Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-04 / 122. szám

4 NÓORÍD 1364. július 4 szombat Pesten nem sürgés, de Romhányban igen A romhányi községi ta­nács tavaly decemberben égytantermes iskola tí­pusterveit rendelte meg Budapestről. Az iratok neg is érkeztek a faluba, mindössze — negyedével ellett reájuk várni. Bir- okukban a végrehajtó bi­zottság nyomban fneg- kezdte saját brigádjával n.z építkezést. A község­fejlesztési alapból elő­irányzott 300 000 forinthoz és a lakosság felajánlotta társadalmi munkához ál­lamunk negyedmillió fo­rintos támogatást biztosí­tott. A „jobbat olcsóbban” követendő elve alapján a községi vezetők úgy talál­ták: célszerűbb lenne az iskolát a kevesebbe ke­rülő lapos tetővel, viszont vízvezetékkel felszerelten Hkészíttetniök A típus­terv módosításáról szóló javaslatukat múlt hó 6-án postázták az Építésügyi Minisztériumba. Közölték azt is, hogy — a típusterv­től eltérően — ebben az evben anyagi fedezet hiá­nyában az iskolához ter­vezett nevelői lakást nem tudják felépíttetni. E. hónap első napjáig Budapestről, az Építésügyi Minisztériumtól még nem érkezett válasz a jogos kérésre. A kényszerű vá­rakozás miatt az építke­zés tizenöt napja áll. Le­hetséges, hogy Pesten sen­kinek nem sürgős az épí­tés szeptemberre történő befejezése; a romhányiak- nak azonban nagyon is az. eikü/wre John Murphy oxfordi fiatalember, különös mó­don érkezett esküvőjére. A Zű éves gyárimunkás az esküvői szertartás előtt repülőgépre szállt, 2000 méter magasból ejtőer­nyőjével kiugrott és sér­tetlenül ért földet — egy nyakigérő mocsárban. Megjelenik a hatályos jogszabályok gyűjteményének legújabb kiadása (KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KIADÖ) A szocialista törvényes­ség érvnéyesüLésének fon­tos előfeltétele, hogy meg ismerhető, könnyen átte­kinthető formában álljanak rendelkezésre a hatályban lévő jogszabályok. Ezt a követelményt se­gítette elő 1959-ben a ha­tályos jogszabályok gyűjte­ményének kiadása, amely a felszabadulástól 1958-ig megjelent rendeleteket, jogszabályokat foglalta össze, A gyűjtemény lezá­rása óta eltelt öt esztendő­ben a szocialista jogrend­szer tvoábbi jelentős fejlő- sen ment keresztül. Olyan fontos kódexek láttak nap­világot, mint a Polgári Törvénykönyv és a Bünte­tő Törvénykönyv; jelentős változások következtek be a többi között a munka­jogban és a termelőszövet­kezeti jogban is. Mind»-» szükségessé tette, hogy a jogalkalmazók és a lakos­ság részére a gyűjtemény újabb kiadásban jelenjék meg, feltűntetve a legutób­bi kiadás óta történt vál­tozásokat. Az űj kiadás első része tartalmazza a kormányren­deletek és kormányhatáro­zatok hatályos szövegeit. Rövidesen megjelenik a miniszteri rendeleteket fel­tüntető újabb két kötet, amelyeket a törvényerejű rendeletek gyűjteménye kö­vet majd. Film készül „A kőszívű ember fiaidból Jókai Mór népszerű if­júsági regényéből, „A kő­szívű ember fiai”-ból fil­met készítenek, A forga­tókönyvet Erdődy János írta. A Baradlay-testvérek történetéből kétrészes, szí­nes, szélesvásznú filmet forgatnak. A forgatócso­port sokáig kereste a fel­vételeiknek legmegfelelőbb helyszíneket. Végül Sop­ront, Ónodot, Szentendrét, Velencét és Gödöllőt jelöl­ték ki a külső forgatások színhelyéül. A szentpéter­vári jeleneteket Lenin- grádban veszik majd fel. A regényben oly emléke­zetes budavári ostrom pe­dig a budai körbástyán elevenedik meg. HOGYAN Az általános iskolát végzettek továbbtanulása A Munkaügyi Miniszté­rium egyik szobájában vá­rakozva találkoztam egy fi­atallal. Kezébe a kitűnő rendű nyolcadikos bizonyít­vány, szavaiban a dillem- ma: hová menjek, mit ta­nuljak? Arról már dön­tött, hogy ipari tanuló lesz, csak éppen szakmát nem választott még. S amikor a tisztviselőnő a telefon- kagylóért nyúlt, hogy fel­hívja a vállalatot, a fiú kí­sérője — talán a bátyja lehetett — megjegyezte: „De azután szeretne to­vább tanulni. Érettségizni. Előbb azonban keresethez akar jutni.. E sorokat olvasva, bizo­nyára, akadnak, kik így gondolkodnak: