még gazdagabb. Hol van a mai attól a csodálatos növénytakarótól. amely annak idején a jégkor előtt, kb. egymillió év előtt, szűkebb hazánkat borította. Csak néhány példa: ma három tölgyfaj képezi erdeink egyrészét, akkor negyvennél többb volt. Ahol ma egy, ott akkor hét szilfaj létezett. A juhar- és nyárfajok sokasága pedig szinte megdöbbentő. Ahol ma alig egy tucatnyi fát látunk, akkor száznál is több volt, s érdekes. hogy az akkori meleg klímában a pálmák mellett fenyők é^ Ipoly tar- nóc térségében tavasszal egy tucat magnólia faj Virágzott! Ami a faunát illeti számottevő maradvány a, lágytestüeken kívül alig vgn. Fontos, nem túlságosan sok ősormányos agyar és zápfog, kevés csontmaradvány, cápafog stb.. Tudományos szempontból mérhetetlen becsű az ipoly- tarnóci lábnyomos réteg, mely a harmadkori, bizonyára nagyon gazdag állatvilágból őriz nyomokat. — Mennyiben fontos a ma embere számára ezen ősmaradványok tanulmányozása, illetve a természettudományos gyűjtő és kutatótevékenység? — Az ősnövények és állatmaradványok kövületeinek1 tanulmányozása fejlődéstani szempontból fontos. Az ősidőket tanulmányozva .feltárulnak szemünk előtt mind az állati, mind a növényi kezdetleges alapok és így levezethetjük mind a mai napig a származástani sorrendet. A mai élővilág szorgos tanulmányozása, elsősorban a vadonélő alapokra gondolok, sok tekintetben felvilágosítást ad az élővilágnak a környezethez való alkalmazkodását illetően, s így a vadonélő alanyok adottságaiból számos következtetést vonhatunk le az általunk ma tenyésztett fajokra vonatkozóan is T. S. Tovább erősödtek szövetkezeteink Vizsgálatot tartott a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a balassagyarmati, szécsényi és rétsági járási NEB tizenhat termelőszövetkezetben tartott vizsgálatot. A népi ellenőrzés ezúttal azt kívánta megállapítani, hogy az anyagi érdekeltség különböző módszereinek alkalmazása miként hatott a termésátlagok növekedésére, a tagok jövedelmének alakulására. A vizsgálat kiterjedt arra is, hogy a brigádok szervezése, a megművelésre váró terület felosztása megfelelő-e a Isz-eknél; s hogy a gépesítés fejlődése, a szakemberek számának emelkedése miként hatott a termelésre. BEVÄLT a nádudvari MÓDSZER A vizsgalat megállapította, hogy . legeredményesebbnek a nádudvari módszer bizonyult. Ez főként az erős tsz-ekbon népszerű; a megerősítésre szorulók gazdái szívesebben vállalnak részes művelést. Hely- lyel-közzel a két módszert vegyesen alkalmazták. A felkeresett tsz-ek közül tizenegyben az alkalmazott módszer teljesen megfelelt mind a közösség, mind a gazdák egyéni érdekeinek. Premizálásra a szövetkezetek 1961-ben kereken nyolcmillió forintot fordítottak; tavaly már ennek több mint ötszörösét, negyven- kétmillió kétszázezer forintot. A prémium a szövetkezeti gazdák jövedelmének átlagosan 22,2 százalékát adja; a karancssági tsz-ben mutatkozó 62 százalékos premizálás túlzott, s így nem is segítheti a tagok szövetkezeti gondolkodásának fejlődését. Néhány tsz-ben tavaly — részint a szeszélyes időjárás teremtette helyzet miatt — év közben megváltoztatták a, prémiumfeltételeket. Helytelenül jártak el akkor az ipolytarnóci tsz vezetői, kik a módosítást nem terjesztették a szövetkezet legfőbb szerve; a közgyűlés elé. JOBB SZERVSZETTSfiG A NEB vizsgálata cáfo- latlanul megállapította, hogy néhol, így a karancssági tsz-ben indokolatlanul magasan premizálták az elnököt, agronómust. E helytelen gyakorlat ellen a szécsényi járási tanács vb-mezőgazdasági osztálya intézkedett. Ellenkező előjelű hibát találtak a népi ellenőrök a borsosberényi tsz-ben, melynek tagsága a tsz-vezetők premizálását nem találta fontosnak. A népi ellenőrzés megállapítása szerint a tsz-ek többségében helyesen szervezték