Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-28 / 142. szám
4 NÖGRÄD 1964. július 28. Ree®. A régi magyar színpad „A cifra nyom Milyen volt a cifra-nyomorúságban a színész élete, amikor még egyesek saját maguk hordták a kézzel írott színlapot ház- ról-házra, csak azért, hogy az utolsó nap, midőn a társulat „mozdult” — elhagyta a várost, vagy községet — a cédulahordó szinte koldúsmódra átnyújtva saját versikéjét, egy-két fillérhez juthasson. „Mi a színész? Tudhatjátok? Megtestesült apadt ok. Boldogsághoz nincsen joga. Ö a hazának ván dóra." Ezt a rigmust Gyöngyösi Izsó könyvében leltem. Sok keserűséggel, epébe mártott tollal íródott. De hát élni, enni kellett! Ugyancsak ő írja; nemcsak színész, hanem kellékes is volt, vagyis azzal bízták meg, hogy nap mint nap a színpadon a darab szerint előforduló bútorokat, avagy más apró tárgyakat kölcsönképpen beszerezze. Így történt Tabon is, ahol egy kedves öreg plébánost környékezett meg kellékekért. De átengedem neki a szót: — Adjuk a „Falu rosz- szát”, megyek a plébániára, mondom, hogy sonka kell az előadáshoz. — Hazudsz, te színész! — szólt az öreg — minek a sonka? Mesélem színesen, hogy Gonosz Pista hogyan lopta el a bíró uram padlásáról a sonkát, hogyan rejtegeti a kutyaólban, hogy onnan később kicsempéssze. Joviálisán »evet az öreg. „No, adjatok neki egy sonkát, de aztán ide vissza ne hozd, ha már a kutyaólban rejtegettétek!” — De krumpli is kell főtisztelendő úr!” — Krumpli? Hazudsz színész, minek a krumpli?” Akkor aztán elmesélem a ioriska jelenetét az eper- 'a alatt, amint krumplit 'ilámoz, a Gonosz Pista se- gédkezése mellett. Mulat nagyon rajta az édes jó öreg. „No, elég lesz egy félzsákkal? Aztán azt se hozd vissza, ha már meghámoztátok!” Főúr, pap, nemes, paraszt mind-mind másképpen fogadta és segítette a magyar színészet úttörőit. Embere válogatta! De egy tény; amikor II. József sercegő lúdtollal megírta híres nyelvrendeletét, amelynek értelmében Magyarországon is német a hivatlos nyelv, a magyarság úgy válaszolt ellenállásképpen, , hogy mindenekelőtt a hazai színészetet és irodalmat istápolta. Dönthetetlen sziklafallá vált ezzel a hazafiság, olyannyira, hogy a haldokló „kalapos király” egy bocsánatkérő tollvonással megsemmisítette mindazt, amit elrendelt. No, de ne kalandozzunk messzire. A vándorszínészeket, akiket „pálcás”, „botos”’, meg „gyalog”-színészeknek neveztek, akkor is nagyon szerette a falu népe. (Éppúgy, mint manapság bennünket!) A magyar falu jószívű és öntudatlanul is szépre szomjas lakói vitték a szegény színészeknek — pénzük híján, belépődíjként — a tojást, szalonnát, meg a ropogós kenyeret. Az „igazi’ úttörő színészek nem is éltek vissza ezzel. Teljesítették a hivatásukat. Nem úgy, mint amit most elmesélek tréfaképpen. — Állítólag Zsombolyáról nem tudott Szegedi Mihály igazgató és társulata „elmozdulni”. (Mindössze hárman voltak!!!) Mit tehetett; hát, mint hogy búcsúelőadásul meghirdette az „Egyiptomi futás” című látványos színdarabot. Mikor már begyült a sok belépőjegy ára (azaz tojás, hús, meg miegymás .. .) kiment a nézők elé és így szólt: — Atyámfiái! Én vagyok az a bizonyos egyiptomi József — ez, meg itt a feleségem! Menekülnünk kell ez elől a gazember Heródes elől! Ha erre jön, meg ne mondjátok, hogy elszaladtunk Azzal, ahogy voltak, neki az országútnak! Sok idő múltán, megjelent a színen a társulat