milyen kár ezért a fiúért ,hogy nem tanulhat tovább... Tovább­tanuláson ugyanis sokan még ma is csak a közép­iskolai továbbtanulást ér­tik. Holott tovább tanul az a fiatal is, aki ipari tanu­lónak megy, azaz szakmát tanul. Mindenki folytat­hatja tanulmányait De valóban tovább tanul­hat-e az idén mindenki, aki akar, az általános is­kolát végzettek közül? Olyan időpont ez, amikor KÖNYVTÁRBAN már mérleget készíthetünk erről, de ugyanakkor ez­rével vannak olyan fiata­lok, akik még nem válasz­tottak. Módunkban áll te­hát meggyőzni, segíteni őket, tanácsot adni nekik és szüleiknek. Az idén 156 ezer diák végzett az általános isko­lákban. A középiskolákba felvett tanulók száma 68 ezer a következő megosz­tással : gimnáziumba 43 ezer, szakközépiskolába 14 ezer, technikumba 11 ezer, gyors- és gépiró iskolákba 140 tanulót vettek fel. Az ipari tanuló helyek száma országosan (figyelmen kí­vül hogyva az érettségizet­teknek fenntartott helyeket 67 ezer. A számok tehát azt mutatják, hogy a vég­zett általános iskolai di­ákok és a továbbtanulókra jutó helyek száma nagy­jából azonos. Figyelembe kell lyyanis vennünk, hogy az általános iskolát vég­zettek egy része gyenge képességei miatt — leg­alábbis egyelőre — nem al­kalmas a továbbtanulásra. Ök a 4-6 órás foglalkozta­tásban helyezkednek el s később betanított vagy se­gédmunkások lesznek. Hogyan lehetséges, hogy egyelőre ezrével vannak betöltetlen ipari tanuló he­lyek, azaz a fiatalok egyré- sze nem él a továbbtanulás lehetőségével? A problémának megvan a maga fővárosi és vidé­ki jellege. Budapesten aránylag magasabb szám­ban igényel az ipar után­pótlást, s így átmenetileg bizonyos fokig csökkenteni kellett a középiskolába fel­vehetők számát. Ezért a középiskolába fel nem vett diákok egyrésze ipari tanu­lónak jelentkezett: sajnos csak egyrésze. A fővárosban még ma is ezrével tudnának felvenni diákokat ipari tanulónak. Vidéken lenne ugyan elég jelentkező, ott azonban fel­vételüknek korlátokat szab a vidéki ipari tanuló otthonok helyhiánya. Szá­molni kell tehát azzal, hogy sajnos ,a legnagyobb utánpótlást igénylő vasipa­ri és építőipari szakmák­■MHICÄTCSIt TIZENÖTÖDIK FEJEZET VERÉB — MUNKÁBAN Veréb pillantása a szeny- nyesládára téved Fedelét felrántja, széthasítja egy ing alját bepólyálja a sebet a csuklóján. Aztán Hókai szájába kócot töm, kezét, ábát megkötözi. Be'taszítja a szobaajtót. Körültekint. Odalép a kap­csolóhoz. Leoltja, felgyújt la, leoltja; felgyújtja leolt- ia, felgyújtja a régimódi oronzcsillárt. Aztán vissza­megy a konyhába. Odébb- -ugja a kutyát és összesze­di, visszarakja a szerszá­mokat a ládába, lecsapja a fedelét, ráül, vár ... Eltelik tíz perc, eltelik áúsz perc, sehol a doktor úr. A Veréb nyugtalanul vinnyog. Mi lesz a pénze­vei? öt akarja átverni az ügyvéd úr? Az ő szemét ki­szúrja rongyos kétszázzal, megvárja, míg elmegy, ide­jön és elviszi a szajrét?! Mire fájhat a foga? Csakis arra a sok műszerre, ott a szobában. Hát abból nem eszik! A Verébből még ő sem csinálhat bazári maj­mot. Agyát elönti a düh. Nála szokatlan fürgeséggel ront be a szobába. Tompult ér­telmét felszítja a bosszú­vágy. Egymásra húz két sző­nyeget, hogy felfogják a zajt. Odacipeli a munka­padról, leakasztja a falról a műszereket. Rájuk ugrik. Szöges bakancsával tapodja az érzékeny szerkezeteket. Aztán neki a Mukátor- nak! Állati örömmel szag­gatja le a huzalokat, lapít­ja szét a finom tekercse­ket, ellenállásokat, zúzza porrá az elektroncsöveket, tranzisztorokat, kondenzá­torokat. Tíz perc múlva elégedet­ten néz szét a csatatéren. Rom, roncs, zúzalék min­den. Lábánál elpusztítva ott hever egy rendkívüli ké­pességű ember életműve. Veréb ráérősen kiballag a konyhába. Kioldja a még ájultan fekvő Hókai Dénes kötelékeit, szájából kiveszi a tömést. Gondosan ellen­őrzi, hogy az ablakok csuk­va vannak-e, majd odalép a gáztűzhelyhez és kinyit minden csapot. Aztán, a ládával a hóna alatt, kilép a lakásból. Bezárja az aj­tót. A kulcsot az utcán bedobja az első csatorna­nyílásba. Meggyorsítja