meg a brigádokat, s bíznak azok vezetőiben. A bevált, ötszáz hold szántónként egy brigádvezető gyakorlattal szemben azonban a nőtincsi szövetkezetben ezernégyszáz hold szántó gondja nehezedik egyetlen brigádvezetőre. Főként a szécsényi járásban volt megfigyelhető,, hogy a tsz-ben nem előző este, hanem a munkanap reggelén osztották ki a tennivalókat. Ebből kapkodásnál egyéb természetesen csak ritkán következhetett. A megművelésre vállalt terület döntő hányadán gazdák s családtagok egyaránt dicséretes munkát végeztek. Akadt persze kötelességmulasztó is, akivel szemben — gyakran rokoni, baráti kapcsolatok miatt — a szövetkezeti vezetőség nem alkalmazott kellő erejű felelősségrevo- nást. A ságújfalui, nográd- marcali tsz-ben remekül kihasználják a szövetkezet erőgépeinek teljesítőképességét; a borsosbrényi tsz- ben azonban csak a traktorok erejének háromnegyedét hasznosítják szállítással, míg szántással ennek csupán tizedét. MÉG TÖBB SZAKEMBERT Az utóbbi években termelőszövetkezeteink sok jó szakemberrel erősödtek, de még nem eléggel. A vizsgált tsz-ek közül nyolc gyenge; közülük négyben nem tevékenykedik mezőgazdász. S bár a szakemberek vándorlása a közelmúlt esztendőkben erősen alábbhagyott, némely .tsz- ben ma is megtalálható. A vizsgált tsz-ek hízottsertés termelésüket megduplázták vágóbaromfi termelésüket négyszeresére. tojástermelésüket ötszörösére emelték 1961 és 1963 között. A NEB ennek megfelelő javaslatot terjesztett a járási tanács mezőgazdasági osztálya elé; egyben javasolta, hogy a szövetkezetek a területükön dolgozó traktorosokat Is' tegyék érdekeltebbé á ; jó munka végzésében megfelelő . premizálási rendszer kidolgozásával. Vigyázzunk a szalmára Mázsájáért 100 forint és 20 kilogramm műtrágya jár Valljuk meg. a paraszti tudományok ábécéjében mostanáig sem kapott különösebben rangos helyet a mezőgazdaság egyik sze- / rény terméke — vagy inkább mellékterméke — a szalma. A rangot, a törődést csaknem teljesen elhódította tőle a kalasz, a féltve dédelgetett kenyérnek való. Ez rendjén is volna, ha ugyanakkor ter- ' melőszövetkezeleinknek. népgazdaságunknak nem okozna szinte évről-évre visszatérő gondot ennék a szerény mellékterméknek a hiánya. De gondot okoz. Vagy azért, mert kevés termett, vagy azért, mert termett ugyan, de éppen az említett ok miatt nem takarították be időben, vagy kellő gonddal a földekről. így aztan elbánt vele az időjárás. az őszi eső és gyakran ott rothadt meg. ahol kombájn elhagyta, vagy jobb esetben a táblák szélén, , hevenyészett kazlakban. Közben pedig sok termelőszövetkezet alomhiánnyal küzdött, hiába kért, mert nem kapott elegendő szalmát az ipar, nem is szólva a háztáji gazdaságokról, ahova sok helyen egy szál sem jutott. Az idén jó termésünk van. Becslések szerint szalmából is 8-10 millió mázsával számíthatunk többre, mint az elmúlt esztendőben. Indokolt tehát, hogy most, a nagy munka idején ne kerüljön a szalmával való törődés ismét csak a mellékes tennivalók sorába. Közös gazdaságainknak a gabona betakarításra vonatkozó intézkedési tervében (legalábbis többségükében) szerepel egyzt nem lehet tovább tűrni — rontott be irodájába a főnök, ahol már várta barátja, Jenő. — Ez a szakács nem tud főzni. Elsózza a levest, nem főzi meg a húst, a b bot, az emberek méltatlankodnak és szidják a rendszert — magyaraztz barátja. felé fordulva. — De velem nem kukoricázik tovább. Most szépen behívatom, és megmondom alaposan a magamét. Ha nem tetszik, szedheti a sátorfáját, s mehet. Már eppen indulni akart, hogy szól Juliká- n'k, a titkárnőjének, hogy hívja be a szakácsot, amikor Jenő vállon ragadta. — Nyugi, nyugi öregem — s lenyomta a székbe. — Csillapodj lel Nem jó elhamarkodni. a dolgot. Ven neked fogalmad arról, hogy ki a te szakácsod ? — Nincs. — Hát tudd meg, hogy a tanácselnök unokaöccse. Ne kezdi te azzal! A főnök elsápadt. NYUGI, NYUGI — Köszönöm, nagyon köszönöm öregem, hogy figyelmeztettél. Leültek. — Nem bírom tovább Jenőkém, — panaszkodott a főnök. Itt van a jogászunk. Semmit sem csinál. Havonta egyszer bejön a fizetését felvenni Minden pert elveszít. Százezrekkel károsítja meg az üzemet. Mit számít ez neki? Fő az. hogy hórom. helyről kapja a forintot. Igen kérlek, mert két másodállása is van. Hát mondd tűrhetem? . . . Nem b rátocs- \ám. Én most behívom, s itt a szemed láttára megmondom neki, hogy ez erkölcstelen, utolsó dolog. Már éppen indulni akart, de Jenő visszanyomta a székbe. — Nyugi, nyugi öregem. Csillapodj le. Nem szabad elhamarkodni a dolgot. Ha. eddig nem tudtad volna, most közlöm veled, hogy a jogászod a titkár sógora. Érted! S jó lesz. ha vigyázol, nehogy megüsd a bokádat. A főnök elsapadt. — Hogy'n köszönjem meg neked drága Jenőkém, hogy figyelmeztettél — mondta és simogatta barátja kezét. — De az már mégis csak sok kérlek, amit a raktárosunk művel — mondta a főnök. — Képzeld el, hogy már fiar- madszor van neki hiánya. S az emberek azt beszélik, hogy minden nap szajrézik valamit, hogy büntetlenül károsítja a népvagyont? Jenő mosolygott. — Nyugi, nyugi öregem. Csillapodj le! Nem jó Elhamarkodni a dolgot, Te kis csacsi — csípte meg a főnök állát — hát tudod- e te azt, hogy a raktárosod a nőt~nács titkárának a veje? Hehehe. Én csak figyelmeztetlek. Vigyázz! Nem eszik olyan forrón a kását öregem meg kell ezt gondolni. — Jó, hogy mondod Jenőkém. Dehogy állítanám én ezek után fegyelmi elé. Nagyon hálás vagyok az informálásért — és szorongatta Jenő kezét. — No én megyek. Ég veled öreg fiú. Aztán vigyázz — búcsúzott Jenő. A főnök az ajtóig kisérte. Aztán belerogyott a fotelba. Fogta a fejét. Majd felrobbant dühében. A szivárvány minden színében játszott, s kitört magából. — Hát én olyan pipo- gya vagyok„ hogy nem merek hozzányúlni senkihez? Nem váltom le a néplapokat. dologtalano- kat? Akkor majd leváltom önmagamat. Nem vagyok alkamas vezetőnek. Már írom is a lemondásomat! /~J/> irtelen megállt a d'-' tükör előtt. Homlokára cs'ípott. — Hűű! — nézett szembe önmagával. — Te akarod magad leváltani? Te?! Hisz a miniszterhelyettes öccse vagy. Te jó isten, még szerencse, hogy idejében eszembe jutott. Maradok főnök . . . Farkas Kálmán két mondat a kombajnszal- ma lehúzásáról és kazlazá- sáról, dehát nem mindegy az, hogy erre mikor kerül sor! S most nem elsősorban az időjárás veszélyeire gondolunk — remélhetőleg az őszi esők még jóval odébb vannak — hanem olyan nagyon is közeli és sürgető tennivalóra, mint például a tarlóhántás. Hogyan lehetne azt Időben elvégezni, ha a tarlón ott áll még a kombájnszalma? Vagy akár csak arra a körülményre, hogy két-három nap után is elveszti síkosságát a tarló,' így a szalma lehúzása aztán már lényegesen nagyobb erőt követel; ugyanakkor lényegesen több marad a tarlók között, a földeken. Végezetül hadd hívjuk fel a termelőszövetkezetek figyelmét arra is, hogy az idén az eddigieknél több szalmát vár tőlük az ipar. Az országnak mind na- nagyobb mennyiségű papírra van szüksége, amihez természetesen egyre több alapanyag kell. Egyre több szalmát igényel a mezőgazdasági termékek csomagolása is. Éppen ezért az ipari célra megfelelő szalma (a súlyszázaléknál kevesebb pelyvát, töreket tartalmazó szalmáról van szó) minden egyes mázsájáért kereken 100 forintot fizetnek az átvevő szervek, vagyis csaknem egy fél mázsa búza árát. Sőt, az ipari célra átadott szalma minden mázsája után húsz kilogramm műtrágya is megilleti a termelő üzemet. Mindenképpen kifizetődő tehát, ha a közös gazdaságok jobban vigyáznak a szalmára. Söntel János /