harmadik tagja, Heródes maszkjában, jelmezében. — Nem látták kendtek Józsefet?! — Dehogynem! .:. Arra szaladt ni! Heródes utána vetette magát. (No, persze az en- nivalós kosarakkal) az átkozott Józsefnek, a hetedik faluba... A „Nagyérdemű közönség” meg várt, várt, amíg éjfél táján a bakterok kitessékelték őket a kocsiszín alól...! Fehér Tibor Klubyezetői tábor Salgótarjánban A fiatalok szabad idejének helyes felhasználásában nagy szerepe van a jól megszervezett klub-életnek. Ehhez viszont képzett vezetőkre van szükség. A megyei KISZ-bizottság e célból Salgóbányán, a titkárok és a kuitúrfelelősök után a klubvezetők részére is háromnapos tanfolyamot indított. A megye egész területéről 35 fiatal vett részt ebben. A táborban elhangzott előadások többsége az ifjúsági klubbok létrehozásának problémáival, valamint a klub pITO ramok elkészítésével foglalkozott. Az előadók a módszertani útmutatások mellett a gyakorlati ismeretek elsajátítására is nagy hangsúlyt fektettek. Különböző teremjátékokat ismertek meg a résztvevők, és elsajátították a szellemi vetélkedők levezetéséhez szükséges legfontosabb ismereteket is. Az egyéni rátermettségtől függően né- h.ányan játékmesteri kiképzésben részesültek, mások a különböző társastáncok tanításához kaptak útmutatásokat. Bányász képzőművészeink tárlata A salgótarjáni Bányász Művelődési Otthonban évek óta igen élénk képzőművészeti tevékenység folyik. Az Iványi Ödön festőművész vezetésével működő képző- művészeti kör számos kiállításon bizonyította már eddig is fejlődőképességét. Munkájukat a Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt is méltányolja, segíti. Ezen a nyáron Hasznoson 12 napot művésztelepen tölthetnek. A bányász képzőművész szakkör a művésztelepen készült alkotásokból az idei bányásznapon kiállítást rendez Salgótarjánban. A tárlatot a budapesti Népművelési Intézet osztályvezetője nyitja meg, s az anyag a salgótarjáni bemutató után a megye többi bányász művelődési otthonában is közönség elé kerül. HORVÁTH LÁSZLÓ: FELAULNÁK ÁZ ÁT0MMAG Tl!kAl AZ ELSŐ A tudósok és technikusok egy elhagyatott farmerházban szerelték össze a bombát. Annyiszor kipróbáltak és kiszámítottak mindent, most úgy ment. akár a karikacsapás. Ennél a munkánál Parsons kapitány is jelen volt és feszülten figyelte őket, hiszen neki mindezt végig kellett csinálnia a Tinian szigetről felszáló B-29-es repülőgép fedélzetén. Közben odakinn is dolgoztak a technikusok: szerelték a 33 méter magas acélszerkezetet, melyen majd felrobbantják a kísérleti bombát. Előkészítették a műszereket, mérőberendezéseket, filmfelvevőket, amelyektől azt remélték, hogy a robbanás után pontos adatokat szolgáltatnak a bomba még eddig ki nem derített titkairól. A farmerházban dolgozó tudósok egyáltalán nem BOMBA voltak biztosak a kísérlet sikerében. És ugyanilyen keveset tudtak a bomba hatásáról is. Mindent az első bomba robbanásától reméltek. A robbanás időpontját 1945. július 16-án 5 óra 30 percre tűzték ki. Erre az eseményre eljött mindenki, akinek fontosabb szerepe volt a bomba előállításában. Többszáz tudós és katona volt jelen, hogy tanúja legyen a nagy pillanatnak. A megfigyelők ott dideregtek a központi táborban egy baggerekkel ásott fedezékben, három méter magas kőfal mögött, 37 kilométerre az acélszerkezettől. Fáztak, mert ezen a napon a kora hajnali órákban heves vihar tombolt a kietlen pusztaság felett. Már elmúlt öt óra, s tulajdonképpen világosnak kellene lennie, az ég mégis sötét, zuhoz az eső és csak a villámok világítják meg egy-egy pillanatra a barátságtalan vidéket. A messzeségben kopasz, csipkézett hegyláncok látszanak. A tökéletesen egyhangú síkság közepén emelkedik az acélállvány. Rádióállomás antennatornyának nézheti, aki nem tudja, hogy tetején a világ legveszedelmesebb szerkezete rejtőzik: az első atombomba. És amikor pontosan félhatkor vakító, sugárzó tűzgömb emelkedik a pusztaság fölé, amikor félelmetes robaj dübörög végig a síkságon, amikor egy roppant nagy, soha nem látott, fakó színekben hömpölygő felhőtorony emelkedik fel tizenkét kilométernyi magasságba, végre feloldódik a feszültség a távolról figyelő tudósokban és katonákban. A számítások jók voltak, a nagy kísérlet sikerült... Amikor Enrico Fermi röviddel a robbanás után egy ólomlemezekkel védett Sherman harckocsiban az első atombomba robbanási helyére sietett, 400 méter átmérőjű mélyedést talált, amely a szélein három méter, a közepén nyolc méter mély volt. Körül másfél kilométeres körzetben minden állati és növényi élet elpusztult. A harminc méter magas acéltorony, amelyen a bombát robbantották, egyszerűen elpárolgott, semmivé lett. Még a nyomait sem lehetett felfedezni. A robbanás időpontjában a jelenségnek volt egy légi megfigyelője is: Parsons kapitány B-29-es mintájú repülőgépén a levegőben tartózodott. 45 kilométerre a tett színhelyétől. Úgy látta, mintha egy hatalmas tűzgömbű nap kelt volna fel egy pillanatra, amely a másodperc tört részére bevilágította a kopár vidéket. Fénye valósággal szúrta a szemét, pedig, sötét védő- szemüveget viselt. A következő hat napon Groves tábornok, az amerikai atomfegyverkezési program vezetője Farrel tábornokkal és Parsons kapitánnyal éjjel-nappal együtt ült, hogy értékeljék a kísérlet eredményeit. Ok A diósjenői felhívásról QIAiwzMfíik cl kezdemwytzhi MÉG PÁR esztendővel ezelőtt is, ha a nyári könyvtári munkáról, vagy csak általánosságban megyénk falvainak kultúrális tevékenyésgéről érdeklődtünk, a legtöbb Helyen mentegetőzve állapították meg: sajnos, most „uborkaszezon” van. A pangás magyarázata mindenütt az volt, hogy a munka dandárja nyárra esik, és ilyenkor nem is lehet kívánni, hogy az agyonfáradt emberek még kulturális tevékenységet is folytassanak. Ha ez általánosságban igaz is, már akkor vitatkoznunk kellett a ma- gyarázkodókkal: hiszen a falvakban nemcsak mező- gazdasági dolgozók vannak, hanem szép számmal találhatók diákok és egyéb más munkaterületen tevékenykedők is, akiknek a nyári időszak talán még alkalmasabb a művelődésre, a kultúrálódásra, mint az év bármely más szaka. (Egyébként is van ennek a magyarázkodásnak valami rossz mellékíze: mintha bizony a művelődés vágya valami erőszakos felsőbb parancsra és nem az egyéb belső, szellemi igényekből fakadna). Éppen a régebbi szomorú tapasztalatok miatt örülünk, hogy ma már mind kevesebb azoknak a könyvtáraknak a száma, ahol a nyári időszakban zárt ajtók fogadják az érdeklődőket és annak is, hogy éppen ezekben a napokban kézbesíti a posta a Megyei Könyvtárak Akcióbizottság felhívását megyénk minden községbe. Ez a felhívás csatlakozásra szólítja fel a községi könyvbarát j akcióbizottságokat a diós- jenőiek kezdeményezésé- i hez. A diósjenői Hazafias j Népfront, Községi Tanács, í Nőtanács, FMSZ és Községi j Könyvtár ugyanis öt pont- j ból álló felhívással fordult a megye valameessri köz- \ ségéhez. Ebben az akcióbizottságok megerősítése ; mellett célul tűzik ki a , könyvtár csinosítását, a i könyvberendezési keret növelését legalább olyan j mértékben, hogy a község- i re kirótt feszített tervet teljesíteni tudják, aa cáws.- ; sók számának növelését, j úgy, hogy a lakosság 20 j százaléka beiratkozott olvasó legyen. Különös ■f;- gyelmet fordítanak a i«_. nőtt olvasók számának' megfelelő emelésére és: ezen belül a paraszt — olvasók arányára. A DIÓSJENŐI felhívás j sikerét a megyei bizottság! értékes jutalmak kitűzésé- : vei is elősegíti. így a ver- i seny nyertese 4 ezer, az ■ egyes járások első helyezést elérő versenyzői pe- , dig 2-2 ezer forint értékű könyvet kapnak. Zöldségtermesztési szaktechnikusok Első hallásra kissé szokatlan még a fülnek. A mezőgazdaság és a technika azonban napjainkban egyre inkább egymásra talál, szervesen kiegészíti egymást. Ma már nem képzelhető el, valamennyire is korszerű mezőgazdasáv — sohosem kételkedtek a sikerben, de ilyen hatásra mégsem számítottak. Korábban Groves tábornok Marshallhoz intézett egyik jelentésében azt jelezte, hogy a bomba hatása előreláthatólag 500 tonna hagyományos robbanóanyag hatásának felel meg. Most viszont a számítások azt igazolták, hogy a kísérleti bombának negyvenszer nagyobb a hatóereje: 20 ezer tonna hagyományos robbanóanyaggal egyenlő. A katonai vezetők a vizsgálataikat július 26-án befejezték. Később a 79. kongresszus egyik vizsgáló- bizottsága előtt erről a vizsgálatról Parsons kapitány a következőket mondotta: „Természetesen számítottunk rá, hogy az Uj- Mexikóban végzett kisérlet sikerülni fog. Amikor Uj- Mexikóban felrobbant a bomba, már minden csoportunk úton volt a Mariana szegetek felé. Siker volt ez és mi készen álltunk arra, hogy legfeljebb huszonegy nap múlva folytassuk.” Az első bomba felrobbanásának napján a világ még nem sejtette, hogy milyen is lesz ez a folytatás. (.folytatjuk) s különösen nem szociális-, ta nagyüzemi mezőgazda- ság — a tudományok, a! technika hathatós segítsége: nélkül. A napokban Hatvanban I zöldségtermesztési szak-1 technikusok tettek állam-1 vizsgát. A 41 agrártechni-! kus . a hatvani Felsőfokúi Zöldségtermesztési Techni-. kumban, két államvizsgabi-1 zottság előtt adott számot! tudásáról. A bizottságok! elnökei dr. Somos Andrásj akadémikus, Kossuth-díjas! egyetemi tanár és dr. Mészöly Gyula Kossuth-díjas,; a mezőgazgasági tudományok kandidátusa voltak. Ez alkalommal először! kaptak kézhez oklevelet! olyan zöldségtermesztői szakemberek, akiknek ké-' pesítése speciálisán e szakmára szól. Szépek az elért eredmények: a végzettek csaknem 60 százaléka kitűnő és jó átlageredménynyel végzett; zömük termelőszövetkezeti gazdaságok-! ban folytatja munkáját, s ] így közvetlenül hozzájárulhat egy-egy közös gazdaság felvirágoztatásához. Az első államvizsgák azt bizonyítják, hogy a fiatal hatvani intézmény már eddig is eredményes munkát végzett, s alkalmas arra, hogy a négy megyét ma-; gábafoglaló hatvani zöldségtermesztő körzetben a termelési ág fejlesztésének oktatási központja, irányítója legyen. A Felsőfokú Zoldségter- mesztési Technikum iránt egyébként széles körben nagy az érdeklődés. Az iskolába — korlátolt számban — még az augusztusi pótfelvétel időszakában is jelentkezhetnek érettségizettek.