lépteit, fel­szál egy tizennyolcas vil­lamosra. Ládáját kint hagyja a peronon, helyet keres a kocsi belsejében. — Engedd leülni a bácsit — int a kisfiának egy asz- szony. — Egész nap nehéz munkát végez, biztosan el­fáradt. És látod, — vonja ölébe a gyereket —, még á kezét is felsértette sze­gény. Veréb morog valami cif­rát és lezöttyen. Ég a seb a csuklóján, szűk koponyá­jában újra gyülemlik a gyilkos harag megbízója ellen. Hát már ilyen finom úriemberek is megszegik a zsiványbecsületet?! Pedig az ügyvéd úr iga­zán nem önszántábó, ma­radt el a randevúról. Már kora délután beült a Kui- töskalács presszóba a ki­rakat mellé, ahonnan fi­gyelhette a Hókai-lakás ablakát. Egymásután itta a feketéket és a növekvő izgalommal várta a jelzést. A szomszédos mellékutcá­ban parkoló másfél tonnás kis tehertaxi sofőrje pedig az ő hívását várta. Elő volt készítve minden. És ekkor jött a vismajor. Váratlan, heves vesegörcs képében. A doktor utrius- que juris ápolt, pirospozs­gás képéből szempillantás alatt lefagyott a derű. — Papa — kiáltotta az! ijedten hozzásiető felszol- í gáló kisaszonynak —, pa- \ paverint gyorsan! — Azt nem tartunk ke rém. — Orvos van a közel­ben? — Itt a hazban, az első emeleten. Nőgyógyász. — Mindegy — sziszegve az ügyvéd úr, és nyögve indult a kijárat felé. Törő­dött is ő most azzal a hár­mas fényjellel, amely ép­pen ekkor villant fel a Kokilla utca 7 számú házi '■évik első emeleti ablaká-i ban. X Bűnözni lehet józanul ésy részegen, hideg fejjel, vagy» szenvedélytől korbácsol- 5 tan, de vesegörccsel — so-j ha. í (folytatjuk.) ban betöltetlenül marad­nak helyek, ,s a munkaerő utánpótlás ezekben a szak­mákban továbbra is nagy gondot jelent majd. Tízezer helyett háromezer Vidéken a mezőgazda&agi szakmunkás képzésben szo­rít a cipő. Tízezer mező- gazdasági szakmunkás ta­nuló felvételére lenne szük­ség, köztük kétezer olyan tanulóra, akik a mezőgaz­daságban alkalmazott ipari szakmát tanulnának, s mindezideig csupán három­ezer fiatal jelentkezeti Talán nincs elég fiatal vi­déken? Vannak, csakhogy húzódoznak a mezőgazda­ságtól, szívesebben válasz­tanának maguknak ipari szakmát, természetesen a városban. Probléma tehát bőven van. Számszerűen és or­szágosan mindenki számá­ra van hely, csak nem min­dig ott, abban a szakmg ban, amelyhez a fiat? vonzódik. Úgyis mondha1 nánk: a népgazdasági és a egyéni érdek sok esetbei nincs összhangban. Mit le­het tenni ilyen körülmények között? A szülők hiába várnak arra, hogy gyere­kük majd csak bejut vala­hová, hogy helyet talál magának a városban, vagy a városi gyereket, aki mű­szerész vagy autószerelő akar lenni, végülis felve­szik az áhított szakmába. A józan, a reális megfon­tolás azt diktálja: éljenek a fiatalok a rendelkezé­sükre álló. továbbtanulási lehetőséggel. A szülök gon­doljanak arra, hogy egy 14 éves gyerek még nem kiforrott, sem mint tehet­ség, sem mint ember. Meg­kedvelhet olyan szakmát, amelytől ma még viszolyog és kedvetlenül dolgozhat majd olyanban, amiről esetleg 14 éves fejjel azt tartotta mines annál szebb a világon. A gyerek érdek­lődését lehet, és kell is irányítani, befolyásolni. Nemcsak a népgazdasági, hanem a jól felfogott egyé­ni érdek is ezt kívánja. S mindenkinek, aki fiatalok­kal foglalkozik, ezekben a napokban az a feladata, hogy jó szóval, meggyőzés­sel tanácsadással révbe vezesse azokat, akik meg hizonytalankodnak, várják a jószerencsét. Faragó Jenő Gazdag program A balassagyarmati nep- front-klub választmánya el­készítette jövő évi munka­tervét. A tervet — ebben az évben először — két­száz példányban sokszoro­sítják, úgy juttatják el a klub tagjaihoz. A tájékoz­tatás e módja lehetőséget nyújt arra, hogy a tagság javaslatait figyelembe vé­ve a kívánságokat minél teljesebben elégíthessék ki. A klubban az űj évadban rendeznek először hangle­mez-bemutatót s utána mű­vészeti vitát. Meghívják Major Tamást, s felkérik, belszéljen az ember tragé­diája őszi felújításának rendezői problémáiról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom