Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-01 / 119. szám
1964. jtíllus í. szerda nögrad A paragrafuserdő szélén Szerződés kötött kézzel Szövetkezeti gondokról beszél a jogász Vihar után a Ludányhalászi Téglagyárban Lignitporos keverés — Kiváló minőség Alacsony égetési költség 5 Kend a lelke mindennek. A tsz megtermeli az árut, amelyre leszerződött, a termeltető vállalat átveszi a terményt, terméket, s átutalja ellenértékét a szövetkezet egyszámlájára. Mindenki elégedett. Szép ez így papíron; de vajon ugyanezt tapasztaljuk-e az életben is? — Lassacskán..., — feleli óvatosan dr. Verebélyi Gyula, a salgótarjáni ügyvédi munkaközösség tagja, — lassacskán eljutunk eddig. Sajnos, nem ritkán tapasztalható, hogy némely jogtanácsos a legridegebb vállalati önzéssel kezeli a termelőszövetkezeteket; akad szerződtető is, aki visszaél a gazdák jogbeli tájékozatlanságával. Sosem félejtem a szupataki esetét. .. Akkortájt lelkesedéssel teli, de tapasztalatlan ember volt Ott az elnök. A terményforgalmi vállalat megbízottja rábírta őt, hogy gabonára kössön pótszerződést, noha a táblák a tervezett mennyiségét sem Ígérték. Mivel a tsz nem tudta teljesíteni a 150 métermázsás kötelezettséget, a terményforgalmi vállalat 26 000 forint kötbért emeltetett le a tsz egyszámlájáról. Ha a bíróság (alaki okok miatt) nem állapítja meg a szerződés érvénytelenségét, abban az évben a tsz munkaegységenként négy forinttal kevesebbet fizet... Csinos házikönyvtárat lehetne összeállítani abból a jogszabálytömegből, amely a MÁV-ra vonatko- kozik. Ha létezik paragrafuserdő, úgy annak sűrűjét éppen a vasúttal kapcsolatosan adják. — Segíti-e a MÁV a szövetkezeteket abban, hogy megtalálják a jó utat ebben az erdőben? — Nem túlságosan. A mátramindszenti tsz részére Szolnokról tavaly feladott 150 métermázsa szuperfoszfát vagonostul együtt szőrén-szálán eltűnt. Féléven keresztül, de még a járásbíróság előtt is hiába kértem a MÁV képviselőjét, árulja el, hová lett a vasúti kocsi s benne a műtrágya. Végülis a megyei bíróság kötelezte nyilatkozattételre a MÁV-ot. Úgy látszik, a műtrágyával kapcsolatban bűncselekmény történt, ebben az ügyben még folyik a nyomozás. .. — ... aminek persze a szuperfoszfáttal ellentétben nincs termésfokozó hatása... Dr. Verebélyi Gyula praxisából jónéhány esetet beszél el, melyek egyaránt példázzák, hogy politikai rövidlátás, vállalati szűk- keblűség miatt hányszor és hány tsz-t fenyegetett az indokolatlan károsodás veszélye. S annak ellenére, hogy tucatnyi termelőszövetkezet jogtanácsosa, — tehát érthetően azokhoz húzza a szive —, megmondja őszintén, hogy nem ez a főveszély. Az nem a vállalatoknál, nem a MÁV- nál lappang, hanem a szövetkezetekben. — Sokhelyütt hiányos a szállítási határidők nyilvántartása. Sok pert meg lehet előzni, ha nagyobb rendet tartanának az irodában. A mátraverebélyi Március 15 Tsz például nemcsak gazdasági szorgalmának, kedvező természeti adottságainak, vezetői rátermettségének köszönheti kiváló eredményeit, de adminisztrációja pontosságának is,__— így Verebélyi dr. — A precizitásra akkor is szükség lesz, amikorra mégjobban kialakul a termelőszövetkezeti joggyakorlat. A nagytapasztalatú fiatal ügyvéd kevés jót mond a zöldség- és gyümölcstermelési szerződések forma- nyomtatványairól, melyek merevségükkel megkötik a szerződők s a jogtanácsosok kezét. Nem tud egyetérteni azzal, hogy a tsz-ek vetőburgonyájának minősítésénél a szövetkezet meg- bizottja nem lehet jelen. A kicsiny hibák szülik a nagyokat, amelyek előbb- utóbb pereskedéshez vezetnek. N — Hogyan lehetne megelőzni azokat? — A szövetkezetek részéről nagyobb pontossággal; a vállalatok részéről kevesebb merevséggel; néhány jogszabály módosításával, s a tsz-ek és jogtanácsosaik szorosabb kapcsolatával. Ez utóbbi kialakítását ma még elsősorban az akadályozza, hogy járásunkban tucatnyi tsz jogvédelme jut egy ügyvédre, holott az ideális három tsz-enként egy jogtanácsos foglalkoztatása lenne. Félreértés ne essék! Nem sokaljuk a munkát, sőt arra kérjük, kisebb jelentőségűnek látszó jogi problémáikkal is bizalommal keressenek fel bennünket, — mondotta befejezésül dr. Verebélyi Gyula. A CSESZTVEI termelő- szövetkezetben még nem dicsekedhettek azzal, hogy minden a legnagyobb rendben van. A legtöbbször az volt a baj, hogy a tagok nem dolgoztak. Enélkül pedig sem eredmény, sem kereset. Emlékszem erre az időre, s éppen ezért lepett meg, amit legutóbb tapasztaltam Csesztvén. Madách falujában megindult az erjedés. Az év elején, mikor Adler István idekerült elnöknek a tavalyi kukoricaszár egy részét a földön lengette a szél, s majdnem kétszáz hold szántás maradt tavalyról. A tavaszi munkákat már sikeresen befejezték. A növényápolás sem haladt még úgy soha, mint az idén. — Ha az emberek mindig, tudják mit kell csinálni, tudják mit kapnak a munkáért, a szorgalom nem marad el — mondja az elnök. Ha ez így van túlságosan is egyszerű a gondok, bajok megoldása. De úgy hiszem, hogy az emberi akaraterőn kívül jónéhány egyéb tényező is kell a jobb eredmények eléréséhez. Újabb erőpróba előtt állnak most a csesztveiek is. Itt az aratás, s nem gyerekjáték majdnem hatszáz holdat learatni. Az elnök nem jön zavarba mikor A halomra, dőlt téglasorok, az iszappal tele- hoi'dott vízelvezető árok, a bánya oldalán keletkezett repedések egész furcsa képet mutatnak a lu- dányalászi Téglagyár udvarán. — Ilyen ítéletidőre még az öregek sem emlékeznek itt a téglagyárnál — tájékoztatnak bennünket, majd a két szárítószín között lévő kúthoz invitálnak. — Húsz méter mély ez az öt méter átmérőjű kút és alig volt benne víz. Percek alatt megtellett és még vagy félméter vastagságban hömpölygött felette az ár. Most is tele van. Vizünk lesz a gyártáshoz — mondja Tőzsér István gyárvezető. Neki. tettük fel a kérdést. — Mennyi elemi kárt jelent ez? Gyakori áramhiány — Viszonylag nem sokat. Talán 25-30 ezer nyerstégla ment tönkre. Ezt a hiányt egy-két órai gyártással pótolni tudtuk volna a vihar óta eltelt néhány nap alatt, de a sorozatos áramkimaradások és esőzés visz- szavetette a munkánkat. — — A tégla hiánycikk lett, hogy állnak a féléves tervvel? —* vetjük közbe. kérdezem hogyan győzik majd. — Ügy tervezzük, hogy csupán száz holdat vágunk kézzel, a többit a gépek aratják. — Az Érsekvadkerti Gépjavítóval kötött szerződés szerint egy kombájnt és két arátógépet kapnak a csesztveiek az aratáshoz. Ennyi gép sokat levág, ilyen időjárásban azonban nem lehet csak a gépekre számítani. Pótolhatatlanok a markos kézikaszások. Az elnök és az agronómus szerint harminc aratópárra számíthatnak. Csesztvén négy hold aratást terveznek egy-egy párra. Ez sok egy kicsit. — Hogyan birkóznak meg ezzel? — Kihirdettük a községben, hogy gabonát csak az kap, aki legalább egy hetet tölt az aratásban, csép- lésben — magyarázza Szabó Imre agronómus. — Ezt mindenki vállalja — teszi hozzá meggyőződéssel. — összeállították-e már a cséplőcsapatokat? — MÉG NEM — így az elnök. — De egy-két nap múlva ez is rendben lesz. A cséplés is úgy megy, ahogyan eddig még sohasem. Gabonát adunk a tagoknak. Ha elevátorral dolgoznak a kicsépelt meny- nylség négy és fél, ha anélkül ,öt százalékát — magyarázza bizakodva. — Sajnos nem tudjuk teljesíteni, pedig minden reményünk meg volt rá. Ugyanis 22 nappal később kezdtük a termelést a rekonstrukciós munkák elhúzódása miatt. Ez mintegy egymillió 200 ezer darabos elmaradást jelentett a nyersgyártásban. Ezt fokozatosan csökkentettük, és ha nincsenek a viharok, már nincs adósságunk. így sem marad sok, csak mintegy kétszázezer. Sajnos a vihar miatt 400 ezerrel gyártottunk kevesebbet. A nyersgyártótér zsúfolt. Már két nagy kazalt is kialakítottak a száraz téglából. Ezt majd a télen égetik. Űj területet is készítettek elő, hogy a présgéptől fogadni tudják a nyerstéglát. Ahogy szárad, a kemence kiszolgálása mellett, ismét kazalóznak. Itt nem lesz szűk kereszt- metszet. Nyersanyag bőven van. Az egész évrevalót előkészítették a bányában. Amikor arra indulunk egymás után két tompa dörrenés rázza meg a levegőt. Robbantottak. — Olyan kemény az agyag, hogy még csákányozni is alig lehet. Robbantani kell. Viszont olyan tégla készül belőle, mint az üveg — magyarázzák. A bányában szorgos munka folyik. Alig győzik törölgetni a verítéket. Megszorul itt a levegő, szinte fojtós. Nehéz foglalkozás ez, ugyancsak igénybe ve— Gondoltak-e arra, hogy a gépállomásról érkező emberek hol alszanak, honnan kapnak meleg ételt? Erre már nehezebben kapok választ, mert ez általában megoldatlan kérdés. — Házaknál alszanak a traktorosok. Enni meg ... ha igénylik majd azt is háznál. Lesz majd valahogy ... Ez a „valahogy,, a baj. A két vezető vélekedése nem megnyugtató. Már meg kellett volna beszélni részletesen, hogy a más községből érkező, otthonuktól távol levő emberek hol laknak, étkeznek. Az nem megoldás, hogy majd alszanak az istállóban, s egész nap hideg koszton élnek. Tavaly sajnos sok helyen így volt. Az elnök erősködik, hogy megoldják ezt a gondot. Személyesen intézi el. Hiszen a tsz-nek sem mindegy milyen kedvvel dolgoznak a traktoristák. Azt is megígérik, hogy vizet is visznek ki rendszeresen a mezőn dolgozóknak. A CSESZTVEI tsz eddigi eredményei senkit sem ragadtathatnak elbizakodottságra, azonban azt el kell isn.erni, hogy a korábbi évekhez viszonyítva jobban megy a munka. Reméljük nem lesz különösebb baj az aratással és osépléssel. szí az izmokat. Egymás után gördülnek a csillék az adagolóra. Először a fó- gashengerek törik, majd a görgőjárat — két hatalmas hengere — zúzza porrá. Lignitport kevernek hozzá, úgy kerül a présbe. Változott a technológia — Mit várnak az újra bevezetett lignitporos technológiától? — tesszük fel a kérdést a gyártásvezetőnek. Év elején ugyanis nagyon vérmesnek tűnő remények voltak itt. Vajon sikerült-e? A gyártásvezetőnek felcsillan a szeme amikor válaszol. — Jó az kérem.- Korábban például csak 28 ezer volt a kemencéknél a napi kihordás, most meg 42 ezer az átlag, pedig a kemence ugyanakkora. Ennyire meggyorsította a lignitpor az égetést. Azután fejből számol és úgy folytatja. — Az égetési költség is jelentősen lecsökkent. Azelőtt ezer téglához 3 máza szenet használtunk fel most csak 80-90 kilót, viszont 4 mázsa lignitport belekeverünk. Ennek az ára mázsánkint egyforint ötven. Ez azt jelenti, hogy 90 forint helyett csak 36 forint lett ezer tégla égetési költsége. Utána számolunk. A lignitporozás tehát 50 százalékos termésnövekedést jelentett a kemencénél és 54 forint megtakarítást minden ezer téglánál. Nem volt tehát túlzott az év elejei remény. Kevés a selejt Az irodába megyünk. Itt még több „titkot” tudunk meg a vállalat által leküldött kimutatásokból és ösz- szehasonlítást is tehetünk, hogy az Északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat 13 téglagyára között, hogy is dolgozik a lu- dányhalászi? A minőségi táblázat szerint a legutóbbi értékelésnél a Ludányhalászi Téglagyár 1,8 százalékos seiejt- tel dolgozott. Igen dicséretes. a legjobb eredmény ez a vállalatnál, hiszen Put-' nokon 2,7, S’écsényben 3.2 Kisterenyén 5.8 százalékos a selejt. A vállalati átlagselejtszázalék 5.2. Ezek szerint valóban dicsértes a Lu- dányhálászi Téglagyár dolgozóinak a minőségi munkája. Még egv táblázatot megnézünk és abból ismét csak az derül ki, hogy a znSgyobb, jól gépesített Mályi Téglagyár után Lu- dányhalásziban égetik a legolcsóbban a téglát. Amikor elbúcsúzik a présgépről, alig győzik szedni a nyerstéglát. Igaz volt olyan nap, amikor 14 óra alatt 90 ezer téglát gyártott, bár a terv 56 ezer. A mód tehát megvan, hogy ne csak az elmaradást hozzák be. hanem minél többet gyártsanak terven felül is. Kell a tégla az építkezéseiken és amit Ludányhalásziban készítenék jó is és olcsó is, ez pedig külön érdeke a népgazdaságnak. Bódé János Óvjuk a mezőgazdasági gépeket! A nagyüzemi gazdálkodás mindjobban megköveteli, hogy a termelőszövetkezetek növeljék a gépállományukat. A szécsényi járás nagyobb termelőszövetkezetei — Szécsény, Varsány, Endrefalva — már köze! állnak a teljes gépesítéshez. A gyenge szövetkezetekben is megtalálható a Igszükségsebb erő- és munkagép. A gépek megóvása és biztonságos elhelyezése azonban még mindig nincs megoldva a nagyobb termelőszövetkezetekben sem. Nagyon sokszor találkozunk olyan esettel, hogy kinn a határban, ahol éppen a munkát befejezték ott marad a gép. Sok esetben tavasztól őszig, vagy ősztől tavaszig. A szal- malercsi termelőszövetkezetnek a főútvonal mellett elterülő rétjén már ki tudja mióta rozsdásodik egy ekéje és boronája. Az cndrefalvi tsz meg a fűkaszát hagyta kinn a réten, talán arra gondolva, hogy erre itt még úgy is szükség lesz. A termelőszövetkezeti vezetők a tervezéskor a járási szervekkel szinte közlharcot vívnak, hogy minél több gépet tudjanak megvásárolni, de azt szó nélkül hagyják, hogy felelőtlen gépkezelők munkaeszközükkel nem törődnek. Arra sem gondolnak, hogy azok javítása, mennyivel többe kerül így, mintha szakszerűen karbantartanák és kezelnék. Sajnos ezek a többlet kiadásként jelentkező forintok mind a tagság jövedelmét csökkentik. Igaz, most még nincs megfelelő gépszín minden termelőszövetkezetben, de azért a gépek elhelyezésére megóvására több gondot kellene fordítani, hiszen sok-sok ezer forint hitelt kellett azokra igénybevenni és nem lehet közömbös egy termelőszövetkezetnek sem, hogy azokkal hány évig dolgoznak. Horváth Éva Aratásra készülnek Csesztvén A vezetők legyenek előrelátóbbak!
